Liturgia-Cév.Advent 3./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az olvasmányhoz (Szof 3,14-18a)
Szofóniás könyvében a ma idézett részlet már az epilógus. Ezzel ellentétben még így kezdi: „Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről - mondja az Úr.” (Szof 1,2) Próféciája végén már nemcsak vigasztal, hanem örömre, ujjongásra hív fel. Tehát a pusztulás vagy elkerülhető, vagy a pusztulás után újjáépítés következik, a korábbinál boldogabb korszak következik. Innen származhat a próféta derűlátása. De mi van a történések mögött, mi van a mélyben, aminek csak füstje és lávája a korhoz kötött földi történés?

Kerestem, hogy korunk prófétái hogyan fogalmaznak erről a kérdésről. Például ezt találtam: „Az emberiség fejlődésében valószínűleg mindig a fogyasztás és a termelés viszonya volt a meghatározó. A népesség növekedésével az emberek kénytelenek fokozni a termelést, ami a környezet pusztulásához és a termelés további fokozásához vezetett. Ily módon ördögi körforgás jön létre, amíg a Föld népességét olyan szinten nem szabályozzák, hogy mindenkit el lehessen tartani.” (Kaari Utrio: Éva lányai Az európai nő története Corvina 1989)
Hihetetlen mértékű fejlődés történt évszázadok során az élelem megtermelésében. Az antik görög világban, Kr.e. 700 körül az emberek nagy része a mezőgazdaságban dolgozott, és a legvirágzóbb vidékeken is tíz ember munkája kellett ahhoz, hogy plusz egy embert, aki nem szántott-vetett, el tudjanak tartani. De még 60 évvel ezelőtt is milyen embert próbáló munka volt pl. az aratás. Gondoljunk csak arra, amikor először mehettünk nyugati országokba, mennyire megcsodáltuk ott a zöldséges vagy a hentes üzleteket. Ma már megszoktuk, hogy még tengeri halakból is óriási a választék Magyarországon, sok nagyáruházban, könnyen elérhető távolságban. Akkor most itt van már a Kánaán?

Válaszol Petőfi: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell.”
A küzdelemhez erő kell, az erő pedig a reményből táplálkozik.
Ez a törhetetlen remény szólal meg Szent Pál tollából is, amit ma idéztünk.
A szentleckéhez (Filippi 4,4-7)
Pál börtönben ül, amikor kedves híveihez küldi ezt a levelet, ilyen szavakkal: „Örvendjetek, újra csak azt mondom, örvendjetek!” Nem parancsolja ezt, hanem mert tele van saját szíve örömmel, meg akarja osztani. Miért örül az apostol? A bilincsekben alkalma van arra, hogy bizonyítsa: áldozatot vállal, mert szeret Valakit.

Kulcsmondat: „Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez képest mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam.”
Erre az ismeretre kellene eljutni minden kereszténynek, hogy minden körülmények között örülhessen.

Hol van az öröm forrása?
Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik. Amikor ennek forrását keresi, Valakire talál. Ha ez a Valaki ember, akkor valamiért rendszerint csalódik. Ha tovább keres, Krisztusra találhat, mint Szent Pál, és sokan mások.
Az evangéliumhoz (Lk 3,10-18)
A mai evangélium azzal a mondattal ér véget, hogy Keresztelő János „így hirdette nekik az örömhírt”. Ha magunk elé képzeljük a Jordán partján prédikáló Jánost, ahogy az evangélium leírja külsejét és szavait, cseppet sem érezzük, hogy megjelenése vagy szavai közvetlen örömet okoztak volna hallgatóinak. Ellenkezőleg, félelmetes volt megjelenésében és szavaiban. Ruhája teveszőr, melyet egy bőröv tart össze derekán. Mivel sáskán és vadmézen élt, aszkéta alkata lehetett, ami rendszerint szigorú jellemet takar. Szavai is erre a szigorúságra utalnak. Azt mondja: „Viperák fajzata!” Mégis tömegestől mennek hozzá az emberek, és mindenki megkérdezi, mit kell hát tennem? A választ hallottuk ma az evangéliumból.

Nézzünk mélyére ezeknek a válaszoknak. Így találjuk meg János szavaiban az örömhírt. Miről beszél mai nyelven? Szociális igazságosság, korrupció és erőszak. Időszerű ma is erről beszélni? Időszerűek Keresztelő János szavai? Nagyon időszerűek, nem is lehetne időszerűbb kérdéseket keresni, ma sem, mint szociális igazságosság, korrupció és erőszak. Pedig eltelt kétezer esztendő azóta, hogy ott a Jordán partján elhangzottak Keresztelő János szavai. A világ ezen a téren úgy látszik, nem változik. Illetve ezen a téren is, mint az élet minden területén, a lüktetés, a hullámzás a jellemző. Egyszer lent, egyszer fent. A történelem azoknak az embereknek tetteit jegyezte fel mint példát, akik azt tették, amit Keresztelő János tanácsolt. Szent Miklós jótékonyságával vonul be nemcsak a szentek közé, de a legendák világába is. Szent Márton köpenyét kettéhasítja, és betakarja vele a rongyokban vacogó koldust. Szent Erzsébet megosztja kenyerét a koldusokkal. Teréz anya lakást és élelmet ad az utcára került embereknek. Hosszú a példák sora. Adjunk alamizsnát? Ez a vallásosság egyik pillére? Az alamizsnálkodás soha nem oldotta meg a szociális igazságosság gondját, hiányosságát. Az alamizsna csak kiegészít ott, ahová az intézményes segítség nem jut el, ahová az állam nagy keze nem juthat el. Ha az államra hárítanánk a megoldást, felmentenénk magunkat a felelősség alól. Mi akkor a legjobb megoldás? Van válasz, és van megoldás a kérdésre, de nehéz elfogadni. Példa is van erre. Jó példa is, rossz példa is. Assissi Szent Ferenc korában voltak mozgalmak, melyek a szegény emberek jogos igényét fogalmazták meg, és Krisztus evangéliumát választották elveik alátámasztására. Elveiket azonban erőszakos módon akarták kivitelezni. Ezek a mozgalmak elbuktak. Üldözték őket, ha fegyvert fogtak, leverték őket a hatalmon lévők. Ha valahol uralomra jutottak, akkor csak helycsere történt, mert most ők kerültek felülre, és éppoly kegyetlenek, kapzsik és igazságtalanok lettek, mint akiket felváltottak a hatalomban. Assissi Szent Ferenc nem szervezkedett, nem akart semmiféle erőszakot nemcsak embertársaival szemben, hanem a természettel szemben sem. Ezért tudta megszelídíteni még az emberevő farkast is. Mi volt az ő elve, melyet hűségesen követett? Nagyon egyszerű: nem igénylek többet, mint amire feltétlen szükségem van.

Hasonló a helyzet az erőszakkal és a korrupcióval is. Botránkozik az egész ország képviselők, bankárok, vállalatok vezetői és más magas beosztású emberek korrupt magatartásán. Ezeket soha nem lehet megszüntetni, csak csökkenteni. De ha nem igénylek többet magamnak, mint amennyire feltétlenül szükségem van, akkor a környezetem diktálta kényszerű korruptságom is tisztességes lesz.
Az erőszak is mindig jelen van, mert az ember alapvetően erőszakos természetű. Az egyik ember nyíltan és tudatosan, a másik ember alattomosan vagy öntudatlanul, de erőszakos. Az erőszak esetén is az az elv érvényes, ami az előző esetekben. Nem lehet az, hogy valakinek ne legyen önálló véleménye (vallása), de az lehetséges, hogy nem akarom másra erőltetni. Ha a fentieket felfedeztem magamban, és elfogadom Keresztelő János tanácsát, akkor rájövök, és tapasztalni fogom, hogy örömhírt hirdetett, és hirdet ma is, nekem is.
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

A megtérés gyümölcsei

Az élet túlságosan bonyolult lett körülöttünk. Ezért gyakran tanácstalanok vagyunk. Ilyenkor biztos útmutatóra van szükségünk. 2000 évvel ezelőtt nagy vallási fellángolás támadt Izraelben. Mindenki a megváltó eljöveteléről beszélt. Csak éppen nem tudták, hogyan is kellene fogadni. Szerencsére fellépett egy prófétai férfiú: Keresztelő János. Ő hiteles útbaigazítást tudott nyújtani. Feltették neki a kérdést: „Mondd meg, mit tegyünk?” Válasza: „Teremjétek a megtérés gyümölcseit!” Majd részletezte a különböző hivatásban élők feladatait. Advent 3. vasárnapján tegyük fel mi is a kérdést: Mi mit tegyünk?

I. Az állapotbeli kötelességek teljesítése
A különböző foglalkozású személyeknek egyaránt ezt köti lelkükre.

1.) A vámosoknak. Ők az akkori világ pénzemberei, bankárai voltak. Nem kívánja, hogy adják fel foglalkozásukat. Kötelességükké teszi a vámszedést, hivatásbeli munkájuk végzését. De óv a túlkapástól: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva!” Vagyis: ne legyetek túl igényesek, anyagiasak!

Az anyagiak hajszolása tönkreteszi a lelket: a felfokozott munka miatt elhagyja az ember a misét, vallási feladatokat. A testet: a fizikai energiákat felemészti a túlterhelés. Megrokkant. A családot: a házastársak gyötrik, idegesítik egymás. Sok a civakodás, állandósul a szorongás, belesüppednek a depresszióba. A vezérigazgató élete felét repülőn tölti. A kitüntetés átvételekor keserűen mondja: „Csak azt tudnám, minek teszem! A gyermekemről meg fogalmam sincs, hányadik osztályba jár.”

2.) A katonáknak. Nem kötelezi őket a leszerelésre. Természetesnek tartja, hogy „szolgálunk és védünk!” De figyelmeztet: „Ne zsaroljatok!” Zsarolásnak nevezzük, amikor valaki visszaél hatalmával, vagy kihasználja más szorult helyzetét. Zsarolhatja a rendőr az elégedetlenkedőket vízágyúval. A kisiparos a lakókat slendrián munkájával. A hivatalnok az ügyfelet packázásával. A pedagógus az osztályt az egyesek záporozásával. Még az ügyvédnél, mérnöknél, papnál is nagy a kísértés felsőbbrendűségének éreztetése a hozzáfordulók felé.
Keresztelő János szava mindnyájunknak szól: „Ne zsarnokoskodjatok!”

II. Az agresszió kerülése
A katonáknak még egy figyelmeztetést mond: „Ne bántsatok senkit!” Vagyis: ne erőszakoskodjatok! Sokat olvashatunk az agresszióról: „Aki bírja, marja!” A családban szívósan folyik a harc, ki uralkodjék a másik fölött. A gyerek addig erőszakoskodik, míg teljesítik kívánságát. A munkahelyen mindig akad, aki terrorizálja a többit. A távolsági vonatokon a garázda utasok a kalauzt is megverik, ha kérni meri a jegyet.

Ne erőszakoskodjatok! – szól hozzánk is az üzenet. Ne védekezzünk azzal, hogy hirtelen a természetünk. Ez nem mentő körülmény! Le kell róla szokni, formálni, alakítani kell természetünket. Legyőzni az agresszív hajlamokat.

III. A szeretet gyakorlása – szociális segítőkészség
Keresztelő János a jólszituáltakhoz szól: „Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek egy sincs. Akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen!” Ezt nem a milliomosoknak mondja, hanem akinek mindössze két öltönyük van és éppenhogy csak étel jut az asztalukra. Azt hiszem, ez ma nekünk szól. Akik legalább a létminimumot elérjük, nyissuk ki szívünket embertársaink felé.

A II. Vatikáni Zsinat befejezése után Kanada legmagasabb rangú főpapja, Leger bíboros, a montreali érsek arra kérte VI. Pált, fogadja el lemondását a bíborról. El akar költözni Afrikába, Kamerunba, a leprás gyermekekhez. Megmagyarázta: a Zsinaton sokat tárgyaltunk a szegény Egyházról. Ez emberek csak akkor fogják ezt elhinni, ha lesznek keresztények, akik életükkel hitelesítik. A pápa hozzájárult.

Nekünk nem kell Kamerunba utazni és leprás gyermekeket gondozni. De ha a megváltó eljövetelér jól fel akarunk készülni, akkor Keresztelő János szavai szerint kerülnünk kell az anyagiasságot, a zsarolást és az erőszakoskodást. Továbbá gyakorolnunk kell a tevékeny felebaráti szeretetet. Így tehetünk hiteles tanúbizonyságot keresztény meggyőződésünkről és készülünk fel méltóan karácsony fogadására. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. Foglalkozási ártalmak – egykor és ma
Sokat beszélünk a különböző foglalkozási ártalmakról. Ezek rendszerint fizikai ártalmakat jelentenek: zaj- és porártalom, sugár- és fényártalom stb. Kevesebbet beszélünk a foglalkozások erkölcsi ártalmáról. Pedig ilyen is van, amint a mai evangéliumi történetben is látjuk.
Keresztelő Jánosról hallottunk, akinek prédikációit a legszélesebb néprétegek is szívesen hallgatták. Lukács evangélista csak három réteget említ: a jómódúakat, a vámosokat és a katonákat. A Keresztelővel való párbeszédükből kiderül, hogy milyen erkölcsi ártalom érte őket foglalkozásuk során.
Először a jómódúak adják jelét bűnbánatuknak, és megkérdezik: mit tegyenek? Nem derül ki, hogy milyen foglalkozást folytatva jutottak jómódra, csupán azt tudjuk meg, hogy két ruhájuk volt. A jómód erkölcsi ártalma azonban már ott is jelentkezett, ez pedig a felebarát iránti szociális érzéketlenség volt. Ezért ajánlja nekik a Keresztelő, hogy osszák meg feleslegüket azzal, aki hiányt szenved ruhában vagy élelemben. Manapság a jómód fele nyilván nem egy váltás ruha, hanem jóval nagyobb érték, de a jómódú szociális érzéketlensége – mint erkölcsi ártalom – éppúgy jelen van, mint Keresztelő János korában.
Második csoportként a vámosokat említi Lukács evangélista, akik szeretnék felvenni a bűnbánat keresztségét Keresztelő Jánostól. A vámosokat kapzsiságuk még arra is rávitte, hogy népük idegen elnyomóinak szolgálatába álljanak, és saját honfitársaikat is megrövidítsék, több adót szedve tőlük a törvényben előírtnál. Foglalkozásuk erkölcsi ártalma a hazaárulás bizonyos formája és a korrupció volt. Ilyen erkölcsi ártalmakról manapság is szót ejtenek némelyik foglalkozással kapcsolatban.
Harmadik csoportként katonákat említ az evangélista, akik valószínűleg Heródes Antipász seregéből való zsoldosok voltak – hiszen zsidóknak tilos volt a katonai szolgálat. A zsoldosok erkölcsi ártalmaként a zsarnokoskodást és az ártatlanok bántalmazását említi Keresztelő János. Manapság az erőszak és a zsarnokság nem csak zsoldosok körében fordul elő, de sokkal elterjedtebb a családon belüli erőszak, vagy a munkahelyen előforduló zsarnokoskodás; vagyis a hatalommal való visszaélés.
Amint látjuk, a különböző foglalkozásoknak évezredek óta megvannak az erkölcsi ártalmai. A kérdés:
2. Mit teszünk a foglalkozásból eredő erkölcsi ártalmak leküzdéséért? Ha valakit foglalkozása miatt fizikai ártalom ér, gyógykezelteti magát. De mi történik, ha az előbbiekben felsorolt erkölcsi ártalom éri? Lelki javára válik a jómódúnak a tisztességtelenül felhalmozott vagyon? Lelki javára válik a hatalommal rendelkezőnek a hatalommal való visszaélés? Aligha! Arról nem is szólva, mennyi szenvedést okoznak erkölcsi érzéketlenségükkel a környezetüknek. Hogyan lehet a foglalkozásból eredő erkölcsi ártalmakat – és a nyomukban járó szomorúságot – orvosolni, gyógyítani? A bűnbánattal, amit már Keresztelő János is hirdetett.
Sokan azt gondolják, hogy a bűnbánat valami lehangoló, szomorú dolog. Valójában a bűn a szomorú és lehangoló, mint pl. a társadalmi életben megtapasztalható korrupció, a saját zsebre dolgozás, a hatalommal való visszaélés és erőszak valóban lehangoló, sőt bénító tud lenni.
A bűnbánat viszont ebből a szomorú, bénító helyzetből való szabadulásra nyit utat. A szabadulás pedig mindig örömöt jelent. Szabadulás a betegségtől, a szorult gazdasági helyzetből, vagy a bűn rabságából – ez egyaránt örömöt jelent. Ma, advent 3. vasárnapján – melyet gaudete, azaz öröm vasárnapjának is nevez a liturgia, jele pedig a rózsaszín – érdemes elgondolkodni, hogy mennyire hiányzik az életből az öröm. „A mai társadalom, mely gyakran elzárkózik a természetfeletti valóság elől, belefullad a fogyasztói magatartásba és gyakran válik a bálványimádás régi és új formáinak martalékává” – írja II. János Pál (Ecclesia in Europa, 69). Az ember vágyik az örömre. A vásárlás öröme, a vidám hétvége mégsem tudja azt az örömöt nyújtani, mint amit a bűnbánat nyújt. Ennek oka, hogy a vásárlás vagy a vidám műsorok csak emberi kapcsolatot jelentenek, a bűnbánat azonban Istenhez kapcsol, aki minden öröm forrása és csúcsa. A bűnbánatban megtapasztaljuk azt, amiről a mai olvasmányban Szofoniás próféta írt: „Isten az erős Szabadító, aki örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével” (3,17). Ezt az újjáéledést nem tudja megadni semmiféle kozmetikus, semmiféle vidám vasárnap vagy buli, hanem csak Isten, az erős Szabadító. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Veled van Istened, boldogan örül neked, megújít szeretetével Szof 3,14-18a Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: ,,Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.'' ,,Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta. Iz 12,2-6 Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.'' Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: ,,Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!'' Fil 4,4-7 Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Lk 3,10-18 Ekkor megkérdezte őt a tömeg: ,,Mit cselekedjünk tehát?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.'' Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: ,,Mester! Mit cselekedjünk?'' Ő ezt válaszolta nekik: ,,Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.'' Megkérdezték őt a katonák is: ,,Hát mi mit cselekedjünk?'' Azt mondta nekik: ,,Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.'' A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.'' Még sok egyébre is intette, tanította a népet.