|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 18. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 18. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Mi jut az embernek mindabból, amit szerzett a nap alatt? Olvasmány a Prédikátorok könyvéből / Préd 1,2 ,,Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság! 2,21-23 hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj! Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt? Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság? Zsoltár / Zs 94 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'' Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből / Kol 3,1-5.9-11 Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 12,13-21 Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!'' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?'' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.'' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Az anyagi javak felhasználása
Az apostoli egyház a legelső években Jézus
közeli visszatértét várta. Azt gondolták, az ítélet hamar bekövetkezik, Jézus
rövidesen eljön. Erre a várakozásra építették életüket. Ezért eladták
földjüket és vagyonközösségben éltek. Lassan a lelkes várakozás veszített
erejéből. A keresztények érezték, hogy hosszú távon be kell rendezkedniük a
földi életben. Egyesek a nagy buzgóságból a kapzsi vagyonszerzés végletébe
sodródtak. A hívek érvényes útmutatást kerestek: hogyan kell viszonyulniuk az
anyagiakhoz. Lukács erre a kérdésre talált feleletet Jézusnak a telhetetlen
parasztról szóló példabeszédében. Az évközi 18. vasárnap szentírási
olvasmányai alapján foglaljuk össze mi is az anyagi javak felhasználására
vonatkozó krisztusi elveket.
Példabeszéd a kapzsi parasztról Öt remekbe készült pillanatfelvételt mutat be Jézus a példabeszédben: Az Istenről elfeledkező, elégedett ember. A gazdag ember nagy házban lakott. Kamrája tele volt mindenféle jóval. Földjei ringó búzatáblákkal. Kincstára színültig pénzzel. Ha kisétált mezőire, kidüllesztette mellét: ez mind az enyém! Egy gondja volt csak: mit tegyen az idei gazdag terméssel? A látványnak késztetnie kellett volna szívét Istennek való hálaadásra. De neki eszébe sem jutott Isten. Csak a gabonát látta. Lázasan számolgatott: egy hold földön legalább 20 mázsa gabona termett. Tíz holdon 200 mázsa, 100 holdon 2000, 1000 holdon 20 000 mázsa. Még a verejték is kiült homlokára a gyönyörűségében: ez 200 vagon! A szegényekről elfeledkező, töprengő ember. Mit tegyek? – mered maga elé. Hová tegyem ezt a töméntelen gabonát? Egyszerre felderült az arca. Ugyan mi juthatott eszébe? Hogy a sok szegény embernek osszon belőle? Dehogy! Nem az aratókat látta. Az villant át agyán: új, nagyobb magtárakat fog építtetni. Az önelégült, én-központú ember. Háza népe 20 emberből áll. Fejenként és évenként 5 mázsa gabonát számítva megállapította: 200 évig is megélhetünk belőle. Egész úton hazafelé ezt mondogatta: ember, sokat gyűjtöttél, sok esztendőre elég. Egyél, igyál, élvezd az életet! Ez az önmaga körül forgó, önmagával monologizáló ember megállapítása. A számítási hibát elkövető ember. Egész délután járt, kelt, meg volt nyugodva, hogy jól számolt. Valahol mégis elvétette a számolást. Nem az összeadásnál, nem a szorzásnál. Valamit kihagyott a számításból. Pontosabban Valakit. Akire ő soha sem gondolt. Este, amikor lefeküdt, akkor sem gondolt a számítás pontatlanságára. A tragikus ember. Éjszaka hirtelen elszorult a szíve… Nem kapott levegőt… Jaj! – nyögött föl… Valamit kihagytam a számításból! Igen! A betegséget, a halált! Egyszer csak egy hangot hallott. Amire eddig sohasem figyelt: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet!” Bolond voltam” – mormogta és meghalt. Másnap jöttek a rokonok, hazaküldték a munkásokat és egész nap a vagyon felett osztozkodtak. A példabeszéd tanulságai Jézus nem ítélte el az anyagi javakkal való törődést. A példabeszéd előzménye, hogy valaki Jézushoz fordult vitás örökösödési ügyben. A hagyatéki eljárásba az Úr nem akart beleavatkozni. Viszont magát a pénzt, a birtokot, az örökösödés tényét nem ítélte el. Nincs egy rossz szava ellene. Nem volt ellensége a jövőről való gondoskodásnak. Óvott az öncélú gyűjtéstől. A gyűjtés mámorát azonban helytelenítette. A Mester szerint az anyagi javak eszközök. Arra szolgálnak, hogy szebbé, könnyebbé tegyék az életet. A magunkét, de a másokét is. Hogy használni tudjunk velük embertársainknak. Ezt illusztrálja Exupery Kis Hercegének a kereskedővel való párbeszéde: A negyedik bolygón a kereskedő egész nap számolta a csillagokat. Már 501 milliónál tartott. A kis Herceg rákérdezett: Mit csinálsz velük? Mi hasznod van belőlük? Semmi, számolgatom őket. Nézd, nekem van egy virágom, amelyet minden nap megöntözök. És ez jó a virágnak. Van három vulkánom is. Minden héten kitisztogatom őket. És ez jó a vulkánoknak. De te semmit sem használsz a csillagoknak! Ez az, amit Jézus elvet. Amivel se magunknak, se másoknak nem használunk. Elítélte az önközpontú magatartást. A földműves egyes szám első személyben beszélt. Nem érdekelte sem ez embertársa, se az Isten. Csak saját maga. Nem párbeszédet folytatott, hanem monologizált. Az önközpontú, önző ember típusa. Jézus keményen elítéli, esztelennek nyilvánítja. A keresztény erkölcstan alapelvei az anyagi javakról. Távirati stílusban: Biztosítsuk a magunk és mások számára az anyagi javakat… Óvakodjunk az öncélú gyűjtéstől, a státuszszimbólumok hajszolásától… Okosan használjuk anyagi javainkat, szerezzünk örömet értékeinkkel másoknak… Tudjunk bővelkedni, de szűkölködni is… Ne törjön össze az anyagiak elvesztése… Istenben való gazdagodás. Jézus ajánlja a jóságra, a békességre való törekvést, a szeretet gyakorlását, az odafigyelést, az együttérzést. Ezek olyan lelki kincsek, amelyek soha nem avulnak el. Akinek módja van, segítsen a rászorulókon. Ne feledjük a közmondást: „A vagyon megtölti a zsebedet. A jótékonyság viszont örömmel és boldogsággal a szívedet!” Nagy Sándor, a történelem egyik leggazdagabb uralkodója elrendelte, ha meghal, úgy temessék el, hogy jobb keze kilógjon a koporsóból. Így nyitott tenyeréből mindenki láthatja: a perzsa király semmit sem visz kincseiből a halálon túlra. Ez a végrendelet a mai vasárnap alapgondolatát illusztrálja: „Nem az anyagi javakban való bővelkedéstől függ az ember élete!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
A mai vasárnap
témája – korunk egyik legsúlyosabb kérdésével – a pénzzel, és a mindennapi
élethez szükséges anyagiakkal foglalkozik. Ha szétnézünk ismerőseink,
barátaink, rokonaink körében, nagy többségben a gondjaikat említik. Mondják az
életből ismert véleményeket: akinek pénze van, annak van hatalma. Akinek pénze
van, mindent el tud intézni, mindent képes megszerezni. A pénz és a vagyon
embereket, családokat képes megosztani. Nem is szólva arról, hogy emberek
gondolkodásmódja és értékelése is teljesen megváltozik. Az olvasmány a Prédikátor könyvéből való. Keletkezési idejének a Kr. e. 3. századot tartja a tudósok legnagyobb része. Régebben Salamont tartották szerzőjének (1,1-12), de a könyv stílusa kizárja ezt a feltevést. A szerző magát „Qohelet”-nek nevezi, aki egy olyan személy, akinek kapcsolata volt valamilyen közösséggel (tanító?). A könyvet bizonyos záradékok alapján szokták felosztani több részre. A mai olvasmány az életről szóló elemzések és tanácsok között található. Egyetlen mondattal így foglalhatjuk össze mondanivalóját: az öröklés problémája. Véleménye: Minden csak hiábavalóság. Indoklása az, hogy bölcsen, okosan és sikerrel munkálkodott életében. A szerzett javait azonban át kellett adnia olyannak, aki semmit sem tett érte. Folytatja a gondolatsort: mennyit emésztette magát, szenvedett, mennyi bosszúság érte, sőt még éjjel sem tudott megnyugodni. Ez is hiábavalóság. Rávilágít az emberek általános felfogására, és igazában nem ad választ arra, hogyan kell a földi dolgokat helyesen értékelni. A mai liturgia a 89. zsoltárt használja válaszul. Úgy szemléli az embereket, mint akik nem helyesen élnek ebben a világban. A válasz azonban ennek ellenére hittel tekint az Istenre, és ezért meri ismételni: Uram, menedékünk lettél nemzedékről nemzedékre. Szent Pál apostol kolosszeiekhez írt levelének részlete adja a megoldást az ószövetségi gondolkodás javítására. Nem szembefordul a világ használatával, hanem szigorú tanácsokat ad az evilág dolgainak helyes használatáról. Az égiekre irányuljon a figyelem, ezért le kell vetni a régi embert minden szokásával együtt. Ezzel az apostol rávilágít, hogy a kegyelemmel megvilágosított ember teljesen megújul, és ekkor már nem számít a származás, az életállapot. Az kétségtelen, hogy az új ember kialakítása a kegyelem, de az ember küzdelmének a következménye. Nagyon jó példa erre a Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlatában található önnevelési módszer. Jézus is természetesnek tartja, hogy az ember számára a vagyon életéhez tartozó lényeges elem. Krisztus tanítványa is ember marad, éppen ezért fontos, hogy ebben helyes véleményt alakítson ki. Jézus az életből adódó eset kapcsán fejti ki tanítását. Valaki felveti, hogy testvére nem osztotta meg vele az örökséget. Jézustól azt kéri, hogy szólítsa fel őt erre. A mózesi törvény (MTörv 21,17) szabályozta az öröklés rendjét. Eszerint az idősebb testvér örökli a házhelyet, a telket és az ingó vagyon kétharmadát. Valószínűleg ezt a kötelező részt sem adta ki az idősebbik testvér. A kérdező azért fordul Jézushoz, hogy – törvénytudó tekintélyével – nyilvánítson véleményt. Jézus viselkedése nagyon érdekes. Az a Jézus, aki nagyon sok, nyomorúsággal bíró embert megvigasztal, meggyógyít, vigasztal, a jelen esetben kemény szavakkal elutasítja a hozzá fordulót. Ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek? – kérdezte Jézus. Nem kíván a világ zavaros ügyeibe beleavatkozni, nem akar az egyik vagy másik társadalmi osztályt érintő kérdésben nyilatkozni. Az a küldetése, hogy a bűnösöket megtérésre biztassa (Lk 5,32), megmentse az elveszetteket (Lk 1910), váltságul adja életét sokakért (Mk 10,45) és a világnak megvigye az isteni életet (Jn 10,10). Az esetre adott válasz után Jézus kifejti tanítását az anyagi kérdésekről. „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete” – mondja. A kapzsiság arról a gondolkodásmódról tanúskodik, hogy az ember életének biztonságát jelenti az anyagi jólét. Ez a vágy nagyon veszélyes, mert elindít az emberben egy folyamatot, amely elvezeti odáig, hogy képes mindent ennek a vágyának alávetni. Állandóan ebben gondolkodik, ötleteket fontolgat, megvalósítási lehetőségeket latolgat. Aztán egy merész lépés az egész megvalósítása. És a kimenetele? Nem véletlen, hogy Jézus álláspontját egy példabeszéddel világítja meg. A dúsgazdag gondolkodását tökéletesen írja le Urunk. Nem is tudunk semmit sem hozzátenni. A dúsgazdag tragédiája az Isten szava lesz: még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Jézus megoldása, hogy – ami hiányzott az ószövetségi olvasmányból – Istenben kell gazdagodni. Milyen választ ad maga a liturgia erre a sajátos kérdésre? A könyörgésben azt kérjük az Istentől, hogy megújult életünket őrizze meg jóságosan. A kísértések és küzdelmek közt élő kereszténynek fontos, hogy Isten oltalmát mindig érezze. Ezt azért tudja feltételezni, mert Isten teremtette ezt az egész világot, az ember uralma alá rendelte, és mindig gondot visel az emberre. Amikor még a mise elején vagyunk, érthető, hogy a világból érkezett ember a biztonságban visszagondol életének kiszolgáltatott voltára. Ahogy már meghallgattuk az Isten üzenetét, egyre inkább – a Felajánló könyörgésben – az adományok megszenteléséért, de különösen életünk átalakításáért könyörög, hogy örök áldozattá legyen. Itt kap értelmet mindennapjaink sok áldozata és küzdelme, és érdemszerzővé válik egész emberi létünk. Az áldozás utáni könyörgésben már biztonságban előre tekintünk, mert az Úr oltalmával az örök megváltásra leszünk méltók. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |