|
|
HOMILIA 2007
A boldogság üzenete a keresztények
felé
Zeffirelli Jézus élete című filmje bemutatja
Krisztust, mint sugárzó egyéniséget, boldogságot árasztó prófétát. Pasolini
Máté evangéliumának Krisztusa ezzel szemben vészprófétaként ostorozza
kortársait. Belső nyugtalansággal kiáltja tüzes szavait, fenyegető
jövendölésit a gonosz világra. A kétfajta Krisztus-kép csak látszólag
ellentétes. Mert Pasolini Jézusa is a szeretteit féltő Emberfia, aki a
vesztébe rohanó emberiséget akarja a kárhozat szakadéka előtt feltartóztatni.
Hasonló érzés fog el, ha a boldogságmondások két változatát olvassuk a
Szentírásban. Mt és Lk ugyanannak a jézusi beszédnek kivonatát közli látszólag
ellentétes formában. Valójában csak más szituációra alkalmazzák Mesterük
tanítását.
Az évközi 6. vasárnapon a lukácsi szöveget
hasonlítsuk össze Mt evangéliumával és vonjuk le tanulságait korunk
keresztényei számára.
Mi jellemzi Máténál a
„boldogságokat”? Ezt a szöveget jól ismerjük. Máté nyolc boldogságot
sorol fel egyre fokozódó hangsúllyal. A szellemi javakra helyezi a hangsúlyt:
azok a boldogok, akik „lélekben” szegények, akik az „igazságot” éhezik, akiket
az „igazság’ miatt üldöznek. Hiányoznak a „jajkiáltások”.
Mi jellemzi Lukácsnál a
„boldogságokat”? Lukács csak négy boldogságot sorol fel. Értelmük is
módosul: a fizikai szenvedéseket tartja szem előtt. Az a boldogság alapja, ha
valaki egyszerűen: szegény, éhezik, sír, vagy gyűlöletet kell elszenvednie és
ezekhez kapcsolja Jézus ígéreteit. Ugyanakkor négy „jaj” követi a
boldogságokat. Ezek a gazdagokra, jóllakottakra, nevetőkre és a
megtiszteltetésben részesülőkre vonatkoznak. Rájuk éhezés, gyász és sírás vár.
Mik az ellentétes evangéliumi részletek okai?
Biblikus tudósok fellebbentik a hátteret és próbálnak megoldást adni az
ellentétre. Tarjányi Béla professzor arra hivatkozik, hogy: Máté a jeruzsálemi
ősegyházban működött. Ez az egyház vagyonközösségben élt. Tagjait hősies
lelkület jellemezte. Ezért inkább a boldogságokat hangsúlyozta az elkötelezett
hívők felé az evangélista. Lukács Antióchiában élt és dolgozott. Ez virágzó és
gazdag város volt. A keresztény közösség itt békét élvezett, rohamosan
gyarapodott és erősödött. Gazdag és tehetős emberek is csatlakoztak itt az
Egyházhoz. És az első hívek is kezdtek megvagyonosodni és az előkelők,
hatalmasok és befolyásos személyek közé emelkedni. El is hanyagolták az igazi
szegényekről, éhesekről sírókról és üldözöttekről való gondoskodást.
Ez a magyarázata, hogy Lukács kissé
átformálta a Máténál szereplő nyolc boldogságot. Mert féltette az Egyház
tagjait az elvilágiasodástól, az Istenre hagyatkozó lelkület megrendülésétől.
Visszásnak érezte, hogy a keresztény közösségben megjelentek a szociális
megkülönböztetések. Ezért fogalmaz olyan keményen, radikálisan.
Lukács, evangéliumának további fejezeteiben,
Jézus tanításának fényében megmutatja a kiutat is az anyagi gyarapodás
részeseinek: hogyan őrizhetik meg továbbra is keresztény lelkületüket:
– a vagyont helyesen kell használni. ld. Az okos sáfár Lk 16.9.
– támogatni kell vele a rászorulókat: Zakeus vagyona felét a szegényeknek adja
Lk 19,8.
– jóvátenni az igazságtalanságot: a megtért vámos négyannyit ad károsultjainak
Lk 19,8.
– ne tapadjanak hozzá a gazdagsághoz: ha van, éljenek vele, ha nincs, ne
essenek kétségbe.
Mai tanulság:
Az elkötelezett keresztényeknek üzeni: bízzanak a Gondviselésben.
Aggodalmaskodás nélküli nyugalom töltse el szívünket: „Ne aggódjatok
megélhetéstek miatt. Ha az Isten megadja az életet és a testet, ekkor
eledelről és ruháról is gondoskodik Lk 12,22. Tartsák állapotukat
„boldogságnak”. Jézus nem azt ígéri hallgatóinak, hogy majd boldogok lesztek a
mennyben, vagy ha megszűnik a földön a szegénység, szomorúság, éhség, hanem
hogy boldogok vagytok (pontosabban: lehettek) már most a szegénység,
szomorúság ellenére.
Az elvilágiasodottaknak: kerüljék az
önelégültséget: „Ember, mindened megvan…” Lk 12,19. Erősítsék az Istenre való
rászorultság tudatát. Erősítsék önzetlenségüket a rászorulók felé. Ne legyenek
túl igényesek!
Boldogságunkat az fogja megadni, ha
mérhetetlen bizalommal Istenbe vetjük reményünket! Akkor nem fogunk félni! Az
Úr ígérete bátorít: „Ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok!” Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
|
|
|
|
HOMILIA 2004
Sokan olvassuk
térden állva, megilletődve, vissza-visszatérve, ízlelgetve a Hegyi beszéd
gyöngyszemét, Jézus boldogság-ígéreteit – elsősorban a Máté evangélium 5.
fejezetéből. A hegyről tanító Jézus lüktető, 9-szer ismétlődő
„boldogság-litániája” megnyugtat, mint a vízesés ismétlődő zuhanásával
csiszolja, mélyíti a kőkemény szívünket. Vannak azonban olyanok is, akik a XIX.
század erős keresztényellenes kritikájával ismétlik: ópium a népnek; aztán
beállnak a szerencsejátékosok sorába, húznak, majd legtöbbször veszítenek,
előveszik a horoszkópot, okkult spiritizmusba kezdenek, vagy felvételüket
kérik a Scientology egyházába. Ám a „tudás tudománya” még nagyobb
tudatlanságba, kiábrándulásba, elkeseredésbe taszítja őket.
1. Ma a boldogság-ígéretek Szent Lukácsnál feljegyzett változatát olvassuk.
Azonnal feltűnik a különbség: Jézus sík mezőn beszél, nem 8, vagy 9
boldogságot hirdet meg, csak négyet, ám négy jaj-kiáltás kíséretében. Vajon
melyik az igazi, melyik az eredeti? A szentírástudósok szerint mind a két
változat az apostoli egyház gyűjteményéből való, amely az Úr sokszor és
sokféle formában elmondott szavaiból keletkezett. Máté mintegy verset írja le,
míg Lukács 4-4 mondatos ellentétpárban. Számomra az elbeszélő, hosszabb forma
– talán Liszt: Christus oratóriuma Beati pauperes – tétele hatására
megragadóbb, a lukácsi változat viszont pedagógiai értelemben
nélkülözhetetlenebb. Ez a most hallott forma mélyen profetikus, mondhatnánk
teológiai. Nem hiába kötötte vele össze az egyház Jeremiás próféta híres
sorait: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, áldott az az ember, aki az
Úrban bízik” (17,5.7). Az ószövetségi bölcsesség-irodalomban nem ritka ez a
szembeállítás, mindig prófétai értelme van az ember sorsát illetően. Az
evangélista ezt a folytonosságot vette észre Jézus szavainak 4 boldogság és 4
jajkiáltás formájában történt leírásában.
2. „Boldogok vagytok, ti szegények, akik most éheztek, akik most sírtok”.
Micsoda kiáltó ellentét? Hogyan lehet szerencsés az, aki nincstelen, akinek
ennivalója sincs, ráadásul szomorú? Jézusnak ez a rejtélyes, átkot és áldást
rejtő kijelentése minden pszichológiai meggondoláson túli emberismeretről tesz
tanúságot. Olyan mélységről, amit nem 30 éves kora ismeretanyagából merít,
hanem a mennyei Atya titkaiból. Boldogok, akik most ilyen vagy olyan
hiányokkal küzdenek, mert ők nyitottak Isten jóságára, irgalmasságára,
szeretetére, ők nem telítettek, ők nem jóllakottak, elégedettek, bezártak,
velük csak jót tehet az Isten, hisz másra nem is számíthatnak. Jézus nekik
ígér élet-örömöt, élet-értelmet, igazi boldogságot. 1970-ben VI. Pál pápa
meghívására egy munkáspap tartotta a lelkigyakorlatot a Vatikánban. Eredeti,
szokatlan és forradalmi volt. Jacques Loew atya saját tapasztalatai alapján
magyarázta: ahhoz, hogy Jézus boldogság-ígéreteit megértsük, szükséges, hogy
„ezt a boldogságot valamiképpen maguknak a szegényeknek a kezéből kapjuk”.
Elmesélte többek között annak a kilencgyermekes brazíliai családanyának a
példáját, aki koldusszegény volt. A keresztény közösségben azonban felfedezte,
mit jelent az, hogy az embert meghallgatja az Isten. Amikor ez az asszony
saját imádságáról beszélt, azt mondta: ha úgy érzem, a szóbeli imádság nem
elég, akkor hallgatással imádkozom. Ez a legszegényebbek leghatásosabb
imádsága (vö. Elmélkedések Jézus Krisztusról, 30).
3. „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor minden embernél
szánalomra méltóbbak vagyunk” – mondja Szent Pál. Jézus függetlenné akar
minket tenni az anyagi javaktól, az emberi érdekektől, mások véleményétől,
mindentől, ami mulandó, emberi, földi. Azt akarja, hogy feltétlenül bízzunk az
Istenben, ne csak szavainkkal, udvarias gesztusainkkal, hanem szívünk
mélyéből, egyedül benne bízzunk, és ne az emberekben! Manapság sem kisebb a
veszélye annak, hogy érdekcsoportok, tehetős, befolyásos emberek, szervezetek,
újonnan keletkezett vallási mozgalmak, vagy üzletek káprázatos ígéretekkel
halmoznak el. Terveiket az Úr legtöbbször keresztül húzza, nevetségessé teszi,
minket pedig „átkozottá”, alulmaradottá, ha hallgatunk rájuk. Cimborák, üzleti
társak, hízelgők, szövetségesek hagynak faképnél, mi pedig egyik pillanatról a
másikra csalódottak, magányosak, még szegényebbek leszünk.
Boldogok vagytok, boldogok, boldogok – ismétli nekünk is Jézus, hogy hinni
tudjunk benne. Isten logikájára tanít minket, hogy szívünk is szerinte
dobbanjon. A lélekbúvár Gyökössy Endre, a híres pasztorál-pszichológus, tovább
gondolta, folytatta a 4, a 8 boldogságot. Segítsen közelebb Jézus életet
mentő, ajándékozó, gazdag szeretetének megértéséhez:
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan
éljenek. Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell
szüntelenül azt tenniök, amit mindenki tesz. Boldogok, akik tudják, hogy
másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik nevetni
tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. Boldogok, akik meg
tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg
magukat. Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a
koporsót s mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak
ajándékba és nem lesznek magányosak. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és
elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz...(Boldogságok az isteni
boldogságmondások margójára) Ámen.
Pákozdi István/MK
|
|
