|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 15. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 15. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Nagyon közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben Olvasmány Mózes ötödik könyvéből / MTörv 30,10-14 feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod parancsait és szertartásait, amelyek ebben a törvényben meg vannak írva, s teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen számodra, és nincs messze tőled. Nincs az égben, hogy azt mondhatnád: ,,Ki szállhatna fel közülünk az égbe, ki hozhatná le azt nekünk, hogy hallhassuk és tetteinkkel követhessük?'' Nincs a tengeren túl sem, hogy kifogásul azt mondhatnád: ,,Ki kelhetne át közülünk a tengeren, ki hozhatná el azt nekünk, hogy hallhassuk és megtehessük, amit Isten parancsol?'' Egészen közel van hozzád a törvény: a szádban és a szívedben, hogy hozzá szabhasd tetteidet. Zsoltár / Zs 68,14-37 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait. Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög. Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik. Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből / Kol 1,15-20 Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 10,25-37 Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: ,,Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' Ő ezt válaszolta neki: ,,Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?'' Az így felelt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat'' [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: ,,Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.'' De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: ,,De ki az én felebarátom?'' Jézus akkor így kezdett beszélni: ,,Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ,,Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.'' ,,Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?'' Az így felelt: ,,Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
| HOMILIA 2007 Az irgalmas szamaritánus forradalmisága A kicsinyek hittanóráján a hitoktató elmondta az irgalmas szamaritánus történetét. Az egyik kisfiú felkiáltott: „Ez valóságos krimi palesztin módra!” Valóban! Úgy kezdődik, mint a krimi. Van benne pénzrablás, véres verekedés, félholt áldozat, közös cserbenhagyás… Csak éppen nem úgy fejeződik be, mint a krimik általában: nincs benne szivarozó felügyelő, nem kerülnek elő a tettesek és nem a megtorlás győz, hanem a szeretet. Amikor azonban először hangzott el Jézus ajkáról, nem izgalmas újsághír akart lenni. Inkább lélegzetállító döbbenetet keltett. Sokkoló hatása lehetett. Forradalmi hang volt. Mert az Úr feje tetejére állította a farizeusok egész erkölcsi rendszerét. Homlokegyenest ellenkezőjét kívánta mindannak, amit minden „józan” vallásos ember várt volna. A Mester viszont országának új törvényét sűrítette bele az Irgalmas szamaritánus történetébe. Isten országa alkotmányának alappillérei Betű helyett a törvény szellemét kell teljesíteni. Az ószövetségi pap az áldozat bemutatásra volt kötelezve. Számára a kötelesség az áldozat körüli szolgálat. Ezt teljesítette is. De amikor látja a szenvedő embertársát, nem törődik vele. Az ő számára az már nem előírás. Jézus megrója. A levita a templom körüli szolgálatra volt hivatva. Ezt betű szerint betartja. De a szerencsétlen ember szolgálata már nem előírás. Akkor Jézus bemutat egy szamaritánust. Ő kívül áll a mózesi törvényen, de belső sugallatra hallgat, ezért segít a bajbajutottakon. Az Úr megdicséri. A Krisztus által hozott vallásosságban tehát nem a betű a fontos, hanem a szellem. A mester kijelenti: követőinek egyetlen törvényük lesz: a szeretet. Vannak, akik vádolják magukat a gyónásban vasárnapi misemulasztással, mert kórházba kellett valakit szállítani, vagy a baba mellől nem mozdulhattak el. Mások viszont nem éreznek lelkifurdalást az otthoni feladatok elhanyagolása miatt hosszú jámborsági gyakorlataikra hivatkozva. Ilyenkor az eligazító elv: ha a szeretet gyakorlása ütközik egy vallási előírással, akkor mindig a szeretet javára kell dönteni! Jézus Isten országát nem szabályokra, hanem a szeretetre építette. Ne a paragrafusokat böngésszem, hanem a hiteles szeretetet éljem! A vallási gyakorlatok nem mentesítenek a szeretet alól A példabeszédbeli pap áldozatbemutatásra megy, a levita istentiszteletre siet. A szenvedő emberrel egyik sem ér rá foglalkozni. Ezek úgy akarják szeretni az Istent, hogy közben megfeledkeznek az embertársról. De Jézus szavai azt sugallják: az áldozat várhat, a templom várhat, sőt az istentisztelet is várhat, ha egy bajbajutott ember megsegítéséről van szó. Akik vallásosságuk miatt nem érnek rá embertársaik gondjával, bajával törődni, rossz úton járnak. „Aki nem szereti embertársát, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?” (Jn 4,20) Szeretetünk minden emberre terjedjen ki! Tanuljunk Jézustól! A törvénytudók megvetették az egyszerű népet – Jézus velük élt. A rabbik lenézték a nőket – Jézus társalgott velük. A zsidó társadalom kiközösítette a vámosokat – Jézus leült az asztalukhoz. A törvény tisztátalannak nevezte a leprásokat – Jézus megsimogatta őket. Hát forradalom volt ez a javából! Ez a hivatalos ideológia felforgatása volt. Ez ma így hangzik: embertársnak kell tekintenünk azt is, aki nem szimpatikus: a négert, a csavargót, a hajléktalant, a koldust, a máshitűt, sőt azt is, akinek egyáltalán nincs hite. A szeretet: a másik igazi javának szolgálata Az irgalmas szamaritánus ezt tette. Nem jó tanácsokat osztogatott, nem pusztán vigasztalt, vagy imádságot ígért, hanem kimosta alkohollal a sebeket, olajjal hűsítette, elsősegélyt nyújtott, anyagilag is kimutatta gondoskodását. Kétes esetekben néha nehéz választani a valódi és az álszeretet között. Az iskolás gyerek akkor szereti pajtását, ha súg neki a feleletnél, vagy ezzel éppen lustaságra készteti? A férjnek vagy a nagyszülőnek minden erőszakosságát szó nélkül el kell tűrni, vagy ezzel „zsebnapóleonná” formáljuk? A kéregetőn akkor segítünk, ha adunk neki pénzt, vagy ezzel még mélyebb iszákosságba taszítjuk? A buszvezető tréfás beszólásaival vidámítsa fel a csúcsforgalomban utazókat, vagy a temetői járaton maradjunk inkább csendben? A munkanélküli segélyeket emeljék fel, vagy inkább gondoskodjanak minél több munkahely létesítéséről? Ezekben az esetekben a szeretet erényének keresztény meghatározása igazít el: „A szeretet annyit jelent, mint a másik igazi érdekét szolgálni.” Nem a vélt érdekét, nem ami népszerűnek tűnik, hanem ami az embertárs valódi érdekét mozdítja elő! Hittanos gyermekek szülői értekezletén a szeretetről volt szó. Egy sokgyermekes családanya hozzászólása: „Úgy érzem, igyekeztem minden gyermekemnek azt adni, amire neki éppen akkor a legnagyobb szüksége volt.” Csodálatos mondat! Azt hiszem, ha mottóul tűzzük magunk elé, nekünk is sikerülni fog a krisztusi szeretetet megvalósítani. Mert ez a szeretet alapelve: annak adni, akinek szüksége van rá, azt adni, amire szüksége van, és akkor adni, amikor szüksége van rá. Ehhez csak Jézus szavait fűzzük hozzá: „Tedd ezt és élni fogsz!” Istenünk! Sokszor óriási tettekről álmodunk, közben a szeretet kis tetteiről elfeledkezünk. Elmélkedünk a kereszténység nagy titkairól, de a legnagyobb titkot, a szeretetet mellőzzük. Sok a nagy gondolat és kevés a nagy szeretet. Miközben az emberek értelmét akarjuk megtéríteni, szívüket elidegenítjük. Kérünk Atyánk, ajándékozzál meg azzal a szeretettel, amely Jézus szívéből forrásozik, s amely az egyetlen eszköz a segítségért kiáltó emberiség problémájának megoldására! Ámen Hajnal Róbert/Magyar Kurír | |||
|
|||
| HOMILIA 2004 A tanítványok örömmel tértek vissza útjukról – hallottuk az elmúlt vasárnap evangéliumában. Lukács folytatja Jézus útjának elbeszélését. A mai evangéliumi szakaszban (Lk 10,25-37) Jézus kinyilvánítja, hogy nem elégséges a tanítás. Hitele akkor van, ha a szavakhoz tettek is járulnak. Egy törvénytudó odalép Jézushoz. Az evangélista pontosan meghatározza a személyt, aki tanult ember, és vallási szempontból is műveltnek tekinthető. A szándékát is előre említi az evangélista. Azért ment Jézushoz, hogy próbára tegye. Az érdeklődő embernek mindig sajátja, hogy szeretne többet tudni, és ezt az igényt ki is kell elégíteni. A szándékával van baj. Jézus meghallgatja a kérdezőt, de egyben állásfoglalásra is kényszeríti. Mit mond erről a törvény? Mit olvasol? – kérdezi Jézus. A törvénytudó feleletében összefoglalja az Isten és emberszeretet törvényét, amit ő nagyon jól ismert. A párbeszéd folytatódik Jézus bíztatásával: Jézus megdicséri őt, és feladatul adja: Tedd ezt, és élni fogsz! A törvénytudó azonban védi a maga igazát, és igazolni akarja a törvényben való jártasságát. Ezért egy újabb, az előzőekből fakadó kérdést tesz fel: de ki az én felebarátom? A farizeusok számára nagyon fontos volt önmaguk és magatartásuk igazolása. Tekintélyükből semmit sem veszíthettek az emberek előtt. Erről az újszövetségi iratok számtalan alkalommal meggyőzték az olvasókat. Jézus példabeszéddel válaszol. A példabeszéd magán viseli a mindennapi élet lehetőségét. Példabeszéd akkor lesz belőle, amikor Jézus – tanítás céljából – hozzá kapcsolja a magyarázatát. Az eset a magasabban fekvő Jeruzsálemből Jerikóba vezető kb. 27 km-es úton történt, amely sziklás, szakadékos, kietlen vidék. A történet elsősorban nem a rablók kezébe került, bajbajutott emberről szól, akinek nemzetiségét sem ismerjük, hanem a többi szereplő magatartásáról. Az élet bizonyítja, hogy az emberek különbözőképpen cselekszenek az adott körülmények között. Jézus úgy választja ki a három szereplőt, hogy magatartásukról a hallgatóknak elvárásai lehetnek. A három szereplő a pap, a levita és a szamaritánus. Az ószövetségi papról és levitáról van szó, akik testi származásuk szerint jutottak erre a tisztségre. Mégis jogosan elvárható, hogy úgy viselkedjenek, amely szolgálatuk nemes és szent voltából következik. A szamaritánusokról pedig a hallgatóság már eleve előítéletei voltak. A példabeszéd azért lett nagyon éles hangú és feszült, mert mindegyik szereplő a tőle elvárható magatartással ellentétesen viselkedett. A pap és a levita is meglátta a szerencsétlen embert, és megállás nélkül tovább mentek. A feszültséget még azzal is fokozza Jézus, hogy a szamaritánus eljárását részletesen leírja. Megesett rajta a szíve – mondja róla Jézus, és minden szükséges dologgal ellátja. De még gondoskodik is róla, mert elviszi a közeli fogadóba, és felépüléséig gondját viseli. Az ítéletet a törvénytudóval mondatja ki Jézus, amikor megkérdezi: ki volt az igazi felebarátja a bajbajutott embernek? Válaszából kiderül, hogy annyira gyűlölte a szamaritánust, hogy nevét sem mondja ki, csak ennyit: aki irgalmasságot cselekedett vele. Te is tégy hasonlóképpen – zárja le Jézus a beszélgetést. Az olvasmányban (MTörv 30,10-14) Mózes buzdító szavait halljuk a törvény megtartásáról. A törvénynek a szívben kell lennie, mert ez jelenti az Istenhez való ragaszkodást is. Mózes megmagyarázza, hogy ez az embernek való. A képek és hasonlatok erről szólnak. Nem elérhetetlen, nem nehéz, nem az égben van, nem is a tengeren túl. Egészen közel van: a szádban és a szívedben – közvetíti Isten üzenetét Mózes. Ezért lehetséges az Isten törvényei szerinti élet. A szentlecke úgy kapcsolódik a két szentírási szakaszhoz, hogy Jézus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte, és ő az Egyház feje. Saját vére által békességet szerzett mindenkinek. Ennek a békességnek az alapja a szívbe írt törvény. Az általa szerzett kegyelmi élet hozzá segít a földi életben való boldoguláshoz és elvezet az örök életre. A mise könyörgései is ebben a gondolatban erősítenek meg minket. Az emberi élet útján könnyen előfordulhat, hogy az ember eltévelyedik. Ezt a mise könyörgése tényként elfogadja az emberi gyarlóság miatt. A tévelygőnek a helyes útra való visszatalálás a legfontosabb. De ezt az ember a maga erejével nem tudja megtenni. Ezért kéri az Egyház, hogy az igazság fénye felragyogjon a tévelygőnek és meg kell maradni a helyes úton. Ezért mindent el kell utasítani, ami nem egyeztethető össze a keresztény névvel, és mindent el kell vállalni, ami méltó hozzá. A lelkiismeret nevelését is célul tűzi ki az imádság. Milyen sokféle módon tudja megítélni a hívő ember a tévedést, vagy a visszaút helyességét. Mit tartunk a keresztény névhez méltónak? Számtalan kérdés, amelynek megoldása és válasza sokféle, mindenkinek saját lelkiismerete szerint való. A helyes lelkiismeret kinevelése pedig soha véget nem érő feladat. Ma a szeretet parancsának a gyakorlását vizsgáljuk meg mindennapi életünkben. A felajánló könyörgés életünk megszenteléséért könyörög, amit az áldozati adományaink felajánlásával kérünk. A Krisztussal való szentségi találkozás pedig még tökéletesebbé tegyen bennünket. A mise előtt belépett az Istent kereső ember a templomba, meghallgatta üzenetét, megünnepelte az Eucharisztiát. A Krisztussal való találkozás után megújult lélekkel megy tovább földi zarándokútján, tanúságot téve a szívében élő isteni törvényről. Ámen. Verbényi István/MK | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |