|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Néped várta az igazak megszabadulását Olvasmány a Bölcsesség könyvéből / Bölcs 18,6-9 Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek, hogy jól ismerve az esküvéseket, amelyekben hittek, bátrak legyenek. Így bizalommal várta néped az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét. Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál. Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei, s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt, hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak, és felhangzottak tőlük az atyák énekei. Zsoltár / Zs 32 Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk! Szentlecke Szent Pál apostolnak a zsidókhoz írt leveléből / Zsid 11,1-2.8-19 A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot. Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, ők azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak'' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 12,32-48 Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.'' Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?'' Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram'', és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
„Ne félj, te kisded nyáj!”
A Vatikáni Zsinat gyakran használta ezt a
kifejezést: „Az Egyház tagjainak jelekké kell válniuk!” A
jel három tulajdonsággal rendelkezik: feltűnő.
Olyan mint a Kresz-tábla. Póznára feltűzve messziről látszik. A keresztény
embernek létével kell felhívni magára a figyelmet. Elüt a
környezetétől. Mint a vasúti szemafor. Piros vagy zöld fényével
kiválik az éjszaka feketeségéből. Jézus tanítványai nem sodródhatnak a
tömeggel. Kicsi. Mint az óra számlapján a kismutató. Apró,
mégis fontos. Az Egyház tagjainak sem szabad megijedniük a számbeli
kicsinységtől. Az évközi 19. vasárnap evangéliumában ezért bátorítja a mester
tanítványait: „Ne félj, te kisded nyáj!”
Hogyan tudjuk feloldani a
„szórvány-helyzet” krízisét? Tekintsünk Jézusra. Tanításából kiderül: tisztában van vele, hogy hívei mindig kevesen lesznek. Ezért hasonlította őket sóhoz, kovászhoz, kisded nyájhoz. Magatartásában példát adott arra, hogy lényegtelennek tartja a számokkal kifejezhető eredményt. Nem törődött azzal, hányan hallgatják beszédét. A tizenkettőt ugyanolyan szeretettel tanította, mint az ötezres tömeget. Nem sajnálta idejét az egyszemélyes pasztorációtól sem. (Nikodémus, Betániai Mária) Nem omlott össze, amikor eucharisztikus beszéde végére kiürül a kafarnaumi zsinagóga. Az utolsó vacsorán, amikor előre látta műve látszólagos kudarcát, kijelentette: „Atyám, a munkát, amelyet rám bíztál, elvégeztem.” Tudatosítsuk, hogy a létszámcsökkenés csak látszólagos gyöngeség. A legutolsó évtizedekig Európában gyakorlatban mindenkit megkereszteltek. Ezzel automatikusan kereszténynek is tekintették. Széles tömegek tartoztak statisztikailag az Egyházhoz, de sokan csak a vallás külsőségeit vállalták. Azt hiszem, abban a „keresztény érában” sem volt sokkal több azok száma, akik tudatosan elkötelezték magukat a hit mellett, mint manapság. Tele lehet aggatni egy országot keresztény díszletekkel, de attól az még nem lesz kereszténnyé. A jövő Egyházában fel kell készülnünk a „szórvány helyzetre”. Meg kell barátkoznunk az új Egyház-modellel: a közösségi Egyház-képpel. Miért szeretnénk mi is más Egyházat látni, mint amilyet krisztus tervezett? Miért álmodunk „világhódító kereszténységről”, amikor Krisztus ezt nem ígérte meg? A jövő kontúrjai már kezdenek kirajzolódni. A nagy teológusok a holnap Egyházát „testvéri kis közösségnek” jósolják. Az elkötelezett keresztények szétszórva élnek majd az ateisták, közömbösek, nem-hívők között. Ebből a világból gyűlnek egybe vasárnapról vasárnapra, hogy megünnepeljék Krisztus emlékezetét a szentmisében testvéri közösségben egymással. El lehet majd mondani róluk, amit az őskeresztényekről: „A hívek mind összetartottak. Állhatatosan megjelentek a templomban, magasztalták az Istent és az egész nép szeretetében éltek” (ApCsel 2,42-47, 4,32-35). Mi az Egyház feladata a jelen helyzetben? Helytelen lenne, ha az Egyház föladná tanítását. Nem lehet „szezonvégi leárazást” hirdetni. Nem volna helyes, ha megengedné a válást, helyeselné az abortuszt, eltörölné a gyónást, nem hirdetné az ima erejét csak azért, mivel ezekkel nem lehet tömegeket fogni. Az Egyház már nem Jézus Krisztus Egyháza lenne, legfeljebb egy „tiszai halászegyesület”. Helytelen lenne, ha pánikba esnénk. Jézus szava bátorít : „Ne félj, te kisded nyáj!” Rossz keresztény közérzetünket győzzük le az Istenbe vetett élő hit által. Hinnünk kell, hogy Isten nekünk Atyánk, aki személyében a garancia. Megígérte a hűséges kitartóknak az „országot”: „Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja országát”. Legyünk tudatában keresztény értékeinknek. Semmivel nem megalapozottabb az ateizmus, mint a keresztény világnézet. Az istenhit legalább annyira méltó a gondolkodó emberhez, mint az istentagadás. Teljesítsük Jézus elvárásait. A mai evangéliumi részletben a Mester három erényt kíván követőitől: Függetlenséget: „Adjátok el, amitek van és osszátok szét a rászorulóknak.” A függetlenség azt jelenti: tudjunk elszakadni a földi dolgok vonzásától, ne ragadjunk bele az anyagiak gyűjtésébe, ne legyen életünk végső célja a gazdagodás. Éberségre is figyelmeztet: „Éberen várjátok az Emberfiát, mert megjöhet olyan órában, amikor nem is gondoljátok.” Ez az a tulajdonság, amellyel várjuk Urunk eljövetelét, a történelem végén való visszatérést és országában az asztalához való meghívást. Készenlét: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben égő gyertyát tartsatok.” Nehogy életünk lezárásakor a Nagy Vizsga elnökének kénytelenek legyünk bevallani: „Nem vagyok készen.” Mert ott már sem pótvizsgára, sem ismétlésre nem lesz lehetőség. Vannak olyan égitestek, amelyek le tudják győzni a tömegvonzást. Ezek az üstökösök. Csillagvilágok fénylő táborán át a végtelenséggel versenyt rohannak, kiszakítják magukat a gravitáció bűvköréből, sőt ők húznak maguk után csóvát, vagyis az egyedülálló kozmikus részecskéket saját vonzókörükbe vonják. A jellemek világában legyünk mi is ilyen üstökösök. Győzzük le a tömegvonzás törvényét azzal, hogy függetlenítjük magunkat a statisztikák bűvöletéből és rábízzuk Egyházunk jövőjét félelem nélküli bizalommal szerető Atyánkra a gitáros ének szavaival: Ne félj, ne aggódj, // Ne sírj, ne bánkódj, // Ha tiéd Isten, // Tiéd már minden. // Ne félj, ne aggódj, // Ne sírj, ne bánkódj, // Elég ő néked. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Az éjszaka uralja a
mai vasárnap liturgiáját akár valóságos, akár szimbolikus értelemben.
Általánosságban véve az éjszakához, a sötétséghez hozzátartozik a félelem.
Saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy mennyire félelmetes lehet éjszaka
egyedül menni, amikor minden árnyban, zörejben támadást vél az ember
felfedezni. Ezt a lehetőséget nagyon jól felhasználja a filmek világa, sokat
sejtetően érzékelteti a váratlan esemény bekövetkeztét. Ugyanakkor jelentheti
az éjszaka a bensőséges légkört, a bizalmas megbeszélést, vagy a szerelem
idejét is. A szentírási olvasmányok inkább az éjszakai nagy eseményeket
beszélik el. A Bölcsesség könyvének szerzője a kivonulás éjszakájáról beszél. Nem érte váratlan az atyákat, mert Isten megígérte a szabadulást. Bizalommal tekintettek az események elé, mert biztosak voltak a beteljesülésben. A szerző bemutatja az ellentétet: amivel az ellenséget sújtotta Isten, ugyanazzal felmagasztalta őket. Számukra a múltnak ez az eseménye, a Kr. e. 1. században élőket megerősítette hitükben, nyugodtan hagyatkozhattak Istenre, és rázendíthettek a hálaénekre. Tehát az éjszaka sötétjében fontos események történhetnek, amelyek megerősítenek Isten jelenlétében. A 12. zsoltár, amely a Válaszos zsoltár a szentírási szakaszra, arról a boldog nemzetről énekel, amelyet örökségül választott az Úr. A Zsidókhoz írt levél szerzője számos példán bemutatja, hogy az előre nem látható események az Isten személye miatt nem adtak okot az aggodalomra. Itt a múlt eseményeit ismerő, az Isten mindenütt való jelenlétében megbízó személyek hitéről hallunk. Ábrahám és Sára azért voltak a hit hősei, mert megbíztak, hittek Istenben. A szerző fel is sorolja Ábrahám tetteit: engedelmeskedett a hívásnak anélkül, hogy tudta volna, hogy hova megy. Hittel telepedett le az ígéret földjén, és vállalta a nomád életet minden áldozatával együtt. Reményeiben élt az a város, amit Isten megígért neki. Sára is erős hittel rendelkezett. Bízott abban az ígéretben, hogy idős kora ellenére is édesanya lehet még, és oly sok utóda lesz, mint a tenger fövenye. Azért is csodálandók, mert bár a beteljesedésnek személyükben nem lehettek részesei, hittek annak megvalósulásában. Érdekes a szerző érvelése: ha nem lettek volna biztosak az ígéret beteljesülésében, akkor visszatértek volna arra a földre, ahonnan elindultak. Ők azonban nem ezt tették, hanem teljesítették az Isten parancsát. Érvként használja fel még Izsák feláldozásának szándékát is, mert Ábrahám tökéletesen megbízott Istenben, aki még a holtakat is képes feltámasztani. Az evangélium (Lk 12,32-48) tovább viszi a két másik szentírási szakasz gondolatát. Már a megszólítás is figyelemre méltó. Ne félj, te kisded nyáj! Vajon kiknek szólhat ez a mondat? Ez a nép az a kis nyáj, aki Isten szeretetében él. Ő az Atyja. Az Isten országáért mindent meg kell tenni, mindent el kell adni. Nem kell aggódni, hogy ez kié lesz? Nem olyan kincsekre volt szükség, amelyek elkopnak, silánnyá válnak. Az ember, amikor kincseit odaadta az Isten országáért, akkor mindig gazdagodik, értékesebb lesz. Aranyszájú Szent János kelt védelmére azoknak, akik mindenüket elhagyva kolostorba vonultak. Az emberek nem értették a gazdagodásnak e vágyát, amit a püspök megmagyarázott egyik alkalommal hallgatóinak. A várakozás és a készenlét komoly feladat elé állítja Krisztus tanítványát. Példabeszédében szólítja fel Isten országának tagjait a várakozás jelentőségére. Az alkalmazott kép nagyon egyszerű, a mindennapi életben előfordulhat. A szolgának várnia kell urára, amíg meg nem érkezik a menyegzőről. Amikor zörget, azonnal ajtót kell nyitni neki. Jézus még részletezi is, hogy boldogok azok a szolgák, akiket uruk ébren talál. Sőt a szolga olyan állapotban van, hogy azonnal szolgálni tudjon. Felső ruháját felköti, hogy minél hamarabb ura elé szaladjon, a fáklya is készen legyen, nehogy az úr méregbe guruljon. Tehát mindennel fel kell készülni. Az Úr kétszer is boldognak mondja azt, aki készen várja az urát, és beszél arról a jutalomról is, amit a szolgáknak szán. A jutalom: az úr szolgál az asztalnál a szolgáknak. Teljesen megváltoztatott viszony. Isten részt ad az uralkodásból azoknak, akik éberek voltak, és készek bármikor a szolgálatra. Még egy másik képet is alkalmaz Jézus. Arról beszél, ha a házigazda tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára jól őrizné a házát, és nem engedné, hogy a tolvaj betörjön a házába. A tanulság: az Emberfia megérkezhet abban az órában, amikor nem is gondolják. Péter apostol a többiek szószólója, ezért felteszi a kérdést Jézusnak: nekünk mondod ezt, vagy mindenkinek? Jézus ismét példabeszédben a sáfárról beszél, akit ura a többi szolga fölé rendelt, hogy vezesse és irányítsa a házat távolléte alatt. Jézus boldognak mondja azt, akit ura – amikor megérkezik – ebben a tevékenységben talál. Az apostolok felelősségére hívja fel a figyelmet akkor, amikor elmondja a hűtlen sáfár néhány tevékenységét. Már a gondolkodásmódja is hamis, mert cselekedetének indoka az, hogy ura biztosan késni fog. Veri szolgatársait, eszik-iszik, részegeskedik. A váratlanul megérkező ura szigorúan megbünteti. A büntetés súlyosságát befolyásolja a tudatosság is. A végső kicsengése: aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon. Áll ez valamennyi szentírási szakaszban szereplő valamennyi személyre. Mit fűz ehhez hozzá a liturgia? A könyörgés csak annyit kér, hogy a megígért örökséget elnyerjük. Azonban a gyarlóság hozzá tartozik emberi életünkhöz, ezért a felajánló könyörgésben még annyit fűzünk hozzá, hogy ezek az adományok kiengeszteljék az Istent. A Krisztussal való találkozás erősítsen földi életünkben. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |