|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 14. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 14. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Folyamként árasztom városomra a békességet Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 66,10-14c Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta, hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből! Mert így szól az Úr: ,,Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket. Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein. Zsoltár / Zs 65 A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.'' Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem. Szentlecke Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből / Gal 6,14-18 Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 10,1-12.17-20 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.'' Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'' Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!'' Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A 72 tanítvány a világi hívek
példaképei
Kr. e. 280-ban Pyrrhus, Epirus királya,
követeket küldött Rómába. Amikor hazatérésük után érdeklődött a római jellemek
felől, a követek dicshimnuszt zengtek: „Róma a királyok hazája. Olyanok ők
valamennyien, amilyen Epirusban egyedül te vagy!” Az ősi Rómában tehát
mindenkit királynak lehetett nevezni.
A természeti vallásokban a papi hivatást egy
személy töltötte be. Izraelben a levita papság elenyésző kisebbséget alkotott.
Jézus Egyházában azonban megváltozott a helyzet: itt mindenki pap. Szent Péter
az Egyház minden tagjáról mondta: „Ti választott nemzetség, királyi papság,
szent nép vagytok…”(1Pét 2,9) Szent János is azt írja a kis-ázsiai
keresztényeknek: „A Mennyei Atya papjaivá tett mindnyájatokat.” (Jel 1,6)
Krisztus Egyházáról tehát joggal el lehetett mondani Pyrrhus követeinek
stílusában: „A Római Egyház – a papok egyháza. Tagjai olyanok valamennyien,
amilyen más vallásban csak egy van.
A „hívek általános papságának” tanát az
apostoli egyház óta ismerjük. De a középkorban szinte elfeledkeztünk róla. A
II. Vatikáni Zsinat nagy vívmánya, hogy újból belevitte az egyház köztudatába.
Az évközi 14. vasárnap evangéliuma a 72 tanítvány küldetésének jelenetében
domborítja ki a világiak papi feladatának jelentőségét.
A 72 tanítvány, vagyis az „általános
papság”
Felkészítésük Jézus nagy gonddal készítette fel, képezte ki őket. Nevelte őket szavaival. Beszélt nekik Isten országáról, nagy türelemmel magyarázgatta példabeszédeit, prédikációs anyagot adott nekik a missziós körútra. Lukács evangéliumának 10. fejezetében távirati stílusban összefoglalja a tanítási anyagot és a nevelési elveket. Bizonyára több hónapig tartó intenzív tanfolyam rövid vázlatát olvashatjuk csak itt. Személyes életpéldájával még nagyobb hatással volt rájuk. Látták életét, feltárult előttük istenemberi szívének minden szándéka. Jézus tehát nagy gondot fordított tanítványai kiképzésére. Világi munkatársak ma sem teremnek maguktól. Nagy felelősséggel kell a szolgálati papságnak kiválasztani, buzdítani, felkészíteni őket. Az ő feladatuk: szentírásolvasás, hitünk igazságainak magas fokú megismerése, gyakori elmélkedés Jézusról. Feladatuk Azt mondja az Írás: „Jézus maga előtt küldte a 72 tanítványt azokba a városokba és falvakba, ahová menni szándékozott.” Ugyanez a „királyi papság” feladata is. Felhangolni az embereket Jézus jövetelére. Megismertetni hatósugarukban az Úr jóságát, szeretetét. Ezeknek a tanítványoknak ott van a helyük a kisgyermekek mellett a családban, hogy a katekizmust tanítsák, a távollátókat pedig a hitoktatás felé irányítsák. Ott van a helyük a válságba jutott házastársak mellett és tanácsaikkal hozzá kell járulniuk, hogy a családi életek felbomlásának pusztító lavinája megálljon. Ott kell állniuk az elhagyatott öregek és betegek mellett, hogy Jézus közelségét megérezzék azok is, akiket az emberek már félreállítottak. A világi híveknek az Egyház liturgiájába is bele kell tevékenyen kapcsolódniuk: felolvasás, ünnepek előkészítése, igeszolgálat, engedéllyel áldoztatás. VI. Pál pápa már három évtizeddel ezelőtt a magyar kereszténység jubileuma alkalmából hozzánk küldött apostoli levelében írta: „Testvérek! Kérünk titeket, pótoljátok, amit felszentelt paptestvéreitek elvégezni nem tudnak. Legyetek azon, hogy otthonaitokban, munkahelyeteken, az emberek között akikkel érintkeztek, egyházközségi életetekben az evangélium világossága el ne homályosodjék.” Magatartásuk Három szóban foglalható össze Jézus kívánsága: Szelídség. „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Az evangéliumot nem szabad senkire sem rákényszeríteni. Isten országát csak felkínálni lehet, nem kötéllel behúzni. Még a menyemmel, vagy az unokámmal sem helyes erőszakoskodni. A terrorizálás, agresszivitás nem krisztusi módszer. Energia „Kérjétek az aratás urát…” Jézus aratásba küldi tanítványait. Az aratómunka egyike a legfárasztóbbaknak. Itt nem szabad számolni a kilométereket, nézni az órát, sajnálni az erőfeszítést. Igénytelenség „Ne legyenek se erszényetek, se tarisznyátok, se sarutok.” Egyedül az ad erőt a léleknek, ha nem merül el az anyagiak igézetében. Amikor Asztrik, bencés apát beszámolt II. Szilveszter pápának István király térítő tevékenységéről. A pápa felkiáltott: „Én csak apostoli vagyok, István azonban valóságos apostol!” Első szent királyunk nem volt felszentelt pap, de az „általános papságnak” részese volt. Nem volt apostol, de Isten országának építője volt. Ezért megérdemelte a pápa aranykoronáját, de méltó lett az örök élet koronájára is. A mai világiak is, ha „királyi papságukból” származó feladataikat hűségesen teljesítik, hozzájárulnak Isten országának kibontakoztatásához és méltók lesznek az örök Főpap jutalmára. Amikor 1950-ben elhurcolták a szerzeteseket, a máriabesnyői zárdába zsúfoltak össze több száz nővért. A környező falvak népe titokban ennivalót hordott a rendházba. A rendőrök elfogtak egy kosaras nénit és nekitámadtak: „Majd az Egyház gondoskodik róluk.” Erre ő azt válaszolta: „De hát az Egyház mi vagyunk!” valóban, az Egyházat nemcsak a felszentelt papok, a „szolgálati papság” alkotja, hanem az „általános papság” tagjai. Vagyis minden hívő öntudattal mondhatja: „Az Egyház mi vagyunk!” A felszentelt papok a 12 apostolban látják elődeiket, a világi munkatársak pedig a 72 tanítványban. Valamennyien Krisztusnak, az örök Főpapnak a papságában részesülünk és ha méltón végezzük papi feladatunkat, egyformán tőle remélhetjük papi jutalmunkat. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Jézus tanítványának
lenni nem privilégium, hanem Isten országának szolgálata. Jézus azzal a céllal
küldi tanítványait, hogy hirdessék meg: közel van az Isten országa. Mielőtt e
szakasz mai jelentőségével foglalkoznánk, először ismerjük meg jobban Szent
Lukács elbeszélését (10,1-12. 17-20). Jézus Jeruzsálem felé tart, hogy messiási küldetését teljesítse. Apostolait már kiválasztotta, és újabb tanítványokat – a hetvenkettőt – is meghív a missziós munkára. Ők alkotják Jézus körül a második kört. Megbízza és elküldi őket kettesével, mert nemcsak hirdetni kell az Isten országát, hanem tanúságot is kell tenni az igazságról. Minden helységbe el kell menniük. Működési területük csak Galilea és Palesztina, a határok majd megszűnnek Jézus mennybemenetele után. Jézus így szól hozzájuk: kevés a munkás. Ezért kérni kell az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Az „aratnivaló” alatt az embereket érti. Isten az aratás ura, aki meghív a szolgálatra. A hasonlat rámutat a feladat nemes voltára, de rámutat arra a felelősségre is, amit a munkásoknak vállalniuk kell. Ő maga intéz mindent, ő választ ki és hív, és ő is küld. Minden az ő nevében történik. Gyakorlati tanácsokkal is ellátja követeit. A farkasok közé küldi őket a veszélyes és nehéz feladatra. Azonban ő ott áll mögöttük. Szegényen küldi őket, ne birtokolják mindazt, ami az utazás biztonságához szükséges. Se erszényt, se tarisznyát, se sarut ne vigyenek magukkal. Azért ne köszöntsenek senkit, mert feladatuk osztatlan odaadást kíván. Magyarázata az lehet, hogy a bonyolult keleti üdvözléseket nem tartja helyénvalónak éppen a figyelem elterelése miatt. Érdemes megjegyezni, hogy Lukácsnál minden követ „siet”. Mária, amikor Erzsébetet meglátogatja, a pásztorok, amikor Jézus köszöntésére indulnak, és Fülöp diakónus is. A tanítványokat a védtelenség jellemzi, a szelídség az ellenséges magatartással szemben, az otthontalanság és a szegénység. Így tudnak mindentől függetlenül a feladatuknak élni. Az egyes házakban való viselkedésre is szabályokat ír elő Jézus. A tanítás a ház lakóitól terjed tovább. Ezért „Békesség e háznak” – üdvözlet és ajándék egyszerre. Az igehirdetés udvariasan és előzékenyen kezdődjék. A rabbinikus hagyomány is fontosnak tartja a kölcsönös udvariasságot. A békesség sokkal többet jelent, mint valami formalitást. Előre tekint arra az üdvösségre, ami az igehirdetés célja. A követek Jézus küldetését teljesítik. Az üdvözlő szavak létre is tudjuk hozni azt, amit hirdetnek. Jézus születése békét hoz a világnak, vagy – egy nagyot ugorva – Jézus feltámadása után e szavakkal köszönti az apostolokat, amikor átadja nekik a bűnbocsátó hatalmat. És számos esetben hangzanak el mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben ilyen üdvözlések. Tehát mindez nem üres formaság. Fontos kritérium az is, hogy a tanítványok otthon érezzék magukat. Ezért fogadjanak el mindent, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne vándoroljanak egyik házból a másikba, mert ezzel befogadójuk rossz hírét keltik. Amikor Jézus részletesen elmagyarázta nekik, hogy mit kell tenni az egyes házaknál, a következő részben elmondja nekik, mit tegyenek és cselekedjenek, ha egy városba betérnek. Fogadják el az eledelt, és segítsenek a betegeken. Hirdessék meg: Elérkezett az Isten országa. Azonban azzal is számolni kell, hogy elutasíthatják őket. Szinte kegyetlen utasítást ad Jézus: a port is rázzák le a lábukról, amint a zsidók tették, ha a pogányok földjéről hazájuk földjére léptek. Minden közösséget megszakítottak ezzel a cselekedettel. Ezt tegyék e szavak kíséretében: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak. A tanítványok munkájuk végeztével visszatérnek, és örömmel számolnak be útjukról. Egyetlen dolgot emelnek ki a számos esemény közül: a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek. A sátán hatalmát megtörte az Úr ereje. Azonban sokkal jelentősebb, hogy nevük föl van írva a mennyben. Jézus szavai az antik városok gyakorlatára utalnak, hogy akit a polgárok listájára felvettek, azok a város lakóinak nyújtott minden előnnyel rendelkeznek. Isten lakóhelye a menny, ahol hasonló „polgárlistát” képzeltek el, ami nem más, mint az „élet könyve”. Az evangélium előkészületeként Izajás könyvéből (66, 10-14) halljuk az Isten országáról való tanítást. Mondanivalóját az édesanya hasonlatához köti. Állandó párhuzamot hoz az édesanya tevékenysége és Isten országának megnyilvánulása között. Ahogy az édesanya az élet hordozója, és segítője gyermekének, hasonlóképpen cselekszik az Úr a Szent Város polgáraival. A 65. zsoltárral hálálkodik az Egyház a gondoskodásról és a szeretetről. Az ószövetségi tapasztalat egyetemes lesz az Újszövetség világában. Szent Pál tanításából (Gal 6,14-18) hozzátehetjük, hogy aki Isten országához tartozik, vállalja a sorsközösséget, és új teremtmény lesz. Jézus ajándékait – a békét és az irgalmat – nyeri el az, aki belsőleg át tudta formálni életét. A mise könyörgései több témát érintenek. Elénk állítják a megalázott, megváltást szerzett Jézust. A bűn szolgaságából kiragadta a bűnös emberiséget, és ezért örömet nyert a világ. De az örök áldozat ünneplése segítsen a szentebb életre, és a szeretet ajándékai vezessenek el az örök életre. Meg kell szívlelnünk II. János Pál pápa buzdítását: „A remény evangéliumának szolgálata az evangelizáló szeretet által mindenkinek feladata és felelősége. Ugyanis bármilyen karizmája és szolgálata van valakinek, a szeretet a fő irány, amit mindenkinek követnie kell, s mindenki képes követni: a szeretet az út, melyre az egész egyházi közösség meghívást kapott, hogy Mesterének nyomában járjon” (Az Egyház Európában, 33). Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |