|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 20. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 20. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A nép miatt meg kell halnia ennek az embernek Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből / Jer 38,4-6.8-10 Ezért a főemberek így szóltak a királyhoz: ,,Meg kell halnia ennek az embernek, mert megbénítja ezzel a harcosok kezét, akik megmaradtak ebben a városban, és az egész nép kezét, ha ilyen szavakat szól hozzájuk! Mert ez az ember ennek a népnek nem békességére, hanem vesztére törekszik.'' Cidkija király erre így szólt: ,,Íme, ő a kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek.'' Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba. Kiment Abdemelek a király házából, és így szólt a királyhoz: ,,Uram király! Gonoszul cselekedtek ezek az emberek mindent, amit Jeremiás prófétával tettek, amikor bedobták a ciszternába. Meghalt volna a helyén is az éhínség miatt, mert nincs már kenyér a városban.'' Erre megparancsolta a király az etióp Abdemeleknek: ,,Végy magad mellé innen harminc férfit, és emeld ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!'' Zsoltár / Zs 39 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ,,Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.'' Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ,,Úgy kell neked!'' Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; ,,Magasztaltassék az Úr!'' -- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből / Zsid 12,1-4 Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül [Zsolt 110,1]. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el, -- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 12,49-53 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával'' [Mik 7,6]. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
„Tüzet jöttem bocsátani a földre”
A görög mitológia szerint Prometheus ellopta
az istenektől a tüzet és lehozta a földre. A tűz segítségével képes lett az
ember világítani, melegíteni és energiát fejleszteni. Ezzel megszüntette a
sötétséget, hideget és tehetetlenséget. Az istenek azonban büntetésül a
Kaukázus sziklájához láncolták.
A monda mély igazságot tartalmaz. Rámutat
arra, milyen nagy szüksége van az embernek a tűzre. De téved abban, mintha az
Isten irigyelné a tüzet az embertől. Sőt! Ő maga hozza el a tüzet. Jézus az évközi 20. vasárnap evangéliumában tűzről beszélt. Olyanról amelyet Ő hozott: „Tüzet jöttem bocsátani a földre.” Ez nem fizikai tűz, hanem jelképes: az életigenlés, a buzgóság és az apostolkodás tüzéről van itt szó. Hol van szükség Jézus tüzére? Hogy a céltalanság sötétségébe világosságot hozzon. Jeremiást elfogta egyszer a csüggedés. Ő rátette életét egy szent célra: elvezetni népét az Istenhez. A nép vezetői ezért életére törtek. Vízverembe dobták. Összeomlott előtte minden. Olyan válságba került, hogy Isten előtt fohászkodni kezdett: törölje ki őt az Úr az Élet Könyvéből. Az élet értelmetlenségének kísértése nem áll messze a mai embertől sem. Sokan ismételgetik: „Céltalan a létezés. Nem érdemes küzdeni, dolgozni.” Amíg gazdagság, siker, egészség veszi körül, addig megvannak. De a legkisebb nehézségnél összeroppannak. Kihunyt parazsak, elszenesedett üszkök. Ki fogja bennük az élet alapvető értelmességének lángját felgyújtani? Ki fogja a céltalanság mélységéből kiemelni őket? Jézus Szíve lángjának fáklyájánál tudnak csak tüzet fogni. Jézus! Hozd el a világosság tüzét a sötétségben botorkáló emberek számára, hogy lássák életük célját. Legalább egy lépésnyire világíts előttük az élet útján. A lelki életben a buzgóság tüzére. Az ember belekerülhet a sötétségnek egy másik útvesztőjébe is. Amikor úgy érzi, az imaéletben, az erénygyakorlásban, tökélesedésben nincs komoly előrejutás. Ilyenkor nagy a kísértése az embernek, hogy abbahagyja a vallási élet gyakorlatait, imáit, önmegtagadását. Lanyhaság lesz úrrá a lelken. A lanyhaság nagyobb baj, mint a súlyos bűn, mert az nem egyszeri aktus, hanem állapot. És aki abban jól érzi magát, ott a belsőélet kialakítása lehetetlen. Akik érzik magukban a lelkiélet tüzének elhamvadását, imádkozzanak: „Jézus, hozz tüzet, amely a lanyhaság szárazságát lángra lobbantja és a langyosságot felizzítja. Szent Pál buzdítja híveit: „Legyetek tüzes lelkűek!” Az Egyház életében az apostolság tüzére. Isten ügyének szolgálatában is beállhat a tűz hiánya. A tehetetlenség, a rezignáció, az elkeseredett lehangoltság. Főleg, amikor súlyos vészfelhők tornyosulnak az Egyház ege fölé. A történelemben elég gyakran előfordult ilyen korszak. Ma is hasonló krízisnek vagyunk alanyai. De Jézus hozza a tüzet. Ő megígérte: „A pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Az Egyház fennmaradása mellett isteni garancia áll. Ami Krisztusban megtörtént, az az Egyházban is bekövetkezik. A Mestert keresztre lehetett feszíteni, át lehetett szúrni a szívét, de csak nagypénteken! Húsvétvasárnap megfordult a kocka. És azóta minde3n nagypéntekre következett még húsvét. Urunk! Szítsd fel az Egyház tagjaiban az apostolkodás és a missziós szellem energiáját, hogy a te tüzed lángba borítsa a füstölgő mécsbeleket, a szolgálat lángszórója pedig fellobbantsa a parázsló zsarátnokot és a történelem sötét óráiban se felejtsük: „Gomolygó, sötét felhő felett örökké kék az ég!” Cocteau francia írótól egyszer megkérdezték: Mit vinne magával égő házából? „A tüzet!” – hangzott a felelet. Mintha a Mennyei Atya is megkérdezte volna Szent Fiát: „Mit viszel magaddal a földre?” „A tüzet!” – válaszolta Jézus. Mintha az apostolok is megkérdezték volna Mesterüket: „Mit hoztál magaddal az égből?” „Tüzet jöttem bocsátani a földre és mi mást akarnék, minthogy végre fellobbanjon.” Lángra kapjon az életigenlés, a buzgóság és az apostolság tüze! Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2004 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |