L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 16. vasárnap / C év | ||||
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
Uram, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Olvasmány a Teremtés könyvéből / Ter 18,1-10a Ezután az Úr megjelent neki Mamre völgyében, amikor a legforróbb napszakban éppen a sátra nyílásában üldögélt. Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi, s megállt ott a közelében. Amikor észrevette őket, a sátra ajtajából eléjük szaladt, földig borult előttük, és így szólt: ,,Uram, ha kegyelmet találtam szemed előtt, ne haladj el szolgád mellett! Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábatokat, és pihenjetek le a fa alatt! Teszek majd elétek egy falat kenyeret is, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek, hiszen azért tértetek erre szolgátok felé!'' Azok így szóltak: ,,Tégy, ahogy mondtad!'' Besietett erre Ábrahám a sátorba Sárához, és azt mondta neki: ,,Siess, keverj be három véka lisztlángot, s készíts hamuban sült lepényt!'' Maga pedig elfutott a csordához, hozott onnan egy fiatal borjút a javából, odaadta a legénynek, s az sietve elkészítette. Aztán fogta a vajat, a tejet és a borjút, amelyet készíttetett, és eléjük tette, ő maga pedig odaállt melléjük a fa alá. Azok, miután ettek, így szóltak hozzá: ,,Hol van Sára, a feleséged?'' Ő azt felelte: ,,Itt, benn a sátorban.'' Erre az egyikük azt mondta neki: ,,Egy esztendő múlva, ilyen időtájban, visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának, a feleségednek.'' Amint Sára a sátor ajtaja mögött meghallotta ezt, elnevette magát. Zsoltár / Zs 14 Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen.Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből / Kol 1,24-28 Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjének, a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilatkoztatott szentjeinek. Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdagságát a pogányok között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség reménye. Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 10,38-42 Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: ,,Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!'' Az Úr ezt válaszolta neki: ,,Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha. | ||
á LAP |
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
HOMILIA 2010 | |||
|
|||
HOMILIA 2007
Ráhangolódás az embertársra
és Krisztusra
Ha a jól felhangolt zongorának kinyitjuk a
fedelét és fölötte hegedűvel tisztán megszólaltatunk egy hangot, a zongorán a
megfelelő húr rezgésbe kezd és ugyanazt a hangot adja. A fizikában ezt a
jelenséget rezonanciának nevezzük. A lelkek világában is találkozunk hasonló
jelenséggel. Vannak emberek, akik rá tudnak hangolódni másokra. Finom érzékkel
megérzik, mire van szüksége társuknak és ezt meg is adják neki. A pszichológia
ezt empátiának mondja. Jézus tökéletesen rendelkezett a beleérzés képességével
de igényelte is mások részéről. Az évközi 16. vasárnap olvasmányai erre az
erényre hívják fel figyelmünket.
Jézus igénye az empátiára Az esemény hátterét jól ismerjük. Jézus zarándokúton volt Jeruzsálem felé. Mielőtt elindult, a názáretiek meg akarták kövezni. Szamariában nem fogadták be. Dekapolis lakói kérték, távozzék határukból. A farizeusok lesték, hol tudnák szaván fogni. Apostolai az úton azon vitatkoztak, ki lesz közülük a legnagyobb a Messiás-országban. Mindenütt meg nem értéssel, társtalansággal találkozott. Ebben a lelkiállapotban lépte át a két nővér küszöbét. Márta önmagából indult ki. Azt gondolta: egy kiadós vacsora, a vidám vendégsereg elűzi a Mester gondjait. Szeretné mutatós bizonyítékát adni nagylelkűségének. Csakhogy igaziban nem Jézussal törődik, hanem önmagával. Nem Jézusnak akar örömet szerezni, hanem saját magának sikerélményt. Jézusnak most másra volna szüksége. Arra, amit Mária eltalált. Mária mély emberi ráhangolódással beleélte magát a fáradt Mester lelkületébe. Azt tette, amire Jézusnak akkor a leginkább szüksége volt: leült lábaihoz és csendben figyelt szavaira. Jutalmul ő is azt kapta az Úrtól, amire viszont éppen most neki volt a legnagyobb szüksége: Isten nagy terveinek megértését, Isten országának ismeretét, Jézus lelki világába való bepillantást. Az Evangélium mai üzenete Azt adjuk embertársainknak, amire igazán szükségük van. Gyermekeinknek. Sok szülő gyötrődik: ő mindent megadott gyermekének, az mégis menekül tőle. Az ok: nem figyelt rá. Nem azt adta, amire éhes volt a lelke. Hiányzott az odafigyelés. Az, hogy komolyan vegyék, meghallgassák, elfogadják és együtt érezzenek vele. A Házastársak tapintatos, ráérző szeretettel forduljanak egymás felé. Nem ritka eset, hogy önfeláldozó férjet hagy el felesége, vagy hidegül el tőle. Lehet, hogy fizetését az utolsó fillérig hazaadja, csak éppen tapintatot, ráfigyelést nem tapasztal tőle. A pszichológia ismeri a „gyógyító szó” fogalmát. Akkor beszélünk róla, amikor valaki elismerő, dicsérő szót mond a másikról. Ez visszaadja az önbizalmat, meggyógyul a sebzett lélek, gyakran a test is. Én azt hiszem, van „gyógyító csend” is. Amikor figyelemmel fordulunk a házastárs felé. Amikor nem tanácsolunk, nem kioktatunk. Egyszerűen csak hagyjuk beszélni a partnert. Ez a csend legalább olyan gyógyító hatású, mint az okos szó. Környezetünk felé. Azt adjuk embertársainknak, amire leginkább szükségük van: a kórházi beteg a látogatást várja, a szomorú ember vigasztalásra vágyódik, a magányos, hogy rányissák az ajtót, a pihenésre vágyó, hogy ne bömböltessék a rádiót, az éjszakai autóvezető pedig, hogy ne reflektorozzanak a szemébe. Jézusra való ráhangolódás. A betániai Mária példája erre is sarkall. Ne sajnáljuk az időt az elmélyedő imádságtól, Isten igéjének hallgatásától sem. Üljünk le szívesen Jézus lábaihoz egy-egy csendes templomlátogatás alkalmával. Áldozás utáni imában ne csak saját kéréseinkkel hozakodjunk elő, hanem kérdezzünk rá a mestertől: „Uram, mit vársz tőlem? Mi a kívánságod felém? Hát e te ügyeddel mi lesz Jézusom? Szólj, mert hallja a te szolgád!” Tóth Árpád mérhetetlenül magányosnak érezte magát. Az ablak előtt állva megszólította az árvaságban didergő fénypontokat: Oh csillag, mit sírsz, messzebb te sem vagy, // Mint egymástól itt a földi szívek. // A Szíriusz van tőlem távolabb, // Vagy egy-egy társam, jaj ki mondja meg? (Lélektől lélekig) A költő belenyugszik a földi szívek egymástól való kozmikus távolságába. Mi viszont az evangélium szellemében neveljük magunkat az embertársainktól elválasztó jeges űr áthidalására, felebarátaink ürességének betöltésére és környezetünk jó közérzetének biztosítására. Jézus anyja, a Boldogságos Szűz ragyogó példaképe az empátiának. Együtt érzett a kisemberek gondjával, bajával. Ezt tükrözi a kánai menyegző. De tökéletesen rá tudott hangolódni Szent Fia lelkületére is. Átvette szívdobbanásának ütemét, azonosult szándékaival. Csodálatosan fejezi ki ezt Tolcsvai: Mária evangéliumának „Menj, fiam, menj” kezdetű éneke. Kövessük példáját és kérjük közbenjárását, hogy ne saját elgondolásainkat akarjuk másokra ráerőltetni, se Jézus tervét a magunkéval meghiúsítani, hanem legyünk „Szolgálatára embernek, világnak, // Nagy Istenünknek, kicsike hazánknak”. (Sík Sándor: Örökösök) Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
HOMILIA 2004
Az egyik olasz
nyelvű liturgikus folyóirat a vendéglátás vasárnapjának nevezi a mai napot.
Alapját a szentírási olvasmányok adják. Az olvasmány Ábrahám magatartásáról,
az evangélium Mária és Márta történetével foglalkozik. Ábrahám a déli forróság idején a sátora előtt üldögélt. A keleti ember a nagy hőség idején nem dolgozik, tekintetbe veszi az időjárási viszonyokat. Ilyen körülmények között vette észre a három közeledő személyt. Az Úr két angyal kíséretében érkezett. Eléjük sietett, és a szokásos keleti üdvözlési formának megfelelően földig hajolt. Néhány szóval azonnal kifejezi a készségét, sőt kérleli őket, hogy ne kerüljék el őt. A keleti szokásoknak megfelelően vizet hozat, ami a rekkenő melegben nagy ajándék, és a segítés igazi kifejezője. A szükséges mosakodások elvégzése után arra kéri őket, hogy telepedjenek le a fa alá, ő pedig kenyeret hoz nekik. Így felüdíthetik magukat, és folytathatják tovább az útjukat. Ábrahám magatartásából kitűnik, hogy milyen készséges a váratlanul betoppanó vendégekkel szemben. A mindennapi élet szokása szerint mindent rendelkezésükre bocsát. Először azokat, amelyekre szükségük van az utazás után: mosdjanak meg, üdítsék fel magukat, majd telepedjenek le a fa alá az árnyékba. Természetesnek vette, hogy azért érkeztek hozzá, hogy az utazásuk így elviselhetőbb legyen. A három jövevény elfogadja a felkínált lehetőséget. Ábrahám pedig tovább intézkedik. Megfelelően vendégül akarja őket látni. Ezt is a legnagyobb körültekintéssel végezte. Ő maga megy kiválasztani azt az állatot, amelyből elkészítik a lakomát. Amíg a szolgák végzik a maguk munkáját, addig tejjel és vajjal látja el a vendégeket. Feltálalták az ételeket, és Ábrahám ott marad a vendégekkel együtt. Következik a kérdés: hol van a feleséged? Majd az Úr részéről elhangzik az ígéret: a jövő évben fia lesz Sárának. A Válaszos zsoltár (14. zsoltárból több vers) még inkább megerősíti a felebarát iránti önzetlen segítséget. Felszólít arra, ha a gondolkodásmódot magadévá kell tenni a mindennapi életben. Az evangélium ugyancsak a vendéglátásról szól. Itt azonban a hangsúly egészen máson van. Márta nem kérdezgeti a vendégét, hanem amit helyesnek gondol, azt megteszi. Látszik, hogy az evangélista leírásában nem azt akarta olvasóival tudatni, hogy Márta mit tett. Egészen mást akart hangsúlyozni. Ezért is csak tömören összefoglalja: sürgött-forgott a sok házi dologban. Számára ez volt a fontos, és ezért csattan fel az Úrnak: Nem törődsz azzal, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki! Látszik ebből a kérdésből is, hogy Mártának ez az egyetlen, legfontosabb szempontja. Ő most vendégül látja Jézust. Jézus válasza is megfontolásra méltó. Elismeri Márta szorgalmát és buzgóságát. Ezért is említi neki, hogy sok mindennel törődöl, és sok minden nyugtalanít. De Jézus ezt nem tartja elégségesnek. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha – válaszolta neki Jézus. Mit is jelent ez a válasz? Talán a tétlenkedő életmódot tartja Jézus elfogadhatónak? Csak ülni és hallgatni? A választ két részre kell bontani. Mária azért választotta jelen esetben a jobbik részt, mert lelkében felgyúlt a kívánság, hogy Jézus tanítását hallgassa. Azokat az értékes dolgokat tegye magáévá, amelyek nem a mindennapi élet gyakorlatához tartoznak. Tehát erre is kell időt szakítani. Ez a két szentírási szakasz több, megfontolásra érdemes gondolatot ad nekünk. A mindennapi életben számtalan alkalom van, hogy emberekkel találkozunk. Milyen legyen a magatartásunk? Ábrahám példája éppúgy követendő, mint Mártáé. Lehet, hogy az élet azt kívánja, hogy gondosan kikérdezzük felebarátunkat. Amikor közeledünk hozzá, igyekszünk a bizalmába férkőzni azzal a szándékkal, hogy segíteni tudjunk. Sokszor visszautasítással és bizalmatlansággal találkozik az ember. Nem is lehet csodálkozni rajta, amikor a visszaélések legkülönbözőbb formáival találkozik azt ember. Amikor az első kérdés az: ebben az esetben is hogy akarnak becsapni? A másik lehetőség, amit Márta tett. Saját belátása szerint cselekedett. Nem biztos, hogy aki segítségre szorul, saját maga tudja, hogy mire van szüksége. A kívülálló sokszor jobban fel tudja ezt mérni. Nagyon sokszor a tanáccsal, meghallgatással is tudjuk szolgálni felebarátainkat. Hányszor találkozunk zátonyra futott életekkel, reménytelen helyzetben vergődővel, vagy kétségbeesett körülmények közé jutottal. Hányszor kell nagy türelmet gyakorolni a meghallgatással, és ugyancsak nagy megértéssel kell elsegíteni a megfelelő megoldáshoz. Talán nagyon sokszor kell a választ is megismételni. Mi is ez a szolgálat, amiről az előbb beszéltünk? Az Apostol a kolosszei híveknek magyarázza, hogy aki ismeri a hit titkait, feladata az emberek közé vinni szolgálatával az Urat. Nem válogathat a személyekben, készségesnek kell lenni e reá bízott feladat elvégzésében. Ezt meggyőződéssel, a bölcsesség birtokában kell tanítani mindenkit. Az Isten üzenetét így képes nyilvánossá tenni a felebaráti szeretet gyakorlásával. A mise könyörgései a tevékeny élet megvalósításáért könyörögnek. Az Isten kegyelmében bízó ember hittel, reménnyel, szeretettel és éberséggel teljesíti az Isten parancsait – elsősorban – a szeretet sokszínű lehetőségét kihasználva. Itt is kinyilvánul, hogy minden tevékenységünkben megvalljuk az Úr kegyelmét, és soha nem a magunk emberi bölcsességére hagyatkozhatunk, hanem az Isten segítségére. Krisztus Urunk egyetlen, tökéletes áldozatához a mindennapjaink különböző áldozatait ajánljuk abban a reményben, hogy mindezek képesek lesznek átvezetni a régiből az új életbe. Ámen. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
á LAP |