|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 30. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 30. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Aki szívből szolgál, annak imádsága a felhőkig hatol fel Sir 35,12-14.16-18 Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket! Zs 33 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik. 2Tim 4,6-8.16-18 Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, -- ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen! Lk 18,9-14 Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.'' A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!'' Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A
farizeus és a vámos
1912-ben megépítették a világ leghatalmasabb
luxushajóját, a Titanicot. A tervező, a kapitány és az építők úgy bocsátották
vízre az úszó várost, hogy az elsüllyeszthetetlen. Dacolni fog a természet
erőivel, magával a Teremtővel is. Ráírták a hajó oldalára: „Ezt még az Isten
sem tudja elsüllyeszteni!” Tudjuk, hogy első útján jéghegynek ütközött és két
óra alatt hullámsírba merült. Mintha csak tragikus bizonyítéka lenne Jézus
szavainak: „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik.” Az Isten ellen lázadó gőg
szétmorzsolódik. Az alázat viszont felmagasztalásra kerül. Ez a mai vasárnap
alapgondolata.
Jézus alázata Ha átlapozzuk a filozófiai, erkölcstani könyveket, meglepődve tapasztaljuk, az alázatosságról semmit sem írnak. Ha bevezetik majd az iskolai etikát, bizonyára abból is hiányozni fog az alázatosság. Ezt az erényt Jézus hozta a világba. Ezért legjobb, ha az elméleti fejtegetés előtt az Úr példáját állítjuk szemünk elé. Az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. Hozzáfűzte: „Ha én megmostam a ti lábatokat, ti is tegyétek meg egymással.” Ritkán beszélt önmagáról. Amikor mégis, alázatosságát emlegette: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Szent Pál Krisztus megtestesülését úgy magyarázta: „Megalázta magát és engedelmes lett a halálig. Ezért Isten felmagasztalta Őt. (Fil 2,6) Mire nem szabad gondolnunk, amikor alázatról beszélünk? Az átlagember így gondolkodik róla: Alázatos ember az, akit mindig félre lehet állítani. Aki kisebbrendűségi gátlásokkal küzd és bocsánatot kér, hogy él. Aki nem mer kezdeményezni és semmire sem érzi magát képesnek,. Aki a világ sakktábláján csupán gyalogos akar maradni. Szürke, névtelen egérke, csak hagyják őt békében. Ezt a példát állította elénk Jézus, amikor példabeszédében a vámost elébe tette a farizeusnak? Egyáltalán nem! A példabeszéd alapján állíthatjuk: az alázatosság nem más, mint a gőg ellentéte. Mi az igazi alázatosság? A gőgös magával törődik, az alázatos mással. A farizeus csak saját erényeiről beszélt, a vámosnak az fájt, hogy embertársait becsapta. A farizeus és a vámos ma is erről ismerhető fel. A kórteremben öten saját betegségüket mesélik a látogatóknak: „Jaj, de szerencsétlen vagyok. Mindenem fáj.” A hatodik így szól: „De kedves, hogy eljött! Milyen sápadt, csak nincs valami baja? A gőgös tudatát önmaga tölti be. Az alázatosét az embertárs. A világon milliók éheznek, az nem érdekes. Az árvíz százezreket tesz hajléktalanná, az nem fontos. Háborúban ezrek kerülnek tömegsírba, ez is mellékes. Hát mi a fontos? Az ő kis betegsége. A gőgösnek egy a döntő: mit jelent ő az emberek szemében. Az alázatosnak pedig: mit jelent ő az Isten szemében. A gőg falakat emel, az alázatosság nem ismer falakat. A gőg elválasztja az embereket és szembeállítja őket. Faji gőg: a germán magasabbrendűség. Nemzeti gőg: a dák-római elmélet. Osztálygőg: munkaadók, munkavállalók. Még vallási gőg is van. Az alázatosság nem ismer falakat. Minden embert azonosnak tart. „Nincs többé zsidó, vagy görög, rabszolga vagy szabad férfi vagy nő. Ti mindnyájan egy személy vagytok Krisztusban.” (Gal 3,28) A gőg térdre hullás az Én-bálvány előtt. Az alázatosság Isten előtt hajol meg. Tipikus példa a farizeus viselkedése: „Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenemből. Nem vagyok olyan mint a többi.” Minden mondatának alanya az én. Ma így fogalmazna: „én mintaférj vagyok. A legügyesebb szakmunkás. A legbuzgóbb keresztény.” Vagy nőnemű ragokkal: „Engem nézzetek, ne azt a szürke kis senkit. Az én ruhámat bámuljátok, ne azét az ostoba libáét. Az a buta teremtés legfeljebb a főzőkanálhoz ért.” Az alázatos nem a maga istenképét imádja, hanem az igaz Istent. Mint a vámos: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” XXIII. János boldoggá avatásában fő szempontot jelentett alázatossága. Nem sértődött meg, amikor egy kislány szemére vette csúnyaságát. Beállt szekrényt tolni a rakodómunkásokkal. Egyenrangú félként beszélgetett a pápai udvar kertészeivel. Testsúlyára utalva duplájára emelte a trónszékét vivők fizetését. Nem csoda, hogy párizsi nuncius korában a szocialista köztársasági elnök kijelentette róla: „Ha minden pap olyan alázatos lenne, mint Roncalli, Franciaországban nem lenne hitetlen.” Nietzsche gőgösen kiáltotta elbizakodottságában: „Én vagyok az Isten!” Ugyanakkor Lisieuxi Teréz a kis utat választotta és állította szembe ezzel a kérdéssel. Hatása összehasonlíthatatlanul felülmúlta a filozófusét. Az alázatosság hatásosabb a nagyképűségnél. A történelemben is beigazolódik, az egyéni életben is: „Az alázatos megigazulva ment haza. Mert Isten a gőgösöknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmét adja.” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
MISSZIÓS VASÁRNAP
1. A missziós munka
emberi tényezője A csepeli főposta ékessége az a freskó, melyet neves festőnk Szőnyi István alkotott mintegy 50 évvel ezelőtt. A monumentális mű a posta történetét ábrázolja, a postagalambtól, a lovas postakocsin keresztül az autóval bonyolított levélszállításig. Korunk vívmánya – az e-mail levelezés –értelemszerűen nem lehetett rajta a félszáz évvel ezelőtt készült freskón. A posta sokat fejlődött technikailag az utóbbi évtizedekben, de a pár hónappal ezelőtti „csőd”, amikor üzembe helyezték a legkorszerűbb budaörsi elosztó központot, de a csomagok és a levelek napokat késtek –, ráirányította a figyelmet az el nem hanyagolható emberi tényezőre. A legkorszerűbb technika sem tudja nélkülözni az embert. Hasonlóképpen elmondhatjuk, hogy a missziós munka sem nélkülözheti az embert. A hithirdetés is rengeteget fejlődött. Az apostolok még csak gyalogszerrel – az apostolok lován – járták a világot, ma már a legkorszerűbb technikai eszközöket is felhasználjuk a hithirdetésben. De még az Internet sem teszi nélkülözhetővé az emberi szolgálatot. Az egyház missziós tevékenységéről szóló zsinati dekrétum (Ad gentes) így ír erről: „a keresztény közösség növekedéséhez különféle szolgáltatások szükségesek, melyeknek felkarolása és gondozása mindenkinek szívügye legyen: a papi, a diakónusi és a Kateketikai szolgálat, valamint a katolikus akció feladatai.” (15) Tehát nem csak arról van szó, hogy a missziós munka a papok feladata, hanem a katolikus akcióról is – mint pl. az esztergomi főegyházmegye missziós programja! – amelybe a világi hívek is bekapcsolódnak. A missziós munkába, a katolikus akcióba való bekapcsolódást nem akadályozhatja meg a félelemkeltés. A közvéleményt befolyásoló tömegtájékoztatási eszközök és némely politikai erők olykor alaptalan vádakkal illetik az evangelizációt: restaurációt, keresztény kurzust, prozeletizmust kiáltanak a keresztényekre és egyoldalúan félremagyarázzák a pluralizmust és a toleranciát. Ezek az akciók fel akarják ébreszteni bennünk a félelmet, hogy elvegyék az Egyháztól azt a bátorságot és erőt, amelyet az evangélium hirdetésében tanúsít. Az Egyházat azonban nem lehet levéltárakban őrzött porosodó iratokba zárni, mert az Egyház „természeténél fogva missziós beállítottságú” (Ad gentes, 2). 2. A missziós munka kegyelmi tényezője A missziós munkába, a katolikus akcióba azonban sok hívő nem tud bekapcsolódni, pl. kora vagy betegsége miatt. Ám ők sincsenek kizárva az evangelizáció munkájából, mivel van kegyelmi tényező is. Akinek nem nyílik alkalma a külső apostolkodásra, hálásan fogadja a szenvedést, mely lehetővé teszi, hogy kiegészítse testében azt, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik. (vö. Kol 1,24). Az áldozathozatalban örök szép példa marad Lisieux-i Kis Szent Teréz, a missziók egyik védőszentje. Ez a mindössze 25 évet élt francia apáca soha nem járt idegen, missziós országban, bár nagyon szeretett volna hithirdető lenni. De ehelyett imádkozott és szenvedett a missziókért. Szent Teréz súlyos tüdőbajban szenvedett. Engedelmességből a halálos betegség fáradságával is sétált. Elmondta, hogy az ad neki erőt a sétáláshoz, hogy felajánlja ezt a szenvedését egy misszionáriusért, aki talán éppen nagyon ki van fáradva a fárasztó missziós útja miatt. Máskor drága orvosságokat kellett bevennie, amelyekről tudta, hogy teljesen feleslegesek, hiszen a tüdőbaja gyógyíthatatlan. De azokra a misszionáriusokra gondolt, akiknek sem idejük, sem pénzük nincs arra, hogy magukat gyógyíttassák, és őérettük bevette a gyógyszert. Vagy amikor lázas betegségében szomjúság gyötörte, ezt is felajánlotta a missziók ügyéért. Teréz kis dolgokban mutatta meg szeretetét Isten, és az Ő ügye iránt. A jövő heti pénzadományokon kívül mi is mutassuk ki szeretetünket Isten ügye iránt, akár egy akcióba való bekapcsolódásunkkal, akár a szenvedés felajánlásával. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |