|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 3. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 3. vasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 5,27b-32.40b-41 Az apostolok a Szentlélek által tanúságot tesznek Krisztus mellett. Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ,,Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.'' Erre Péter és az apostolok azt felelték: ,,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.'' Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Zsoltár / Zs 29 Magasztallak, Uram, mivel megmentettél engem. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.'' Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem! Szentlecke a Jelenések könyvéből / Jel 5,11-14 Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség. Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk ezernyi ezer volt [Dán 7,10], akik hangosan azt kiáltották: ,,Méltó a Bárány, akit megöltek [Iz 53,7], hogy övé legyen a hatalom és gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!'' Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: ,,A trónon ülőnek [Iz 6,1] és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!'' A négy élőlény azt felelte: ,,Ámen!'' A huszonnégy vén arcra borult és imádta az örökkön-örökké élőt. ALLELUJA Feltámadt Krisztus, aki mindeneket alkotta, és megkönyörült az emberi nemen. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 21,1-19 Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy halból is. Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: ,,Megyek halászni.'' Azok azt felelték: ,,Megyünk veled mi is.'' Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?'' Azt felelték: ,,Nincsen!'' Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!'' Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!'' Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik: ,,Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!'' Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: ,,Gyertek, egyetek!'' A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: ,,Ki vagy te?'' Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: ,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?'' Ő azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!'' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!'' Majd másodszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?'' Azt felelte: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!'' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd juhaimat!'' Aztán harmadszor is megkérdezte: ,,Simon, János fia, szeretsz-e engem?'' Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: ,,Szeretsz-e engem?'', és azt felelte: ,,Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!'' Ekkor így szólt: ,,Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Ha azonban megöregszel, kiterjeszted kezeidet; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.'' Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: ,,Kövess engem!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A tibériás tavi jelenet
Verne Gyula Sándor Mátyás című regényében
található egy titkosírási kulcs. Egy kockás lap minden négyzetébe egy betűt
kell írni. Föléje pedig egy rácsozatosan kivágott lapot helyezni, amelyen
helyenként ablakok vannak kivágva. Az ablakokban látható betűket összeolvasva
értelmes szöveget kapunk. E kód segítségével titkos üzeneteket válthatunk. –
Úgy tűnik, Szent János is kitalált egy titkos kódot. Titokzatos számokat,
szavakat rejtett el szövegében és tudta, hívei rájönnek a megoldásra. Akkor
pedig alapvető kérdéseikre megkapják a választ. – Húsvét 3. vasárnapján az a
feladatunk, hogy ráhelyezzük a titkos rácsot az evangélium szövegére és saját
égető problémáinkra mi is feleletet kapunk.
A kis-ázsiai egyházak problémái: Lehangolódás. Pünkösd után óriási lendülettel indult Jézus ügye diadalmas útjára. Az első nap háromezren megkeresztelkedtek. Rövid időn belül ötezerre emelkedett a hívek száma. 37-ben a kereszténység középpontja még Jeruzsálem volt, 47-ben már Antióchia, 57-ben Korinthus, 67-ben pedig már a birodalom fővárosa: Róma. Aztán úgy látszott, megtorpan a számbeli fejlődés. Az Egyház ugyanolyan nehezen fúrja bele magát a történelembe, mint bármely más intézmény. Ez lehangolóan hatott a keresztényekre. Szent János erre a rezignációra egy titokzatos számmal válaszolt: 153 nagy halat emlegetett. – A biblikusok szerint az ókori Keleten a biológiai könyvek a halak 153 fajtáját különböztették meg. Ez a szám jelképezné az összes emberfajtát. – János tehát azt akarná mondani: igaz, a különböző népekből, fajokból csupán kevesen tértek meg. A 153 fajtából mindössze 1-1. De nincs ok az aggodalmaskodásra: minden nép képviselve van már az Egyházban. Ez örömhír a mi számunkra is. Hiszen mi is megszenvedjük a számbeli csökkenés lehangoló voltát. De töltsön el örömmel, hogy Egyházunkban: a magyar egyházban is minden réteg megtalálható. „Ne félj, te kisded nyáj!” – hangzik felénk is a Mester biztató szava. Belső viszályok. A zsidó-és pogány-keresztények között kitört a nagy ellentét. A zsidóságból megtértek kényszeríteni akarták a pogány-keresztényeket a zsidó törvények megtartására. Ez csaknem szakadáshoz vezetett az ősegyházban. János titkos válasza: „A háló nem szakadozott.” Az apostol a század végén megállapította: a zsidó-pogány ellentét nem szakította szét az Egyházat. Nem kell az Egyház létét ma sem féltenünk a súrlódásoktól, nehézségektől. Krisztus vigyáz Péter hálójára. Az Egyház fennmaradása mellett isteni garancia kezeskedik: „A pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” A vezetés kérdése. Újabb problémaként merül fel: ki az Egyház legfőbb vezetője? János, az egyetlen tanú és apostol még élt Efezusban. Óriási tekintéllyel rendelkezett. Ő még látta az Urat. De Péternek már 3. utóda vezeti az Egyházat: Linus, Clétus, Kelemen. Ki hát most az Egyház feje? János, vagy Péter utóda? A hívek erre a kérdésre is választ vártak. János felelete: „Legeltesd bárányaimat”. Péter kapta a főpásztori megbízatást. Tagadását jóvátette, Krisztus megbocsátott. Az ő utódai a főhatalom birtokosai, nem János! De aki tisztséget visel az Egyházban, annak nagyon kell szeretnie Krisztust! Értsük meg Szent János üzenetét: nem az a döntő, hogy az egyházi vezető legyen a legrégibb tag. Az sem, hogy a legszentebb legyen. Majdnem azt mondhatnánk: még az sem, hogy a legalkalmasabb legyen a vezetésre. Az a döntő, hogy megbízatása Krisztustól származzék, illetve az ő tekintélyét képviselő egyházi felsőbbségtől. Péter apostol és utódai ennek mindig is tudatában voltak. Alázatosan, szerényen, de határozottan irányították is a krisztusi közösség életét. Teljesítették pásztori feladatukat: gazdag legelők felé irányították a rájuk bízottakat. A tanúságtétel különbözősége. Az üldözések idején sok keresztény lett vértanúvá. Ez hát a tökéletes Krisztus-szolgálat? A vértanúi halál? Vagy lehet tanúságtevő élettel is megdicsőíteni Krisztust? Az evangélista erre a dilemmára is megadja feleletet: rámutat Péter és János kettősségére a tanúságtételben. Igazolja, hogy Krisztus Egyházában egyforma értéke van a különböző szolgálatoknak. Még a hitvalló élet és a vértanúi halál is egyaránt a szentség útja Krisztus szemében. Azt hiszem, Krisztus egyformán értékesnek tartja, ha valaki a karitatív munkába kapcsolódik bele, vagy a kulturális szervezésbe, a templommal kapcsolatos kétkezi munkák végzését vállalja, vagy a hittanosok vezetését. Ha a templomi énekkultúra fellendítésére vállalkozik, vagy liturgikus szolgálatra. Az Egyházban mindenki megtalálhatja a Szentlélektől kapott karizmáinak leginkább megfelelő feladatot. Egyetlen feltétel van csak: ne a saját dicsőségét keresse, hanem a Jézus iránti szeretetet. Mondja el Péterrel: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged személyedben, de szeretlek embertársaimban, sőt szolgállak téged Egyházadban, templomodban is.” Ha az Evangélium felelet volt az ősegyház problémáira, akkor válasz lehet a mi kérdéseinkre is. Ne a betű szerinti helyszíni beszámolót lássuk benne, hanem örök válaszokat örök kérdésekre, Ne feledjük végső kicsengését, Jézus utolsó üzenetét: ne törődj semmi problémával, ne zavarodj össze, te csak „Kövess engem!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
A budai tabáni
templom előcsarnokának ásatásakor találták azt a XII. századi reliefet,
amelyen a magyarországi figurális díszítés egyik legkorábbi emléke látható.
Krisztus alakja egy tálszerű kerek mélyedésben, kiterjesztett karokkal trónon
ül, haja és ruházata szimmetrikusan simul hullámokba. Egyik kezében az Élet
könyve, a másikban a fölismerhetetlenségig szétroncsolt kereszt. A körben lévő
latin feliratról csak két szó olvasható: Orbita tollitur (az ösvényt eltörlik;
amikor elvész az ösvény, ahol a mi utunk véget ér). A román kor naiv, tanító
szimbóluma Jézus második eljövetelét ábrázolja. 1. János evangéliumának un. Epilógusában olvasható az a föltámadást követő csodálatos halfogás, amely igen nagy hasonlóságot mutat a Lukács evangélium egy korábbi eseményével, ahol Simon Pétert önismerete vallomásra serkenti: „Uram, menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Jézus pedig erre válaszul mondja: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,4-11) Ebben a leírásban kétszer is szerepel az a titokzatosan egyszerű kijelentés, ami kulcsa az egész történetnek, de az apostolok tapasztalatának, és későbbi életének is: „az Úr az!” A Tibériásnál tovább küszködő halászok a 153 hal láttán, az un. eucharisztikus mozdulatokat felismerve, ahogyan az utolsó vacsorán adta nekik a testét és a vérét, kétség nélkül tudták, hogy az Úr az. Ezt az összetéveszthetetlen tudatot erősíti a tömérdek hal megjelölése, annyi, hogy nem bírták kihúzni. A bőség mindig kísérője volt Jézus csodáinak: amikor ő ad, az Isten ad, aki nem méri szűkösen, aki túláradó mértékben juttat, gazdagon ajándékoz. A kánai menyegző bora, a megszaporított kenyerek, az élő víz, a jó Pásztor 99 juha, a 10 ezer elengedett talentum, a gazdagon kiárasztott pünkösdi Lélek mind a jézusi adakozás isteni bőségét jelenti. János evangélista azt is hangsúlyozza, hogy ez volt Jézus harmadik megjelenése. Akit Péter háromszor tagadott meg, s akinek háromszor vallotta meg szeretetét, aki harmadnap támadt fel, az most harmadszor, végső, utolsó alkalommal jelenik meg övéinek. Ha arra gondolunk, hogy a zsidó ember háromszoros esküje a legnagyobb bizonyságot jelentette, akkor itt éppen erről van szó: a leghatalmasabb bizonyság ez, Jézus él, itt van közöttünk, szeret, táplál minket. Ezzel véget is ér a János-evangélium, mert aki hiszi, aki ennek örömében él, az megváltott ember, annak nincs is szüksége többre. 2. A mai vasárnap története egy étkezésről szól. Nagyszerű emberi kapcsolataink legfontosabbika a közös étkezés, amely nem menza, nem gyors és egyéni, éhségűző gyomortöltés, hanem az emberközösség élménye. Az együtt megélt történések értékelése, elemzése, vagy ki nem mondott igazságok birtoklása, öröme, természetes tudata. Csak ritkán fogalmazzuk meg, de akkor is óvatosan, hogy a család, a közösség egyik tagja, milyen jó, hogy itt van (pl. egy nagy utazás után hazatértében, vagy betegségből fölgyógyultan). Régebbi erdélyi utazásaim emléke jut az eszembe: egy fehér magyar kenyér, egy doboz sajt, vagy csokoládé, kiadagolva, szétosztva, félretéve, beosztva, simogatva, fölemelve, megcsókolva, az összetartozás jele volt a szétszakítottság fájdalmában. Jézus, aki maga is beállt az éhező, szomjazó, szegény emberek sorába, annak idején vizet kért a szamáriai asszonytól, most föltámadása után enni hív valamennyiünket. Megjelenései jobbára étkezéshez kötődnek (ld. Emmausz). Tovább őrzi, kiszélesíti a húsvéti vacsora örömét, a töretlen bárány, a pászka-kenyér-test és a Kármel-hegyi bor-vér állandóságát. Átéljük Babits szavaival: „Az Úr nem ment el, itt maradt. / Őbelőle táplálkozunk / ...királyunk, Krisztus nem halott! / A mi Királyunk eleven! / A gyenge bárány nem totem...” (Eucharistia c. verse) 3. Persze ezzel is úgy vagyunk, mint amitől Heinrich Böll félti a mai embert: „ha megnevez valamit, azzal meg is ölheti azt, ha hangsúlyozottan megnevezek valamit, azzal keresztülszúrom, és fennáll a veszély annak, hogy a megnevezett dologból felszúrt pillangó lesz” (in Mérleg 85/3, 229). A Feltámadott Üdvözítő megjelenése mindig diszkrét, szelíd, nem kényszerítő, erőszakos, ugyanolyan, mint egész földi létében: hív, megkínál, közénk ül, példázik, tanít, felajánl, gyógyít, javít, ajándékoz, velünk imádkozik. Orbita tollitur. Hányszor vesszük észre, hogy ösvényeink elhomályosulnak, korábbi jóakarattal indult vállalkozásaink, kapcsolataink tönkremennek, megszakadnak, csorbulnak. Nem szabad kétségbe esnünk! Jézus jön, kér, hogy adjon, meghív és velünk étkezik, valahol ott folytatódik minden, ahol abbamaradt, ott, ahol a mi útjaink véget érnek. De jó volna hinni ebben: az Úr az, aki mindezt műveli, ő tudja mit, mikor és miért tesz – ezért rábízhatom én is az életemet; akár Péter vallomásával: Uram, háromszorosan is szeretlek téged! Ámen. Pákozdi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |