|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Vajon elpusztítod-e, Uram, az igazat a bűnössel együtt? Olvasmány a Teremtés könyvéből / Ter 18,20-32 Azt mondta tehát az Úr: ,,Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!'' Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult, és azt mondta: ,,Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?'' Azt mondta erre neki az Úr: ,,Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.'' Erre Ábrahám azt válaszolta: ,,Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?'' Erre ő azt mondta: ,,Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.'' Erre ismét szólt hozzá: ,,És ha csak negyven lesz, mit teszel?'' Ő azt mondta: ,,Nem sújtom a negyvenért.'' ,,Kérlek -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?'' Azt felelte: ,,Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.'' ,,Ha már egyszer elkezdtem -- mondta --, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?'' Azt mondta: ,,Nem pusztítom el a húszért''. ,,Könyörgök -- folytatta --, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?'' Erre azt mondta: ,,Nem törlöm el a tízért.'' Zsoltár / Zs 137 Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait! Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből / Kol 2,12-14 amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte; Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 11,1-13 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.'' Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.'' Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki''; a másik viszont belülről ezt feleli: ,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!'' Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A kérő ima meghallgatatlansága A hajó legveszedelmesebb ellensége a torpedó. Alattomosan léket üt a hajó oldalán. A résen beárad a víz és elsüllyedhet a hajó. A vallási életet is fenyegetik torpedók. Egyik legsúlyosabb krízist okozhatja az ima eredménytelenségének megtapasztalása. Ezen a lelki sérülésen át beszivároghat a kétely és elsüllyedhet a hit hajója. Az évközi 17. vasárnap evangéliumában hallottuk Jézus ígéretét: „Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Mintha abszolút hatásosságot ígért volna a kérő imának és mindenható erőt tulajdonított volna neki. A tapasztalat viszont gyakran ennek ellenkezőjét igazolja: vannak esetek, amikor „hiába imádkoztunk”, nem hallgat meg az Isten. Hogy Jézus szavait helyesen értsük, keressük a magyarázatot: Miért nem hallgatja meg Isten sokszor imánkat? Néha mi magunk sem vesszük komolyan. Hányszor hadarjuk el lélek nélkül kéréseinket! Hányszor imádkozunk a legelemibb udvariassági szabályok megsértésével: fotelben, keresztbevetett lábakkal, tv-nézés közben. Hányszor nem bízunk mi magunk sem kéréseink teljesítésében és talán így kezdjük imánkat: „Isten, ha vagy, segíts, ha tudsz!” Ne vonjuk felelősségre Istent, hogy nem figyel kéréseinkre, amikor gyakran mi sem figyelünk rájuk. Káros dolgot kérünk. „De én nagy figyelemmel imádkoztam és bizalommal, mégsem teljesítette” – mondja erre valaki. Miért? „Isten a jó orvoshoz hasonlít – írja Szent Ágoston –, aki éppen szeretetből tagadja meg páciensétől, ami ártana neki.” Gyomorműtétes betegnek operáció utáni napon nem engedélyez szilvás gombócot. Szűklátókörű, korlátolt eszünkkel hányszor kérünk olyan dolgot az imában, amelynél akkor teszi legnagyobb jót az Úr, ha megtagadja kérésünket. Merjünk hinni, ha a bizalmas ima is meddő marad, akkor annak teljesítése – minden emberi látszat ellenére – testi vagy lelki kárunkra válnék. Van, amikor jobbat ad, mint amit kérünk. Joni Eareckson (ejtsd: Dzsoni Erikszon), a 17 éves amerikai lány fejesugrás következtében megbénult. Éveken keresztül egetverő imával ostromolta az Istent mozgásképességének visszanyerése érdekében. És Isten nem hallgatta meg imáját. Pontosabban, nem úgy hallgatta meg, ahogy kérte: nem kelt fel tolószékéből. Ennél többet kapott: akaraterejét a hősiességig fokozta (szájába vett ecsettel művészi képeket képes festeni), hitét megszilárdította, a lelki élet legmagasabb csúcsára emelte, és a szentek lelki boldogságával áldotta meg. Azóta tolókocsijával járja a világot, megénekelteti a stadionok 90 ezres hallgatóságát és a szenvedők százezreit emeli fel depressziójukból szavaival és könyvei révén. Lábakat kívánt és Isten szárnyakat adott helyette neki! Isten megtisztító próbája. Ezért Isten legnagyobb szentjeit sem kímélte meg ettől a krízistől. A mai olvasmányban Ábrahám alázatosan könyörgött az Úrhoz: „Hadd szóljak hozzád, noha por és hamu vagyok.” Kitartóan alkudozott: 50-től 10-ig lefelé licitált az igazak számát illetőleg. És igazán szent dolgot kért: Szodoma megtérését. Kérése mégsem nyerte el jutalmát: Szodoma elpusztult, hite ennek ellenére nem rendült meg, inkább megtisztult. Szent Pál is megtapasztalta: egetverő buzgalommal imádkozott a zsidó nép megtéréséért. „Inkább kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, csakhogy megtérjenek.” (Róm 9,2-3) Ez már csak igazán Isten szándéka szerint való kérés lehetett! És drága árat kínált érte: saját üdvösségét. Mégis meghallgatás nélkül maradt mind a mai napig. Sőt! Ha Jézus Olajfák-hegyi imájára gondolunk?: „Atyám, vedd el tőlem a szenvedés kelyhét!” (Mk 14,30), akkor láthatjuk, hogy az Atya Szent Fia kérését sem hallgatta meg, mert ki kellett ürítenie az utolsó cseppig a poharat. Itt már megáll ajkunkon a panasz és elnémul bennünk a lázadás! Íme, az Isten kifürkészhetetlen bölcsessége, aki legnagyobb szentjeit, sőt egyszülött Fiát sem kímélte meg a meghallgatatlanság kínzó keresztjétől. Isten választottjai mind átestek a próbán és nem vesztek bele a krízisbe. Hitük és bizalmuk nem rendült meg, sőt egyenesen megerősödött. Lelkükből kiégett minden földi salak és Isten tiszta nemesfémjévé izzottak. Akik Istent már nem az édességért, a vigasztalásért, hanem önmagáért szerették. Ha Isten szeret minket, ha a középszerűnél magasabbra akarja emelni lelki életünket, akkor mi sem fogjuk kikerülni ezt a krízist. Vigyázzunk, bele ne vesszünk a próbába! Őrizzük meg rendíthetetlen hitünket és szilárd bizalmunkat Istenben. Ezek a szempontok elgondolkodtató érvek. Szívünk mélyén mégis ott marad a keserűség. De! „De az én (!) imámat miért nem teljesítette az isten? Erre nem tudunk válaszolni. Legfeljebb azt mondhatjuk, amit a papköltő, Mécs László fogalmaz: Ki érti istent? // Titkos terveit. // Miért ríkatja meg kedvenceit? (A kirándulás elmarad) Miért nem adja meg néha, amit annyira kérek? Ezt én nem tudom! Én egyet tudok csak: hogy Valaki tudja! És ebben nyugszom meg. Ahogy Arany János fogalmaz: Gyermekszívvel öntudatlan // Nyugszom meg a gondolatban: // Hogy övéit el nem hagyja, // Ki mindnyájunk Édesanyja. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
A mai vasárnap
központi témája az imádság. Ha az emberek véleményét kérjük, hogy minek
tartják az imádságot, nagyon sokféle választ kapunk. A Teremtés könyvének elbeszélése (18,20-21.23-32) úgy mutatja be az imádságot, mint valami eljárást. Istenhez, mint bíróhoz panasz érkezik, hogy mi történt a földön. Utána akar nézni a dolgoknak, hogy a vád igaz-e vagy sem. Az elbeszélés hangvétele érzékelteti – noha ekkor nem mondja ki – a súlyos vádakat. A rövid mondatok is tükrözik a drámai feszültséget, a helyzet súlyosságát. Rögtön meg is kezdődik a nyomozás. Az Isten szava még nem tételezi fel a gonoszságot, hanem szinte Szodoma oltalmazójának tűnik. Nem akar büntetni, csak az igazságot felderíteni. Ábrahám azonban nagyon gyorsan, talán éppen elővigyázatosságból odaáll az Úr elé, amikor a két férfi Szodoma felé indult. A város lakóinak védelmére kel, és találékony módon alkuszik. Mindent felhasznál azért, hogy eredményt érhessen el. Alkuszik az igaz emberek számával. Az igazak védelmét azzal is biztosítja, hogy Istenhez méltatlan lenne, ha a gonoszokkal együtt az igazakat is elpusztítaná. Nem vonja kétségbe a gonoszok büntetésének jogosságát, de az igazakért aggódik. Az igazak száma mindig kevesebb lesz, és az alku tíz igaznál befejeződik. Bár ezekben a mondatokban nem mondta ki mi volt e városok bűne, de néhány fejezettel előbb szólt róla, tehát ismert volt gonoszságuk. Az ószövetség több helyén is szerepel a gonoszságért való büntetés. Itt Ábrahám védőként viselkedik és szólal meg. Megáll az Úr előtt, alkuszik, az elbizonytalanodása is bátorrá teszi. Végső kicsengése, hogy az Úrra bízza a döntést. A Válaszos zsoltárban Isten szavaival nyilvánítjuk meggyőződésünket: Isten meghallgat. Ezért az embernek mindig kell benne bízni. Ezért ünneplünk templomában, hozzá kiáltunk. Alázatosak vagyunk, mert a gőgős nem kedves Isten előtt. A legfőbb érv, mert Isten mindig az ember javára dönt. Az evangélium története két szempontból is jelentős: Jézus maga is imádkozik, majd a tanítványok kérésére tanítja őket imádkozni. Az apostolokra hatással van az imádkozó Jézus, és mivel ismert számukra Jézus különleges kapcsolata az Istennel, őszinte vágyként fogalmazódik meg kérésük: Taníts meg minket imádkozni. Szent Lukács ebben a rövid részletben több témát is érint az imádsággal kapcsolatban. Az első az imádság megfogalmazása. Két szöveget ismerünk az evangéliumból. Szent Máté evangélista írja le azt a szöveget, amit a liturgiában és mindennapi imáinkban használunk. Lukács – ahogy ma hallottuk – rövidebben fogalmaz. Beilleszti abba a tanítási sorba, ami Jézus útján történik Jeruzsálem felé haladva. Ezzel eléggé kiemeli a Krisztust követők életének sajátságait, mint pl. az irgalmasság gyakorlása a szamaritánus magatartása nyomán. Az imádság tartalmazza mindazokat, amelyeknek megvalósulása a keresztény élethez is hozzá tartozik. Lukács evangéliumát a pogányságból megtérteknek írja. Nekik nagy szükségük van arra, hogy ne csak Jézus példáját lássák, hanem a gyakorlatban is hallják az imádság legfőbb témáit. Ezek pedig mind összefüggésben vannak a keresztény élettel is. A megszólítás egészen új. Jézus már a megszólítással is jelzi, hogy meg akarja változtatni az imádkozó ember véleményét az Istenről. Isten atya, tanítja Jézus. Ezzel az újszövetség egyik lényeges gondolatát adja tanítványainak. Bár ilyen megszólításra bátorítja tanítványait, de ez nem jelenti, hogy kérései kisebb jelentőségűek lennének. Tartalmazza az emberi élet fő kérdéseit, ami az Isten országára, a mindennapi kenyérre és a bűnbocsánat nagyon összetett kérdésére vonatkozik. Az imádság ismertetése után az evangélista áttér az imádsághoz tartozó másik, emberi életünk problémás témájára. Meddig kell imádkozni, meghallgatja-e az Isten az imádságot? Jézus példabeszéddel válaszol. A példabeszéd alaptörténete kétséget sem hagy bennünk, hogy ez nem történhetett meg. Bármelyik családi otthonban előfordulhat, hogy vártalan vendég érkezik. Ugyanúgy elképzelhető, hogy nincs otthon kenyér, amivel a váratlan vendéget megkínálhatják. Ekkor a megoldás a kölcsönkérés. A segítségkérő barátja nem akar adni, logikus érvekkel válaszol. Később mégis ad. Oka nagyon egyszerű: mert így nem zavarja fel a családot, és az éjszaka nyugalomban telik tovább. Jézus ezután fűzi hozzá tanítását, ami már példabeszéddé teszi a mindennapi történetet. Tömören megfogalmazva: bizalommal kell az Istenhez fordulni. Ezt erősíti már a megszólítás is. Hogyan cselekedjenek? Kérjenek, keressenek és zörgessenek. A rászoruló ember magatartása, amit ebben a körülményben is tegyen. Ha így cselekszik, akkor meghallgatják őket, ajtót nyitnak nekik. Lehet, hogy hitetlenkedő tekinteteket látott Jézus? Vagy bele látott hallgatói kétkedő szívébe? Mit lehet feltételezni egy apáról. Rosszat akar fiának? Az említett példák, mint a kenyér és a kő, a hal és a kígyó, a tojás és a skorpió összekapcsolásával az apa elvárható viselkedését állítja hallgatóit elé. Ők ezt biztos nem teszik, akkor hogyan tudják feltételezni az Istenről, aki sokkal jobban szereti az embert. Ahhoz, hogy az ember ehhez a gondolatvilághoz formálódjon, le kell vetnie a régi embert, és egészen újjá kell lennie. Ezt pedig csak a keresztség szentségében nyerheti el az ember, tanítja Szent Pál a szentlecke (Kol 2,12-14) néhány sorában. Urunk nemcsak tanította az evangéliumával az embereket, hanem a kereszthalálával adóslevelünket eltávolította az útból. A szentmise könyörgésében összefoglaljuk röviden kérésünket: árassza ránk irgalmát, hogy a mulandó javakat az örök javak elnyerésére használjuk. Ámen. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |