Liturgia-Cév.Évközi 24./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Az Úr szánalomra indult, és nem büntette népét, amint mondta Olvasmány Mózes második könyvéből / Kiv 32,7-11.13-14 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: ,,Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ,,Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!'''' Aztán így szólt az Úr Mózeshez: ,,Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!'' Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: ,,Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ,,Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!'''' Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott. Zsoltár / Zs 50 A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra. Szentlecke Szent Pál apostolnak a Timóteushoz írt első leveléből / 1Tim 1,12-17 Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt. Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok. De éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre. Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen! Evangélium Szent Lukács könyvéből / Lk 15,1-32 Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.'' Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!'' Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!'' Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.'' Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ,,Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!'' Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ,,Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!'' Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ,,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.'' Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ,,Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'' Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: ,,Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.'' Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: ,,Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.'' Ő azonban azt mondta neki: ,,Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

A Városmisszionárius példaképe: a Jó Pásztor

XVI. Benedek pápa az elmúlt héten Ausztriában járt lelkipásztori látogatáson. Elődje, II. János Pál hosszú pápasága alatt száznál több külföldi zarándoklatot tett. A legújabb kor pápái hallják lelkükben megcsendülni a Mester Péterhez intézett szavait: „Simon, Simon, én imádkozom érted, hogy te fölkeresd és megerősítsd testvéreidet

Az eltévelyedettek felkeresése és megerősítése nemcsak a pápák feladata. Az Egyház minden tagjának misszionáriusnak kell lennie. Erre különösen most, a budapesti Városmisszió kezdetén kell, hogy ráébredjünk. És magunk elé tűzzük példaképül Jézusnak, a Jó Pásztornak módszerét.

Keresve sem találhatnánk frappánsabb evangéliumi részletet a városmisszió kezdetére, mint amit a liturgia az évközi 24. vasárnap evangéliumában megrajzolt. A pásztor metaforában Jézus voltaképp saját magát mintázta meg. Ha missziós feladatunknak meg akarunk felelni, állítsunk magunk elé példaképül a ragyogóan megrajzolt kép vonásait.

A Jó Pásztor módszere

Mit tett a példabeszédbeli pásztor?

Utánament az eltévedtnek

Amikor a száz juh közül egy elcsatangolt, a pásztor azonnal észrevette. Nem nyugtatta meg magát azzal, hogy „de hát maradt még 99”. Ő minden juhot sajátjának érzett, fájt neki egyetlen egynek az elvesztése is.Nem írta le, nem húzta ki a névsorból. Nem is kezdett siránkozásba a károsodás miatt. Ehelyett keresésére indult. Tartsunk tükröt magunk elé. Valljuk be őszintén: keressük mi az eltévelyedett bárányokat? Utánamegyünk felhagyva kényelmünket? Nem sajnáljuk értük a fáradságot?

Annál megdöbbentőbb a mi felelősségünk, mivel Jézus egyetlen elcsatangoltról beszél. A 99 hűséges maradt. Ma azonban mintha fordítva lenne: 99 kóborol el és egy marad az akolban. Őket ki hozza vissza? Egy pásztor nem is lenne elegendő megmentésükre. A Mester ezért keres munkatársakat. És a hűségesekben rájuk talál.

Segítsünk Jó Pásztorunknak az eltévedt juh, juhok felkutatásában, különösen most, a missziós héten. Keressük az alkalmakat, hogy megszólítsuk családtagjaink, munkatársaink, szomszédaink, esetleg az utca népe között a botorkáló, hittől eltávolodott embertársainkat, és egyengessük útjukat a visszatérésre.

Megszabadította a veszedelemtől

A pásztor nem fáradt bele a keresésbe. Utánament sziklás barlangokba, mély szakadékokba. Kiszabadította a veszélyből. Bekötözte sebeiket, kihúzta tüskéiket. Nem hagyta magára a magatehetetlent.Az a legfájdalmasabb, amikor betemetett bányászokról a mentőexpedíció tagjai lemondanak. Amikor az elveszett kisfiú keresését abbahagyják.

Mi a hittől eltévelyedett embertársunkat olyan könnyen magára hagyjuk. Egyszeri-kétszeri próbálkozásunk után felhagyunk a kereséssel.

És az az „átkozott tapintatosság”! Nem akarunk „beleszólni mások életébe”. Tiszteljük a szabadságát. Káinnal vállat rántunk: „Hát őrzője vagyok én testvéremnek. Mi közöm hozzá? „Hát igenis van közöm! Mindnyájan Krisztus pásztortársai vagyunk, akikre emberek sorsát bízta az isten. Kell, hogy eltöltsön a felelősségérzés. Nem kényszerrel, agresszivitással, de szelíd segítőkészséggel közeledjünk lelkileg sérült embertársaink felé. Még ha először el is utasítjuk segítő kezünket, a többszöri felkínálás talán megolvasztja lelkük jégkérgét.

Vállára vette

Így is fogalmazgatnánk: átölelte. Ezzel a gesztussal kifejezte: fontos vagy számomra. Törődöm veled. Érezd át irántad való szeretetemet. Nem a megmentettek számának statisztikáját akarom növelni veled. Nem elöljáróim elismeréséért teszem. Hidd el: a te javadat akarom!

Egyetlen motívuma legyen apostoli munkádnak: a lelkek iránti szeretet. Nincs annál visszataszítóbb, mintha a beteg megérzi, csak azért látogattuk meg a kórházban, hogy a jócselekedeteink listáján egy újabb vonást húzhassunk. Mély csalódás tölti el a szegényt, ha észreveszi, nem az ő személye a fontos a jótevőnek. Az átnéz a feje fölött. A szenvedő Jézust keresi csak benne. Ő csak alkalom a jócselekedetre.

Persze Jézus azonosította magát minden rászorulóval, de nem a személytelenséget akarta ezzel hangsúlyozni. Saját életével éppen arra adott csodálatos példát, hogy mindenkit egyénileg kezelt.

Közösségbe visszavitte

A pásztor a rossz útra tért juhot visszavitte 99 társa közé. Tudta, hogy most már nem ő a fontos. A testi gyógyítás megtörtént. A lelki elmagányosodást viszont a társaság tudja csak feloldani.

Játszani sem lehet egyedül. A munkában is társakra van szükségünk. Ünnepelni, szórakozni is csak közösen lehet. A közösség biztonságát, erősítését semmi sem pótolhatja.

„Maszek kereszténység”, ez fából vaskarika. Szükség van a közös élményekre, baráti kapcsolatokra. A Városmissziós füzetet tanulmányozva látjuk, hogy a közösségi élményekre való törekvés milyen nagy hangsúlyt kapott benne. Gyermekeknek, fiataloknak, dolgozóknak és nyugdíjasoknak egyaránt elemi szükségük, hogy együtt legyenek, hogy szinte családot alkossanak.
A missziónak akkor lesz igazán eredménye, ha nem görögtűz lesz, amely egykettőre kihuny, hanem sok-sok apró kis közösség alakul, ahol a régiek befogadják az újonnan bekapcsolódókat és beintegrálják a megtérteket, vagy visszatérteket.

Örömhangulatot biztosított

A pásztor végül összehívta barátait, társait. Örömre szólította fel őket. A vidám hangulat eluralkodott a környéken. Az öröm: éneket, táncot, tréfát, felszabadultságot jelentett. Békesség, boldogság szállt a vidékre.

Nagyon döntő, hogy a megtért, csatlakozott személy ne egy unalmas, elfáradt, panaszkodó társaságot találjon a keresztények között. Legyen bennünk lendület, dinamizmus, élet. Akkor hiteles képviselői leszünk az evangélium örömhírének.

Ámen

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

1. Az elveszett istenképiség
Nincs olyan ember, aki meg ne tapasztalta volna a valami elvesztése miatti aggodalmat és szomorúságot, illetve az elveszett dolog megtalálása feletti örömöt. Jézus példabeszédekben szól erről a két érzelem-megnyilvánulásról: az előbb elveszett, majd később megkerült bárányról, drachmáról és fiúról. A három metaforából, hasonlatból válasszuk ki a drachmáról szólót, amely arról szól, hogy az egyháznak milyen szomorúságot jelent a bűnös elvesztése, másrészt milyen örömöt okoz a megtérése-megtalálása.
A példabeszédben az asszonyról hallunk, aki elvesztett 10 drachmát. Tíz drachma nem nagy pénz, kb. 43 gramm ezüstnek felel meg, de egy szegénynek ez is sok. Az asszony nagy gonddal lát hozzá a kereséséhez, ami egy akkori palesztinai házban nehéz dolog. A ház egyetlen termében van jelen minden. A szűk ablakon csak kevés fény szűrődik be, ezért az asszony világot gyújt, majd bevilágít minden sarokba és kisepri a földes padlót. Előfordulhatott, hogy az elveszett pénz a föld porában vegyült el.
A példabeszédben az üdvösségtörténet egésze elevenedik meg. Az asszony, aki mindent elvesztett: Éva. A bűnöst kereső istenszeretet megalkotta a kereső asszonyt, Máriát – aki a teológiai gondolkodásmód szerint az egyház előképe. Az egyház világot gyújt, a bűnbánat lámpását, hogy bevilágítsa lelkiismeretünk minden szögletét és napfényre hozza az elrejtett dolgokat. A drachma valójában nem veszett el, csak a por takarja. Az ókori egyházatyák (pl. Nyssai Szent Gergely és Nagy Szent Gergely pápa) megjegyzik, hogy a drachma olyan pénz, amire a király képét nyomták. Mi emberek az Isten királyi képére lettünk teremtve, de a bűn pora befödte ezt az istenképiséget. Ki kell tehát seperni lelkünket a bűn porából, hogy ismét előtűnjön istenképiségünk drachmája.
2. Ki aggódik a bűnösért?
Ki aggódik az elítélt vagy körözött köztörvényes bűnösökért? Ki aggódik a bűn lejtőjére tévedt szenvedélybetegekért? Ki aggódik a megrögzött hazudozókért és hűtlenkedőkért –, vagyis azokért, akik nem követnek el büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetet, de tettük mégis bűnös?
A társadalom örül, ha a bűnöző rács mögé kerül, mert csak a maga nyugalmára és biztonságára gondol. A bűnöző rokonsága bánkódik vagy szégyenkezik a család feketebáránya miatt, mert hiányzik a távolléte. Az egyház pedig aggódik bűnben élő tagjáért, mert örök sorsának veszélyeztetettségére gondol, a kárhozat örök veszteségére.
Napjainkban a börtönök túlzsúfoltak, és egyre többen kerülnek a bűn lejtőjére. Joggal kérdezhetik: mit tesz ebben a helyzetben az egyház? Az egyház egyrészt ma is aggódik a bűnösökért. Az egyház aggódását fejezi ki a liturgiában előforduló imák, könyörgések nagy száma kapcsán. A nagyszombati szertartásban külön is imádkozunk a bűnösökért, de a szentmise egyetemes könyörgéseiben és más könyörgésekben is gyakran imádkozunk mindannyian a bűnösök megtéréséért. Az egyház – benne minden hívő – Istennel együtt „izgul” a lejtőre jutottakért. Az egyház másrészt minduntalan meghív a maga közösségébe, hogy prevencióként megerősítsen a jóban. A II. században íródott apokrif Barnabás-levélben ezt olvassuk: „Naponta keresd szent testvéreiddel a találkozást, egyrészt azért, hogy beszédedben, buzdításodban hasonló légy hozzájuk, másrészt azon elmélkedj, hogy hogyan tudsz szavaiddal megmenteni egy lelket, vagy pedig, hogy jót cselekedj bűneid bocsánatára.” (19,10).
A hívő embert az különbözteti meg a mástól, hogy nem csak pletykaszinten érdekli a lejtőre jutott ember sorsa, hanem igazán sajnálja, és tesz érte valamit – legalább imádkozik érte. Ez az együttérzése mélyen emberi magatartás, de egyszersmind megjeleníti az istenszeretetet is ebben a szeretetlen, közönyös és pletykára kiéhezett világban. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok