|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 21. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 21. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 66,18-21 De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek. Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe, -- mondja az Úr, -- ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába. És közülük is választok papokat és levitákat, -- mondja az Úr. -- Zsoltár / Zs 116 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad! Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből / Zsid 12,5-7.11-13 és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad'' [Péld 3,11-12G]. A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja. Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket [Iz 35,3], és lábatokat szoktassátok egyenes járásra [Péld 4,26G], hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg! Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 13,22-30 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ,,Uram! Nyisd ki nekünk!'' Ő ezt feleli majd nektek: ,,Nem tudom, honnan valók vagytok.'' Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ,,Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.'' Ő erre azt feleli nektek: ,,Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!'' [Zsolt 6,9] Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A kapu nyitva van – a kapu szűk
Aki a pénztárcáját elveszítette, sokat
veszített. Aki szeme világát elvesztette, még többet veszített. De aki az
üdvösségét veszíti el, az mindent elvesztett. Annak számára jobb lett volna,
ha meg sem születik az ember. Az emberi élet végső és egyetlen céljának
elérését, vagy a végleges elvesztését nem lehet egy vállrándítással elintézni.
Izgat a saját üdvösségünk kérdése. De
összeszorul a szívünk, amikor szeretteink, sőt az istentávolban élő tömegek
végső sorsára gondolunk. Az évközi 21. vasárnap evangéliumának izgatott
szereplőjével szegezzük Jézusnak a kérdést: „Uram! Kevesen vannak-e, akik
üdvözülnek?”
Jézus idejében a hivatalos zsidó felfogás így
gondolkodott: az juthat Ábrahám kebelére, akli megtartja a mózesi törvény
előírásait. A pogányok valamennyien elkárhoznak.
Az Úr korrigálni akarta ezt a téves
felfogást, amikor elmondta a szűk kapuról és a lakodalmas házról szóló
hasonlatát. Két mondattal válaszol: a kapu nyitva van…, és a kapu szűk.
Az ajtó nyitva van „Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről és helyet foglalnak Ábrahám kebelén.” Kinyilatkoztatott igazság Isten egyetemes üdvözítő akarata. A Szentírás ezt így fogalmazza meg: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson.” (Tim 2,5) Istennek ez az üdvözítő akarata valóságos, tehát megadja minden embernek a szükséges kegyelmet. Egyúttal azonban feltételes is, amennyiben tiszteletben tartja az ember szabad választását és senkire nem kényszeríti az üdvösséget. Ismerjük azt a hitigazságot, hogy: „Egyházon kívül nincs üdvösség.” Felmerül a kérdés: hogyan vonatkozik Isten üdvözítő akarata az Egyházon kívülállókra? A II. Vatikáni Zsinat az egyháztagság hármas fokozatát különbözteti meg. Vannak, akik beiktatódnak teljes mértékben az Egyház közösségébe: „incorporati”. Akik elfogadják az egész hitvallást, a szentségeket és az egyházi kormányzatot. A nem katolikus keresztények kapcsolatban állnak vele: „conjuncti”, amennyiben a Szentírást olvassák, Krisztust Isten Fiának vallják és tartanak néhány szentséget. Az egyistenhívők hozzá vannak rendelve az Egyházhoz: „ordinati”. A mohamedánokra és a zsidókra gondolunk itt, akik a Teremtőt elfogadják és az igaz Istent imádják. Isten üdvözítő szándéka őket is felöleli. Sőt, az Egyházról szóló zsinati konstitúció azt mondja: „A Gondviselés azoktól sem tagadja meg az üdvösséghez szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem jutottak el a személyes Isten ismeretére, de iparkodnak a helyes utat megtalálni.” Íme tehát a jó szándékú ateistákat is felöleli Isten üdvözítő szándéka, ha keresik az igazságot és lelkiismeretük szavát követik. Őket szokták nevezni „anonim keresztényeknek”. Bátorítólag elmondhatjuk: ne essenek tehát kétségbe azok, akik családtagjaik között is találnak megkereszteletleneket, vagy barátaik között, akik még nem jutottak el az istenhit csúcsára. Rendületlenül imádkozzanak értük, adjanak nekik jó példát, időnként beszéljenek nekik hitelesen Istenről és nagyon bízzanak abban, hogy Isten megadhatja nekik a megtérés és az üdvözülés kegyelmét, ha lelkiismeretük szavára hallgatnak. Az ajtó szűk Az evangéliumi tanítás azonban nem csak a választott nép tagjainak szólt, hanem az ősegyház számára is figyelmeztetés volt. A hamis biztonságérzet ugyanis az első keresztények számára is nagy kísértést jelentett. Mivel ők ismerték Jézus tanítását, részt vettek az eucharisztikus áldozaton, ezért kijelentették: „a mi utcánkon tanítottál, együtt ettünk és ittunk veled”, tehát belépőjegyünk van örök lakomádra. A nem megtértek viszont elvesznek. Lukács azért veszi bele Evangéliumába Jézus ezen tanítását, hogy rámutasson: az üdvösségre való törekvés félelmetesen nagy felelősség! Mindenki elérheti, de ne könnyelműsködjünk! „Vigyázat – mondja Lukács az első keresztényeknek – nincs okuk gőgös önteltségre az Egyház oszlopos tagjainak sem. Nem elég a vallásos gyakorlatoknak külsőséges teljesítése.” Az Egyházhoz való tartozás csak nagyobb felelősséget ró a hívekre. Minél több talentumot kapott valaki, annál nehezebb lesz az elszámolás. Radikális elkötelezettségre van szükség. Krisztus szigorú erkölcsi követelményeit meg kell tartaniuk, amelyeket tanítványai elé állított. Ezt jelenti a „keskeny út” és a „szűk kapu” emlegetése. A szűk kapu hozzá tartozik annak megvilágításához, hogy az emberi élet nagy és szent vállalkozás. Az nem gyerekjáték! Az erkölcsi rend megtartása, a parancsok teljesítése, olyan dolog, amely az örök boldogságba vezet, de amelynek semmibevétele az élet egyetlen céljának elvesztését is jelentheti. A Zebedeus fiúk anyjával kérjük az Urat, hogy gyermekeink, rokonaink és mi magunk is egykor „jobbodon és balodon ülhessünk országodban.” Hogy Krisztus ajkáról hallhassuk a boldogító szavakat: „Jöjjetek Atyám áldottai és vegyétek birtokotokba a világ kezdetétől nektek készített országot.” Néri Szent Fülöp amikor meghallotta, hogy a pápa bíborossá akarja őt kinevezni, birétumát a levegőbe dobta és így kiáltott: „Paradiso! A mennyország kell nekem, nem a bíbor!” Törekedjünk harmonikus földi életre, az evilági értékek elnyerésére. De ne tévesszük szem elől Szent Pál mennyei honvágyát: „A mi igazi hazánk a mennyben van!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Az Ószövetség
történetében állandóan érzünk egy nagy feszültséget. Isten kiválasztotta a
választott népet, és megígérte nekik, hogy oltalmazójuk, védelmezőjük lesz
egész életük folyamán. Ez kiterjedt arra is, hogy a környező népek kulturális
befolyásával is képesek lesznek szembeszállni. A választott nép fogságában is
elkülönülve élt, hogy Isten parancsait maradéktalanul megtartsa. Tagjai között
számos olyan egyéniség volt, aki az idegen népbe való asszimilálódás ellen
keményen szembeszállt a néppel és ostorozta őket, mint pl. Dániel és társai.
De példaként lehet említeni a Makkabeusokat is, akik a szabadságukért
harcoltak. Más szentírási szövegek pedig az egyetemesség mellett szólnak,
amint a Teremtés könyvének első lapjai, vagy az utána következő események
elbeszélései. A mai vasárnap olvasmánya (Iz 66,18-21) ezzel az utóbbi témával foglalkozik, elénk állítva Izajás próféta jövendölését. Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy a választott nép sohasem érezte feladatának, hogy a nemzetek felé forduljon missziós tevékenységével. Csak nagyon rövid ideig játszott ez szerepet. A próféta így fogalmazza meg ezt a gondolatot: „Eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet.” Tulajdonképpen az egyetemesség abban nyilvánul meg, hogy meglátják Isten dicsőségét mindazok a nemzetek, akik megszabadultak. Azok is részesülnek bizonyos jelekben, akik soha nem hallottak Istenről, és soha nem is látták dicsőségét. A 20. versben egy hatalmas felvonulást ír le a próféta, és még a helységeket is felsorolja, ahonnan a népek felsorakoznak minden irányból. A 21. vers értelmezése nehéz. Ennyit mond: „közülük is választok magamnak papokat és levitákat – mondja az Úr.” Nem világos, hogy a szerző a diaszpóra zsidóságára gondol, vagy a pogányokra. Ugyanis előzőleg mindkettőről beszél. Jelen esetben – a jelentősebb biblikusok szerint – inkább a pogányokra kell gondolni. Ebben az esetben egy radikális üzenettel zárul ez a rész: a pogányok is belépnek a papság soraiba. Ez azért érdekes, mert éppen ebben a korban fosztották meg a leviták egy részét kultikus funkcióitól. De ugyanakkor jelentős azért is, mert a papság köre kiszélesül, jelezvén, hogy az emberek üdvössége egyetemes jellegű. Az üdvösség kérdése szerepel az evangéliumban (Lk 13,22-30) is. Az eset útközben történik, amikor valaki egy kérdést vet fel: Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? A kérdező „Uram”-nak szólítja Jézust. Úgy tekint rá, mint akinek a véleményére adni lehet. Olyan kérdést vet fel, aminek a különböző válaszait ismerheti az illető. A farizeusok azon tanítása uralkodott, hogy az egész Izraelnek része van a jövő világban. Volt azonban ellenkező vélemény is, amely szerint „csak keveseknek hoz enyhülést a jövő világ”. Tehát ezért az érdeklődés. Jézus azonban nem számokban válaszol. Törekedjetek bejutni a szűk kapun – szól Jézus. Sokan próbálkoznak, de nem tudnak bejutni. Jézus még világosabban fogalmazza meg mondanivalóját, amikor hallgatói értésére adja, hogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót. Ezután minden próbálkozás hiábavaló. Az érvek nem érnek semmit, a válasz mindig csak elutasítás. Ott sírás, és fogcsikorgatás lesz – teszi még nyomatékosabban hozzá Jézus. Eddig az is nyilvánvaló volt, hogy ez a választott népnek szólt, hisz ők voltak a hallgatói. A folytatásban Izajás gondolatát halljuk, ami az egyetemességre utal. Így hangzik: Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak Isten országában. A jelenlegi viszonyok megfordulnak, mert így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók. Az Isten országába való bejutás nem a testi származás révén történik. A választott nép előnyt élvezett, az ősatyák birtokolták az ígéreteket, a próféták közvetítették az Isten üzenetét. Azonban mindez nem elégséges arra, hogy az üdvösség birtokosai legyenek. Jézus felajánlja a pogányoknak is, de mindenkinek vállalni kell a hozzá vezető utat, az erőfeszítéseket, amit Jézus a szűk kapu képével állít elénk. A Zsidókhoz írt levél szemelvénye (12,5-7. 11-13) kapcsolódik az előbbi témákhoz. Nem hagy kétséget, hogy az Úr eszközei közé tartozik a fenyítés is. Ez szomorúságot okoz, de nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ez is az Úr szeretetéhez tartozik. Később azonban – ahogy a szerző írja – az igaz élet és a békesség gyümölcsét termi azoknak, akik ezt elviselik. Ezért erősítsétek meg kezeteket és a megroggyant térdeket. Így kell járni, hogy a megbénult tag meggyógyuljon. A szentírási szakaszok az állandó fáradozásra és küzdésre hívták fel a figyelmet. A liturgia többi szövege megfogalmazza helyes magatartásunkat. Nemcsak azért jövünk össze vasárnaponként az Eucharisztia ünneplésére, hogy napunknak legyen egy ünnepi eseménye. A könyörgés már tudatosítja bennünk, hogy Isten kegyelmi ajándékában részesülünk akkor, amikor egy akarattal követjük Urunkat. A világ nagyon változatos életet állít elénk. Itt választás elé állít minket. Ha az igazi örömöket akarjuk elérni, akkor szeretetből el kell fogadnunk parancsait, és vágyakozni kell arra, amit ígér. Az élet milyen sokszor reményeket ébreszt bennünk, aztán később kiderül, hogy ez silány cél volt, ami nem boldogította az embert. Hányszor előfordul, hogy az anyagiak biztonságát egy betegség pillanatok alatt lerombolja. Vagy a tisztességtelen ügyek tönkreteszik a becsületet. A lelkiismeret elől nincs menekvés. Az egyetlen igaz érték – a Felajánló könyörgés szerint – Krisztus áldozata, amely a lelki adományokban és az áldozatvállalásban erősíti meg a krisztushívőket. A Krisztussal való találkozás meghozza a teljes gyógyulást, és hozzásegít ahhoz, hogy Isten tetszésére éljünk. Ennél fontosabb pedig nem létezik számunkra. Ámen. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |