|
|
HOMILIA 2007
A hármas kísértés egyéni és apostoli
életünkben
Ahogy az opera nyitányában megtalálható a
zenemű valamennyi lényeges motívuma, úgy a pusztai jelenet is összefoglalja,
fókuszolja Jézusnak a Személyes Gonosz feletti győzelmét. Egyúttal előttünk is
fellebbenti a nagy Kísértő módszerét és példát ad legyőzésének útjára. Mert a
Sátán minket is megkísért egyéni életünkben és apostoli munkánkban egyaránt.
Ennek legyőzésére készít fel nagyböjt 1. vasárnapjának bibliai üzenete.
Jézus megkeresztelkedése után a Lélek
ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Számára a puszta nemcsak az
imádság helye, hanem csatamező is, ahol apostoli munkája megkezdése előtt
győzelmet arat a Gonoszlélek felett. A Sátán hármas kísértéssel áll elő: a
test, a hatalom és a népszerűség kísértésével. A Sátán fegyvertára 2000
esztendő alatt nem nagyon változott. Minket is ezzel a hármas kísértéssel
próbál elszakítani Istentől.
A test kísértése. A negyvennapos böjtben
megéhezett Krisztust az éhség, a test, a földi szükségletek kielégítése révén
próbálja a lelki értékekről eltéríteni. Azt súgja Jézusnak: „Oldd meg a földi
problémákat, a szociális kérdést. Adj kenyeret, emeld az életszínvonalat. Elég
volt negyven napig az imából, most már tessék az emberek földi gondjaival
törődni. Földi paradicsomot várnak tőled! Hagyd az Istent, meg a
mennyországot. Ne az égre nézz, hanem a földre! Messiás kell az embereknek, de
az ne a mennyei kenyérről prédikáljon, hanem teremtsen jólétet, egészséget.
Forradalmár legyen, ne Üdvözítő!”
Ez a mai embernek is a nagy kísértése. Ahol a
testi szükséglet úrrá lesz a lélek fölött, oda betör a démoni világ. Kell a
kenyér, a ruházat, a lakás, de „nemcsak kenyérrel él az ember”. A lényeg ezen
a szón múlik: „nemcsak”. A démoni világ azt harsogja: csak! Csak munka, csak
test, csak szórakozás. Minden van, csak Isten nincs! Ha a földi dolgok túlzott
hajhászása akadályozza lelki életünket, el kell tudni szakadni tőlük:
Középkori hajósok amikor a „mágneses sziget” közelébe jutottak, tengerbe
hajigálták a mágnesezhető rakományt, hogy megmeneküljenek az anyag vonzásától.
Ne engedjük, hogy beleragadjon a föld porába lelkünk! Apostoli munkában is
győzzük le a földi paradicsom megteremtésének kísértését. Jelszavunk legyen:
„Nem csak kenyérrel él azt ember!”
Hatalom kísértése. A Sátán diadalmas és
dicsőséges messiási karriert ajánl az Üdvözítőnek: Miért gyalogolnál nyomorult
vándorként Palesztina útjain? Ha leborulsz előtte, hatalmat kapsz tőlem. –
Jézus legyőzi a hatalom kísértését is: „Uradat, Istenedet imádd és csak neki
szolgálj!”
A második kísértés arra figyelmezteti a mai
keresztényt, hogy az ambíció, a hatalomvágy, a dicsőségkeresés mélyén mindig
ott rejlik a Démon kísértése. A középkor szívesen szőtt legendákat arról, hogy
valaki eladta lelkét az ördögnek. Ő pedig hatalomra segítette. Tudjuk, ezek
kitalált történetek. De mélyükön mindig van igazság. – A mai apostolt arra is
figyelmezteti, hogy ne a pénzre, bankbetétre, intézményekre építse missziós
tevékenységét. Merjen előállni a kereszt botrányának hirdetésével, vállalja az
igehirdetés oktalanságát, a földi biztosítékok helyett az Isten kegyelmében
bízzék!
Nem annak az élete sikeres, akiknek nevét
harsogják a médiák, aki belekerül a történelemkönyvekbe, aki megnyeri a
választásokat, hanem aki azt a feladatot teljesíti, amit az Atya kijelölt
számára.
A népszerűség kísértése. Végül a Sátán a
jeruzsálemi templom párkányára állítva Jézus, felszólította: „Vesd le magad!”
Mutass valami rendkívüliséget, használd ki a sztárkultuszt. Arra akarta
rávenni, mondjon ellene az Atya tervének. Lázadjon fel az Atya megváltói
akarata ellen, válassza a rendkívüliség, a szenzáció útját! Az Úr ezt is
visszautasította és vállalta a golgotai megváltást.
Helytelen úton járnak, akik a vallásban csak
a mazsolát keresik, a mindennapi kenyér nem kell nekik. Aki járnak templomtól
templomig keresve a legérdekesebb prédikációt, részt vesznek vallási
rendezvényeken, ha az farsangi bállal, táncmulatsággal van összekötve, de
másnap a misét végig alusszák. Odacsapódnak szektás csoportokhoz, mert ott
„bizsereg a vérük”, de a katolikus Egyház tárgyilagossága nem vonzza őket. –
Az apostolkodás területén is nagy a kísértés a rendkívüliségek hajhászására. A
csodás gyógyulásokra és látomásokra áradnak az emberek, mert igénylik a
szenzációt. A mai misszionáriusok merjék vállalni azt az utat, amelyet az Atya
kitervezett. Győzzék le a népszerűség, a szenzációhajhászás kísértését.
Jézus a pusztában negyvennapos kemény
aszkézissel készült feladatára. Nekünk még inkább szükségünk van a készületre,
hogy megtanuljuk a kísértések visszautasítását és az igazi értékek keresését.
Így fogjuk fel nagyböjti aszkézisünket. Ennek a beszédes jelképe lesz a
szentbeszéd utáni hamvazáson való részvétel. – Egyéni életünkben a megtérés
szándéka vezéreljen. – Városmissziós munkánkra való felkészülés szempontjából
pedig az apostolkodás tévútjainak kikerülésére való törekvés. Hamvazás közben
a pap Jézus szavai vési lelkünkbe: „Térjetek meg és higgyetek az üdvösség
örömhírében!” Magunkban mondjuk: „Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled
haljak, veled éljek!” Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
|
|
|
|
HOMILIA 2004
„Mindenki, aki
segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül!” (Róm 10,13) – Az iszlám hitvallása,
a Saháda így szól: „Nincs más Isten, mint Allah, és Mohamed az ő prófétája”.
Minden muszlimnak életében legalább egyszer, komolyan, lassan, átgondolva,
fennhangon el kell mondania. „Lá iláha ill Allaha” – ha egy jámbor embert
elfog a méreg, vagy közelít a halál, ez a mondás lecsillapítja; a gyermeket
szülő, felsikoltó asszony is elcsendesedik, ha ezt hallja. A Saháda minden
kérdés végső megoldása.
1. Nagyböjt első vasárnapján minden esztendőben Jézus megkísértésének
történetét olvassuk, hogy megerősödjünk: nem ez az egyetlen képlete emberi
sorsunknak. Van kísértés (harc) –, lehet ellenállás (nemet mondás) –, amelyből
szabadság, élet fakad és feltámadás. – a) Az evangéliumi leírásból, amely
minden bizonnyal Jézus személyes tanúságtételére, elbeszélésére megy vissza,
egészen világos, hogy a Lélek ösztönzésére (sőt Szentlélekkel eltelve) megy a
pusztába. Nem az örömtanyák elkeseredett világából „menekül”, – ahogy Scorsese
Jézus-filmje mutatja. Jézus tudatosan, határozottan indul el az Istennel való
bensőséges együttlét és az érte való küzdelem helyére. Nem véletlen az sem,
hogy 40 napot töltött ott: eddig tartott a vízözön, eddig volt Mózes a
Sínai-hegyen, eddig prédikált megtérést Jónás a niniveieknek, 40 évig tartott
Izrael vándorútja az Ígéret Földjére. Jézus 40 napot, az előkészületi idők, a
későbbi nagyböjt szimbolikus teljességét tölti egyedül, imádságban és böjtben.
b) Korunk látványra és élményre építkező életszemlélete kedvez a kísértésnek.
Kiszínezi, felnagyítja, vonzóvá teszi nemcsak a pénzért megvehető árut, de az
érvényesülést, az élvezetet is. Kísértés azonban korábban is volt, mióta a
Sátán próbára teheti kapcsolatunkat Istennel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
akár Jézus élete, akár a miénk folytonos viaskodás lenne a kígyókkal és az
oroszlánokkal. A „Krisztus utolsó megkísértésé”-ben állandóan kígyó kúszik
Jézus felé, azt sugallva, hogy ő Jézus lelke (női hanggal), nem kell
megváltania a világot, csak törődjön magával, legyen felesége és éljen egy
családban boldogan. Az igazi, evangéliumi Jézus végül is átélhetett bármely
kísértést, de ő, aki „kiüresítette magát és szolgai alakot öltött” (Fil 2,7),
nagyon jól tudta, hogy annak megvalósításáét, amiért jött, hogy megszabadítson
minket a kevélység, a gőg, az önzés, a lázadás bűneitől, csak egyetlen úja
van: az engedelmes alázaté, a szenvedésé, a kereszté, ugyanakkor a
föltámadásé. Számára nem létezett reális alternatívaként a földi ambíció, a
siker, a hatalom, a világi dicsőség. Erről szól az evangélium: Isten iránti
hűségével ezt utasította vissza. Az új Katekizmus ezzel a szép evangéliumi
hasonlattal fejezi ki Jézus tettét: Ő a „gonosz lélek legyőzője, megkötözte az
erős embert, hogy visszavegye annak zsákmányát” (Mk 3,27)”. Ez a győzelem
elővételezése annak, amit majd a szenvedés fölött is arat, ami az Atya iránti
engedelmesség: ez gyermeki szeretete leghatalmasabb megnyilvánulása lesz.
Jézus nem egy szánalmas áldozata az Istenellenes hatalomnak, tele erőszakkal,
üvöltéssel, vérrel, akinek Júdás segítségét kell kérnie. Jézus nem vette ki
saját hús szívét, mint valami belső zseb tartalmát, amikor a Sátánnal beszélt,
ő egyszerűen legyőzte, lefegyverezte, távol tartotta magától.
2. Jézus megkísértésének története azt mutatja be, hogy az Isten Fia, Jézus a
Messiás, Isten Fia, ellentétben a Sátánnal, aki csak látszat-világot kínál.
Miattunk szenvedte el a kísértéseket, mert együtt érző a mi gyöngeségeinkkel
(vö. Zsid 4,15). Nekünk akar segítséget nyújtani, mert egyedül ő tud segíteni
azokon, akik kísértésbe esnek (vö. Zsid 2,18). – a) Elsősorban azzal, hogy
figyelmeztet: van kísértés, van gonosz, aki nem csak a freudi ösztönök
oldaláról közelít. Akár hatalmat, akár érvényesülést, akár pénzt, vagy akármit
is ígér, nem szabad túlértékelnünk. Harcban állunk vele, küzdünk ellene, de
nem hiába és fölöslegesen, mert Jézus már legyőzte. – b) Ugyanakkor erőt is
ad: a kinyilatkoztatást, a Szentírást, Isten válaszait, amelyeket mi is
magunkévá tehetünk, kipróbálhatunk, igazolhatunk. Szüntelenül kínálja a
szentségeit, mint kegyelemforrást és az imádságot, a szoros Istennel való
kapcsolattartás eszközét. – c) S végül, kínálja a megbocsátást: „Menj, és
többé ne vétkezz!” (Jn 8,11) Ha elestünk, akkor sem vagyunk magunkra hagyatva,
van kiút, van visszatérés, van feltámadás. Így erősít minket Jézus arra a
hűségre, amelyben Isten régi népe hitvallást tett (ld. olvasmány), s amelyben
az újszövetségi Isten-népe is halad: „ha száddal vallod és szívedben hiszed,
üdvözülsz” (szentlecke).
3. Nagyböjt értelmünket és szívünket kell, hogy átjárja: a kísértésbe való
beleegyezés keserű tapasztalataiból a megtisztulás útja felé. „Ne vigy minket
a kísértésbe!” – imádkozzuk a Miatyánkban: „Ne engedj, Urunk belelépnünk,
beleegyeznünk, elbuknunk, vétkeznünk”. Keresztény éberségünket fenntartja az
önnevelés, önfegyelmezés böjtje, a nagyböjti, komolyabb, visszafogottabb élet,
kevesebb szórakozás, több törődés lelkünkkel, a szentgyónás, a
szentírásolvasás, a lelki visszavonulás (akár egy hétvége, vagy egy
lelkigyakorlat alkalmával). Mindennek külső jele a hamvazás szertartása, amely
életünk termékeny szakaszának jobb felhasználásra int minket. A most kezdődő
nagyböjt kegyelmi idejében igyekezzünk levetni „a régi embert, hogy a Teremtő
képmására állandóan megújuljunk!” (Kol 3,10) Ámen.
Pákozdi István/MK
|
|
