|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 34. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 34. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Fölkenték Dávidot Izrael királyává 2Sám 5,1-3 Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: ,,Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk. Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: ,,Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.'''' Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává. Zs 121 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: ,,Az Úr házába megyünk.'' És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek. Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: ,,Bőségben éljenek, akik szeretnek téged! Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!'' Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: ,,Béke legyen veled!'' Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked. Kol 1,12-20 Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fiának országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével. Lk 23,35-43 A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!'' A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!'' Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.'' A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!'' De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.'' Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.'' Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Krisztus pásztor-király, a kozmosz
királya, keresztrefeszített király Brazília régi fővárosa, Rio de Janeiro kikötője fölött emelkedik a 900 méter magas Corcovado. A hegy tetején kétévi munkával, hatalmas, 45 méter magas Krisztus-szobrot állítottak fel. Két karját mintha áldólag terjesztené a város fölé. Az útikönyvek beszámolnak a szobor lenyűgöző hatásáról. Azt írják, hogy amikor a hajó éjszaka befut a kikötőbe, az utasok nem tudják tekintetüket levenni a reflektorfényben tündöklő márványszoborról. Rabul ejti őket a monumentális szépség varázsa. Krisztus Király ünnepén mi nem egy élettelen szoborra, hanem az élő Jézus varázsos egyéniségére emeljük tekintetünket. Minket is rabul ejt Krisztusnak nem a képmása, hanem a jelleme. Őt nem a koronázási ékszerek: a korona, jogar, palást teszik királlyá, hanem személyiségének uralkodó vonásai. A mai ünnep három olvasmánya három oldalról közelíti meg Krisztust, a királyt. Az ószövetségi olvasmány bemutatja, mint Pásztor-királyt Ősatyja, Dávid király, már előképben sejtette ezt a vonást. Őt az úr a legelőről, a juhok mellől hívta el. Azt a feladatot bízta rá, hogy védje meg a filiszteusoktól a választott népet, egyesítse a törzseket és táplálja szellemi táplálékkal. Dávid, a pásztor-király előképe volt Krisztus Királynak. Ő is szelíd módszerrel vezette népét. A gyengét megerősítette, az eltévedtet visszavezette, a sebesültet bekötözte, a hűségesnek gondját viselte. Krisztus királyságának emberi oldalát mutatja be, hogy Ő pásztorkirály, aki utánunk jön, gondoskodik rólunk. Nem ír le bennünket, akkor sem, ha elkódoroltunk mellőle. A kozmosz királya. Sokszor olvastuk már a Kolosszei levél Krisztus himnuszát. Legtöbbször azonban átfutottunk rajta. Nem mélyedtünk el a szöveg fantasztikus mélységében. Szent Pál ebben a levélben fejti ki Krisztus kozmikus királyságát. Ő az egész világegyetem királya: „Az Atya általa, érte és benne teremtette a mindenséget…” Hogyan kell ezt értenünk? Egy csepp dogmatika: Az Atya megismerve saját magát, öröktől fogva szüli a maga képét, a Fiút. Ugyanebben a megismerésben tudja azt is, hogy kifelé hogyan válik tökéletessége utánozhatóvá. Ennek a megismerésnek alapján teremti meg Jézus Krisztus emberségét. Jézus emberségének megteremtésével válik csak nyilvánvalóvá, hogy teremtés egyáltalán lehetséges. Vagyis, hogy Isten tökéletessége egyáltalán kifejezhető-e teremtményi síkon. A Názáreti Jézus emberi alakjában a végtelen Isten véges vetülete. A moziban a vetítőgépből árad a színeknek, a fénynek, a mozgásnak a gazdagsága. Amíg csak a sugárzást látjuk, nem biztos, hogy ez síkban felfogható képpé össze tud állni. Ha eléje teszünk egy fehér vásznat, akkor derül ki, hogy síkban is visszaadható mozgás formájában a gépből sugárzó kép. Mármost, ha egyszer lehetséges volt Istennek kimondani magát az emberi valóságban, Krisztus emberségében, ebből következik, hogy a többi ember teremtése is lehetséges és hogy minden ember Isten képe lesz. A megvalósítás rendjében a sorrend: az anyagvilág…, az ember…, végül Krisztus emberségének… teremtése. A szándék rendjében ez fordított. Az ember teremtésének magyarázatát tehát Krisztusban kapjuk meg. Ő, az elsőszülött, nem maradhatott testvérek nélkül. Neki szüksége volt azokra, akikkel megoszthatja istenfiúi örökségét. Ezt akarja kifejezni Szent Pál: „Az Atya mindent általa és érte teremtett.” (Kol 1,15) Az ember tehát Krisztus megtestesülésében találja meg létének végső értelmét. Így Krisztus az egész emberiség, sőt az egész anyagi világnak középpontja és Királya! A keresztrefeszített király. A tanítványok Krisztustól azt kérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” Jézus azonban elutasította a földi királyságot. A kereszten viszont királyként viselkedett. A halál utáni ország királyaként a jobb latornak megígérte: „Még ma velem leszel a mennyek országában!” A keresztrefeszítés jelenete ezért nem véletlen került a mai mise szövegébe. Az Egyház rá akar mutatni, hogy Krisztus az örök élet Királya. Az Egyház sokféle Krisztus ábrázolást ismer. A liturgia is sokféle Krisztus alakot állít elénk. A teológia is felsorolja a Krisztus-modelleket. A képzőművészet számtalan formában ábrázolja Krisztust. De mindezek fölött legdöntőbb a saját Krisztus-képünk. Az evangéliumokból és elmélkedéseinkből alakítsuk ki magunk Krisztusát. Ezt a hiteles Krisztust kövessük, és térden állva, hosszan felnézve arcára engedjük, hogy rabul ejtse szívünket. Thorwaldsen Krisztus szoba áll Koppenhága egyik templomában. Egy turista csalódással nézte a szobrot. A templom őre figyelmeztette: „Térdeljen csak le, úgy nézzen fel Krisztus arcára!” Így már észrevette lenyűgöző szépségét. Térdeljünk le mi is sokszor Krisztus elé. Nézzünk elmélyülten az arcára. A hiteles krisztus-arcon felfedezzük az emberi vonásokat: a Pásztor Királyt, az isteni vonásokat: a Mindenség Királyát és a szenvedő ember végső reménységét: a keresztrefeszített Királyt. Belefeledkezve szépségébe mondjuk, énekeljük: „A világnak Krisztus kell, a világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. „Ez a zsidók
királya” (Lk 23,38) A mai fiatalok nyelvezetében gyakorta hallott jelző: „ez király” – az elismerés kinyilvánítására szolgál. Bármire alkalmazzák – egy nekik tetsző személyre vagy tárgyra, zenére vagy tréfára –, mindig pozitív jelentése van a tömör kijelentésnek: ez király. A Jézus feje fölé függesztett feliratnak – „ez a zsidók királya” – korántsem volt ilyen egyértelmű és pozitív jelentésű. A kereszthalálra ítélt emberek nyakába akasztott táblára azt a bűnt – sok esetben politikai bűnt – írták fel, ami miatt meg kellett halniuk. Jézus esetében a felirat ugyancsak politikai bűnt takart, nevezetesen azt, amivel a főtanács vádolta: „Tanításával fellázítja a népet” (Lk 23,5). De Pilátus, aki a feliratot készíttette, gúnyos értelmet adott az ítéletnek. A neki politikai ellenfélnek számító zsidó főtanácsot akarta ily módon heccelni, hogy lám, nektek zsidóknak ilyen királyotok van, aki most a szégyen fáján fog meghalni. A gúnyos nyíl telibe is talált, mert a főtanács tiltakozott, hogy „ne azt írd, hogy a zsidók királya; hanem hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok” (Jn 19,21). Pilátus ugyan tisztában volt a megfogalmazások jelentésbeli eltérésével, de nem volt tekintettel a zsidók érzékenységére. „Amit írtam, megírtam” – mondta, és befejezettnek tekintette a vitát. Ez a zsidók királya! Ennek a feliratnak tehát más-más értelmet adtak a Jézus ellenében összefogó, de egymással mégis vitában álló felek, a római helytartó és a zsidó főtanács. Az előbbi gúnynak, az utóbbiak koncepciós ítéletnek szánták a feliratot. Ezek után különösen érdekes Jézus „hozzáállása” a királyi címhez. János evangéliuma a legbeszédesebb ebben a kérdésben. János apostol két epizódot ír le. Az egyik a kenyérszaporítás utáni történet, amikor Jézust erőszakkal királlyá akarták tenni, de ő egyedül visszament a hegyre (Jn 6,15). A másik, amikor Pilátus és vádlói előtt királyi címet követel magának: Igen, király vagyok (Jn 18,37) – pedig ez halálos ítéletét jelentette. Jézus fordítva cselekedett. Amikor más ember elfogadta volna a hatalmat, akkor ő elmenekült a megtiszteltetés elől; amikor pedig más ember kézzel-lábbal menekült volna a terhes hatalom elől, akkor ő elvállalta azt. Ezt a furcsa magatartást ő maga magyarázta meg: az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (Mt 20,28). Jézus nagysága – a fiatalok nyelvén – „királysága” abban állt, hogy nem magát emelte az emberek fölé, hanem kiragadta őket a bűn rabságából, és saját isteni életét közölte velük. A rabot szabaddá tenni, a bűnöst gyermekévé tenni – ez valóban „király”. 2. Az ő országa igazságosság, szeretet és béke A mai ünneppel véget ér az egyházi év. A liturgia – mely Jézus földi életét mutatja be adventtő Krisztus király vasárnapjáig – a mai ünnepben mintegy összefoglalja az egyházi évet. A liturgia éppúgy, mint a kinyilatkoztatás a Megváltónak a földi élettel való maradandó kapcsolatát az uralkodásban látja. Jézus király ma is, de a lelkek uralkodója. Jézus ma is alattvalókat gyűjt az ő országába. Az Ő országa pedig – a szentmise prefációja szerint – igazságosság, szeretet és béke. Jézus országa alapvetően az igazságra épül. Húsz évszázada már eljött közénk az Igazság, de a világ még mindig a hazugságból él. Magyarország a korrupció világranglistáján az előkelőnek nem mondható42. helyen áll, Olaszországgal együtt. Itt lenne az ideje, hogy a világ ne csak a terrorizmusnak üzenjen hadat, de a hazugságnak is. A hazugság nem csak kormányt tud megbuktatni, de a családot is. A hazugság megrontja az emberi kapcsolatokat és békétlenséghez vezet. Jézus – aki Igazságnak mondta magát (Jn 14,6) – elvárja követőitől, hogy mellette sorakozzanak fel és ne a hazugság atyja, a sátán mellett. Ki kell mondani az igazságot, de úgy, hogy ne bántsunk meg mást az igazsággal. Bele kell plántálni az igazságot a többi ember fejébe és életébe. Harcolni kell az igazságért, s lesz eredménye a harcnak. Tertullianus mondása szerint az ősegyház vértanúi alapozták meg a későbbi egyház fejlődését. A vértanúk vére valóban a kereszténység magvetésének bizonyult. Így lesz az igazságért folytatott harc a béke magvetése. Napnál világosabb, hogy nem lehet béke ott, ahol a hazugság rejtett aknái robbannak úton-útfélen. Amint nem lehet békében élni terroristák között, nem lehet békében élni hazug emberek között. Béketeremtőkre van szükség! Ez a béketeremtő nem az ENSZ és nem a KFOR lesz. Nekünk, keresztényeknek kell az igazság lelki fegyverével békét teremteni. Nekünk kell kimondani az igazságot. Nekünk kell képviselni Jézus országát, mely igazságosság, szeretet és béke. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |