Liturgia-Cév.Évközi 7./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Az Úr kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni rád 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23 Felkerekedett erre Saul, s lement Zíf pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zíf pusztájában. Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte. Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: ,,Kezedbe adta ma Isten ellenségedet: nos hát, hadd szegezzem a dárdával a földhöz -- csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges.'' Ám Dávid azt mondta Abisájnak: ,,Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?'' Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk. Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején -- jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük --, Ám Dávid így felelt: ,,Íme, a király dárdája: jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át. Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen. Zs 102 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat! 1Kor 15,45-49 Ezt mondja az Írás is: ,,Ádám, az első ember, élő lénnyé lett'' [Ter 2,7], az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi [Ter 2,7], a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. Lk 6,27-38 Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

Ellenségszeretet

A francia forradalom idején Párizsban kivégezték XVI. Lajos királyt, fiát pedig egy Simon nevű gonosz vargára bízták. Simon embertelenül gyötörte, verte, megalázta a kis királyfit. Egyik nap elébe állt és arcába röhögve kérdezte: „Ha híveid kiszabadítanának, mit tennél velem?” „Megbocsátanék” felelte a nemes lelkű királyfi.

Jézus a Hegyi Beszédben ugyanezt a körülményt írta elő követőinek: tudj megbocsátani, a gyűlöletet feloldani, az ellenséget is szeretni. Az évközi 7. vasárnap szövege meghirdeti a mai világ számára is ezt az elképesztő követelményt: az ellenségszeretetet.

Lényege Idők folyamán mindannyian összeállítunk magunknak legalább gondolatban egy feketelistát. Ez a névsor azoknak a neveit tartalmazza, akik bántottak, rosszat tettek velük. Róluk elhatároztuk, hogy kétszeresen visszafizetjük nekik. Szerepel ezen a listán a tanár, aki pikkel ránk, az edző, aki pofon vágott, a kolléga, aki helyünkre pályázik, az anyós, aki mindenbe beleszól, a szomszéd, aki bömbölteti a tévét, a kutyás hölgy, akinek pincsije felveri a ház nyugalmát. Ők mind rászorulnak a megtorlásra. Vajon mi, keresztények, hogyan állunk ezzel a névsorral? Hogyan tudjuk összeegyeztetni a Hegyi Beszéddel? Ott krisztus ilyen követelményeket hangoztat: „szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket megbántottak, imádkozzatok rágalmazóitokért”.

Mikor kell ezt a szabályt alkalmazni? Jézus három hasonlata szerint még akkor is, - ha durva erőszakról van szó. „Ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt”. A jobb arcra mért pofont csak visszakézzel lehet adni. Ez pedig a legmélyebb megvetés volt. Tehát: a durván megtámadott is bocsásson meg támadójának; - ha kíméletlen pereskedésről van szó. „Ha elveszik a köntösödet, add oda a ruhádat is”. A zsidó jog szerint a bíróság a pervesztestől mindent elkobozhatott, még a köntöst is, kivéve a felsőruhát. Tehát a vesztes pereskedő bocsásson meg a fondorlatos győztesnek; – ha kényszerítésről van szó. „Ha kényszerítenek ezer lépésre, menj el vele kétezret”. A megszálló római katonák bárkit kényszeríthettek, hogy ezermérföldnyi úton vigyék csomagjaikat. Tehát a munkaszolgálatos is bocsásson meg zsarnokának.

Jézus azt kívánja, hogy követői a rosszat ne visszafizetéssel akarják megfékezni, hanem szelídséggel és nagylelkűséggel. Nem akarja eltörölni a jogos önvédelmet, sem a hivatalos igazságszolgáltatást. De hirdeti azt a magasabb lelkiséget, amely bízik a jónak a javító hatásában. Jóvá szidni, jóvá gyűlölni senkit nem lehet. Csak nagylelkű szeretettel lehet másokat megjavítani. Jézus kiélezetten beszél, mert nyugtalanítani, felrázni akar. A példák nem szó szerint értendők, hanem azt a lelkületet jelzik, amelyeket el kell sajátítani: „Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!”
Ellenvetések Első hallásra oktalanságnak tűnik Jézus kívánsága. – „ha ezt a tanítást követjük, fölborul a jogrend”. – „ha nem lépünk föl a gonosz ellen, lovat adunk a gátlástalan garázdálkodásra.” Felelet: Hát csak azt ne higgyük, hogy megtorlással helyre tudjuk állítani a megsértett rendet! Ezt az emberiség százezer éves történelmének valamennyi háborúja cáfolja. A megtorlással csak még jobban fölszítjuk a gyűlölet tüzét. Ezért figyelmeztet az Úr: a bosszú nem lehet a rend és a béke visszaállítója. A világnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud kitörni a gyűlölködés börtönéből, nem tud megbocsátani.

Feladat: gondolkozz! Milyen nevek szerepelnek az én „fekete listámon”? Miért kerültek fel ezek? Próbálj néhányat kihúzni közülük. Tekints a felszín alá! Kutasd: miért töri magát a kolléga azért a pozícióért? Miért olyan kiállhatatlan az a másik? Talán túlságosan magányos, sokáig mellőzték, vagy megsértették? Ha rájövök cselekedeteinek rugóira, elnézőbb leszek vele szemben. Imádkozni! Ha tudok imádkozni ellenszenves társamért, máris Isten szemével tekintek rá. Ő pedig Egyszülött Fiát áldozta érte. A szeretet apró megnyilvánulásait mutassam ki iránta: kalapot emelni, jó reggelt köszönni, a rádiót lehalkítani, névnapján képeslapot küldeni… Ez csupa apróság. De ez tartja meg életünket a szeretet útján, mint a volánnal való apró mozdulatok az autót a sztráda jobb oldalán.

1958-ban fellőtték az első mesterséges holdat. Néhány évre rá már ember utazott a világűrbe. Sikerült hát kitörnünk a Föld vonzásköréből, képesek voltunk legyőzni a nehézségi erőt. Ami sikerült az embernek a technika világában, azt akarta Jézus megvalósítani az erkölcsi világrendben, a szívek világában. Kegyelmének motorjával gondoskodik a sebességről, amely kiszakít minket a gyűlölet és a harag vonzásából. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

Elég ezt a szót hallani: ellenség, máris görcsbe rándul az ember gyomra, ökölbe a keze, fegyverek után nyúl, halált kiált. Jézusnak is voltak ellenségei, tudott róluk, jól ismerte őket, olykor meg is nevezte őket. Amikor megtudta, hogy Heródes az életére tör, ezt üzente: „mondjátok meg annak a rókának: nézd, ördögöt űzök, és beteget gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen” (Lk 13,32). Humorra, nagylelkűségre, egy magasabb hatalom iránti bizalomra tanít minket, az önbíráskodással, a gyűlölettel, az ellenségeskedéssel szemben.
1. Az Afrikában, Irakban, Izrael és Palesztina, vagy az arab világ más tájain szűnni nem akaró harci tudósítások között olvassuk ma a Biblia erőszakmentességről szóló jelentős fejezeteit. Az Ószövetség egyik emlékezetes epizódja vezeti be az evangélium mondanivalóját. Dávid, a választott nép jeles királya megkíméli az őt üldöző, rá féltékeny elődjének, Saulnak az életét, pedig módja lenne megölni. Álmában elveszi mellőle lándzsáját és vizes korsóját, aztán a távolból megmutatja neki. Saul meggyőződhet Dávid könyörületességéről. Egy példamutatóan humánus, jólelkű, hívő zsidó, aki tudta, hogy „az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében” (23).
2. Jézus legnehezebben megvalósítható, legmerészebb igényét megfogalmazó tanítása: az ellenségszeretetről és az ítélkezés elkerüléséről. Szeretni az ellenséget? Micsoda őrültség! Pedig ő komolyan beszél: maga keresztre szegezve így kiált: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34) Ez a mondat árulkodik belső gondolatvilágáról: ha valaki agóniájában a megbocsátás hangján szól ellenfeleiről, annak nem kell meggyőzni a szeretetéről. Ellenségszeretete az Atya felénk tanúsított jósága, mert amikor mi ellenségei voltunk, akkor küldte egyszülött Fiát értünk az Isten. Ő maga a Szeretet, aki erősebb a gyűlöletnél, az ellenségeskedésnél, minden harcnál és viszálynál, ő a béke, a szeretet Istene. „Adóslevelünket”, amely a mi ellenségeskedésünk miatt terhelt minket, Jézus eltörölte, és a keresztre szegezte (vö. Kol 2,14). Az első vértanú, Szent István diakónus is ezt a mondatot ismétli megkövezése előtt: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” (ApCsel 7,60) Jézus követőinek hősies fokban kell gyakorolniuk a megkülönböztetés nélküli, felebaráti szeretetet. Ehhez pedig fel kell nőni, sokszor újra elolvasni Jézus szenvedéstörténetét, a mai evangéliumi részletet, a Hegyi beszédet, vagy Pál apostol sorait: „Áldjátok üldözőiteket, áldjátok és ne átkozzátok!” (Róm 12,14) Sokszor fel kell tekintenünk Jézusra, a keresztre feszítettre, és a szentekre, akik jobb arcuk megütése után bátran oda tudták tartani a másikat is, rágalmazóikra nem szórtak átkot, inkább imádkoztak megtérésükért. Ki tud olyan nagylelkű lenni, mint Becket Tamás, aki a canterburyi székesegyház ajtaját eltorlaszolni akaró szerzeteseknek ezt mondta: „Mi azért jöttünk, hogy szenvedjünk, és nem azért, hogy harcoljunk. Ellenségünket inkább szenvedéssel, mint harccal fogjuk legyőzni”. A vesperás közben rátörő gyilkosai előtt pedig ezt mondta: „Kész vagyok meghalni Jézus nevéért és az egyház védelméért!” (Halála után három évvel, 1173-ban szentté avatták, kultusza hazánkban is elterjedt.) A másik vértanú, Morus Tamás még humorát is megőrizte a bitófa alatt: kérte a vejét, adjon egy aranyat a hóhérának. A pápa a szentévben a politikusok védőszentjévé nyilvánította. A nagylelkűség, az ellenségszeretet, a feltétlen hit nem ismer határokat.
3. A velünk szembenállókkal kapcsolatos pszichológiai álláspontunkat Jézus evangéliumának kell meghatároznia. Egyáltalán „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek!” Aki ítélkezik, az végső kategóriába kényszerít olyanokat, akik még változhatnak, alakulhatnak (megtérhetnek), akiktől még Isten nem vonta meg a kegyelmet. Mi miért vonnánk azt meg előbb tőlük, talán mi adtuk nekik? Ítélni csak annak van joga, aki fölötte áll az eseményeknek, aki fölötte áll a történelemnek, akinek elszámolással tartozunk, egyedül neki, az Istennek! Persze ez nem azt jelenti, hogy ne nevezzük néven a rosszat, ne utasítsuk el, ne mondjuk ki és ne bélyegezzük meg a bűnt, a tettet, de nem a személyt, az embert, aki az utolsó lélegzetvételéig még képes lehet a jóra. Nem könnyű dolog ez: kimondani a rosszat, és nem elítélni azt, aki felelős érte. Elgondolkodtató kommentárt írt erről Pilinszky János: „Az ítélkezés Jézus óta kivétel nélkül Hitler-szabású, bármire hivatkozik is, bármi legyen is bevezető félmondata. Hagyjuk meg az emberi szívet abban a néma párbeszédben, amit Istennel folytat. Legalább mi ne lármázzunk és csörömpöljünk bele ebbe a csendbe” (Új Ember 1979. V. 13).
4. Világok változnak meg körülöttünk. Hány barátból lesz ellenség? Hány kapcsolat hidegül, durvul, pusztul el? Különösen fontos üzenet ilyenkor: Szeresd ellenségeidet és ne ítélj el senkit! Minden érzékünk, ösztönünk, igazságérzetünk ellenére szól, csak a hitünk nem. A Katolikus Egyház új Katekizmusa az imádságról szóló nagy részben tárgyalja az ellenünk vétőknek szóló megbocsátást: „A keresztény ima elmegy egészen odáig, hogy megbocsát az ellenségnek. Átalakítja a tanítványt és Mesteréhez formálja. A megbocsátás, a keresztény ima csúcspontja arról is tanúskodik, hogy a mi világunkban a szeretet erősebb, mint a bűn” (2844). Bárcsak minden egymással szembenálló ember, népcsoport, faj és nemzet Dáviddal vallaná: „az Úr az, aki megfizet kinek-kinek igazságosságban és hűségben!” (1 Sám 26,33) Ámen.

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok