Liturgia-Cév.Évközi 25./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Megesküdött az Úr: sohasem felejtem el tetteiket Ám 8,4-7 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: ,,Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?'''' Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: ,,Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket! Zs 112 ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat, ti szolgái, dicsérjétek az Úr nevét! Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsértessék az Úr neve! Fölséges az Úr minden nemzet fölött, dicsősége fölülmúlja az egeket. Ki olyan mint az Úr, a mi Istenünk, aki a magasságban lakik, de lehajol hogy letekintsen az égre és a földre? Fölemeli a nincstelent a porból, fölsegíti a szegényt a sárból, hogy helyet adjon neki a fejedelmek között, népének fejedelmei között. Úgy lakhat házában a gyermektelen asszony, mint a fiain örvendő anya. 1Tim 2,1-8 Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá -- igazat mondok, nem hazudom --, a pogányok tanítójává hitben és igazságban. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül. Lk 16,1-13 A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!'' Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?'' Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!'' Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?'' Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!'' Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

Szenvedélyes munka az örök boldogságért

A bűvésznek ezerszer el kell próbálnia mutatványát, míg kiállhat a közönség elé. Az énekes hónapokig készül, míg az operaáriát tökéletesen elő tudja adni. A színművész gondosan csiszolja kiejtését, formálja mozdulatait, nehogy csalódást okozzon hallgatóinak. A sportoló a győzelem érdekében keményen edz, fegyelmezetten él. Minden hivatás óriási áldozatot, szenvedélyes munkát feltételez.

Ha az evilági célok eléréséhez ily nagy szorgalom és buzgóság szükséges, miért csodálkoznánk azon, hogy örök célunk elnyeréséért is meg kell küzdenünk? Az évközi 25. vasárnap olvasmányai ezt az igazságot vésik lelkünkbe: legalább ennyi energiát fektessünk bele üdvösségünk biztosításába, mint földi sikereink megvalósításába.
Az intéző viselkedése földi jövője biztosítására.
Minden ügyét félreteszi érdekében.
Átgondolja a lehetőségeket. Tudja: addigi csalásai miatt gazdája felmond. Latolgatja a további lehetőségeket. A kapáláshoz nem ért. A koldulást szégyelli. Végkielégítésre nem számíthat. Addig spekulál, töpreng, míg kigondolja a megoldást. Ura vagyona pillanatnyilag még kezében van, abból fogja jövőjét megalapozni. Újra megcsalja gazdáját, elengedi az adósoknak a tartozás egy részét. Így barátokat szerez magának. Ők majd segítségére lesznek, ha ott kell hagynia állását. A sáfár tudatának középpontjába egyetlen téma kerül: jövőjének biztosítása.
Lázasan dolgozni kezd érte.
Végigjárja ura adósait. Egyenként tárgyal velük. Nem sajnálja a fáradságot. Nem riad vissza a csalástól sem. Kijavítja az adósleveleket. Látogat, utazik, pecsétel, kalkulál, számol, kijavít, átír. Fáradságot nem kímélve dolgozik jövője biztosításán.
Súlyos kockázatot is vállal.
Számoljunk csak utána, mennyit is engedett el. A zsidóknál használatos olajkorsó, a „bath” 38 literes volt. A gabonafélék mértéke, a „kor” ennek tízszerese, tehát 380 liter. Az elengedhetetlen 50 korsó tehát csaknem húsz hektoliter olajat jelentett. A búza pedig súlymértékbe átszámolva 25 mázsát. Azt gondolta, akiknek ekkora adósságot elenged, azok nehéz napjaiban kisegítik majd zavarából.

Tisztában volt a kockázattal. Ha a gazda rájön a csalásra, ítéletnapig ki nem jön az adósok börtönéből, ha pedig visszajavíttatja az adósleveleket, az elkeseredett adósok talán meg is ölik. Tudja, mivel játszik. De oly nagy volt a tét, hogy érdemesnek látszott érte ekkora kockázatot vállalni.
A gazda észrevette az újabb csalást, megtudta a körmönfont ravaszságot. Először nem tudta, bosszankodjék a kár miatt, vagy nevessen az elmés ügyességen. Volt humorérzéke, az utóbbit választotta. Sőt, az volt a nézete, ilyen talpraesett embert nem szabad elengednie. Megdicsérte. Nem a csalás miatt, hanem azért, hogy ilyen szenvedélyes lelkesedéssel tudott földi boldogulásáért dolgozni.

Ezek után azt is megértjük, mi tetszett Jézusnak ebben a sáfárban. A lelkesedése. Amilyen buzgósággal dolgozott az intéző földi jövője boldogulásáért, úgy kell nekünk is munkálkodnunk az örök életért.
Mit kell tennünk örök boldogságunk érdekében?
Szüntelenül gondolnunk kell rá.
Sosem szabad elfeledkeznünk arról, hogy „a mi hazánk a mennyben van”. Szent Alajostól megkérdezték, milyen gyakran szokott a mennyországra gondolni? Válasza: „előfordult már, hogy egy negyed órára is elfeledkeztem róla”. Legalább tudat alatt járja át minden tervünket az örökkévalóság gondolata.
Aki az istenkáromló Nietzschével kiáltja: „Az eget meghagyom az angyaloknak és a verebeknek”, az ne merje magát kereszténynek tartani! Akiknek minden vágyuk csak evilágra irányul, akiknek „beleragad a föld porába lelkük”, azok lélekben pogányok. Hívők és hitetlenek között a választóvíz éppen az örökkévalóságba vetett hit.
Lázasan dolgoznunk kell érte.
Ne higgyük, hogy az örökkévalóság elnyerése erőfeszítés nélkül sikerülni fog. Akkor nem írta volna Szent Pál: „Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket.”
Kockázatot is kell vállalni érte.
„Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez. Egy ember megtalálta, aztán fogta magát, eladta mindenét és megvette azt a földet.” (Mt 13,44)
Az örök boldogságért, ha szükséges, mindent fel kell tudni áldozni: pénzt, karriert, állást, sőt még az életet is.
A történelemben minden nagy vállalkozáshoz lázas munka kellett. Leontiev írja: „Mózes a Sínai hegyre hágott, hogy a két kőtáblát megszerezze. Nagy Sándor keleten hadakozott, hogy birodalmát megalapítsa. Az apostolok a földkerekségen hirdették az igét, hogy az Egyházat elterjesszék. A görögök az Akropolist építették, a rómaiak a pún háborúban véreztek, hogy hírnevüket megalapozzák. Hát csak éppen az örök célt lehetne minden különös erőfeszítés nélkül elérni? „Ha nem loptam, nem gyilkoltam, erkölcsi kilengéseim nincsenek, azt hiszem, minden rendben van és napjaim szép csendesen, észrevétlenül beleömlenek majd az örökkévalóságba?
Vannak, akik a Credo első mondatát imádkozzák: „Hiszek egy Istenben”, az utolsót azonban elhagyják: „Hiszem az örök életet”. Jézus mai példabeszéde döbbentse rá a névleg keresztényeket felelősségükre és késztesse szenvedélyes munkára az élet egyetlen és végső céljának elérésére. Ámen
Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

1. Ámosz a vérmes derűlátás időszakában meglátta a rothadás jeleit
A történelemben időnként – nem túl gyakran – feltűnnek olyan emberek, akik világos látásukkal megelőzik saját korukat, s olyat írnak le vagy mondanak ki, amelyek igazát csak évtizedekkel később ismerik fel a társadalomban. Ilyen volt Katona József, aki legnagyobb nemzeti drámánkban, a Bánk bánban, Tiborc ajkán olyan szociális igazságtalanságot, olyan jobbágykeserűséget szólaltatott meg, amelyet csak a dráma megírását követő 20 év múlva értettek meg, de akkor már az író is 10 éve halott volt. Korát megelőző éleslátás jellemezte a 2800 évvel ezelőtt élt Ámosz prófétát is, akinek könyvében olvastuk a mai olvasmányt.
Ámosz próféta korában – a Kr.e. VIII. században – a társadalmi bomlás jelei mutatkoztak Észak-Izraelben. A kisember sorsa túlságosan nehéz volt, és az állam keveset vagy semmit nem tett a könnyítésére. A társadalmat a bőség és a nyomor kiáltó ellentéte jellemezte. Az egyszerű földműves éppen hogy csak meg tudott élni, de a legkisebb elemi csapás – szárazság, rossz termés, sáskajárás (v. ö. Ám 4,6-9) – a betáblázott ingatlan elvesztésére és kilakoltatásra vezetett. Az egyébként is igazságtalan gazdasági rendszert még súlyosabbá tette a gazdagok kapzsisága, akik kímélet nélkül kihasználták a szegényeket ért csapást saját birtokaik növelésére. Céljaik érdekében nem riadtak vissza olyan tisztességtelen eljárásoktól sem, mint a mértékek és súlyok meghamisítása – amiről az olvasmányban hallottunk (Ám 8,5).
Ám a baj nem jár egyedül. A társadalmi felbomlással karöltve járt a vallási hanyatlás. Bár még hatalmas tömegek vettek részt az istentiszteleteken, az emberek lélekben egyre távolabb kerültek Istentől. Sok vidéki kisebb szentély leplezetlenül pogány kultuszhely lett, ahol szertartásszerű kéjelgést űztek (Oz 4,11-14). A nép szájával tisztelte Istent, de az isteni törvényeket alig vették figyelembe életük kialakításában (Iz 29,13, Mt 15,7). Izrael vezetői azonban a belső hanyatlás ellenére is derűlátóak voltak. Ez a derűlátás részben a nemzetközi helyzet pillanatnyi nyugalmából eredt, részben pedig Jahve ígéreteibe vetett bizalomból is. Izrael bízott az Úr napja eljövetelében.
Ekkor jelent meg két próféta – Ámosz és Ozeás –, akiknek beszédeit megőrizte a Biblia. Ámosz – az egyszerű tekoai pásztorember – különösen a gazdagok szívtelenségét ostorozta, amellyel a szegényeket kisemmizték, de felemelte szavát az erkölcstelenség és a fényűzés hajszolása ellen is, amely megrontotta a nemzet lelkét. A jólét gondtalanságában élő asszonyokat például szinte sértő módon „Básán teheneinek” nevezi (Ám 4,12), akiknek csak egy gondja van: fogyasztani és fogyasztani. (Básán egy termékeny legelőkkel borított magaslat a Jordántól keletre.) Ámosz mégsem hirdetett forradalmat, mert úgy látta, Izrael már túl van azon, hogy meggyógyuljon: majd az Úr, maga Jahve hajtja végre az ítéletet. Így a nép által áhítva várt „Úr napja” az isteni ítélet rettentő napja lesz (Ám 5,18-20).
Izrael természetesen nem hallgatott Ámoszra, sőt elkergették. De egy emberöltővel a beszéd elhangzása után Izrael megszűnt létezni. Kr.e. 721-ben II. Szargon asszír király elfoglalta Szamáriát, a népet deportálta, helyükre telepeseket költöztetett. A romlás beteljesedett.
2. Nem lehet két úrnak szolgálni (Lk 16,13)
Ha ma élne Ámosz, nem kellene sokat változtatnia keményhangú kritikáján. Az akkori kereskedőkkel profitéhségük mondatta ki, hogy mikor múlik már el az újhold és a szombat napja – amikor tilos volt kereskedni –, hogy eladhassák búzájukat (Ám 8,5). A mai kereskedelemnek már ilyen gátlásai sincsenek, zavartalan a vasárnapi üzletelés. A mamutcégektől kezdve a kisboltokig mindegyik a vevők igényeire hivatkozik, de valójában a haszonszerzés mozgatja őket.
A gondtalan jólét által kiváltott fogyasztói szemlélet mit sem változott Ámosz kora óta. Legfeljebb annyi változás történt, hogy a fogyasztókat ma senki nem merné Básán teheneinek nevezni. Persze egy nomád pásztorember szájából – mint Ámosz – ez a kép szemléletes és nem sértő.
Ami az elszegényedő és lecsúszó emberek szociális biztonságát illeti, ma sokkal rosszabb a helyzet, mint Ámosz idejében volt. Az Ószövetségben tilos volt az aznapi bért visszatartani. A mai jogállamban vannak olyan munkahelyek, amelyek több hónapon át nem fizetnek bért. Az Ószövetségben minden 7. év végén elengedték az adósságokat, a jóbel-évben (50. év) pedig vissza kellett a kisajátított birtokot. A mai jogállamban pedig bevezetik a gazda-nyugdíjat, azaz ha egy gazdálkodónak nincs elég jövedelme, de van legalább 3 hektár földje, és azt átadja az államnak – végleg! –, akkor a földterület arányában kap járulékot az államtól. Ez ma kb.10 ezer gazdálkodót érint, akik nyilván dolgoztak egész életükben, most mégsem jutnak tisztességes megélhetéshez.
Igazság ez? – kérdezné a Bánk bán Tiborca. Vajon a mai Tiborcok panaszát ki hallja meg, és ki orvosolja?
Vallás nélkül nincs jó megoldás! Az ószövetségi társadalom a vallás alapján állt. A földtulajdonról pl. úgy gondolkodtak, hogy a föld Jahve tulajdona, és ő adta át a népnek hűséges gondozásra. A mai társadalom gondolkodásmódja nem vallási alapokon áll. Néhány évtizede azt mondták: azé a föld, aki megműveli. Ma pedig ez érvényesül: azé a föld, aki furfanggal megszerzi. Azé lesz a föld, aki a kiszolgáltatott helyzetben lévő kisbirtokosok helyzetét kihasználva jogi csűr-csavarással megszerzi a földet. Ezek után érdekes lenne annak megvitatása, hogy kinek van esélye, és kinek egyenlősége!
Sem Ámosz prófétát, sem Katona Józsefet nem értette meg saját kora. Az idő azonban őket igazolta.
Jézus is roppant világosan megmondta, hogy nem lehet két úrnak szolgálni: Istennek és a Mammonnak. Aki túlságosan belebonyolódik a Mammon szolgálatába, az már nem szolgálja Istent. Isten szolgálata nélkül viszont egy társadalom oda jut, ahová Ámosz korában jutott – a megsemmisülésbe; vagy ahová Katona József halála után néhány évvel jutott – a forradalomba.
Vajon a mi korunk embere elhiszi Jézusnak, hogy nem lehet két úrnak szolgálni? Ha nem hiszi el, akkor a kárhozat lehetőségével játszik. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok