|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 32. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 32. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A mindenség királya föltámaszt minket az örök életre 2Mak 7,1-2.9-14 Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket. Ekkor közülük az első így szólt: ,,Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket.'' Azután halálraváltan így szólt: ,,Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.'' Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét, és bizalommal eltelve így szólt: ,,Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle.'' A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibevette a kínzásokat. Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon. Ez, amikor már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre.'' Zs 16 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad. Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat. Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot. Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat. Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam. Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat! Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak! Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem!Ellenségeim dühöngve körülkerítettek, bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet. Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek, Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké. Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől, karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad. Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek. 2Tessz 2,15 - 3,5 Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére! Lk 20,27-38 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ,,Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.'' Jézus ezt felelte nekik: ,,E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ,,Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének'' [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A test feltámadásának érvei és
tulajdonságai
Szent Pál Cezareában Agrippa király és a
főemberek előtt kifejtette a keresztény tanítást. Szívesen hallgatták, míg rá
nem tért a holtak feltámadására. Akkor Festus helytartó felugrott és így
kiáltott: „Elment az eszed Pál! A sok tudomány elvette az eszedet!” A holtak
feltámadása egy pogány ember előtt esztelenségnek tűnt. A tanítványok mégis
hirdették. Mert ők nem természettudósok voltak, akik laboratóriumban
kikísérletezett eredményeket tettek közzé. Nem is filozófusok, akik elméleti
tételből spekulálják ki a levezetést. Ők apostolok voltak, akik, Krisztus
üzenetét hirdették és tanúságot tettek Mesterük feltámadásáról.
Az évközi 32. vasárnap igeliturgiája
szembesít minket a feltámadás igazolásával és körülményeivel.
A világnézetek némasága Voltak vallások a történelemben, amelyek a lélek hallhatatlanságát hirdették. De a test feltámadásáról semmiféle vallás, vagy világnézet nem mert szólni. A testi halál, az elmúlás túl rideg valóság volt ahhoz, hogy az ember pusztán a természetből bármilyen orvoslást tudjon kiolvasni. Még az olyan filozófiai rendszer sem mert ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mint a materializmus, amely pedig egyedül az anyagban bízik és szinte az anyag mindenhatóságáról beszél. Hiszen azt állítja: „Anyag nem keletkezik és nem vész el, csak átalakul.” A hindu filozófus is kiköt a gondolatnál, hogy a test elpusztul a halálban, a lélek pedig beolvad a személytelen őslétbe, a Nirvánába. Az Ószövetségben is csak az utolsó időkben, a Makkabeusok korában jelenik meg a feltámadás hite. Krisztus tanítása Jézus a szaddúceusokkal való vitában jelentette ki: „Tévedtek! Feltámadás lesz. Csak utána már az emberek nem nősülnek és nem mennek férjhez. Úgy élnek, mint az angyali teremtmények az égben.” Mózes könyvére utalva arra hivatkozik Jézus, hogy az Atyát Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezi, pedig ezek az ősatyák 1500 éve meghaltak már. Mégis a szentírás azt írja, hogy az Isten az „élők Istene, nem a holtaké!” Tehát a pátriárkák élnek! Jeruzsálemi hallgatóinak azt hirdette: „Eljön az óra, amikor a sírban lévők meghallják az Isten Fiának hangját és előjönnek sírjukból.” Lázár sírjánál azt ígérte: „Aki bennem hisz, azt én feltámasztom az utolsó napon.” A kafarnaumi beszédben zálogot is adott a feltámadásra: „Aki eszi az én testemet, azt feltámasztom az utolsó napon.” Krisztus feltámadása Volt azonban az apostoloknak egy mindent felülmúló érvük az ember feltámadása mellett. Mégpedig Krisztus húsvéti feltámadása. Ők szemtanúnak érzik magukat, akik találkoztak a meghalt és feltámadt Jézussal. És erre a tényre építették az Egyházat. Ez volt a bizonyítékuk Krisztus minden ígéretének teljesítése mellett. De a feltámadt Krisztusnak „szüksége van” feltámadt emberiségre, akik felé közvetíti az Atya ajándékát. A feltámadt test tulajdonságai A kutató emberi értelem azonban nem elégszik meg a feltámadás tényének ismeretével. Tovább érdeklődik a feltámadás körülményei irányában: milyen lesz feltámadt testünk. Pál apostol a földbe vetett búzamaghoz hasonlítja a földi testet és hozzá viszonyítja a feltámadt testet: „elvetik romlásra – föltámad romolhatatlanságában; elvetik dicstelenségben – föltámad dicsőségben; elvetik erőtlenségben – föltámad erőben; elvetik az érzéki testet – föltámad a szellemi test. Azonos lesz földi testünkkel Az örök életet ugyanaz a személy éli, aki a földön felelős volt cselekedeteiért. Ahogy a búzaszemből kinőtt termés azonos a földbe vetettel. Nincs szükség arra, hogy minden sejtje azonos legyen a földi testével. Lényeg, hogy ugyanaz a személy hordozza, ugyanaz a lélek éltesse. Mit viszünk át a földi testből a feltámadásba? Megmarad a nemek különbözősége: a férfi és nő kettőssége. Mert a két nem közti szeretetkapcsolat hozzájárul a teljesebb boldogsághoz. Ugyanabban az életkorban támadunk fel, amelyben meghaltunk, de szellemi nagykorúságban. A gyermekeknek megmarad a gyermeki bája és ő boldog lesz, mert mindenki segíteni akar neki. A felnőtt meg azért lesz boldog, mert alkalma lesz a szeretet gyakorlására. A feltámadt test romolhatatlan lesz Szenvedés és halál nem lesz többé. Nem éhezünk és szomjazunk, nem lesz fájdalom, betegség, gyász és elválás. Isten velünk fog lakni és Ő töröl le szemünkről minden könnyet. Erős lesz A testi erőtlenséget felváltja a tetterő. Nem lankadunk a fáradtságtól, minden távolságot könnyűszerrel áthidalunk. Ahogy most gondolatban tudjuk csak a teret legyőzni, akkor a lélek szárnyalását követni tudja a feltámadt test. Ennek a világnak fizikai törvényei nem jelentenek többé akadályt. Olyanok leszünk, mint Krisztus a feltámadása után. Az érzékekhez kötött test helyére „szellemi test” lép Az anyag nem válik szellemmé, meg lehet tapintani. De a lélek megnyilvánulásai átsugároznak a testen. Sugárzó, ragyogó lesz A lélek szépsége átsugárzik az arcon. A test tökéletesen a lélek eszközévé válik. Munkács Siralomházban című képe döbbenetesen ábrázolja a szerencsétlen halálraítéltet. Magába roskadás, kisírt szemű feleség, döbbent gyerekek. Másik kép: Pál apostol a Mamertini börtönben. Búcsúlevelet ír Timóteusnak. A képből fenséges nyugalom árad. A feltámadásba vetett hite erőt ad neki az elmúlástól való félelem legyőzésére. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. A vértanúk
heroizálása Október 6-án, nemzeti gyásznapunkon láthattuk a televízióban a Tizennégy vértanú című – 1970-ben Nemeskürty István forgatókönyvére készült – tévéfilmet. Történelmi tény, hogy az Aradon golyó általi halálra ítélt négy tábornok közül Kiss Ernő az első sortűzben csupán a vállán sebesült meg és nem dőlt el. A második sortűz közvetlen közelről érte és végzett vele. A filmben heroizálva látjuk ezt a jelenetet: a sértetlenül maradt tábornok, miután kemény szavakkal megbélyegzi a szabadság eltipróit, maga vezényli újabb sortűzre a katonákat saját maga ellen. A heroizálásnak tanító célja van, az, hogy a hazaszeretet erkölcsileg az igazságtalanság fölé nő. A történelemben számos eseményt és személyt heroizáltak, néha méltó módon, néha méltatlanul. Az 1917. novemberével kezdődő kommunista kísérletet hiába heroizálták, az bizony csak történelem-hamisítás maradt. A bűnt hiába tömjénezik, az mindig visszataszító, büdös marad. De amit az ószövetségi Makkabeusok könyvéből ma hallottunk – a hét testvér vértanúságának részletét –, az hasonló módon heroizál, mint a film teszi Kiss Ernővel. Miután az első két testvért a pogány Antiokhosz Epifánész király megcsonkíttatta, a harmadik már magától nyújtja ki nyelvét és karjait, hogy azokat levágják. Történelmi tény, hogy a zsarnok király a Kr. e. 2. század közepén lábbal tiporta a vallásszabadságot, erőszakkal terjesztette a pogány vallást, s akik nem hódoltak be, azokat halállal büntette. Sokan vállalták a vértanúságot a hittagadás helyett. A hét testvér vértanúságának leírása azonban kétségtelenül heroizál, azaz kiszínezi a történetet, amit ezt a pár száz év múlva íródott ókeresztény vértanúakták is teszik. Jelen esetben a cél annak bemutatása, hogy 2. A harmadik makkabeusi testvér így szólt a királynak: „Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket” (2 Makk 7,14) Az ószövetségi könyv szerzője irodalmilag kiszínezett formában, az olvasó érzelemvilágára is hatva hősei szájába adja azt a tanítást, amit ő maga közölni akar: a feltámadásba vetett hitet. A megpróbáltatásoknak, a vértanúságnak igenis van értéke, mert ha együtt szenvedünk Krisztussal, akkor vele együtt meg is dicsőülünk (vö. Róm 8,17). Ilyenkor, halottak napja környékén, vagy az élet határhelyzeteiben (betegség, haláleset), vagy egyéb megpróbáltatások idején mindenki keresi azt az erőforrást, amelyből erőt meríthet az élet nehézségeinek elviselésére. Erőt meríthetünk emberi kapcsolatainkból, az együttérzés megtapasztalásából, de érezzük, hogy ezek bizony csak természetes emberi vigasztalások. Valami többre vágyunk, valami természetfelettire: ez pedig csak a feltámadás reménye lehet. A hét makkabeusi testvér óta hívők milliói merítettek erőt szorongattatásaikban a feltámadás hitéből. A mai evangélium viszont olyanokról is szól, 3. akik tagadják a feltámadást, sőt gúnyolódnak rajta. Jézus korában ezek voltak a szadduceusok, a liberális zsidó írástudók. Mintha csak egy parlamentben lennének, ahol az egyik párt ki akarja gúnyolni a másik pártot, feltesznek egy kiagyalt kérdést Jézusnak, akiről tudták, hogy a feltámadást tanítja. Egy férfinek a földi életben hét felesége volt, mégpedig a törvény szabálya szerint, mert mindegyik meghalt. A jövendő életben melyik lesz a felesége? Vagy tán mindegyik a felesége lesz? – Ezzel a trükkös kérdéssel akarták a maguk oldalára biztosítani a nevetést, ezzel akarták Jézust gúny tárgyává tenni. Jézus azonban a saját fegyverükkel győzi le a szadduceusokat. A szadduceusok az egész Ószövetségből csak Mózes öt könyvét tartották mérvadónak, és mivel ezekben nincs szó a feltámadásról, tagadták azt. Jézus most pontosan Mózesre, a nagy törvényhozójukra hivatkozik. Mózes – az égő csipkebokornál történtek után – Istent „az élők Istenének és nem a holtakénak” nevezi. Tehát a pátriárkák (Ábrahám, Izsák, Jákob) valamiképp élnek, nem haltak meg teljesen, s így várják a feltámadást. – Aki másnak vermet ás, maga esik bele! Ma is vannak, akik tagadják a feltámadást, sőt gúnyolódnak rajta. A hívő embernek ez még javára is válhat, hiszen segít emlékezetünkbe idézni, hogy „nincs itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük” (Zsid 13,14). Ott azonban a gúnyolódókon nem segít az sem, ha bármilyen médiasegédlettel heroizálhatják is magukat. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |