Liturgia-Cév.Vízkereszt/ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Az Úr dicsősége ragyogott rád Iz 60,1-6 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert íme, sötétség borítja a földet, és homály a népeket, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik fölötted. Nemzetek jönnek majd világosságodhoz, és királyok felragyogó fényedhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: mindnyájan összegyűltek, eljöttek hozzád! Fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod majd, és földerülsz, megdobban és kitágul a szíved; mert rád száll a tenger vagyona, nemzetek gazdagsága jön hozzád. Tevék áradata borít el téged, Mádián és Éfa dromedárjai, mindnyájan Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik. Zs 71 Salamontól. Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és méltányosan szegényeidet. Békét teremjenek a hegyek a népnek, és igazságot a halmok. Szolgáltasson igazságot a nép szegényeinek, nyújtson a szegények fiainak segítséget, s alázza meg az erőszakoskodót. Éljen, amíg a nap és a hold, nemzedékről nemzedékre. Úgy szálljon le, mint az eső a rétre, s mint ahogy az esőcsepp öntözi a földet. Virágozzék napjaiban az igazság és a béke teljessége, amíg a hold el nem múlik. Uralkodjék tengertől tengerig, A folyamtól a földkerekség széléig. Boruljanak le előtte a sivatag lakói s ellenségei nyalják a port. Tarzis királyai és a szigetek hordjanak adományokat, Arábia és Sába királyai ajándékokat hozzanak. A föld minden királya hódoljon előtte, s legyen minden nemzet a szolgája. Mert ő megszabadítja a szegényt, aki hozzá kiált, s a szűkölködőt, akin senki sem segít. Megkönyörül a szegényen és a nincstelenen és megszabadítja a szűkölködőket. Megmenti őket az elnyomástól és az erőszaktól, mert szemében drága az ő vérük. Éljen és legyen része Arábia aranyában, imádkoznak is majd érte mindenkor; Áldják őt minden nap. Bőséggel legyen gabona a földön, s hullámozzék a hegyek tetején, mint a Libanon, olyan legyen termése; A város népe virágozzék mint a rét füve. Áldott legyen neve mindörökre, maradjon meg neve, amíg a nap ragyog; Benne nyerjen áldást a föld minden nemzetsége, dicsérje őt minden nemzet! Áldott legyen az Úr Isten, Izrael Istene, egyedül ő művel csodákat. Áldott legyen az ő fölséges neve örökre, teljék be fölségével az egész világ! Ámen! Ámen! Ef 3,2-3a.5-6 Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra, vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan már fentebb röviden megírtam. amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: azt ugyanis, hogy a pogányok Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígéretben az evangélium által. Mt 2,1-12 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: ,,Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.'' Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: ,,A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: ,,És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'''' [Mik 5,1-3; 2 Sám 5.2]. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.'' Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

Az olvasmányhoz (Iz 60,1–6)
Nincs lényegesen új elem ebben a próféciában. Az más kérdés, hogy amikor a magyarázatok során akarva vagy akaratlanul kézzelfoghatóvá igyekeztek tenni a látomás képeit, akkor beléphettek a képbe a távoli Keletről, a sivatagon át közlekedő és kincseket hozó fejedelmek. Az egykor Salamont meglátogató Sába királynője örökre helyet foglalt az izraeliták lelki világában, mint napjainkban a myrai püspökből lett Mikulás. Azok a fejedelmek máshol királyok vagy éppen bölcsek, természetesen tevék vagy dromedárok hátán szállítják a mesebeli kincset, ahogy a Mikulás is jöhet rénszarvasok által húzott szánon, de akár repülő csészealjon is érkezhet. Az arany, a tömjén és mirrha is átváltozhat az idő varázspálcája suhintására dollárrá, eruóvá, svájci frankká vagy angol fonttá (Forinttá is? Ehhez kevés egy varázspálca, egy köteg is talán.). Mi a mindig időszerű a próféciában? A jövőbe vetett remény. Aki ezt képes felébreszteni kortársai lelkében, az próféta.
A szentleckéhez (Ef 3,2–3a. 5–6)
Igen, minden eszme hajlamos a kövesedésre, mint a mosógép Calgon nélkül. Az ok is hasonló: ahol eszmék vegyülnek a történelmi idők medencéjében, ott kicsapódik a kő, melyet elhagy a lélek, hogy emlékezzenek rá, akik képesek. Pál apostol visszatérő bosszúságának is az az oka, hogy ott van a kő, melyből elszállt a lélek, ott van a kő, ahol élő víznek kellene folynia, hitéletnek. Ez a „törvény”, az általa elmarasztalt kicsapódott kő, mely valaha eleme volt annak a víznek, mely életet hordozott, és benne élet volt, és melynek egyik neve a „hit”. De hol képes vegytisztán megjelenni a „hit”? Érdekes, hogy e kép a kővel és a vízzel a visszája annak, ahogy Wass Albert (Üzenet haza) felhasználja mondanivalójához a vizet és a követ. A krisztusi eszme élő vizének nyomán ma is kősivatagot találunk sokfelé. Sajnos vagy nem: „a víz szalad, de a kő marad, a kő marad”.
Az evangéliumhoz (Mt 2,1–12)
Ha véletlenül sikerült meglátni Wass Albert költeményében a képek visszáját, megpróbálhatjuk ezt az evangéliummal is, de jó szándékkal. Először is, milyen keveset tudnak ezek a bölcsek, és milyen nagy bajt hoznak tudatlanságukkal ártatlan lényekre. Mert látnak egy fényes csillagot, de mégiscsak pislákoló fényt az égen, amely hol látszik, hol nem, és mégis elindulnak megkeresni. Holott tudhatnák, hogy az az égen van, és aláfér az egész Föld, nemcsak Betlehem, nemcsak egy istálló. A csillagot ugyan kergethetik! Tudatlanságukban kérdezősködnek, és ebben is jól melléfognak. Mennyire emberi gondolkodásmód, ha egy bölcsnek nevezett ember királyi palotában keresi az új idők királyát! Mikor származott még jó király egy koronás királytól, főként olyantól, aki egy idegen nagyhatalmat szolgál ki? De ha már betévedtek az oroszlán barlangjába, észrevehették volna Heródes álnokságát. És milyen nagy bajt hoztak Betlehemre és környékére, ahol Heródes katonái lemészárolják az ártatlan kisfiúkat! Nem rajtuk múlik, hogy az újszülött nagy király, akit ők keresnek, megmenekül Heródes hosszú karjának kardjától. A bölcsek mindig így járnak, úgy látszik. Mert korunk tudósai is felfedezik mondjuk az atommagban rejlő félelmetes erőt. Hány emberre hoznak ezzel veszedelmet!

De Heródes is milyen ostoba! Persze törvényszerű a hatalmon lévőknél mindig, hogy ágyúval lövöldöznek, akár kell, akár nem. Mennyivel könnyebben elérhette volna célját, ha küld egy levelet a betlehemi polgármesternek, hogy nagy megtiszteltetés éri kis községüket, mivel a próféciák szerint ott született meg az új király. Illő tehát, hogy ő, aki „Isten kegyelméből király”, és természetesen tudomására jutott e világraszóló esemény, magához vegye az újszülöttet családjával együtt, és megadjon neki minden segítséget, hogy a széltől is óva felnőjön és megtanuljon mindent, amit egy királynak tudnia kell. A polgármester és egész Betlehem népe ujjongott volna örömében e levél híre fölött, de nem hiszem, hogy a polgármester megtalálta volna Máriát, Józsefet és a kis Jézust. Először is nem keresték volna istállóban. Másodszor, ha meg is találták volna a családot, úgysem hitték volna el, hogy ők azok, akiket Heródes keres. Abban azonban biztos vagyok, hogy József ebben az esetben is álmot látott volna, és elmenekül családjával Egyiptomba.

Ha így történt volna, akkor is örömhír lenne Máté tudósítása? Igen, még inkább az lenne. Mert bármilyen ostobák a világ bölcsei, és bármilyen kegyetlenek vagy ravaszok a világ királyai vagy elnökei, a Józsefek mindig álmodnak, és a Jézusok mindig megmenekülnek, mígnem elérkezik a szenvedésen és halálon át a feltámadásuk, a győzelmük. Nemde így van ez? Nemde ez az örömhír?
Buzgán József

Végezetül idézzük Reményik Sándort is, aki ismerte a dolgok és a világ színét is, visszáját is. Talán nemcsak az utolsó versszak illik ide, hanem ami előtte van, az is:

A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit."

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

A napkeleti bölcsek a missziós egyház példaképei
Írók, költők, festők, filmrendezők gyakori témája a napkeleti bölcsek története. József Attila Betlehemi királyoktól Babits Mihály Csillag után-jáig, Fra Angelicótól Botticelli képeinek pazar pompájáig, Lewis Wallace Ben Húr című regényétől Zeffirelli Jézus élete című filmjéig a művészek előszeretettel nyúlnak e témához. Úgy látszik, saját hitük kiformálása közben erőt merítettek a mágusok küzdelmes hitéből. Vízkereszt napján tanuljuk el az első misszionáriusoktól a szenvedélyes igazságkeresést, a hitpróbák legyőzését és a hithirdetés apostoli módszerét.

A bölcsek missziós erényei

I. Az igazság szenvedélyes keresése

Csillagászati ismereteik, matematikai számításaik, egyszóval világi tudományos kutatásaik keltették fel bennük a természetfeletti gondolatot. Nem tudták, hogy a rendkívüli fényjelenség a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképében, vagy üstökösnek, illetve szupernóvának a feltűnésével van dolguk. Megszerezték Izrael szent Könyveit, utánanéztek a Bibliában a fényjelenség értelmezésének. Onnét megtudták, hogy a csillag feltűnése Júda Messiás királyának születését jelzi. A tudomány és a hit megérlelte bennük az istenkeresés vágyát. Nekivágtak útjuknak. A hit jobban világított lelkükben, mint fejük felett a csillag.
Keressük mi is szenvedélyesen a végső igazságokat. Vizsgáljuk a jeleket. Mélyedjünk el az anyagvilág kutatásában. Ne féljünk a valódi tudománnyal foglalkozni. Kutassuk lázasan a világ titkait. A teremtett világ nagysága, precíz működése, szépsége, biztosan elvezet az Alkotó felismeréséig. Róm 1,21. A világi tudományok mellett szükséges a vallással, kinyilatkoztatással is foglalkozni. Forgassuk érdeklődéssel a Bibliát. Tapasztalni fogjuk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek.”

2. A hitpróbák legyőzése

A bölcsek nemcsak a karavánút fáradalmait vállalták, hanem a hit próbatételeit is. Három akadályt kellett legyőzniük:
1. A hitetlenek gúnyolódását. A nem-hívők útközben lemosolyogták: „Ó, ezek az idealisták! Nem a földre néznek, hanem az égre. Valami Krisztust keresnek. Hát ha bolondok, csak hadd keressék!” Ne legyen szempont életünkben: mit szólnak hozzá az emberek. Függetlenítsük magunkat az emberi tekintetektől! Végre merjük képviselni hitünket! Csodabogaraknak tartanak a világ fiai. Lemosolyogják erkölcsi értékrendünket. A bölcsek hitével őrizzük a lelkünkben kigyúlt csillag fényét!
2. A „vallásosak” nemtörődömségét. Megdöbbenve tapasztalták: Jeruzsálem nincs fellobogózva, a tűzijáték elmaradt. A papok alig tudják megmondani, hol született a Messiás. És még akkor sem mozdulnak helyükről. Ne tartsuk távol magunkat a templomtól, ha a „buzgók”, vagy akár papok lejáratnák az Egyházat: „Tegyétek, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek!”
3. Érzékszerveik csalódását. Végre megérkeznek Betlehembe. Királyfit kerestek és síró csecsemőt találtak, palota helyett házikót. Ők mégis nagy hittel leborultak a Gyermek előtt. Vállaljuk a hit kockázatát! Nem látható dolgokat kell szilárd meggyőződéssel vallanunk Isten tekintélye miatt: valóságos jelenlét az Eucharisztiában.

III. A megtalált öröm továbbadása

A mágusok „örömmel tértek vissza hazájukba”. Érezték, ezt az örömet, ezt a szenzációs hírt tudtul kell adniuk azoknak, akik sötétségben élnek. Övéiknek hirdették: megszületett a megváltó! Megtaláltuk! A három bölcs eljutott a Forráshoz, Jézushoz. Akkor visszafordultak, mint az oázist felfedező beduin előőrsök és belekiáltottak a sivatagban bolyongó népek fülébe: „Jöjjetek! Megtaláltuk az Élő Forrást! Nem kell szomjaznotok többé! Mi hétről-hétre a szentmisén átélhetjük a bölcsek örömét. Olyan jó lenne ott maradni a templomban, a vallásos környezetben. De nem maradhatunk Betlehemben! Ha igazi misszionárius szív dobog bennünk, vissza kell térnünk mieinkhez: családba, munkahelyre, lakótársak közé és nem hallgathatunk a megtalált igazságról! Az Úr kiküldetésbe indít: Vidd az Istennel eltelítődött lélek élményét hazád fiainak és szenteld meg a világot! „Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, de mindenkié legyen!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

Korunk kitermelte minden szükséges valóság pótlékát. Nemcsak az étkezésben ismerünk pót-ízeket, cukormentes édesítőt, koffeinmentes kávét, alkoholmentes sört, és számtalan hasonló terméket, de kitaláltuk már a család pótlására szolgáló nevelőotthont, „állami gondozót”, az igazi mozgás helyett kondicionáló termeket, eszközöket. A lényegest pótcselekvésekkel igyekszünk helyettesíteni, azután elégedetlenek vagyunk, ha ez a világ kezeink között válik kilúgozottá, hitelét vesztetté, meddővé, terméketlenné, halovány árnyképévé az igazinak.
1. Vízkereszt egyik felismerése: Isten nem ismer pótcselekvéseket, semmiféle hasonlót, pótlékot, ő azt adja a világnak, amire igazán szükségünk van. Az Igaz Isten megjelése, a legnagyobb ajándék. Ő nem jó illatot, gyógyszert borít a világ sebeire, hanem megváltoztatja annak folyását: ő a Krisztus. Őt ismerik fel és keresik meg a napkeleti bölcsek. De őtőle fél Heródes és vele együtt egész Jeruzsálem, meg mindazok, akiknek „van mit félteniük”. Inkább megölik az ártatlan csecsemőket, nehogy szembe kelljen nézni a Királlyal. Inkább ők is pótcselekvéshez nyúlnak. Vízkereszt arra tanít, amit Izajás próféta könyvének III. része a babiloni fogságból való hazatérés után vigasztalásul ír: „Kelj fel, ragyogj, mert elérkezett a világosságod, fölötted ott ragyog az Úr!” (60,1-2) Ezek a szavak nem a zsidó nép anyagi helyzetelemzéséből, a tényleges állapotból fakadó derülátó szavak. Ez az Isten üzenete, az ő cselekedete. „Kelj fel!” – Kerekedj fel, állj talpra, indulj! Ezt mondta Isten Illésnek: Kelj fel, mert hosszú út áll előtted! (vö. 1 Kir 19,7) És Jónásnak is: Kelj fel és menj Ninivébe! (Jón 1,2) De Jézus is így parancsol Jairus 12 éves leányának: „Talita kum”, kelj fel! És a leány járni kezdett (vö. Mk 5,41). Vagy a bénához is ezekkel a szavakkal fordult: „Kelj fel, fogd ágyadat és járj!” (Mk 2,9) A napkeleti bölcsek útnak indulása arról győz meg, hogy semmi és senki nem akadályozhat meg minket: se gyöngeségünk, se elhagyatottágunk, se képtelenségünk, ha Isten szólít: kelj fel a földről, a kedvtelenségből, a kétségbeesésből, indulj a messzesége, tedd meg azt az utat, amit mutatok, - meg kell tenned, mert Isten számít rád!
2. Így válik Jézus főszereplőjévé az eseményeknek: kis gyermek, mégis „az ellentmondás jele”, vízválasztó. Az egyik oldalon ott látjuk a mágusokat, az igazság őszinte keresőit, a másik oldalon pedig a gőgös, öntelt Heródest és a várost, azokat, akik félnek, féltik hatalmukat, jövőjüket, semmiféle változást nem tudnak elképzelni, akik nem fogadták be (vö. Jn 1,11). Dönteni kell, ki hová csatlakozik: a csillaghoz, amely már nemcsak a betlehemi istálló fölött, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, de az egész világ fölött ragyogó csillag, - vagy beszűkült, önző, félelmekkel teli önmagunkhoz, minden kilátás, jövő nélkül? Jézus és igazsága nem marad rejtekben. „Ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá” (Mt 5,15). Vagy vele, vagy ellene! Pál apostol arról beszél, mekkora öröme van, hogy megismerte Krisztus titkát, amelyről korábban nem tudtak (vö. Ef 3,2-3a.5-6). Ugyanezt vallják a megtérők, a konvertiták. Az életben vannak pillanatok, amikor nyilvánvaló, mit miért teszünk. Magunkért, másokért, szeretetből, szolgálatból, vagy élvezetből, kényelemből, számításból. A csillag fényét nem lehet betakarni, elhomályosítani, félremagyarázni! Isten igazsága roppant egyszerű: elfér a betlehemi jászolban, meg tud férni egy piciny csillag fénye mögött. Csak akarjak hozzá tartozni!
3. A mágusok ajándékokkal hódolnak a Messiás-király előtt: arannyal a világ Urának, tömjénnel a Szentnek, mirhával az igazi, tehát a halállal is szembenéző Embernek. Keleti és déli népek ezért inkább vízkeresztkor ajándékozzák meg egymást, ez a befána, (az epifánia szóból). Amit az élettelen világ, az égitestek értelmes szóval, gesztussal nem adhatnak, azt a napkeleti bölcsek szavaikkal és ajándékaikkal nyújtanak át. Hitéletünk jelképe ez: amiről lemondunk, amit őszintén Istennek ajándékozunk, ami egy kis rész önmagunkból, az a mi és az egész emberiség igazi hódolata, imádása Isten előtt. Ősi időktől ezért indulnak zarándokutakra a keresztények, ezért böjtölnek, ezért adnak adományokat, hogy kifejezzék a megtalálás, a rátalálás örömét: jó a csillag útján megérkezni és a szívünkben „igen nagy örömöt” érezni.
Bálint Sándor néprajzi, hagyománytörténeti gyűjteménye felsorolja a hazai középkori Háromkirály-ábrázolások egész sorozatát a kőbe vésett románkori ábrázolásoktól kezdve, a faliképeken, freskókon át a szárnyasoltár táblákig, vagy a csodálatos fából készült szobor-csodákig. Hány és hány vendégfogadó, szállás hajdani neve őrzi az ünnep emlékét: Három Király, Három Szerecsen, Három Szív, Három Korona, és a többi. Jézus itt van köztünk az Egyházban. Találjunk rá az igazán fontos, lényeges és maradandó értékekre, induljunk el újra (akár századszor is) a csillag nyomán hittel, bizalommal! Erről álmodott Ady is, amikor így sóhajtott: „Karácsonyi rege, / Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra”.

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok