Liturgia-Cév.Évközi 22./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Alázd meg magad, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél Olvasmány Sirák fia könyvéből / Sir 3,17-18.20.28-29 a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját! Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél, A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk. A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz. Zsoltár / Zs 67,4-11 Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben. Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte, aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja. Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál, megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt. Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek. Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből / Zsid 12,18-19.22-24a Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé. Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 14,1.7-14 Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!'' És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!'' Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.'' Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

A kisebbrendűségi érzés feloldása

A lélekelemzés, a psychoanalízis egyik jelentős képviselője Adler. Szerinte az ember legalapvetőbb ösztöne, hogy megbecsüli önmagát és kívánja, hogy mások is elismerjék. Ezt nevezi ő „érvényesülési vágynak”. Ámde sokan gyermek vagy kamaszkorban átéltek olyan élményeket, amelyek ezzel ellentétesek: csalódás, kudarc stb. Ha ezeket a megszégyenüléseket magukba fojtották, tudat alá szorították, ott titkos gócokká, traumákká alakultak. Miattuk az ember kisebbrendűnek, csökkent értékűnek tartja magát. A lélekbúvárok felszínre hozzák a lelki sebeket és próbálják gyógyítani.

Akik a mai evangéliumot felületesen hallgatják, azt képzelik, hogy Jézus ezt az érzést akarta beleszuggerálni híveibe: tartsák mindenkinél értéktelenebbnek magukat, foglalják el mindenütt az utolsó helyeket.
Pedig épp ellenkezőleg: Jézus ennek a csökkentrendűségi érzésnek hatásos orvosságát ajánlja és gyógyításának eredményes módját tárja fel az évközi 22. vasárnap evangéliumi részletében.

Okai.
– Származhat testi hibából: sántít valaki, csúnya, túlságosan alacsony. Ezek miatt nem érzi magát másokkal egyenrangúnak.
– Rossz iskolai élmény, kudarc, felsülés is előidézheti: tanár: „na fiam, úgysem tudod megoldani, de azért menj ki a táblához”, vagy nagyapa unokája minden próbálkozására: „nem lesz abból semmi”.
– Alacsony sorból való származás. Még Beethovennek is fájt, hogy nemesi származásának hiányát éreztették vele.
De hát mi most nem pszichológiaórán vagyunk, hanem templomban. Itt azt keressük, milyen lelki károk származhatnak ezekből.

Veszedelmei.
A kudarcot átélt ember kevesebbnek, kisebbnek, értéktelenebbnek tartja magát.
Bátortalanság tölti el. A félszeg állandóan azon töpreng, mit szólnak ehhez mások. Elbizonytalanodik: soha nem mer dönteni. Azt nézi, hogyan járhat az emberek kedvében. Nem meri sajátvéleményét hangoztatni. Mindig az a véleménye, mint akivel éppen beszél.
Túlkompenzálás. Érzi, hogy kicsi, ezért hangosan hirdeti magáról, hogy nagy. Gyenge, ezért azt kiabálja, hogy erős. Tehetségtelen, ezért csöpp tudását fitogtatja.
Gátlástalanság. Minden osztályban akad egy-két „szörnyű gyerek”, aki verekszik, randalírozik. Minden áron fel akarja magára hívni a figyelmet. Tehetségével, ügyességével nem tudja, hát tűrhetetlen viselkedésével próbálja. Ezek tévutak.
A kisebbrendűségből nem vezetnek ki.

Terápia.
Receptre felírható gyógyszer nincs. De két tényező elősegíti a gyógyulást:
Elfogadás. Az ember fogadja el saját magát olyannak, amilyen. Korlátait is. Azt, hogy nem tökéletes lény. Nem lehet minden gyermek egyszerre kitűnő tanuló, eltornász, előénekes, szépségkirálynő, technikai zseni és nyelvtehetség. De a felnőtt is elégedjék meg annyi talentummal, amennyit az úristentől kapott és azokat akarja kifejleszteni. Ne akarjon minden áron emberfölötti ember lenni: Übermensch. Nehogy a végén emberalatti emberré süllyedjen: Untermensch-é.
Igazi alázatosság. Vigyázat! A szolgalelkűség, a meghunyászkodás, az alázatoskodás. Az nem erény!

Mit jelent alázatosnak lenni?
– Elismerem kicsinységemet a világhoz képest. Mai csillagászati ismereteink alapján törpék vagyunk a kozmoszhoz képest. Nagy ez a világ és benne oly csepp az ember.
– Elfogadom gyengeségemet embertársaimhoz képest. Egy amerikai kisvárosban valaki névtelen levelet adott fel ezzel a címzéssel: „A város legértéktelenebb ügyvédjének. Helyben.” A postásélvezte a helyzetet és egymás után látogatta az ügyvédeket. Mind fölháborodva továbbküldte a következőnek. A tizenkettedik volt olyan alázatos, hogy átvette. Amikor felbontotta, egy százdollárost talált benne a következő szöveggel: „Gratulálok. Ön korántsem olyan értéktelen, mint kollégái képzelik.” Ha igazán megismerjük magunkat, akkor nem tartjuk jobbnak, okosabbnak, különbnek személyünket másoknál. Ez békét, nyugalmat áraszt a szívbe. A gőgös ember viszont nyugtalan. Mert folyton retteg, hogy lehull róla az álarc és meglátják szánalmas valóságát. Tudósnak mutatta magát, aztán kiderült, hogy ostoba. Kiharcolt egy pozíciót, aztán kisült, hogy nem ért hozzá. Fölényeskedett, s aztán a cselekvésben tehetetlennek bizonyult. Tele lesz keserűséggel, mert mások megelőzték. Van, aki belebetegszi ebbe. Az alázatosság azonban megóv az irigységtől, féltékenységtől, keserűségtől. Lelkét elönti a béke és az öröm.
– Minden értékemet Istennek tulajdonítom. Amikor Haydn Teremtés oratóriumának ősbemutatója után felhangzott a fergeteges taps, a művész könnyes szemmel az égre mutatott: „Nem tőlem származott, hanem onnan felülről!”
Megszerzése.
– Nem lehet rá törekedni. Ez az egyetlen erény, amelyet nem tűzhetünk célul lelki törekvésünk elé. Mert akkor máris önmagunkat állítottuk a középpontba. Akkor hát semmit sem tehetünk megszerzéséért? De igen!
– Imádkozom érte. Kérem Istentől. Gyakori fohászom legyen: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a te Szent Szíved szerint.”
Ady is ezért könyörgött: Nyilazott Napod tüzes hője, / Nem volt enyhülésem, Uram, / S felhődből rámpermetezett / Alázatosság langy esője, // Nézd, ahogyan fejem lehajtom, / Szánom minden dölyföm, Uram, / S ha van még bennem gőg-erő, / Szívemmel együtt kiszakajtom. // Szeretnék mindent odaadni / Nagy, szent személyednek, Uram, / S szeretnék minden percemben / Nagyon, nagyon megaláztatni. (Ady: Alázatosság langy esője) Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

Amikor Jézus példabeszédeit halljuk vasárnapról vasárnapra, azzal a lélekkel kell közelednünk, amit a mai olvasmányban Sirák fia könyvéből hallunk. Így ír: „A bölcs szíve nyitva áll a bölcsek szavának, s a figyelmes fül bölcsességre vágyik.” (3,31) De ez áll a szerző szavaira is, mert az életben követendő tanácsokat ad.
Az alázatosság és a gőg minden kor problematikus és sokat vitatott kérdése. Az imént hallott olvasmány először az alázatosság témáját tárgyalja. Prosper Aquitanus (+455) Demetriosnak írt egy levelet, amely Az igazi alázatosságról címet viseli. A címzett figyelmébe ajánlja a gőgösséggel ellentétben az alázatosságot, mert akkor tetteiben teljesen biztos lehet. Az Isten leghasznosabb adománya, mert nemcsak a nyilvánosan történt dolgok miatt nem kell aggódni, hanem még a lelkiismeret legbensőbb titkai miatt sem. Sok formája van az alázatosságnak, szép a maga külsőségében, és sokáig fénylik az ember bensejében. Nem zavaros, nem titokzatos vagy nyugtalan, mert – a 118 zsoltár szerint – nagy a békesség azokban, akik szeretik az Isten törvényét, és annak az útján járnak. Van egy nagyon érdekes megfigyelése, amikor az alázatosság ismertető jegyének nevezi a hűséget a közösségi élet kötelezettségei iránt. Egyben biztosítja magának az Isten jóakaratát és szorosabbra fűzi a szociális élet kötelékeit. Az alázatosság megerősíti a szeretetet – utal Szent Pál gondolatára. Számos példában mutatja be, hogy az elöljáró, a gazdag, a családfő esetében mennyire pozitív az alázatosság erényével élni. Ugyancsak fontosnak tartja ezt az Egyház életében is mindenki számára.
Az Isten szeretetéről szól a Válaszos zsoltár, és a válasz kiemelten említi, hogy Isten gondoskodik a szegényről, akinek hajlékot készít.
Az olvasmány gondolatát az evangélium tanítása folytatja. Jézus betért egy farizeus házába, és amint sokszor megtörtént, a látottakból indult ki. A vendégek válogatják a helyüket, vagy helyesebben tülekednek azokért. Nem a személyek kora, hanem a méltósága volt a döntő. Úgy válogatják a helyeket, ahogyan ezt saját rangjukról feltételezik. Pedig ismerik az okosságnak azt a szabályát: „Maradj két-három hellyel lejjebb annál, ami megillet, és várj, míg nem mondják: Jöjj ide föl! – inkább, mint hogy így szóljanak hozzád: Menj lejjebb”! Ez náluk nemcsak az okosság követelménye volt, hanem erkölcsi meggondolásból származó magatartás. Jézus maga mondja ki a tanulságot: Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják. Jézus így megfogalmazza a helyes emberi magatartás normáját, amit érvekkel megindokol, és emberhez méltó viselkedési elvet állít hallgatói elé.
Jézus azonban nem fejezi be tanítását. Egészen új körülményt jelent, hogy közvetlenül a házigazdához fordul. Látva a helyekért való tolakodást, Jézus még egy fontos figyelmeztetést mond nekik. Természetes, emberi gondolkodás, hogy akik házukba vendégeket hívnak, maguk választják ki őket. Jézus mennyire ismeri az emberi gondolkodást! Az étkezési meghívásoknál a barátokat, rokonokat, ismerősöket és a gazdagokat hívják meg. Jézus helyteleníti ezt a felfogást, mert ennek hátterében a viszonzás lehetősége áll. Hátterében az a számítás áll, hogy amint másokat meghívott asztalához, úgy ő is elvárhatja, hogy vendégül lássák. Jézus saját elvárását adja elő: hívd meg a szegényeket, a bénákat, sántákat, vakokat. Ők nem tudják ezt neked viszonozni. A jutalom kettős: boldog leszel a földi életben emiatt. De sokkal jelentősebb, hogy az igaz feltámadásában kapja meg jutalmát. Jézus mindig túlmutat a földi életen. Sokan vannak ugyanis, akik a földi paradicsom bűvöletében élnek, számukra minden remény itt a földön van. Jézus azonban mindig elénk állítja a túlvilág reményét, az érte való küzdelmet, és annak elérhetőségét is.
A Zsidókhoz írt levél szemelvénye (12,18-19. 22-24a) mintha kissé kilógna a mai szentírási szakaszok sorából. Bár témájában az ószövetségi áldozatról szól, de nem lehet magabiztosan, szinte fennhéjázó módon közelíteni az Istenhez. A zsidók ugyan megrémültek a külső jelek miatt, és könyörögtek Istenhez, hogy ne így szóljon hozzájuk. A keresztények nem az ószövetségi hegyhez, lobogó tűzhöz járulnak, amely a félelmet sugallta a választott népnek. Ők az élő Isten szent városához, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához tartoznak. Ez a személy pedig nem más, mint maga Jézus, az Újszövetség közvetítője. Amíg az előző szentírási szakaszok az élet egy területének magas erkölcsi normáját adják, addig itt magyarázatot kapunk arra, hogy Jézus személye miatt nem cselekedhetünk máshogy. Jézus az, aki tettekre – az alázatosságra és a szeretetre – sarkall minket.
A mise könyörgésében Istent legfőbb jónak és minden jóság forrásaként szólítjuk meg. Ő képes arra,, hogy növelje bennünk a vallásos buzgóságot, amelynek egyik értékes kincse az alázatosság, amely Istennek drága adománya számunkra (vö. az olvasmány magyarázata). Ereje pedig éppen abban az áldozatban van, amit ő szeretetből, és alázatból magára vállalt. Ha pedig már Krisztussal találkoztunk a szentáldozásban, akkor testvéreink szolgálata a szeretet megvalósítása.
A miséző pap választhatja meg az eucharisztikus imát, amelyet a misében használ. Ma nagyon alkalmas még teljesebbé tenni elkötelezettségünket a VII. C. kánonnal. Már a prefációban így imádkozunk: Ő szerette a szegényt, a beteget, a kitaszítottat és a bűnöst, és nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett. Úrfelmutatás után pedig felszólít a cselekvésre: Nyisd meg szívünket a körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre. Ennél szebb szolgálata nem lehet a keresztény embernek. Ámen.

Verbényi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok