|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 28. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 28. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Most már tudom, hogy nincs más Isten az egész földön 2Kir 5,14-17 Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: ,,Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.'' Ám ő azt felelte: ,,Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.'' Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta. Végre Námán azt mondta: ,,Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak. Zs 97 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket. 2Tim 2,8-13 Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Lk 17,11-19 Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: ,,Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!'' Amikor meglátta őket, azt mondta: ,,Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!'' [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: ,,Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?'' Aztán így szólt hozzá: ,,Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
| HOMILIA 2007 - | |||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. „Hol marad a
többi kilenc?” (Lk 17,17) – hallatszik Jézus szájából a fájdalmas kérdés, amit
a meggyógyított leprások hálátlansága váltott ki. Ha azt kérdezzük, hogy mi
fájt legjobban Jézusnak emberi léte idején, akkor kijelenthetjük: a
hálátlanság. Jézus kérdése emlékeztet az Úristen kérdésére, melyet a bűnbeesést követően tesz fel az elrejtőzött Ádámnak: „Hol vagy?” (Ter 3,9). Az Istentől kapott adományt sem Ádám, sem a kilenc leprás nem köszönte meg. Ádám természetesnek tartotta a természetfelettit, az édeni tökéletességet és jót, amit Istentől kapott. A leprások pedig talán jószerencséjüknek tartották gyógyulásukat, hogy éppen ráakadtak a galileai csodatevőre. Csak az idegen ad hálát: az ószövetségi olvasmányban, a szíriai Námán, itt pedig az ugyancsak idegen szamaritánus. Ilyenek vagyunk mi emberek. Ha idegenként vendégeskedünk valahol, ott még összeszedjük magunkat és tudunk viselkedni, de az otthoni megszokott környezetben „elengedjük” magunkat és sokszor elmarad a köszönet és hála. A hála több mint puszta udvariassági szokás! Udvariasan megköszönjük a kiszolgálást boltban és étteremben, hálánkról biztosítjuk az orvost és a vizsgára felkészítő pedagógust. Az igazi hála azonban több ennél! A hála szeretetteljes odafordulás a másik felé, csodálása a másiknak. Mint ahogy a szerelmes csodálattal fordul a másik felé. A hívő ember ilyen csodálattal fordul Isten felé, akitől a sok jótéteményt kapta. 2. Miért legyünk hálásak? Mindenért! Sík Sándor így kezdi Te Deum című versét: „Téged Isten dicsérlek // és hálát adok mindenért.” Az emberek többsége – a tízből kilenc – nem hálás. Ennek leggyakoribb oka, hogy a dolgokat természetesnek vagy jog szerint kijárónak vesszük. Például magától értetődőnek vesszük az emberi adottságokat, ha mégis okát keressük, akkor az átöröklésre hivatkozunk. Pedig a szó jelentése – „adottság” – már önmagában is ingyen Adományozóra utal, aki az Isten. „Isten adta tehetség” – szoktuk mondani a kiváló adottságú emberre. A fogyasztói mentalitás elhiteti velünk, hogy minden megvásárolható, a pénzért sok minden „jár” az embernek, és így szinte kiirtja a gondolkodásunkból a hála gesztusát. Az emberek többsége fel sem fogja, miért lehetne hálás Istennek! A következő történet arról szól, hogy jó- és balsorsban egyaránt hálásnak kell lenni Istennek. Egy rabbi nagy szegénységben élt, de egy pillanatra sem hagyta el szívét az öröm, a nyugalom érzése. Valaki megkérdezte, hogyan tud ilyen helyzetben mindennap imádkozni: „Áldott legyen, aki megadja nekem mindazt, amire szükségem van.” Hiszen hiányzik minden, amire az embernek szüksége van. „Nekem biztosan a szegénységre van szükségem, és az adva van számomra” – felelte a rabbi. A történet arról is szól, hogy a hálás ember mindig derűs. Derűjét Isten fényéből kapja, akivel kapcsolatba került. A hálás ember így „jellé” válik, akin keresztül mások is megérzik Isten jelenvalóságát. 3. Az emberek többsége – tízből kilenc – csak kér, de nem ad hálát. Sőt, ha kérése nem teljesül, akkor a rajzfilmbeli menő-manóként méltatlankodik és szemrehányást tesz Istennek. „Talán éppen azért nem teljesíti a hálátlan kérését a jóságos Isten, nehogy annál szigorúbb ítéletben legyen része, minél több jótéteményért volt hálátlan” – írja Szent Bernát, a XII. század Európájának egyik formálója, majd így folytatja: „Ha a vett jókért hálásak vagyunk neki, csak helyet készítünk lelkünkben új kegyelem számára, hogy méltók legyünk nagyobb ajándékokra.” Hozzátehetjük Romano Guardini szavait: „Ezért fontos, sőt különlegesen fontos, hogy az ember megtanulja a hálaadást. Le kell vetnie azt a közömbösséget, amely a dolgokat magától értetődőnek tekinti. Semmi sem magától értetődő; minden adomány.” (Az imádság iskolája) Meg kell tehát tanulnunk hálát mondani Istennek; de még inkább arra kell törekedni, hogy Istennek tetsző életünkkel hálát adjunk a mi bőkezű Adományozónknak. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |