Liturgia-Cév.Húsvét 5./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	*Isten feltárta a pogányok előtt a hit kapuját* Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 14,21-27 Pál és Barnabás beszámol arról, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett velük az Úr. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Zsoltár / Zs 144,8-13 Istenem és királyom, magasztallak téged, szent nevedet áldom örökkön-örökké. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Szentlecke a Jelenések könyvéből / Jel 21,1-5a Isten letöröl szemünkről minden könnyet. Ekkor új eget és új földet láttam [Iz 65,17], mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet [Iz 52,1] Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt [Iz 61,10]. Halottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: ,,Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük [Ez 37,26-27]. Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet [Iz 25,8], és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás [Iz 35,10], és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.'' A trónon ülő így szólt: ,,Íme, megújítok mindent!'' [Iz 6,1; 43,19G] És azt mondta nekem: ,,Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.'' ALLELUJA / Jn 13,34 Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 13,31-35 Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Miután kiment, Jézus így szólt: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

A szeretet parancsa

A szeretetnek olyan szerepe van az erények között, mint a szíveknek az emberi szervezetben. A szív az egész szervezet középpontja, minden szervvel közvetlen kapcsolatban van. A szeretet a lelki élet centruma, amely semmi mással nem helyettesíthető. A szív ellátja az egész testet éltető vérrel, a szeretet az összes erényt táplálja és élteti. A szív éjjel-nappal megállás nélkül működik, a szeretet gyakorlását sem lehet felfüggeszteni. A szív betegsége az egész szervezetet megmérgezi, leállása a test halálához vezet. Éppígy a szeretet megszűnése a jellem teljes összeomlását vonná maga után.

A húsvét utáni 5. vasárnap olvasmányai az erények szívét, a szeretetet állítja figyelmünk középpontjába.

Jézus megélte a szeretetet. A szeretetről csak az tud hitelesen beszélni, aki maga is megéli a szeretetet. Visszatetsző, ha a buta ember arra buzdítja a fiatalokat, hogy legalább két világnyelvet tanuljanak meg. Cinikus, aki leszerelésről tárgyal és közben esztelen fegyverkezést folytat. Vérlázító a diktátorok képmutatása, akik „szabadság”-gal köszönnek. Ugyanígy hiteltelen lenne, ha valaki a szeretetről szépeket mondana, de maga nem teljesítené. Az Úr Jézus azért tudott a szeretetről csodálatos dolgokat mondani, mert maga is megélte, amit hirdetett. Ő az árulóját is tudta szeretni. Az utolsó vacsorán az első falat kenyeret neki nyújtotta. Elfogatásakor barátjának nevezte és elfogadta csókját. Igazolta, hogy még az árulóval szemben is lehetséges a szeretet.

Jézus hirdette a szeretetet. Búcsúbeszédében rámutatott, hogy Egyháza minden tagjának legfőbb feladata a szeretet. Mit tanított a mester a szeretetről?

Hogy parancs. „Az én parancsom, hogy szeressétek egymást!” Nem tanács, nem kérés, nem óhaj, hanem parancs, amelynek teljesítése kötelező. Megszegése nem tökéletlenség, hanem bűn!

Új parancs. Új a motiválása. Nem jutalomért kell szeretnünk, nem a viszontszeretet reményében, nem az emberi háláért, hanem Istenért! Új benne az egyetemesség: mindenkire kiterjed. A szimpatikusra és az ellenszenvesre, a kedvesre és a gonoszra egyaránt. Új benne, hogy erény. Állandó készség, egész életformánkat át kell hogy hassa. Ezért csak kitartó gyakorlás által érhető el. Tizian jelentette ki: „Egy képet csak abbahagyni lehet, befejezni nem. Azt a remek festményt, amit szeretetnek hívunk, csak a halál pillanatában fejezi be a Nagy Mester. Nekünk dolgozni kell rajta holtunkig.

Hogy mércéje: Krisztus. „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” Ő élete feláldozásáig szeretett. A szeretetnek tehát nincs felső határa, azt nem lehet eltúlozni. Azzal lehet bűnt elkövetni, hogy helytelenül szeretünk, de azzal nem, hogy túlzottan szeretünk! Jézus búcsúbeszédében is minden második mondatban felhangzik a „szeretet” parancsa. Mégsem válik unalmassá. Mert a legnagyobb zseni, Jézus ajkáról hangzik.

Hogy a keresztények ismertető jele. „Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Nem jelvényt tűzött mellünkre, nem egyenruhát írt elő, hanem a szeretetet tette meg megkülönböztető jelül.

Hogyan állok a szeretettel? Jézus követelményeinek fényében vizsgáljam meg magam. Ha legfontosabb parancs a szeretet, akkor gyónás előtti lelkiismeretvizsgálataimban kitérek-e erre a parancsra? Ha új parancs, törődöm-e egyetemességével, állandóságával? Ha krisztus a mértéke, az én szeretetem is mérték nélküli? Ha a keresztények ismertető jele, akkor nevezhetem magam „krisztusi”-nak? Nehogy lelkem rostáján a szúnyogot megszűrjem, a tevét pedig átengedjem!
Petőfi egyik versének címe: „Szeretlek kedvesem.” Irodalomtörténészek állítják, hogy bár a rövid versben 23-szor fordul elő a „szeretlek” szó, mégsem válik unalmassá, mert zseniális költő fogalmazta.

Jézus búcsúbeszédében is minden második mondatban felhangzik a szeretet parancsa. Ez sem unalmas, mert a legnagyobb zseni, Jézus fogalmazta.

Boldog XXIII. János reggeli imájának szavaival forduljak minden nap kezdetén a mesterhez: Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy akarok fogadni, mint akit te küldtél hozzám. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Végül add, hogy mindenkit legalább parányit közelebb vezessek hozzád. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

Az egyház Urunk feltámadása utáni időben telve van örvendezéssel és vigadozással. Kétségtelen, hogy ennek oka Urunk feltámadása, amely olyan nagy jelentőségű esemény, hogy nem elég csak egy, vagy néhány napig ünnepelni. Egy hosszú időszakra volt szükség, amelyet – bár egyetlen napnak tekint – de hetekig tart.
1. A mise kezdetén az új énekre szólít fel az egyház a zsoltáros szavaival. Sok okunk közül kettőre hívja fel figyelmünket. A csodákra és Isten hűségére. Mind a kettő olyan sajátosság, amely nem az emberre jellemző. A csodák meghaladják az ember képességét, az Isten hűsége nem hasonlítható az ember sokszor kicsinyes tetteihez. Rendkívüli esemény Urunk feltámadása, de ez bizonysága az Isten ember iránti hűségének.
Az apostolok folytatják missziós útjukat. A küldetés állandóan sarkallja őket, hogy a megbízatásukat minél tökéletesebben teljesítsék. Betekinthetünk lelkipásztori módszerükbe is. Nem elégséges megtéríteni a hallgatóikat, hanem az elmélyítésre is törekedni kell. Derbe városában számos követőre találtak. A siker láttán sem maradtak ott, hanem valamely ok miatt visszafordultak előző igehirdetői állomásaikra. Erőt öntöttek a tanítványokba, bátorították őket, és hősies kitartásra biztattak. Nem titkolták, hogy az Isten országába csak küzdelem és szenvedés útján lehet bejutni. Másik céljuk is volt az ismételt látogatásnak. A kialakult közösségeket nem hagyhatták vezetők nélkül, hanem alkalmas személyeket kellett kijelölniük. A kézrátétel és az imádság által adnak hatalmat és küldetést a szolgálatra. Az Úr oltalmába ajánlják őket, amely nemcsak egy jámbor szólás, hanem mögötte van az ő biztos meggyőződésük is, hogy Istenre számíthatnak. Ezután még hosszú utat bejárnak, visszaérvén beszámolnak mindarról, amit Isten általuk cselekedett. A legjelentősebb tapasztalatuk, hogy Isten a pogányokat is meghívta, és nem zárja ki őket az üdvösségből, hanem ők is a hit útjára léphetnek.
A múlt eseményeinek hallatára ismét csak az ujjongásé lehet a főszerep a zsoltáros szavaival. A 144. zsoltár az Isten uralmáról szól, és mondanivalója tökéletesen megfelel ennek a célnak. Az Isten uralma nem időszakos, hanem örökké tart. Ezért a magasztalás is örökké tart, amit a zsoltáros is folytatni kíván. Így már átlép az idő korlátain, és átvezet a szentleckében szereplő Jelenések könyvéhez. A liturgia lehetőséget ad arra, hogy a visszatérő válasz az Alleluja legyen.
A szentlecke elragad minket a mennybe, a mennyei Jeruzsálembe. Róma kötelében lévő kis falucska bencések által épített kápolnájában a szentélyt és a templomhajót elválasztva, oszlopokra építették a mennyei Jeruzsálemet. A nemes fából készült építményre aranylapokkal alakították ki az épületeket, a templom pedig a Bárány dicsőségének jele volt. Ez jól kifejezte, hogy a mennyei liturgia a végső cél, de már itt a földi liturgia ünneplésein is megérezhetjük az örökkévalót. A liturgia sajátja, hogyha földi eszközökkel is dolgozik, de mindig meg tudja adni annak igazi, örökérvényű értelmét. Ezért tekintjük liturgiánk minden elemét úgy, hogy az örök életre utal és kapcsolatba hoz minket.
Az Alleluja vers az evangéliumból idézi Urunk szavait az új parancsról. Az evangélium, amely Jézus búcsúbeszédéből való. Jézus nem hagy kétséget, hogy rövid időre eltávozik. Ez azt jelenti, hogy most dicsőül meg ő, az Emberfia, és benne megdicsőül Isten, de ő is megdicsőíti az Istent. A megváltás műve – ha látszólag legyőzetést jelent – végső győzelmet fog hozni. A megvalósulásig azonban élni kell a szeretet parancsát. Jézus erre példát ad a maga szeretetével, amit az emberek iránt érzett. Ez a mérce, amit a krisztuskövetőnek is meg kell tanulnia. Erről az igazi szeretetről ismerjék meg Krisztus tanítványit.
Az Úrtól kapott tanításra a hitvallással felelünk. Az első évezredben nem a misében volt a helye, hanem a beavató szentségek alkalmával. A szentség felvevőjének szabad választását bizonyította. Ezt évenként ünnepélyesen megújítjuk húsvét vigíliáján, de emlékezetünkbe idézzük minden vasárnap.
2. A húsvéti idő könyörgései a legrégibb szakramentáriumokból valók. Legnagyobb részüket teljes egészében innen vesszük, ami azt jelenti, hogy másfélezer éves múltra tekintenek vissza. De azok is, amelyek újaknak tűnnek, valójában ugyanonnan valók, esetleg több könyörgésből kiemelt részletek. A mai mise könyörgése a Geláziusz-féle szakramentáriumból való. Amikor egyszerű megszólítással Istenhez fordulunk, az egyház megállapítja a tényeket: „megváltottál és gyermekeiddé fogadtál”. Egyetlen kifejezéssel foglalja össze Urunk húsvéti misztériumát, szenvedését, kereszthalálát és feltámadását, amely számunkra a megváltást hozta. Urunk megszabadította az egész emberiséget a bűn szolgaságától. Nagy árat fizetett értünk. De ennél többet is kaptunk, amit igazában fel sem tudunk fogni: gyermekeivé fogadott minket Isten. Tehát nemcsak a bűn kötelékétől szabadultunk meg, hanem Isten gyermekei, közösségének tagjai lettünk. Erre utal akkor, amikor a keresztség szentségében a gyermek fejére önti a pap a keresztvizet, utána rögtön megkeni krizmával, mondván: „hogy szent népéhez tartozzál”. Ennek folytatása az örök élet, amire még az áldozási könyörgés is utal.
A miséző pap tetszése szerint választhat a húsvéti idő öt prefációja közül. Alapvetően mindegyik a húsvéti örömről énekel, de a mai vasárnap gondolatvilágába talán a második illik a legjobban. „A világosság fiai lettünk, és örök életre születtünk általa, a mennyország ajtaja kitárul nekünk” – imádkozza a pap, mielőtt belépünk az utolsó vacsora termébe, hogy Urunk asztalának vendégei lehessünk.
A vasárnapi mise búcsúztatóját és a hívek heti feladatát az ünnepélyes áldás egyik kérése fogalmazza meg: „Miután pedig a hit által új életre támadtok Fiával együtt a keresztségben, éljetek példája szerint itt a földön, hogy méltók legyetek eljutni hozzá, a mennyei hazába!” Ámen.

Verbényi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok