Liturgia-Cév.Advent 4./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Betlehem, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen Mik 5,1-4 De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; Zs 79 A karvezetőnek. ,,A törvény lilioma'' szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk. Zsid 10,5-10 Ezért mondta, amikor a világba jött: ,,Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.'' Először azt mondja: az ,,áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked'', amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Aztán azt mondta: ,,Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat'' [Zsolt 40,7-9G]. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által. Lk 1,39-45 Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az olvasmányhoz (Mik 5,1- 4a)
Véletlen lehet-e, hogy a legkisebb lesz szerencsés a mesében? Véletlen lehet, hogy Júda nemzetségei közül a legkisebb adja a nagy uralkodót? Egy örök képlet ismerete a válasz erre, és hasonló kérdésekre.
Az apostolok tudták ezt a választ: „mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1 Pét 5,5; Jak 4,6;)
Assisi Szent Ferenc is tudta a választ, és el is mondta Masseo testvérnek (Fioretti 10. fejezet)
Mária Magdolna is a legkisebbek közé tartozik, és neki jelenik meg a Feltámadott először. Reviczki Gyula leírja, mi a rejtély nyitja: „Szép s ifjú volt, forró vér áldozatja; / de ifjúságát bűnbánón siratta. / S a porból, hova röpke gerjedelme tiporta, / isten karja fölemelte. /Mert szíve tiszta volt, s bár elbukott, / szeretni mint ő, senki sem tudott….”
A szentleckéhez (Zsid 10,5-10)
Milyen ősi istentiszteleti forma az „áldozat”! A kőkorszak emlékei között ott vannak a „hegyek ormain emelt áldozati helyek”. „Ez őslakosság alkalmas helyeken meg volt telepedve, reánk hagyta sánczos földvárait, áldozati helyeit hegyek ormain, agyagos tapaszú gunyhóinak maradványait s egy-egy culturrétegben, hamuval s cserepekkel vegyesen, szerszámainak sokaságát.” (Vaszary Kolos: A Magyar Nemzet története – Előszó)
Ezeken az áldozati helyeken lényegében ugyanaz történt, és mindegyikre vonatkozik: „Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat.” A „fehér ló” feláldozása sem kedves? Van ami kedves? „Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.”
Mennyire elgépiesedett e második is megjelenésében az idők során! Az áldozárok korának miséi, a „szagos misék” hangulata, a parancsra történő „misén való részvétel” hosszú korszaka.
Mi a lényeg az áldozatban? Itt van a válasz a levélben: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Quo vadis, Domine? – kérdezhetjük a legenda Péterével. És ő válaszol: „Kövess engem!” De hozzáteszi: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul, vagy súlyos kárt szenved?” (Lk 9,23-25)
Tehát miben áll az az áldozat, amiben kedve telik Istennek? Erre a kérdésre nem szóban kell válaszolni!
Az evangéliumhoz (Lk 1,39-45)
Találkozik két asszony. Világviszonylatban hány ilyen eset van egy nap alatt, hány ilyen eset volt 2000 év alatt? Csak csillagászati számokban lehetne kifejezni. Találkoztak, beszélgettek, pletykálgattak, veszekedtek, és látszólag vagy valójában nem történt semmi. Ritkán jegyzik fel az ilyen találkozásokat. Ki győzné? Meg minek?
Az evangélium ma egy ilyen találkozásról szól. Találkozik két rokon, az egyik idősebb, a másik egészen fiatal és mindkettő gyermeket vár. Évtizedek múlnak el. Már mindenki elfeledte volna a találkozást is, a beszélgetés tartalmát is, ha nem az történik, hogy a két asszony két fiából két híres ember lesz, és mindkettőt kivégzik, politikai okok miatt. A fiúkat azonban nem felejtik el. Sőt, híveik tábora egyre nő, főként a Názáreti Jézus nevű férfi tábora. Amikor hívei már Görögországban és Kis-Ázsiában is egyre többen vannak, még mindig szelídek, törődnek egymással, összetartanak, tele vannak reménnyel, mintha meggyőződésük lenne, hogy a köztük uralkodó szellemiség meghódítja majd a világot. Egy görög orvos is közéjük kerül, aki elhatározza, hogy felkutatja e közösségnek, melyet Antióchiában krisztusiaknak neveznek, az előzményeit. Így jut el Máriához, Jézus anyjához, és kérdezgetni kezdi. Mária idős lehet már. Az idős ember a tegnap történtekre nem emlékszik, de a fiatal korában történetek úgy jönnek elő emlékezetéből, mintha tegnap történtek volna. És elmondja a Lukács nevű orvosnak a ma hallott történetet, aki feljegyzi, és feljegyzéseit másolják, elküldik minden keresztény közösségnek. Ezen az úton került el hozzánk is az evangélium.
Erzsébet személye majdnem a feledés homályába merül. Mi történik Máriával? Katolikus környezetben ma is él. Időnként megjelenik egy-két vagy több gyereknek. Máskor könnyezni kezd a tiszteletére elhelyezett festmény szeme. És az emberek milliói zarándokolnak ezekre a „csodatermő” helyekre. Ez tény. De hogyan él a keresztények protestáns táborában? „Igazán csak a szívével lát jól az ember.” - a Mária-tiszteletben is igaz állítás. Mégsem haszontalan, ha egy elfogulatlan, komoly tanulmányokat folytató protestáns nő szemével (vagy szívével) is látunk e téren.
Íme egy vázlat: Kaari Utrió, protestáns finn történésznő, Éva lányai c. könyve alapján:
„A Mária-kultusz kialakulása és fejlődése az emberek mélységes anyasóvárgásáról árulkodik.
Mindenkinek van édesanyja vagy szülőanyja, és a világon a legerősebb kötél az anya és gyermek között feszül. Ha ez elszakad, és el kell szakadnia, akkor az ideák világában, mely valóságosabb világ a fizikainál - keresi az ember az anyához fűző kötelet.
A keresztény vallás első századaiban Máriát az első szentként tisztelték, Jézus anyjaként, de emberi lényként. A 300-as évektől kezdve a keresztény egyházban kezdetét veszi a fanatikus szűzkultusz. Nagyon érdekes, hogy ellentétben a szentek tiszteletével, Mária ereklyéit vagy sírhelyét sehol sem őrzik! Mária halálát a keleti egyház elszenderülésnek nevezi, a nyugati egyház pedig felvételnek a mennybe. Elszenvedte ugyan a halált, de „testestől a mennybe vétetett”. A késő középkorban Mária mint anya szerepel a keresztények szemében. Máskor mint menyasszony áll a misztikus szemlélet központjában. Alapja az Énekek éneke, vagy pl. Szent Bernát misztikája. A protestáns gondolkodásban az Ég királynője alázatos anya lesz, akit a művészek mezítláb ábrázolnak, amint a kemény földön ül és szoptatja gyermekét. A XIV. század közepén az emberiséget világméretű megrázkódtatás éri. A fekete halál. Mária fájdalmak anyja lesz.
Az Ave Mariát már az 500-as években használták a liturgiában, de általánossá csak a XI. században vált. Az utolsó sort csak a fekete halál után, a XV. században illesztették hozzá: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.”
A rózsafüzér imádkozása a középkor végén vált általánossá.
A művészetben Szűz Máriát úgy ábrázolják, hogy szívét hét kard fúrja át.
A protestáns hitújítás nem tartott igényt Mária közvetítői szerepére, ha Istenhez akartak fordulni. De azzal, hogy a hitújítás pátriárkái, Kálvin, Zwingli és Luther kiiktatták a közvetítőt, egyben megfosztották a nőket védelmezőjüktől, hűséges társuktól. A protestáns vallás olyan nyomorúságos, mint a férfiak klubja, szépség és báj nélküli.
A Szűz ünnepei, a régi ünnepek, több száz esztendőn keresztül éltek azok után is, hogy az Ég Istennőjét „lefokozták” istállóban szülő zsidó asszonnyá. A protestáns vallásban Mária csak karácsonykor kap szerepet. A jászol mellett az örök anyaistennő mítosza egyszer egy évben legyőzi a mindenható pátriárkát.”
Folytatásként fülemben cseng a katolikus rádiók rózsafüzér imaformája.

Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Mária adventi reményei

Amikor Dante az Isteni színjátékban túlvilági útra indul, kísérőt választ magának. Beatrice kézen fogva vezeti őt az ismeretlen úton és vigyáz rá, hogy el ne tévedjen. Az Egyház liturgiája is kísérőt ad mellénk az adventi útra, hogy biztosan elérjük a karácsony igazi lényegéhez. Adventi útitársunk a Boldogságos Szűz, aki erényeivel utat mutat a hiteles karácsonyi készületre. A mai evangélium Mária Erzsébetnél történt látogatását közli. A sorok között kiolvashatjuk, milyen erényekkel készült Mária az első karácsonyra. Tanulságosak számunkra is, mert ezek hiányoznak leginkább a modern ember jelleméből.

Mária adventi erényei

I. Hite. Erzsébet ezt dicséri meg először Máriában. „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” Lehet, hogy Erzsébet kinyilatkoztatást kapott az angyali üzenetről, lehet, hogy Mária közölte vele nagy titkát. Mária az angyal ajkáról hallotta az isteni üzenetet: „Gyermeked fog születni férfi közreműködése nélkül a Szentlélek erejéből.” Mária ismerte az Ószövetségi Szentírásból a teremtés történetét. Ott olvasta: „Amikor a föld még puszta és üres volt, Isten Lelke ott lebegett a vizek felett és kialakította az élettelenből az élőt.” Ő hittel elfogadta, hogy most az ő méhében olyan csoda történik, amilyen a teremtés óta nem volt: a Szentlélek erejéből Isten Igéje testet ölt benne. Isten Fiának emberré levését és a szűzi foganást belátni nem lehetett. Még kevésbé bizonyítani. Hiszen ilyenre példa még nem volt a történelemben. Ezt csak Isten tekintélye miatt hittel lehetett elfogadni. Mária tehát hitt akkor, amikor még senki sem hitt.

A hitnek két szempontja van: igaznak tartani valamit kizárólag Isten tekintélye miatt. Másrészt bizalmas ráhagyatkozás a gondviselő Isten kezére. Máriában mindkettő érvényesült. Kövessük mi is őt. Fogadjuk el karácsony misztériumát, Isten végtelen szeretetét, azért, mert ő kinyilatkoztatta. Saját életünkben merjünk hozzásimulni az Úr akaratára. Akkor is, amikor nem értjük az Istent.

II. Alázata. Mária tudja, hogy ő Isten Fiának anyja. A legnagyobb földi méltóság hordozója. Mégis ő indul el Erzsébet látogatására. Nem nézi le az öreget. Erzsébet ezért kérdezi álmélkodva: „Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak anyja eljöjjön hozzám?” Mária alázatosságáért ad hálát az úrnak: „Magasztalja lelkem az én Uramat, mert tekintetre méltatta alázatosságomat”. A modern embert kozmikus gőg tölti el. Esztelen nagyképűségében azt képzeli: „Nincs titok már sem a földön, sem az égben.” Ezzel a gőggel Istent majmoló teremtménnyé lett. Ha az ember ember akar maradni, Máriától kell megtanulnia az alázat erényét: elfogadva saját korlátait.

III. Szolgálata. Az angyali követnek így adta tudtul Isten akaratába való beleegyezését: „Én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen úgy, ahogy Ő akarja.” Fia mellett nemcsak a műszakját akarta ledolgozni, hanem biztosította mindazt, amire Jézusnak szüksége volt. Amíg Fia a földön élt, szolgálta a történelmi Jézust, az ő mennybemenetele után a titokzatos Krisztus: az Egyházat. Amikor az Egyház pedig a kis mustármagból már hatalmas fává növekedett és Mária már minden keresztényt nem ismerhetett, Szent Fia megdicsőítette őt. Testével, lelkével felvette a mennybe, hogy onnét járjon közbe és szolgálja Jézus egész népét.

Mária élete példájával megtanít minket az igazi szolgálatra. Az embertársak javának keresésére, amely egyúttal a legtisztább istenszolgálat is.

Platón írja: „Ha az ember belenéz az ideák világába, a léleknek szárnyai nőnek!” Mi most beletekintettünk a hívő, az alázatos és szolgáló Mária arcába.

A mai kor legnagyobb bajai a hitetlenség, a lázadás, az uralkodni vágyás. Ebből a mélységből csak egy nagyon vonzó életpélda emelhet ki bennünket. Emeljük hát tekintetünket a karácsonyt váró Szűzre és az ő erényeit utánozva ünnepeljük a megtestesülés napját. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. Mária vándorútja
Az emberiség századok óta tudja, hogy a zene, a dal oldani tudja az egyhangú tevékenység unalmát. Azért alkalmazták a munkadalt, az indulót. A nemrég elhunyt Dr. Arató Miklós Orbán ciszterci pécsi házfőnök – aki korábban cserkészvezető is volt – egy angol népdal dallamára írta ezt az indulószöveget: „Útrakelek, elmegyek, várnak rám a kék hegyek, vár reám új ismeretlen táj…”
Nem tudjuk, hogy Mária, amikor az angyali üdvözlet után vándorbotot fogott és elindult meglátogatni rokonát, Erzsébetet –, vajon énekelt-e, de hogy a lelke énekelt az örömtől, az bizonyos, hiszen gyermeket várt, az Isten Fiát hordozta szíve alatt.
A vándorút nem volt veszélytelen, mert a zsidókkal rossz viszonyban lévő szamaritánusok földjén kellett áthaladnia. Názáretből a délebbre fekvő Ain Karimba – Erzsébet lakóhelyéig – 3-4 napos gyaloglással lehetett elérni. Mária azonban nem törődött a nehézségekkel, hanem Lukács leírása szerint „sietve” ment a hegyekbe. Megkezdődik a vándorlás, amely Lukács műveit, az evangéliumot és az Apostolok Cselekedeteit betölti. Isten Igéje előbb az égből a földre vándorol, majd Názáretből Jeruzsálembe, innen pedig Júdeába és a föld határáig – tekintet nélkül a nehézségekre, mindig sietve. Lukács evangéliumában Mária az első keresztény, az apostoli igehirdetés ősképe. Az Egyház feladata is ez: sietve, örömmel vinni mindenhová a megváltás jóhírét, a nehézségeket nem számolva.
2. Az Egyház vándorútja
Az Egyház ezt a feladatát fennállása óta teljesítette is. Sietve vitte az örömhírt, nehézségeken keresztül. A hit hirdetői az igehirdetést nem szép fizetésekért tették, de sokszor nélkülözések közepette is. Munkájukért nem kaptak veszélyességi pótlékot, de sokszor vérdíjat tűztek ki a fejükre. A nyugodt igehirdetés elősegítése érdekében nem kaptak védőőrizetet, de sokszor kaptak bilincset. Az összes veszély nem akadályozta őket abban, hogy Máriához hasonló sietséggel és örömmel menjenek a világ minden részébe a megváltás hírével.
A mai magyar egyház vándorútjának nehéz szakaszán tart. Az örömhírt hirdető papságnak egyrészt a fizikai nehézségekkel kell megküzdeni: a paphiány következményeként vidéken több települést kell bejárniuk, ráadásul szaporodó évekkel a vállukon. Másrészt lelki nehézséggel is meg kell küzdeni: a járványszerűen terjedő közönnyel és az erkölcsi alapok romlásával. A zsoltárossal kérdezhetjük: „Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet akkor az igaz ember?” (Ps 10,3). Mik ezek az alapfalak? Berzsenyi Dánieltől megtanultuk a szállóigévé vált történelmi-bölseleti igazságot: „Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs.” (A magyarokhoz). Igen, „romlásnak indult hajdan erős magyar”, a nemzeti élet egyik fundamentumát, az erkölcsöt kikezdték a „Tökmag Jankók” és a „híg fejű törpék”. (Ezek a jelzők Ady Endre: A muszáj-Herkules című verséből valók.) Hazánkban százezrével élnek magukba szerelmesedett törpék, önző érdekkufárok, kik önmaguknál hasznosabbat sohasem láttak és önmagukon kívül életcélt sohasem ismertek. Nos, ezek a lelki nehézségek azok, melyek igen küzdelmessé teszik a hazai lelkipásztorkodást.
Ma azonban Máriára tekintünk – az Igehirdetés ősképére –, aki sietve és örömmel ment a jóhírrel Erzsébethez. Amint Mária megérkezett, méhében a kis Jézussal, Erzsébet méhében megmozdult a magzat. Vajon ezt a képet nem vigasztalásunkra írta meg az evangélista? Nem azt jelenti, hogy az élő igehirdetés hatására mégiscsak megmozdul az emberben valami? Az Egyház nem hagyhat fel – még az egyre ürülőbb templomokban sem – a remény evangéliumának a hirdetésével. Isten nem engedi, hogy az emberi történelem az önpusztítás éjszakájába fulladjon bele. „Isten nem engedi, hogy kiragadjuk magunkat a kezéből. Isten Isten marad, végtelen jóságával Megváltónk marad. Az ember nem az egyetlen szereplő.” (Közép-európai pásztorlevél, 11). Vándorutunkat Máriával járjuk, nehézségekkel, de mégis az örömteli célbaérés reményével. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok