|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Nagyböjt 4. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Nagyböjt 4. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Isten népe az ígéret földjére lépve húsvétot ünnepel Józs 5,9a.10-12 Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: ,,Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.'' Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát. Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek. Zs 33 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik. 2Kor 5,17-21 Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által kiengesztelt minket önmagával, és nekünk adta a kiengesztelés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világgal, úgyhogy nem számította be bűneinket, és ránkbízta a kiengesztelés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala. Lk 15,1-3.11-32 Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.'' Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: ,,Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!'' Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és azt mondta: ,,Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!'' Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. A fiú így szólt hozzá: ,,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.'' Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ,,Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.'' Aztán elkezdtek vigadozni. Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt. Az így válaszolt neki: ,,Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.'' Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: ,,Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal. De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hízlalt borjút.'' Ő azonban azt mondta neki: ,,Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.''' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A tékozló fiú és bátyja A tékozló fiú története a keleti elbeszélő művészet remeke. Nem véletlen, hogy megmozgatta a művészek fantáziáját. Arany Jánostól Devecseri Gáborig, Pilinszky Jánostól André Gide-ig számtalan költőt és írót ihletett meg, Rembrandt képeitől Rodin szobráig témát adott a képzőművészeknek. A történetet az is ismeri, aki a Bibliát soha nem vette kezébe. Hívő emberek meg szinte unalomig hallották. Éppen ezért fenyeget a félreértés lehetősége. Fennáll a veszélye, hogy saját gondolataikat olvassák bele. A liturgia nagyböjt 4. vasárnapján olvastatja a szentmisében. Azt akarja, hogy legyünk nyugodtak, ha vétkeztünk, – mint a kisebbik fiú – Atyánk megbocsát. De ne legyünk nyugodtak, ha látszólag ártatlannak is tartjuk magunkat, – mint az idősebb fiú – távolabb kerülhetünk Istentől, mint a bűnbánó. Érdemes hát mindhárom szereplővel közelebbről megismerkedni. (Jelenits tanár úr remek pszichológiai érzékkel és mély biblikus ismerettel elemzi a szereplők jellemét „Betű és élet” című könyvében.) A tékozló fiú Első hallásra ő a történet főszereplője. Mi volt ennek a fiúnak a legnagyobb vétke? Apja szeretetének visszautasítása. Nem a könnyelműség, a tékozlás. Nem a paráznaság. Hanem, hogy szakított az atyai házzal. Hogy az apja személyes szeretetét visszautasította. A bűn igazi lényege: nem egy törvény megszegése, nem a jogrend megsértése, nem egy paragrafus áthágása, hanem a Mennyei Atya személyes szeretetének elutasítása. Isten meghív minket a vele való életközösségre. Részesíteni akar barátságában. Ha az ember ezt a meghívást elutasítja: ez a BŰN. Amikor Isten szeretetére azt válaszoljuk: NEM KELL! Nem járok a te utadon. A hamisan értelmezett szabadság. A fiú nem akart engedelmeskedni apjának. Aztán kénytelen volt engedelmeskedni egy béresgazdának. A maga feje után akart menni, s most mehet a disznócsorda után. Az atyai ház unalmasnak tűnt, s a sertésekre vigyázni vajon érdekesebb? Az otthon elhagyása szabadságot ígért, de rabszolgává tette. Amikor függetleníteni akarom magam az Istentől, a kisebbik fiú őrült filozófiáját követem: azt hiszem, Atyám korlátozni akarja szabadságomat és csak akkor bontakoztathatom ki magamat, ha elszakadok tőle. Legtöbbször csak saját keserű tapasztalatunk alapján döbbenünk rá, hogy szabadság helyett a bűn rabságát vettük magunkra. Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint a zsákutcából visszafordulni és elölről kezdeni mindent. Nem akkor szabad a folyó, ha áttöri a gátat és árvizet okoz, hanem ha magas gátak közé szorítva hömpölyöghet a tenger felé. Nem akkor szabad a mozdony, ha a váltónál kisiklik, hanem ha sínen maradva száguldhat célja felé. Nem akkor szabad a bor, ha szétfeszíti az abroncsokat, hanem ha a hordó dongái között érlelődhet. A pannonhalmi ebédlő egyik képe pontosan ezt ábrázolja. Aláírás: Libertate periit – A szabadság lett a veszte. Nem akkor válunk szabaddá, amikor elhagyjuk az istent, hanem amikor önként visszatérünk hozzá. Az apa Ő az elbeszélés igazi főszereplője. Milyen vonásait rajzolja meg Jézus? Nem ellenkezett a lázadó fiúval. Még arról sincs szó, hogy marasztalta volna. Arról viszont szó van, hogy várta. Amikor messziről meglátta, „elébe futott”. Nem várakoztatta meg. Kímélni akarta az utolsó lépések bizonytalanságától. Ez az apa: a mi Atyánk! A mennyei! Aki vár minket, ha elszakadtunk tőle. Akinek szíve azt súgja: egyszer visszatérünk hozzá. Akkor kész lesz a megbocsátásra. Szívére ölel és bűnvallomásunkat meleg ölelésbe fullasztja. Ettől az Atyától félnék én a bűnbocsánat szentségében? Merjem kinyitni a gyóntatószék ajtaját. Nem a velem elégedetlen, hanem a szerető Atya vár. Az idősebb fiú A történet harmadik szereplője. Ő csak külsőleg volt hűséges, igaziban jobban elidegenedett apjától, mint a „tékozló fiú”. A kisebbik fiú „atyám” megszólítással fordul apjához. Akkor is, amikor az örökséget kikérte, akkor is, amikor visszatért. Az idősebb testvér ajkáról ezt a megszólítást nem halljuk. Ő „hűséges” maradt, de nem a fiú ragaszkodásával, hanem a szolga pontos-kínos fegyelmezettségével. Tulajdonságai: féltékeny, irigy, keményszívű, a végtelenségig önző és gőgös. Erre a második testvérre nem is igen szoktunk figyelni. Pedig ő kell, hogy legjobban felkorbácsolja a lelkiismeretünket. Benne magunkra ismerünk A példázat elsődleges célja nem is az volt, hogy a tékozló fiúkat az Atya jóságáról meggyőzze, hanem sokkal inkább, hogy az otthonmaradókat rádöbbentse: nekik is szükségük van megtérésre. Ezek az úgynevezett „jó keresztények”. A kívülállókat pedig megvetik. Lenézik. Külföldre szakadt hazánkfia meglátogatja gyermekkora templomát. Elbeszélget az öreg sekrestyéssel, Anti bácsival. Többek között megkérdi: „Az új plébános miről szokott prédikálni?” „Azt én nem tudom” – válaszolja. „Hát mit csinál maga a prédikáció alatt?” „Várom az Áment, aztán felballagok a toronyba és elhúzom a delet.” – Így lehet valaki fizikailag közel a Mennyei Atyához, lélekben azonban fényévnyi távolságba kerül tőle. Úristen! Ments meg minket az olyan kereszténységtől, amely „szájával tisztel téged, szíve azonban távol van tőled!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
„Krisztus
követségében járunk... az ő nevében kérlek titeket: engesztelődjetek ki az
Istennel!” (2 Kor 5,20) 1. A svéd filmrendezőnek, Bergmannak van egy korai filmje: Nyári játékok a címe. Egy fiatal lány tragédiájáról szól, aki elveszíti egy autószerencsétlenség áldozatául esett egyetemista barátját. A lány megrendülve teszi fel a kérdést protestáns lelkész nagybátyjának: vajon érdekli-e Istent az ő szerelmi tragédiája? A válasz elutasító: van az Istennek más dolga, minthogy ilyesmivel foglalkozzon! Mire a lázadó, szenvedő leány kitör: „Ha Istent nem érdekli az én sorsom, akkor én sem törődöm vele. Szemébe köpök!” – Életünk teli s tele van beteljesületlen álmokkal, vágyakkal, délibábos reményekkel és szánalmas kiábrándulásokkal. A következmény sokszor: hátat fordítunk az Istennek, parancsainak, szándékainak, elindulunk egy újszerű, romantikusnak, vonzónak tűnő ösvényen, valójában az önzés lejtőjén, ami annyi, mint Isten ügyének semmibevétele, szembeköpése. 2. A Biblia, de állíthatjuk, a világirodalom legremekebb története, a tékozló fiúról szóló példabeszéd mégsem ennyire sötéten láttatja velünk az élet valóságát. Van ennek az evangéliumi részletnek egyfajta titkos vonzereje, amitől akkor sem tudunk szabadulni, ha már sokszor hallottuk. Ez az ellenállhatatlan erő pedig a történet főszereplőjéből, az apa személyéből árad. Nem az ifjú tékozlása a legmegdöbbentőbb. Könnyelműségből, léhaságból, paráznaságból van bőven. Az esemény mélypontja ott lelhető fel, ahol az apa egyedül marad, hisz a nagyobbik fia is már régóta távol van tőle, akkor is, ha ugyanabban a házban élnek. A két testvér között gyakorlatilag semmi különbség nincsen. Mindkettő szakított atyjával, ami a szeretet elleni legsúlyosabb vétek. Hogyne érintené mélységes szomorúsággal a fiaiért élő apát, aki tulajdonképpen a mennyei Atya. Amiért ez a történet nem egy a népmesék közül, nem egy régi bölcsesség tanmeséje, az a benne rejlő örömhír. Ettől evangélium, s ettől került éppen ma, Laetare=Örvendezés vasárnapja szentírási szakaszai közé. Van megoldás, létezik visszaút! A hazátlanság, otthontalanság érzése megtanít igazabbul látni az életünket. Az éhség és a nyomor megtanít értékelni azt, amit ajándékba kaptunk. A történet a legszebb színekkel festi le ezt a helyzetet: még a sertések eledeléből sem adott neki senki enni. Ez az elhagyatottság netovábbja. Mégis ez az állapot idézi fel benne az otthagyott atyai ház melegét, és tettei igazi súlyát: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened!” A belső fordulat óriási: ahhoz akar visszamenni, akit végképpen elhagyott, akit megtagadott, akiről lemondott, akit „szemen köpött”. Lám, amire a szülői szeretet nem tudta elvezetni, azt kiváltja annak távolsága, a kivettetés, a nyomor. Kezd már látni, értékelni, megbánni, szeretni. A példabeszéd evangéliumi üzenete a maga teljességében azonban mégiscsak a nagy találkozás pillanatában lesz nyilvánvaló. A fiú által megszerkesztett, „egész úton hazafelé” ismételt mondatot szinte végig sem tudja mondani, ahogyan ő elképzelte. Az a sokszorosan, minden reményét felülmúló szeretet, amelyet apja részéről kap, elképeszti, elfelejteti vele minden gondolatát. Az atya az öregember mosolyt keltő sietségével öleli, csókolja, köntössel, saruval, gyűrűvel öltözteti, a szabad ember elveszett jogaiba iktatja be. Mindebből kitűnik, hogy az apja „nagyobb tékozló, mint a fia”. A visszafogadás ünnepe mindennél nagyobb öröm. De kiderül az is, hogy az igazi szabadság nem az atyai házon kívül található. 3. Ennek a példázatnak a végén nem kell Jézusnak levonnia a tanulságot, nem kell utalni arra, hogy így tesz majd mennyei Atyánk is. Mindenki előtt világos, hogy Istenről van szó, aki a visszafogadásban, a nagylelkűségben, az újrakezdésben, a megbocsátásban felülmúlhatatlan. A tanulság tulajdonképpen az idősebb testvérrel történő dialógusból adódik: ez a számító, rideg, szolgalelkű báty sohasem szólítja apját édesapámnak, ám öccse minden hibáját, bűnét pontosan ismeri. Dacos gőgjében meg van győződve arról, hogy neki jutalom jár, annak pedig büntetés. Az ünnep fényében derül ki az atyai ház szeretetétől való áthidalhatatlan messzesége. S ekkor szinte „felrobban” az elbeszélés kerete: a „halott volt, de föltámadt, elveszett, de megtaláltatott” – megállapítás a fiún keresztül már elénk vetíti az elbeszélőt, magát Jézus Krisztust, a meghalt de föltámadt Fiút, aki minden bocsánatban ezt az elveszett, eltékozolt életet szerzi vissza és ajándékozza valamennyiünknek. Ő törli le a „szemen köpés” gyalázatát, amit mi tettünk. Ez a példabeszéd csúcsa. S bár arról nem szól a történet, hogy mi lett az idősebb fiúval, de tudjuk, hogy neki is meg kell térnie az atyához, be kell látnia, hogy nem élhet szívétől távol, és hogy nincs nagyobb érték az ő szereteténél. – „Kérlek titeket: engesztelődjetek ki az Istennel!” – hangzik Pál apostol felhívása. Igaza van. Előttünk áll a kiengesztelődés és a bűnbánat Rembrandt-i képe, „A tékozló fiú” (a Szentpétervári Ermitage-ban található). Indítsa meg elkérgesedő, egyre keményebbé váló szívünket, és vezessen haza mindannyiunkat a mennyei Atyához! Ámen. Pákozdi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |