|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Nagyböjt 3. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Nagyböjt 3. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Isten ezt mondta Mózesnek: Vagyok, aki vagyok Kiv 3,1-8a.13-15 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. Erre Mózes így szólt: ,,Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!'' Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: ,,Mózes, Mózes!'' Ő azt felelte: ,,Itt vagyok!'' Az Úr ekkor így szólt: ,,Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!'' Azután azt mondta: ,,Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.'' Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni. Az Úr ezután azt mondta neki: ,,Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt, és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére. Mózes azt felelte Istennek: ,,Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ,,Mi az ő neve?'' -- mit mondjak nekik?'' Isten erre azt mondta Mózesnek: ,,Én vagyok az, ,,Aki vagyok''.'' Aztán azt mondta: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: Az ,,Aki van'' küldött engem hozzátok!'' Azután Isten azt mondta Mózesnek: ,,Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre. Zs 102 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat! 1Kor 10,1-6.10-12 Nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyjátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átvonultak a tengeren, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózes által a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla pedig Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, hiszen elpusztultak a pusztában [Szám 14,16]. Ez pedig számunkra előképként történt, hogy mi ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztító által [Szám 14,2.36]. Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett. Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Lk 13,1-9 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: ,,Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.'' Aztán ezt a példabeszédet mondta: ,,Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: ,,Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?'' De az így felelt neki: ,,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.''' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A természeti katasztrófák miértje és
üzenete
A média tele van szerencsétlenségek és
természeti katasztrófák szenzációival. Belecsap a villám egy gáztartályba és
harminc munkát a levegőbe röpít. Lavina indul meg az Alpokban és betemeti a
mentőexpedíció tagjait. Szökőár felkorbácsolja a tenger hullámait és falvakat
sodor el. Megremeg a föld Japánban és városok omlanak össze. Megrendítő
esetek. Alig van nap, hogy ne hallanánk hasonló hírekről. Tétován kérdezzük:
miért kellett ezeknek így történni? A kérdésen a régiek is elgondolkodtak.
Jézus korában Sioléban tizennyolc embert
agyonzúzott egy ledőlt torony. Pilátus vérfürdőt rendezett a jeruzsálemi
templomban áldozatot bemutató galileaiak körében. A Mesternek is föltették a
kérdést: miért engedi meg Isten a természeti katasztrófákat? Az Úr úgy
tekintett ezekre, mint jelekre, melyek megtérésre kell hogy intsenek és
bűnbánatra késztessenek. Nagyböjt 3. vasárnapja evangéliumának hallatán a XXI.
század emberét is ez a két kérdés foglalkoztatja: miért engedi meg Isten a
katasztrófákat és mit üzen velük.
Miért engedi meg Isten a természeti
katasztrófákat? Az emberiség fejlődését előre viszik. A természet mostohaságaival való küzdelem hozzájárul az ember tökélesedéséhez, a tudomány és technika kibontakoztatásához. Kihívás az ember számára a természet meghódítása. Semmelweis-t a gyermekágyi lázban tömegesen meghalt édesanyáknak a tragédiája serkentette kutatásra és korszakalkotó felfedezésével forradalmasította a sebészetet. Farady-t a halálos villámcsapások szomorú következménye késztette a nagyfeszültségű elektromosság vizsgálatára és megalkotta a villámhárítót. Ha vihartól, árvíztől nem kellett volna félnünk, talán még mindig vályogházakban, vagy nádkunyhókban élnénk. A fizika, a biológia, a meteorológia, az orvostudomány és a technika ezer ágának fejlődését az sürgette, hogy az ember fölül akart kerekedni a természet erőin. Az emberiség fejlődésének leghatalmasabb mozgató rugója a katasztrófák elleni küzdelem volt. Ráébresztik az embert teremtményi gyengeségére. Az embert ugyan isteni parancs készteti az anyagvilág feletti uralkodásra, mégsem szabad elfeledkeznie, hogy ő Isten után a második. Nem emelheti magát kozmikus gőgjében a Teremtő fölé. Pedig sokszor megpróbálta. Bábeli tornyát az égig akarta magasítani, hogy letaszítsa trónjáról az Istent. A Titanic hajó oldalára odafestette: „Ezt még az isten sem tudja elpusztítani.” A vicclap képén Gagarin, kihajolva az űrhajó ablakán, odakiáltott a felhőn ülő aranykarikás öregúrnak: „Az ember átveszi a világűr kormányzását.” Ha az ember nagyobbnak képzeli magát az istennél, a természet rádöbbenti: ember vigyázz, teremtmény vagy, nem egy súlycsoportban vagy a Teremtővel! Isten büntetése is lehet. Amikor az ember a végletekig ellenáll Isten jóságának, visszaél türelmével, ellöki irgalmazó kezét, túlteszi magát a jeleken és végképp megátalkodik, akkor Isten a kijózanító büntetéshez folyamodik. Ez történt a vízözön alkalmával. Noé hirdette a megtérést, jelül építette a bárkát, százhúsz évig közbenjárt. Kortársai azonban megátalkodtak. Csak a bekövetkezett természeti katasztrófa döbbentette őket rá, hogy a teremtő Istennel nem lehet büntetlenül dacolni. Mit üzen Isten a katasztrófákkal? Megtérésre felhívó jel. Amikor Jézusnak a jeruzsálemi vérfürdő meg a torony összedőlésének esetét hírül vitték, Ő úgy értelmezte, mint jelet, amellyel Isten megtérésre, bűnbánatra, életjobbításra akar figyelmeztetni. Nem foglalkozik a természeti katasztrófával részletesen, nem ad rá maradéktalan magyarázatot, csak arra szólítja fel hallgatóit, hogy a szerencsétlenségek híre indítson bűnbánatra. Voltak, akik úgy emlegették a dél-ázsiai tengerrengést és szökőárat, mint a vízözön után a legsúlyosabb katasztrófát. Miért nem tudjuk belőle az „idők jeleit” kiolvasni? Nehogy kísértetiesen beigazolódjék Noé korának eseménye: „A vízözön előtt az emberek ettek, ittak házasultak és nősültek, míg be nem következett a tragédia.” Miért nem hallgatunk a jóságos, szelíd, irgalmas Isten közeledésére? Miért csak a büntető Mindenható szavára döbbenünk meg? Vagy már arra sem? Borromei Szent Károly még engesztelő körmenetet vezetett mezítláb, kereszttel a vállán s pestisjárvány idején. Ma? Dudálunk, petárdákat durrogtatunk, pezsgőt bontunk… Állandó készenlétre figyelmeztető jel. Erről Jézus máskor így beszélt: „Legyetek hasonlóak az éber szolgákhoz, akik urukat várják, hogy mihelyt megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Ébre legyetek és virrasszatok, mert megjön a ti uratok azon a napon, amikor nem is várjátok és abban az órában, amikor nem is sejtitek.” Lk 12, 35-57, Mt 24,50. Egyik évben Agadírban történik földrengés, a másikban Skopjéban, a harmadikba Kelet-Pakisztánban. Nem tudom, az éjjel nem itt lesz-e? Az utakon naponta tucatjával következnek be közlekedési balesetek. Nem tudom, amikor legközelebb én utazom, szerencsésen érek-e úti célomhoz? A fenyegető katasztrófák ne tartsanak állandó izgalomban. Ellenkezőleg, a szüntelen készenlét miatt a legteljesebb nyugalomban éljünk. Szent Alajostól egyszer biliárdozás közben megkérdezték, mit tenne, ha megtudná, hogy öt perc múlva meg kell halnia? Azt felelte: „Tovább játszanék!” Íme, ez az állandó készenlét kimozdíthatatlan nyugalma! Ne halogassuk a megtérést, a nagyböjti gyónást, minden este indítsuk fel a bánatot, s akkor nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Földrengés, tűzvész,
hurrikán, egy híd váratlan leszakadása, tragédiák kapcsán magukat vallásosnak,
jó kereszténynek tartók jelentik ki: „Istenítélet! Megérdemlik! Meddig tűri
még az Isten az emberiség bűneit!” Az elhangzott szentírási szakaszok ebben a
közös gondolatban foglalhatók össze: Isten türelmes hozzánk. Ez a mindenható
Úristen egyik legfontosabb tulajdonsága, melyre a választott nép történelme
során eszmél rá. Hányszor kellett Istennek elviselnie népe hűtlenségét,
szűklátókörűségét, értetlenségét? Mégis Jahvét irgalmasnak és kegyesnek
ismerik, aki lassú a haragban, de gazdag a kegyelemben (vö. Kiv 34,6). Ő az,
aki nem vétkeink szerint bánik velünk (vö. Zsolt 103,8), hanem megbocsátó.
Türelme azonban nem öncél, nem gyengeségének a jele, hanem felhívás a
megtérésre. Időt akar adni nekünk, hogy fölismerjük és hozzá térjünk.
1. Jézus a bűnösök iránti magatartásában Isten türelmének megtestesítője. Szemrehányást tesz apostolainak, akik a barátságtalan szamariaiakra az istennyilát akarták lehívni (vö. Lk 9,55), elmondja a türelmes atya történetét a tékozló fiú nyugtalan, mindent elherdáló türelmetlenségével szemben (vö. Lk 15), meg a szívtelen szolgáról szólót, akinek bár ura 10 ezer talentumot engedett el, ő képtelen volt 100 dénárt szolgatársának elengedni (vö. Mt 18,23). Mielőtt pedig a szenvedésben megnyilvánuló végtelen türelmét látnánk, elmeséli a terméketlen fügefa esetét, amely ott áll a szőlőben, foglalja a helyet, a gazda ki akarja vágni, de vincellérje kérésére még hagy neki időt. Ilyen az Isten. Határozottan oszlatja tévhitünket: nem valamiféle istenítélettől kell félnünk, hanem attól, hogy egyszer lejár az időnk. A két katasztrofális hír hallatára közli Jézus, hogy Pilátus kegyetlenkedése a galileai zsidókon, vagy a főváros déli városfala fölött álló torony leomlása, és a 18 ember halála nem Isten bosszúja. Ezek jelek, amelyek arra utalnak, hogy Isten türelmét nem lehet próbára tenni. Észre kell venni látogatásának idejét, a megtérés idejét, az üdvösség idejét. A terméketlen fügefa – mi vagyunk. A kertész utolsó kísérlete – Isten kiváltságos szeretete, türelmének utolsó próbája. A szőlőbe ültetett gyümölcsfának minden lehetősége megvan arra, hogy gyümölcsöt teremjen. Ugyanígy nekünk is a világban, ahol élvezzük Isten nagylelkű szeretetét. Sorsunk a saját kezünkben van, vagy fölismerjük, hogy Istenhez kell térnünk és a bűnbánat gyümölcseit kell teremnünk, vagy elveszünk! „Ha meg nem tértek, elvesztek mindannyian” – kétszer is megismétli a mai evangélium. 2. Isten türelmének kinyilatkoztatásbeli alapja az ő bemutatkozása, az égő csipkebokor története. Mózes megtudja Isten nevét: „Én vagyok, aki vagyok”. Mózes ennek a névnek az erejével vezeti ki népét Egyiptomból. Ez a név ad erőt minden időben, jelenti Isten állandó jelenlétét népe körében. Jézus is erre hivatkozik, amikor gyakran mondja: „Én vagyok” (pl. Jn 8,28, - 13,19 stb.). Ez a név annyit jelent, hogy van még idő, Isten itt van velünk, ő értünk van, velünk van, bennünk van... Bízhatunk benne, ad még lehetőséget, életteret, időt, eszközöket, hogy javítsunk, javuljunk, mindent jobban tegyünk... Jézus végső szavaiban is ez az ígéret cseng újra: „Én veletek vagyok a világ végezetéig”. Isten a Létező, hozzá képest mi csak „vagyogatunk”, átmenetet képez az életünk a nemlét és az örökkétartó létezés között, amelyre meg vagyunk hívva, ideigtartó, esetleges a mi életünk. Isten az, aki öröktől fogva volt, mindig lesz, és itt van velünk! 3. A fügefa időt kap, táplálékot, hogy újraéledjen és gyümölcsöt hozzon. Valamikor, a ’60-as években a szegényes debreceni állatkertben, ahol még talán farkas sem volt, két oroszlán tanyázott. Egy német vándorcirkusz hagyta ott ajándékba. Az egyiket, mert annyira öreg volt, a másikat, mert annyira buta volt. Mit is kezdjenek egy kivénhedt és egy tehetetlen oroszlánnal, amiket csak etetni kell, ám semmit sem produkálnak – odaajándékozták az állatkertnek. Ekkor jött a váratlan fordulat: egy év múlva a nagydarab, ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában. Amit elmulasztott a cirkuszban, itt, az állatkert csöndjében megértette. A rács mögött artistamutatványokba kezdett a látogatók hatalmas ámulatára, fizetség nélkül, egymagában. Igaz, egy év késéssel, de hibátlanul. Ezt az Aesopus-mesébe illő történetet Pilinszky egyik írásában a türelem felfedezésének példájául közli (vö. Szög és olaj, 34). Emberi világunk hasonló: sok fügefa kiszáradóban, vagy kiszáradtan áll, talán haszontalanul (pl. Füzérradványban a Károlyi-kastély 90 hektáras elhagyott, elhanyagolt, kihalt parkja, évszázados fái, botanikus csodái.) Aztán a fügefa egyik napról a másikra rügyeket hajt, levelet és méztől csöpögő, húsos fügét terem. A vásott, tanulni nem akaró kölyök még lehet fizikus felfedező, az a lány, akit elképzeltél jövendő feleségednek és most minden tönkrement köztetek, még lehet a feleséged. A korábban szigorúságáról híres, taszító, hideg tanárod lehet kedves jó baráttá. Ami késik, nem (mindig) múlik (el)... Istennek van türelme hozzánk, mert jól ismeri a lélek rejtett labirintusait. Sokszor esztendőknek kell eltelnie, míg valami megtörténik. Istennek ez a végtelen türelme tágítja a mi beszűkülő jóindulatunkat: Ő, a velünk való, velünk érző, velünk és bennünk élő Isten. Ámen. Pákozdi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |