|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 27. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 27. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Az igaz ember a hite által él Hab 1,2-3 Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozom hozzád: ,,Erőszak!'', és te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás. 2,2-4 És felelt nekem az Úr és mondta: ,,Írd fel e látomást, és vésd olvashatóan táblákra, hogy könnyen átfuthassa, aki olvassa. Mert amit a látomás mond, meghatározott időre vonatkozik, s már teljesedéséhez közeledik, és meg nem hiúsul; ha késlekedik is, higgy benne, mert biztosan eljön és el nem marad. Íme, abban, aki felfuvalkodott, nem igaz a lélek, az igaz azonban hite által élni fog.'' Zs 94 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'' 2Tim 1,6-8.13-14 Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképeid hittel és szeretetettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik. Lk 17,5-10 Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!'' Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!'', engedelmeskedni fog nektek. Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ,,Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?'' Nem azt mondja-e neki inkább: ,,Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is''? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ,,Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!''' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Önzetlen munka Isten országáért Ez a szó, hogy „szolga” visszatetsző fülünknek. Porba görnyedő rabszolgára gondolunk, elnyomott proletár jut eszünkbe, vagy volgai hajóvontató. Jézus saját magát is szolgának nevezte: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő legyen szolgálatára másoknak.” Tanítványait és követőit – bár „barátainak” nevezte őket, mégis szolgálatra küldte. Úgy látszik, az Egyház első évtizedeiben lehettek olyanok, akik buzgón dolgoztak az evangélium terjesztésében, de ennek fejében rögtön földi jutalomra számítottak. Lukács feléjük hangoztatta a Mester kijelentését: „Ha mindent megtettetek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk.” Az évközi 27. vasárnap igeliturgiája az önzetlen és áldozatos szolgálatot kívánja Isten Országának polgáraitól, nem pedig a jutalomért, fizetségért végzett munkát. Előítéletek Az evangélium szövege első olvasatban igazságtalannak tűnik. Hogyan? Hát akkor a vallásosak, buzgók, apostolkodók nem számíthatnak jutalomra? Hát mi cselédei vagyunk Istennek? „Hordozzuk a nép terhét és hevét” és a végén nem lesz fizetség? Akkor nem azok teszik jól, akik fütyülnek a vallási kötelességekre? Az evangélium hiteles értelmezése. Hogy helyesen értelmezzük az Úr szavait, néhány alapelvet le kell szögeznünk: Vannak munkák, amelyek önmagukban hordozzák jutalmukat: Tanár iskolai szertárosnak nevezi ki kedves diákját. Ez munkát, fáradságot is jelent, mégis nagy megbecsülés jele. A diáknak eszébe sem jut fizetséget várni érte. Az űrhajós nem sopánkodik, miért nem inkább a földi irányító-központba osztották be. Örömmel vállalja a megterhelést, kockázatot, mert ez óriási kitűntetés. Istennek szolgálni: dicsőség! Régen a gyárak homlokzatára kiírták: „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga.” Hát ha a szocializmus építésére ezt lehetett állítani, mennyivel inkább érvényes ez Isten Országának építésére? Ha mi Isten Országáért dolgozunk, abból nekünk származik hasznunk. Vannak, akik Istennel szemben azt éreztetik, mintha Ő tartozna felénk hálával, hogy mi egyáltalán törődünk az Ő ügyével. Holott nekünk kell örülnünk, hogy felfogad szőlőmunkásai közé. Egyes plébániákon kialakult egy furcsa mentalitás: szülők elvárják, hogy a pap szerezze be a fehér ruhát elsőáldozó gyermekeiknek, díszítse fel a templomot, rendezze meg a szeretetreggelit és legyen hálás nekik, hogy kegyeskedtek elsőáldozónak engedni gyermeküket. Nehogy már mi is ezt a mentalitást képviseljük Istennel való kapcsolatunkban! Kerüljük a „jutalom-erkölcsre” való törekvést. Istennel szemben nem lehetnek elvárásaink. Nem tehetünk olyan jócselekedetet Istennek, hogy annak fejében ő tartoznék nekünk. Ha nem fizeti ki érte hozott áldozatunkat, perbe szállunk vele, egyenesen haragszunk rá. Gyermekes viselkedésre vall, aki csak a cukorért jó. A Faludi Ferenc Akadémián első díjat nyert egy fiatalok által készített amatőr videofilm. Címe: Útkereső. Főszereplője egy angyalföldi lány. Érettségije után önkormányzati irodában gondokkal küzdő emberek ügyes-bajos dolgait intézte. Majd három évig pszichológiát tanult, hogy a plébánián életviteli tanácsadással rendelkezésére állhasson a hozzáfordulóknak. Elvégezte a teológia levelező tagozatát, hogy gyermekeket taníthasson hittanra. Beiratkozott a hospice tanfolyamra és azóta szociális otthonok lakóinak segít lelki egyensúlyuk helyreállításában. Zarándoklatokat szervez, s ha kell, igeliturgiát is vezet. Így vallott életéről: „Isten olyan küldetést adott számomra, amelyben másoknak szolgálhatok. Ebben találom meg életem értelmét és saját boldogságomat.” Ez a mai evangélium lefordítása a videofilm nyelvére. Mi meg hangszereljük át saját körülményeink hangnemére Jézus üzenetét. Gárdonyi Géza Isten rabjainak kulcsjelenete Sicardus barát és Jancsi fráter párbeszéde. Kiderül, hogy mindenki rab. A nemes urak a pompa rabjai, a bankárok a pénz rabjai, a király a nemzet rabja, a szerzetesek Isten rabjai. Ez nagyon frappánsnak tűnik, csak az a kár, hogy nem igaz. A végső következtetés téves. Jézus nem raboknak nevez minket, hanem Isten szolgáinak. Olyan szolgának, aki önként vállalja feladatát, őszintén tiszteli gazdáját, élvezi bizalmát, beavatottja titkainak, örül, hogy munkatársa lehet Urának és dicsőségének tartja feladata hűséges teljesítését. Aki nem azonnal tartja a markát, hogy aprópénzzel kifizessék. De tudja, hogy szolgálata végeztével egyszer majd Ura asztalánál foglal helyet és boldog vendége lesz Királyának egy örökkévalóságon keresztül. Ez legyen a mai Krisztus-követők programja! Ha teljesítik, akkor életük összegezésekor elmondhatják Kosztolányi szavait: Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, // úgy érzem én, barátom, hogy a porban, // hogy lelkek és göröngyök közt betoltam, // mégiscsak egy nagy ismeretlen úrnak // (nemcsak szolgája, de) vendége voltam. (Hajnali részegség) Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. „Ne szégyellj
tanúságot tenni!” (2Tim 1,8) „Minden út Rómába vezet!” Az ismert szólás onnan ered, hogy a Forum Romanumon egy arany mérföldjelző állt, amelyhez az összes római út vezetett. Ennek közelében állt a hírhedt börtön, a Carcer Mamertinus, amely ma turistalátványosság. A hagyomány szerint Kr. u. 67-ben itt tartották fogva Szent Pált, bilincsbe verve, mint egy gonosztevőt (v. ö. 2Tim 1,16). Az idős, fáradt apostol Timóteushoz írt második levelében – melyből a szentleckét olvastuk – az egyedüllét miatt panaszkodik. Régi ismerősei közül többen – nyilván félelmükben – visszahúzódtak tőle. Az első bírósági tárgyaláson sem ügyvédje, sem mentő tanúja nem volt, senkinek sem volt bátorsága hozzá. „Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott” (2Tim 4,16). Az első és második tárgyalás között hosszabb szünet lehetett, ekkor fogalmazta meg ezt az utolsó levelét, amely végrendeletének tekinthető, mivel még ebben az évben lefejezték. A fiatal Timóteus természeténél fogva félénk lehetett, s a nehézségek között elfoghatta a bátortalanság kísértése. A rendíthetetlen atyai jóbarát – Pál – ezért szükségét érezte bátorítani Timóteust. „Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly vagyok” (2Tim 1,8). Pál emlékezteti legkedvesebb tanítványát a papszentelésben kapott kegyelemre, amely erőt és józanságot ad neki. Erre a józan bátorságra szüksége is lesz az üldözések közepette. A másik dolog, amire felhívja tanítványa figyelmét, az a tanítás: 2. „Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál” (2Tim 1,13). Levelének utolsó fejezetében a fellépő tévtanokra utal, amelyek az újdonság érdekességével hatnak, és amelyek sokakat eltérítenek a keresztény közösségtől. „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják, de a meséket elfogadják” (2Tim 4,3-4). Pál, aki a jó harcot megharcolta, a pályát végigfutotta, a hitet megtartotta, most végrendeletében arra kéri Timóteust, hogy „őrizze meg a rábízott kincset”. Az igaz tanítást kincsnek tartja, és ezt bízza most tanítványára. 3. Az erkölcsi szennyet csak igaz tanítással lehet lemosni. Minden út Rómába vezet, Pál végső útja is Rómába vezetett, az arany mérföldjelzőhöz közel lévő börtönbe. Pál útja a Krisztus melletti tanúságtételhez vezetett. De a tanúságtételhez vezetett Timóteus útja is. Sőt a mi utunk is szükségszerűen a Jézus melletti tanúságtételhez vezet. Korunkban nem csak a köztéri szobrokat és épületeket mocskolják össze falfirkákkal, de maga az ember is erkölcsileg beszennyeződött. Olyannyira, hogy ma már az egykor legnemesebb és legtisztább vetélkedést, a sportot is beszennyezték. A festékszennyeződést speciális oldószerrel esetleg el lehet távolítani. Az erkölcsi szennyet azonban csak igaz tanítással lehet lemosni, és az igaz tanítás alapján álló tanúságtétellel. Minden más próbálkozás csak maszatolás lesz. Szent Pál átadta Timóteusnak az igaz tanítást, mint kincset. Mi is megkaptuk ezt a kincset. Egyik legfontosabb feladatunk az életben ennek a kincsnek a továbbadása. Ha szívünkön viseljük családtagjaink egészséges testi-lelki állapotát, akkor nem csak egy pohár Hohes C-t adunk nekik, hanem hitünkről való mindennapos tanúságtételt is. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |