|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 29. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 29. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Valahányszor Mózes felemelte kezét, Izrael volt az erősebb Kiv 17,8-13 Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: ,,Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.'' Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. Zs 120 Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta. Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz! Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi. Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold. Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet, Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké. 2Tim 3,14 - 4,2 Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lk 18,1-8 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: ,,Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ,,Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!'' Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ,,Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'''' Azután így szólt az Úr: ,,Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A kérő imádság
Nietzsche azt írja: „Az az Isten, aki kellő
időben meggyógyít a náthából, vagy elhárítja az esőfelhőket, aki elintézi
ügyes-bajos dolgainkat, vagy automata módjára kiszolgálja szeszélyeinket,
olyan abszurd elképzelés, hogyha léteznék is, meg kellene szüntetni létezését.
Mert az nem ura, hanem szolgája lenne az embernek.
Az évközi 29. vasárnap evangéliumának
felületes olvasása felébreszti bennünk a hitetlen filozófus kritikáját. A
példabeszédben Jézus túlságosan emberszabású képet alkalmaz az Atyára. Nem
átallja őt egy igazságtalan bíróhoz hasonlítani. Egyenesen megbotránkozunk
szavain. Megingatja a kérő imádságba vetett bizalmunkat.
Oldjuk fel ellenérzésünket az imával
kapcsolatban és fogalmazzuk meg, hogyan kell és milyen szándékokért lehet az
imában Istenhez fordulnunk.
Miért húzódozunk a kérő imától? Nem akarunk lekötelezettjei lenni Istennek. Mindenki arra törekszik, lehetőleg ne szoruljon rá embertársára. Kimegy szívesen szomszédjához, hogy valamit kérjen tőle? Ki akarna lekötelezettje lenni munkatársának? Ki ne szeretné, ha független maradhatna ismerőseitől? Sokan szégyellik, ha rászorulnak másra. Így vagyunk Istennel is: nem akarunk lekötelezettjei lenni. Ne kelljen hálálkodnunk neki. Nem érezzük, milyen egetverő gőg húzódik meg e mögött? Nem bírjuk elviselni, hogy mi Isten után csak a második helyet foglalhatjuk el! Megszoktuk a szolgáltatóipart. Hogy az ember elkerülje a mástól való kérés kellemetlenségét, intézményesítettük a segítségnyújtást. Az ember leadja a rendelést, aztán kiegyenlíti a számlát. Hosszadalmas kérés, vagy sok kedves szó felesleges. Így van ez a bútorvásárlástól az újságkihordásig, a munkaközvetítéstől a temetés rendezéséig. Megrendelünk, fizetünk és annak fejében az áru jár nekünk. Lukács, pontosabban maga Jézus, azt akarja kifejezésre juttatni, hogy van egy terület, ahol Isten nélkül nem megyünk semmire. Mégpedig: az üdvösség elnyerése. Ezt csak bizalmas, kitartó imában kérni lehet tőle. Gyermekesnek érezzük a „kunyizást”. Gyermekek tudnak még kérni. Bizalommal tekintenek a felnőttekre. És vannak még kívánságaik is. Mi viszont büszkék vagyunk felnőttségünkre. Azt hisszük, elveszítjük tekintélyünket, függetlenségünket, ha kérő imával fordulunk Istenhez és gyermekessé válunk. De ne feledjük az Úr szavait: „Ha nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába!” Hogyan kell imádkoznunk? A bíróról és az özvegyről szóló példabeszédben válaszol az Úr erre a kérdésre. Kitartóan, állhatatosan. Ha egy ilyen istentelen, senkivel és semmivel nem törődő bíró, puszta önzésből – csakhogy békén hagyják – hajlandó segíteni az özvegy kitartó kérésére, mennyivel inkább meghallgatja a jóságos Isten gyermekeinek kitartó kiáltozását. Legalább annyi minimális jóakaratot tételezzünk fel Istenről, mint amennyit egy igazságtalan bírótól várhatunk. Hittel, bizalommal. Jézus szavai szerint, aki hiszi, hogy Isten mindenható és jóságos, tehát meg tudja adni és meg is akarja adni, amit kérünk tőle, az meghallgatásra talál. Milyen szándékokért kell imádkoznunk? Isten országának eljöveteléért. Lukács a példabeszédet megelőző 17. fejezetet teljes egészében Isten Országa eljövetelének, illetve Jézus dicsőséges visszatérésének szenteli. Ez a világ számára a történelem lezárásakor történik meg az utolsó ítéleten. Az egyén számára pedig eljön a halál pillanatában. Azért kell főként imádkozni, hogy az Emberfia eljöjjön és amikor eljön,találjon hitet a földön. Hogy az Egyház ne fáradjon bele a hit hirdetésébe és a várakozásba. Lukács idejében üldözés kínozta az Egyházat. Fenyegetett a hitehagyás veszélye. Jézus közelre várt eljövetele úgy látszott, várat magára. Az ajkakon ott égett a kérdés: „Meddig kell még várnunk? Mikor jössz már vissza, Urunk? Hol késel ily sokáig?” Nos, az evangélista azt tanítja, hogy Isten e legnagyobb ígéretének beteljesedését fáradhatatlan imával kell kivívni. Jézus arra tanította apostolait,hogy Isten országának eljöveteléért szüntelenül imádkozzanak és abba soha bele ne fáradjanak. És ugyanolyan kitartóan kell imádkoznunk azért is, hogy egyéni életünkben is eljöjjön Jézus és utolsó leheletünkig megőrizzük a hitet. Mindennapi gondjainkért. Ha tudunk Isten országa eljöveteléért imádkozni, akkor van értelme mindennapi szükségeinket is Isten elé terjeszteni. Ő meghallgat. Nem úgy, hogy csodát tesz, hanem, hogy erőt ad! Az ima visszahat magára az imádkozóra és segíti, hogy a nehézségekben helytállhasson. Isten meghallgatja imádságunkat. De nem mindig azt adja, amit kérünk. Néha sokkal többet! Wilson: Lábat kértem és szárnyat adtál című regénye ezt igazolja. Egy fiatal indiai orvosnő gerincsérülést szenved és megbénul. Tolókocsijában nagyon buzgón és kitartóan imádkozik „lábakért”. Ezt nem kapja meg. De nem hagyja el magát. Tolókocsiban is operál, gyógyít, vígasztal, erőt sugároz a betegekbe. A szenvedők életének megkönnyítőjévé válik. „Lábakat kért és szárnyat kapott helyette”. A kérő imának meg van az értelme. Isten terve, hogy bizonyos ajándékokat csak kéréseink fejében ad meg. Nem azért imádkozunk, mintha Őt akaratának megváltoztatására tudnánk befolyásolni, hanem mert így jobban átérezzük tőle való függőségünket és elmélyül az iránta való bizalom. Csak mindig tegyük hozzá: „Atyám, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem a kelyhet. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te”. (Mk 14,36) Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. A nagy dolgokat
mindig az imádság hordozza! „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” – kérdezték az emberek Keresztelő János születésekor (Lk 1,66). Mi is felteszünk ilyen kérdést, amikor elbűvölve nézünk egy újszülöttet. Amikor iskolás lesz, vagy később felsőfokú tanulmányokat folytat, ismételten feltesszük a kérdést: mi lesz belőle? Mi befolyásolja egy ember sorsát, mi határozza meg, hogy mi lesz belőle? Genetikai adottságai, családi és társadalmi környezet, anyagi helyzete, érdeklődése? – bizonyára ezek is. A XX. Század egyik legnagyobb teológusa és lelki írója – Romano Guardini – azonban meglepő kijelentést tesz: „Hogy mi lesz az életünkből, az jórészt attól függ, hogy az ember hogyan imádkozik, és hogyan imádkoznak érette mások. A nagy dolgokat mindig az imádság hordozza.” (Levelek az önnevelésről, 61) A természettudományos gondolkodáshoz szokott ember szinte hitetlenkedve szembesül Guardini gondolatával, és szívesen vitába is szállna vele, hogy bizonyítsa: a nagy dolgokat a gének hordozzák és nem az imádság. Az isteni kinyilatkoztatás a ma hallott olvasmányban és evangéliumban azonban arról győz meg, hogy Guardininak van igaza: a nagy dolgokat az imádság hordozza. Mindkét szöveg a kitartó imádság eredményességéről szól. Az amalekitákkal harcba keveredő zsidó nép csak úgy tudott győzni, hogy Mózes napszálltáig kitárt karral imádkozott értük. Isten meghallgatta az állhatatos imát és megmentette népét (Kiv 17, 8-13). A nagy dolgot – az ellenség feletti győzelmet – az imádság hordozta. Lényegében hasonlót tanít Jézus az evangéliumi példabeszéddel (Lk 18,1-8). A gonosz bíró nem akar igazságot szolgáltatni a kiszolgáltatott sorban lévő özvegyasszonynak, de az állhatatos kérés nyomására végül mégis igazságot szolgáltat. A példabeszéd konklúziója szerint egy gonosz bíró kényszerből mégis teljesíti a kérést, akkor elképzelhetetlen, hogy a jó Isten ne hallgatná meg a hozzá fordulót. Mindkét szentírási szöveg derűlátóan buzdít a kitartó imádságra. Borúlátó korunkban szükségünk is van a derűlátásra mely jórészt az imádságból fakad. 2. Borúlátásunk a jelen világból, derűlátásunk az imádságból fakad A jézusi példabeszédben az ókori társadalom állapotát ismerjük meg. Akkor elsősorban az özvegyek és árvák képezték a társadalom leszakadó rétegét, mert jövedelem és jogi védelem nélkül maradtak. Az antik Rómában az özvegyet és árvát többnyire csak a rabszolgaság vagy a prostitúció mentette meg az éhhaláltól. A mai társadalomnak is vannak kiszolgáltatott és leszakadó tagjai: hajléktalanok és munkanélküliek. A munkát keresők sokszor panaszkodnak, hogy hiába adnak be pályázatot, mert gyanújuk szerint egy pályázat kiírásakor a munkaadó már eldöntötte, kit fog felvenni. Mai szóhasználattal előre „lemutyizzák” a dolgot. A pályázat kiírása – mely a demokráciában kötelező – már csak egy színjáték, ami annál fájdalmasabban érinti a kiszolgáltatott munkanélkülit. Jézus példabeszéde is egy kilátástalan szituációról szól, de ott mégis a derűlátás kerekedik felül. Mitől? A kitartó kéréstől, mely ha nagy sokára is, de elnyeri jutalmát. Hasonló módon kitartó imával kell Istenhez fordulni, és nem belefáradni. A munkanélküli – tudván, hogy van „mutyizás” – mégis újra és újra próbálkozik. Hát akkor a Jó Istennél sem szabad abbahagyni a kérést. Hogy mi lesz belőlünk ebben a világban, az nem a „mutyizókon” és nem is a génjeinken múlik., hanem jórészt azon, hogyan tudunk imádkozni. Az ima helyes irányba állítja életünket, Isten felé fordít. Az Istenben bízó ember pedig tudja, hogy az igazán nagy dolgok nem a tárgyalóasztaloknál, nem fehér abrosznál és nem a „mutyizóknál” dőlnek el, hanem Istennél. Éppen ezért kell őt állhatatosan kérni. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |