|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek Olvasmány a Királyok első könyvéből / 1Kir 19,16b.19-21 Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe. Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: ,,Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.'' Ő azt mondta neki: ,,Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.'' Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett. Zsoltár / Zs 15 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: ,,Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.'' A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké. Szentlecke Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből / Gal 5,1.13-18 Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat'' [Lev 19,18]. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 9,51-62 Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?'' De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!'' Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.'' Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!'' Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!'' Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!'' Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!'' Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Jézus követésének feltételei Epikuros görög filozófus életbölcselete: „élvezd az életet! Hajszold az érzéki gyönyöröket!” Horatius, római költő elve: „Carpe diem! Szakítsd le minden óra virágát!” Jézus szavai ezekkel szemben így hangzanak: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és mondjon le mindenről.” Az évközi 13. vasárnap evangéliuma a két életstílus közti radikális döntésre szólít fel. Krisztus példája Elképesztően kemény igényeivel Jézusnak csak azért volt joga tanítványai elé állni, mert ezeket Ő maga már megvalósította. A Mester éppen a jeruzsálemi út kezdetén hozta meg életének nagy döntését. Lukács szerint: „Jézus eltökélte, hogy Jeruzsálembe megy.” Ez az elhatározás egy nehezen megérlelt döntés volt. Nem úgy indult neki ennek az útnak, mint egy turista, aki kellemes útitervet állít össze. Ő tudta, hogy ennek az útnak a végén a Kálvária várja. Krisztus követelményei Érthető, hogy ez az élete nagy döntését meghozó Jézus tanítványaitól is radikális elkötelezettséget kívánt. Függetlenséget. Az első fiatalember maga ajánlkozik követésre: Követlek, bárhová mégy. Jézus válasza: Ő kivetettként él az emberek világában. Aki követni akarja, annak ebben a sorsban osztoznia kell: „Az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Ez a szegénység, otthontalanság azonban Jézus szemében nem rabság. Sőt, függetlenség minden kötöttségtől. Jézus tőlünk is ezt a felszabadultságot kívánja. Isten legyen a legfőbb gondunk. Ebben se gazdagság, se érvényesülés, de még csak a családi otthon se akadályozzon. Ne legyünk rabjai a földhözkötöttségnek. Ne legyen a föld „kalitkánk”, amelyben ráadásul még jól is érezzük magunkat. Városi kislány az erdőben pintyet látott röpülni. Sajnálkozva mondta: „Szegénynek még kalitkája sincsen.” Jézus azt kívánja, hogy a világ ezer dolga ne zárja kalitkába lelkünket, hanem szabadon szárnyalhassunk Isten felé. Ne engedjük, hogy a törpék ezer szállal földhöz kössék Gulliver-lelkünket. Anyagiakra szükségünk van, de a lelki szegénység szellemében törekedjünk rá: ha van, élünk vele, ha nincs, nem esünk kétségbe Feltétel-nélküliséget. A másik tanítványt Jézus hívja. Az ajánlkozik, de feltételt szab: majd, ha meghalt az apám és eltemettem, akkor megyek. Jézus nem elégszik meg fél-szeretettel, 50%-os elkötelezettséggel. Meg kívánja a teljes és osztatlan szeretetet. Nem alkuszik, nem osztozik. Ha Krisztus követője akarok lenni, nem szabhatok feltételt a Mesternek. Nem lehet „gumielefántom”, mint a kisgyermeknek, aki azt mondta: „Mindet oda tudnék adni a Jézuskának, kivéve a gumielefántomat.” Nem mondhatom az isteni sürgetésre: „mindent odaadok, mindent elhagyok, de erre az egyre nem vagyok képes.” Krisztus féltékeny Úr. Ő igényt tart feltétel nélküli szeretetemre. Tegyem fel magamnak a kérdést: nincs-e „gumielefántom”, amiről nem tudnék lemondani: egy bűnös viszony, egy külföldi út, egy szenvedély? Szent Pál a példaképünk ebben: „Uramnak, Jézus Krisztusnak fönséges ismeretéért mindenről lemondtam, mindent szemétnek tartottam, csak Őt megnyerjem magamnak.” Osztatlanságot. Végül a harmadik tanítvány késznek mutatkozik a teljes engedelmességre, de ő is eredményt kér. Azt kéri, amit Elizeus kért Illéstől: „Engedd, hogy előbb elbúcsúzzam családomtól.” Illés megengedte, Jézus nem. Isten országának hirdetése nem engedi meg az ilyen megosztottságot: „mennék, ha…, hirdetném, de… Isten országa azt az igényt támasztja az emberrel szemben, hogy meg nem osztott lélekkel álljon rendelkezésére. Hányszor elolvastuk már az Evangéliumokat és soha nem vettük észre azt az egy szót, amit az Úr még véletlenül sem felejt kimondani: „Aki nem mond le mindenről, amivel bír…”; „Eladta mindenét, amije volt…”; „Elhagyta mindenét és követte Őt…” Krisztus szolgálata olyan nagy érték, hogy érte mindent oda kell tudni adni! Krisztus tanítványainak az a feladatuk, hogy erről az osztatlan Isten-szeretetről tanúságot tegyenek a világ előtt. Lukács nem nevezi meg azt a három tanítványt, aki a jeruzsálemi úton Jézus elé járult. Ezzel talán azt akarja elérni, hogy minden hallgatója magára vonatkoztassa Jézus üzenetét. Kalkuttai Teréz anya munkatársai, a Szeretet Misszionáriusai vállalják a legnehezebb munkákat. Ugyanakkor a legteljesebb kiszolgáltatottságban akarnak élni: a nyomortelepekre költöznek, állami támogatást nem fogadnak el, és pusztán adakozásból tartják fenn intézményeiket. Mégis arcukról szent derű sugárzik, belső béke árad szívükből. Boldogok. Miért? Mert egészen Krisztus követői! Ezzel szemben kereszténység leértékelt áron…, vallásosság egyes sebességben…, istenhit kompromisszumokkal…, fából vaskarika. Emberhez nem méltó, Isten előtt visszatetsző állapot. Ha boldogok akarunk lenni, vállaljuk a Krisztus-követés magas követelményeit: a teljes függetlenséget, a gyökeres elkötelezettséget és az osztatlan szolgálatot. Akkor bízhatunk a Mester ígéretében: „Ti, akik mindent elhagytatok és követtetek engem, százannyit kaptok már itt a földön, odaát pedig elnyeritek az örök életet.” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Minden vallás, vagy
eszmerendszer alapítója fontos feladatának tekinti, hogy legyenek követői,
akik magukévá teszik tanaikat, és vállalkoznak annak hirdetésére. Az ő
felkészítésük komoly feladat. Ma ennek leszünk tanúi Jézus eletében. Azonban
mielőtt ezzel foglalkoznánk, az evangélium bevezető sorai másról is szólnak,
amelyek még jobban megvilágítják a további részleteket. Szent Lukács evangéliumában a történtek idejét határozza meg. Így számol be erről: amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai. Az tűnik ki, hogy Jézus teljes mértékben a küldetése felé fordul. A két kifejezés erről szól. Szenvedésének ideje – hányszor beszél Jézus arról, hogy nem érkezett el még az ő órája, aztán a végső befejezés előtt kinyilvánítja, hogy ezért az óráért jött. Azonban az ő sorsa nem a szenvedéssel és kereszthalállal fejeződik be. Ezért is említi az evangélista megdicsőülése napjait. Jézus ezért indul Jeruzsálem felé. Útközben azonban érdekes események történnek. Jézus követeket küld maga előtt azzal, hogy keressenek számára szállást. A szamaritánusok földjén haladnak keresztül, ahol kérésüket elutasítják. Oka nagyon messzire nyúlik vissza, még az asszír (Kr. e. 722) támadás idejére. A szamaritánusok, bár felvették Izrael vallását, azonban Garizim hegyén külön templomot építettek és ezzel kifejezték, hogy nem osztoznak mindenben Izrael népével. Az apostolok nagyon gyorsan reagálnak a történtekre, és a villámot akarják lehívni az égből. Jézus elutasítja ezt a bosszúálló lelkületet, és ismét saját küldetésére utal. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse. Elég világosan beszél ezekkel a szavakkal a saját küldetéséről, amiért Jeruzsálem felé tart. A következő részben három apró eseményt beszél el az evangélista. Az emberekben részvétet, sajnálatot vált ki Jézus elutasítása. Ezt leginkább az első önkéntes ajánlkozásán lehet látni, amikor azt mondja az Úrnak, hogy mindenhová kész őt követni. Jézus válaszában arról szól, hogy az ő követésének komoly következményei vannak: az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania. Az őt követőnek is ebben kell osztoznia. A másodikat maga az Úr hívja követésére. A meghívott válasza: hadd temessem el apámat. Jézus válaszával nem a szülő iránti tiszteletet becsüli le, hanem itt is az ő követésének teljes elkötelezettségéről szól. A felszólítás: Menj, és hirdesd az Isten országát! A harmadik is önként jelentkezik, de rögtön egy feltételt szab: engedd, hogy elbúcsúzzam családomtól. Jézus válasza nagyon határozott: Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. A kép elég beszédes hallgatói előtt. Közismert volt, hogy a palesztinai ekével nagyon nehéz volt szántani, hát még a Genezáreti-tó közelében a talaj minősége miatt. Tehát Jézus nem elégszik meg akármilyen követéssel, hanem csak a teljes elkötelezettség vállalása fogadható el számára. Az olvasmány (1Kir 19,16b. 19-21) egy ószövetségi meghívásról szól. Illés próféta élete vége felé megbízást kapott az Úrtól, hogy kenje fel prófétává Elizeust. Elmegy, és megtalálva az éppen szántó Elizeust, ráteszi köpenyét. Elizeus otthagyva mindent, Illés nyomába szegődik. A prófétának is mindent el kell hagynia, hogy szolgálatát teljesíteni tudja. A 15. zsoltár a hívást elfogadó ember válasza: Te vagy, Uram, Istenem, örökségem és osztályrészem. Szent Pál apostol a meghívás (Gal 5,1. 13-18) feltételének tartja a szabadságot. Ez abban áll, hogy ellene tud mondani a keresztény ember a testnek, amely mindig a lélek ellen tusakodik. Állandó harc van a test és a lélek között, mert mindkettő maga szeretné irányítani az embert. Még cinikusan meg is jegyzi az apostol, hogy „ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást”. Ezért kell követni a Szentlélek indításait, mert segít, hogy a lélek diadalmaskodjék bennünk. Hogyan találhatók meg a szentírási tanítások gondolatai a liturgikus szövegekben? A könyörgés alapvető háttere az istengyermekség ajándéka. A kegyelem által világosságban élünk. A világosság mindenkor biztonságot is jelent, mert mindent érzékelni tudunk, és annak megfelelően tudunk cselekedni. Az ellentét a tévedés, amely homályba vezet, az embert bizonytalanná teszi, és a tettei is kétségesek lehetnek. Ezt a homályt csak az igazság fényével lehet megszüntetni, amit biztonsága miatt kér az ember számára mindannyiunkat egybegyűjtő egyházunk. A felajánló könyörgés az istengyermekség alapját fogalmazza meg: mindezt megváltásunknak köszönhetjük. Annak a nagy szeretetből fakadó tettnek, amelynek megvalósításáért Urunk Jeruzsálem felé indult. A liturgia szent jelei által figyelmeztet ennek megvalósulására, amelynek szolgáivá lettünk. Ez is egy sajátos küldetés végzése, amelyet méltó módon kell elvégezni. Az évközi vasárnapok 7. prefációjában adunk hálát a megváltás ajándékáért. Olyan Megváltót küldött nekünk, aki hozzánk lett hasonló, minden bűn nélkül. Aki példát is mutatott – ahogy az evangéliumban hallottuk – a küldetése teljesítésében. Ezért méltó, hogy hálát adjunk, sőt engedelmességét példaként követve cselekedjünk és éljünk. Amikor az eucharisztikus imában Urunk egyetlen, örök áldozata jelenvalóvá lesz köztünk, szeretetének legnagyobb jeleként találkozhatunk ővele. Bekapcsol életébe, éltet bennünket, kísér földi életünkben. De ez az életünkben való jelenlét túlmutat evilági vándorlásunkon, és elvezet az örök életre. A keresztény embernek nem lehet más kívánsága, hogy a földi küldetését teljesítő Krisztus példája nyomán, a szentségi jelek által megerősödve teljesítse földi hívatását, és elérjen végső céljába. Ámen. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |