|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Karácsony ünnepe / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Karácsony ünnepe / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását Iz 52,7-10 Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: ,,Királyként uralkodik Istened!'' Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását. Zs 97 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket. Zsid 1,1-6 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?'' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!'' [MTörv 32,43G] Jn 1,1-18 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2009
Az olvasmányhoz (Iz 52,7-10) Gárdonyi írja: „Mindig jólesik a lelkemnek, mikor fiatal embereket látok úton, akár vasúton, akár országúton. Ezek azért utaznak, hogy lássanak. Föl vannak szerelve földképpel, messzelátóval, kalauzkönyvvel, jegyzőkönyvvel s a szemükben az élet szeretete mosolyog. De vajon van-e köztük csak egy is, akit akár a szülők, akár a mesterek megtanítottak látni? Mert más a nézés, meg más a látás. Nézni mindegyike tud. Látni nem. (Gárdonyi Géza: Amiket az útleíró elhallgat, A látás – Előszó) Két okból idézem itt Gárdonyit. Az első ok: Fel kell fedeznünk, be kell látnunk, és el kell gondolkodnunk afölött a lélektani tény fölött, hogy nem azt látjuk elsősorban, ami szemünk elé tárul, hanem azt, amit belső világunkból kivetítünk a valóságnak tartott világra. A postás lénye szemünkben attól lesz valamilyen, hogy milyen hírt hoz. A világ legnagyszerűbb postásai között dobogón áll Izajás. Miért? Mert a „sors”-tól folyton üldözött maroknyi nép számára a legnyomorúságosabb helyzetben tudott olyan hírt közölni, ami lelket öntött beléjük, és Dávid-létükre szembe mertek szállni Góliáttal. A másik ok: Miközben ezt írom, már saját népemre gondolok. A magyar népnek is ilyen prófétára van szüksége, mint Izajás, aki újra önbizalmat és Istentől kapott küldetésébe vetett hitet tud adni e népnek. És akkor a magyar, mint annak idején a köpcös Botond, buzogányával lukat tud ütni Bizánc vagy New York, vagy akár Róma gazdasági vagy kulturális erődítményeinek érckapuján. Lehet úgy is olvasni Izajás mai napra kijelölt sorait, hogy azok a sorok nekünk, magyaroknak szólnak. Nem nehéz átültetni hazai talajba annak a meggyőződésnek magvait, melyből kinő az égig érő fa, összekötve minket a nekünk küldetést adó Isten világával. A szentleckéhez (Zsid 1,1-6) „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz.” Olyan ünnepélyes csengése van ezeknek a szavaknak, mint egy himnusznak. Csak ilyen tökéletesen ünnepélyes szavakkal lehet kimondani azt az igazságot, hogy gyökereink köré Isten szórta hajdan a humuszt. Csak ilyen ünnepélyes szavakkal méltó a figyelmet ráterelni arra, hogy egyén és nemzet csak akkor él, ha tudja, hogy gyökerei vannak, a gyökereknek a mindenekre Gondviselő ásott gödröt a földben, és az általa ültetett fa ágaival az égiek légkörét lélegzi be, hogy gyümölcse a Föld és a Nap porából teremje az Istent és embert gyönyörködtető nektárt. Mi sem bízhatunk másban, csak abban, „akit Isten a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. Krisztus elvitathatatlanul a miénk. Első királyunk Krisztus zászlaja alá állította ezt a nemzetet, és „Krisztus fönségesebb az angyaloknál” Íme, az ég légköre: az angyalok Krisztus körül, és a földbe kapaszkodó gyökér: Szent István, Krisztus zászlaja alatt. Az evangéliumhoz (Jn 1,1-18) Szó volt már arról mai elmélkedésünk elején, hogy más nézni, és más látni. Ugyanezt elmondhatjuk a hallásról is. Más dolog hallani, és más dolog érteni. Nos, akinek kifejlődött az érzéke a halláson keresztül az értésre, azt lenyűgözik a kikezdhetetlenül igaz és felülmúlhatatlanul ünnepélyes szavak: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” Goethe lábainál ülve mondom, hogy „áttanulmányoztam a filozófiát”, de amikor erre a János-prológusnak nevezett csúcsra felkapaszkodtam, széttekintve magasabb csúcsot nem láttam, és a többi névvel jelzett csúcsok ennek öcsikéi, és játékszerek ehhez képest. Emberi teljesítmény (kegyelemből), ha valaki képes alulról felmászni erre a csúcsra, de kimondhatatlan kegy, az ember, az anyagvilág mérhetetlen felmagasztalása, ha Valaki onnan fentről leereszkedik az anyaghoz, az emberhez. Ez a legszentebb misztérium, ez Krisztus megszületése az emberek világában, ez a Karácsony. A legnagyobb önbizalom, amire ember szert tehet, az, ha kimondhatja: „Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.” Mi, akik Krisztushoz tartozunk, Jánossal együtt kimondhatjuk ezt, tudhatjuk ezt, vallhatjuk ezt. Ez a tudat, ez a hitvallás az igazi ünneplés, ez a Karácsony, mely magában foglalja a Húsvétot és a Mennybemenetelt is; a mi feltámadásunkat, a mi mennybe emelkedésünket. Buzgán József |
|||
|
|||
| HOMILIA 2006 Karácsony üzenete Akik olvasták Zelma Lagerlöf karácsonyi legendáit, hajlamosak úgy képzelni, hogy Jézus születésének napján az egész világ ünnepelt: a tűz nem égett, a vadállatok nem haraptak, a gonoszok keze célt tévesztett. Akik látták Murillo festményét a betlehemi barlangról, azt hiszik, hogy a jászolban a szalmaszálak is aranyból voltak. Akik hallották Mozart C-dúr miséjét, az a benyomásuk, hogy karácsonykor az angyalok hegedűkísérettel több szólamban énekeltek. Ezek fantáziaszülemények. Persze, megértjük a művészeket: a karácsony túl nagy esemény volt ahhoz, hogy az érzelmeket is meg ne mozgassa. De mi nem a legendákhoz, képzőművészekhez fordulunk ma, hanem az ősforrásokhoz: az evangéliumokhoz. Ragadjuk ki a szövegből azokat a vonásokat, amelyek isteni kinyilatkoztatást akarnak közölni és örömhírt. A karácsony mának szóló üzenete Isten a történelem Ura. Az I. században Róma intézte a világ sorsát. A császár parancsának mindenki engedelmeskedett. Úgy tűnt, ő a világ ura. Ezzel szemben az evangélista leszögezi: csak Isten tervének eszköze. „Augustus császár rendeletet bocsátott ki, hogy írják össze az egész földkerekséget.” Mikeás a megváltó születését Betlehembe jövendölte. A Szentcsaládnak azonban semmi oka nem lehetett arra, hogy Betlehembe menjen. A császár parancsára erre tízezrek kelnek útra. Csak azért, hogy Mária és József Betlehembe juthasson. Lukács következtetése: Augustus tudtán kívül Isten tervét hajtja végre. A történelem kormánykerekénél Isten áll, orgonáján Ő játszik. A híradókból úgy tűnik, mintha a világ sorsát Moszkvában, New Yorkban, Brüsszelben határoznák meg. Mintha a történelmet az ENSZ székházában vagy az Elysée palotában írnák. Mintha az USA elnökétől, vagy az iráni sahtól függenének az események. A betlehemi születéstörténet igazolja: minden úgy történik, ahogyan az Úristen akarja, vagy megengedi. Ez valóban örömhír – evangélium számunkra! Karácsony örvendetes üzenete. A kisember élete értékes. Az angyalok hírül adják a pásztoroknak: „Kisdedet találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.” Az evangélista jelzi: Jézus nem palotában született, hanem istállóban, a város nem öltözött jövetelére ünnepi díszbe, csak ökör és szamár lehelt rá. Miért volt ennek hangsúlyozása különös jelentőségű? Mert az első hívek szegény, kitaszított „kisemberek” voltak. A szent író közli: a Megváltó síró csecsemőként születik, rászorul édesanyja gondoskodására, megtapasztalja a „kisember” életének minden ridegségét. Ez megint csak örömhír! Mert igazolja: azok számára is van jövő, akik számára a történelem nem szánt dicsőséget, hírnevet, gazdagságot, akik semmi mások nem tudtak lenni, csupán emberek. Jézus születésének leírásával az evangélista üzeni: a szenzáció nélküli emberi élet Isten előtt olyan értékes, hogy Isten Fia is ezt választotta. Nincs ok a félelemre. Az isteni követ bátorítja a pásztorokat: „Ne féljetek, pásztorok, nagy örömet hirdetek nektek: megszületett a megváltó!” Itt nem arról van szó, hogy ne féljenek a vadállatoktól, tolvajoktól, angyali jelenéstől. Hanem korunk félelme alól szabaduljanak fel. Ez pedig az Ószövetség alapvető félelme volt: vajon a nép hűtlensége miatt Isten nem bontja-e fel a szövetséget, nem hagyja-e magára választott népét. Amikor Jézus beleszületett ebbe az életbe, igazolta, hogy Isten IGEN-t mond az emberiségre, elfogad és örök barátságot köt velük. Felégeti a hidat maga mögött, hogy valaha is visszavonuljon a Földtől, az embertől. Lukács tehát közli: nincs ok a félelemre, van remény, embernek lenni érdemes! A mai ember fél a természeti energiáktól, a másik embertől, élettől, haláltól, a Mindentől és a Semmitől. De a karácsony igazolja: nincs ok a szorongásra, a történelem az ember javára eldőlt, a Föld Isten szeretetének tárgya. Fellini Édes élet című filmjében egy helikopter hatalmas kitárt karú Krisztus szobrot szállít Róma fölött. A szórakozó emberek föl se figyelnek rá. A betlehemi Kisdedben az élő Krisztus húz el fölöttünk, jaj nekünk, ha karácsonykor elvétjük a Vele való találkozást. Még van lehetőségünk rá! Ámen Hajnal Róbert/Magyar Kurír | |||
|
|||
|
HOMILIA 2003
KARÁCSONY - ÜNNEPI
MISE
1. Szeretjük a
karácsonyt? Erre a kérdésre számos válasz adható, de mégis induljunk ki
abból az alapállásból, hogy a karácsonyt alighanem minden – keresztény
kultúrkörhöz tartozó – ember szereti. Ha azt kérdezzük, hogy “miért szeretjük
a karácsonyt?” – arra alapvetően két válasz adható. Az egyik szerint azért
szeretjük, mert az olyan élvezetes (fun– ejtsd: fan), kellemes; ezt a
gondolatot fejezi ki a “kellemes karácsonyi ünnepeket” című jókívánság. A
másik szerint azért szeretjük a karácsonyt, mert az – egyházias szóval –
kegyelmi ünnep, Istentől kapott “jó”, amely jobbá tesz; ezt a gondolatot
fejezi ki a „kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket!” című jókívánság A kétféle válasz kétféle gondolkodásmódot takar. Az egyik élvezni akarja az életet, mint ahogy élvezni lehet egy finom ételt, tengerparti nyaralást, egy autót (némely típusnak ilyen nevet adnak: Ford fun – azaz élvezetes Ford). A másik Istennel összefüggésben látja a földi életet, olyan isteni ajándéknak, melyet okosan kell leélni, hogy majd a folytatása is “fun” – azaz “élvezetes” legyen (természetesen nem evilági tartalommal). Úgy is mondhatnánk, hogy az egyik élvezettel akarja elfogyasztani az életét, a másik felelősséggel akarja átadni életét teremtő Istenének. Az elmondottakból is látszik az összefüggés: a karácsonyhoz való viszonyunk az Istenhez való viszonyunk függvénye. Értelemszerűen máskent viszonyul a karácsonyhoz egy hivő, mint egy nem hivő. Ennek analógiájaként 2. Kétféle viszony létezik Jézushoz, akit a mai evangéliumi szakasz (Jn l,1-5.9-14) a világossághoz hasonlít. János evangéliumának prológusa, a Logos-himnusz az ószövetségi biblia teremtés-elbeszélésére utal. Ott az Atyaistenről szól, aki a világosságot megteremtette, itt pedig Jézusról szól, a világ világosságáról. A világosság a szimbolika nyelvén a teremtő erőt jelenti, és ellentéte a sötétségnek, ami a semmit fejezi ki. Egy koromsötét szobában nem 1átunk semmit, de amint egy pici fénysugár jut a szobába, általa máris „megteremtődik” a berendezés. Amint a fény valósággá teszi a tárgyakat a korábbi semmit sem látáshoz képest, úgy teremtette Isten a világot a semmiből. Ezt vagy elhiszi valaki, vagy tagadja. Erről mondja az evangélista, hogy a világosság, vagyis Jézus a világba jött, de egyesek nem fogadták be, mások befogadták. Egyesek tagadják, Istent, mások hisznek benne. 3. Miért vállalta Jézus az elutasítás kockázatát, ami már megmutatkozott betlehemi születésénél is? Ez a kérdés foglalkoztatja Babits Mihályt a Karácsonyi ének c. versében: “Miért fekszel jászolban, ég királya?” – majd négy versszakon keresztül sorjáznak a kérdések. Az evangélista válasza.: Jézus azért jött a. világba, hogy megvilágítson minden embert. (Jnl,9). Mai szóhasználatta1 úgy fogalmazhatnánk, hogy Jézus nem klub- és párttagokban gondolkodott, még csak nem is népben és nemzetben gondolkodott, hanem az egész emberiségben gondolkodott. Nem csak a hozzá közelálló cimborákban gondolkodott, nem csak egy ennél emelkedettebb nemzeti vezető volt, hanem az egész emberiség megváltója. Nem csak azokat szerette, akik őt is szerették (vö. Mt 5,46), hanem kivétel nélkül szeretett minden embert. A gyűlölködőket és a köpködőket is szerette (Lk 23,34). 4. Miért szeretjük mi keresztények a karácsonyt? Nem azért, mert “fun.”, élvezetes, hanem mert látjuk, mennyire szüksége van az emberiségnek a megváltásra. Mert ma is vannak gyűlölködők és köpködők, vannak csak klub- és párttagságban gondolkodók, kevesen vannak a népben és nemzetben gondolkodók, és elvétve vannak az emberiségben gondolkodók. Szükségünk van a minden embert megvilágító világosságra., mert „aki sötétben jár, nem tudja, hova megy’ (Jn 12,35). A viláag Teremtője szeretetből nekünk adta Fiát, hogy földi zarándoklatunkon bevilágítsa utunkat és biztonsággal célba érkezzünk. Erre emlékeztet bennünket a mai ünnep, karácsony. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |