|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Mennybemenetel vasárnapja / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Mennybemenetel vasárnapja / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 1,1-11 Jézus az apostolok szeme láttára fölemelkedett az égbe Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.'' Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.'' Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.'' Zsoltár / Zs 46 Ujjongás közt ment föl Isten, az Úr égbe emelkedett harsonaszóval Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő. Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből / Ef 1,17-23 Isten Jézus Krisztust a mennyben jobbjára ültette Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt. ALLELUJA / Mt28,19a.20b Jézus mondja: menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! Én veletek vagyok a világ végéig. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 28,16-20 Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
„Tegyetek rólam tanúságot!”
Megrendítő élmény Jeruzsálemben meglátogatni
a Mennybemenetel templomát. Az Olajfák hegyének csúcsára épült. A hagyomány
szerint onnét ment a mennybe a feltámadt Jézus. Itt adta utolsó, legdöntőbb
parancsát apostolainak: a tanúságtételt. Ma a mennybemenetel ünnepén lélekben
zarándokoljuk el ebbe a templomba és alkalmazzuk Jézus üzenetét magunkra.
Ismerkedjünk meg a követelmény lényegével és megnyilvánulási formáival.
Mi a tanúságtétel? Ma: Ha közlekedési baleset, vagy utcai szerencsétlenség történik, a rendőr tanúkat keres. Olyanokat, akik az eseményt látták, hallották, tapasztalták. A tanút beidézik a tárgyalásra. Ott esküt tesz az igazmondásra. Kijelenti: nem fűződik személyes érdeke a vádlotthoz. Elmondja, amit látott, hallott, aztán hazamehet. A régi görög világban: a tanú (martűr) mást jelentett. Legalább is a tanúskodás tárgyát nem lehetett elválasztani a tanú személyétől. Az volt a garancia a megvádolt mellett. Tanúságtétel a Szentírásban Az evangéliumban elsősorban Jézus Krisztus szerepel, mint tanú. Maga így fogalmazta meg élete célját Pilátus előtt: „Én arra születtem, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” A Jel. Könyve őt nevezi „hűséges és igaz tanúnak”: Milyen igazságról tanúskodott Jézus? Hogy Isten szereti az embert! „A Mennyei Atya szeret titeket!” Hogyan tanúskodott Jézus? Szavaival. Prédikációiban hirdette az Atya szeretetét: „Úgy szerette Isten a világot…” De szava nem hideg, szenvtelen szó volt. Ő személyes vallomást tett az Atyáról. Nem propagandista, aki másokat rávesz valamire, de maga hideg marad. Jézus: tanú, aki személyes vallomást tesz. Életével. Gyógyításai, csodái, maga az élete is tanúságtétel volt amellett, hogy az Atya szeret bennünket. Ő olyasmiről tanúskodott, amihez nem volt elég a szó, sem a betű. Ha a szavak elegendők lettek volna, úgy Jézus bizonyára akkor jött volna közénk, amikor feltalálták a magnót, CD-t. Aztán kazettára, lemezre mondta volna üzenetét. Akkor azt csupán hallgatnunk kellene. Ha a betű elegendő lett volna, akkor Jézus bizonyára több nyelven leírta volna tanítását és akkor csak olvasni kellene mindössze. Jézus azonban olyasmiről tanúskodott, amire csak az élete volt elegendő. Az ő élete volt maga a bizonyíték, a garancia, az igazolás Isten szeretete mellett. Az apostolok is tanúk. A Mester parancsba adja nekik: „Tegyetek rólam tanúságot Jeruzsálemben, …” Ők tanúságot is tettek szavukkal. Minden prédikációjukat így kezdték: „Amit szemünkkel látunk, … (Jn 1,1). Feladatuk a feltámadásról való tanúskodásban csúcsosodott ki: „Mi láttuk az Urat feltámadása után.” A húsvéti Feltámadottban feleletet kaptak az élet minden kérdésére. Azért olyan öröm töltötte el őket, mint Archimedest Syrakuzában: „heuréka!”, mint a maratoni futót Athénban: „Győztünk!” Ezt tovább kellett adni! Erről nem lehetett hallgatni! Tanúságot tettek életükkel. A matematikához elég bizonyíték, ha a tanár világos szavakkal, szabatosan adja elő a tételt. Elég hozzá a szó. Élet nem kell mögéje. Földrajzot, kémiát ugyanígy le lehet adni. De Jézus tanítását nem lehetett leadni! Az apostol csak a megélt, magáévá tett életével tudta átadni az embereknek. A garancia maguk az apostolok voltak, hogy igaz, amit mondanak. Jézus tőlünk is elvárja, hogy tanúságot tegyünk róla a világ előtt. Csakhogy nálunk hiányzik ez a személyes elragadottság. Nekünk ezt az élményt a hitből kell merítenünk. Minden imádságunkban törekedjünk az istennel való Én-Te beszélgetésre. Minden szentáldozásunk legyen Krisztussal való személyes találkozás. Az élet minden hétköznapi eseményét avassuk bensőséges istenélménnyé! Akkor majd megcáfoljuk azt a vádat, hogy „régen egyetlen keresztény megtérített száz hitetlent, ma pedig száz keresztény sem tud megtéríteni egyetlen hitetlent. A tanúságtétel formái. A szeretet gyakorlása. Ha a családokba n békesség uralkodik, a családtagok szolgálják egymást, ha derűs öröm tölti el őket, a szomszédokkal össze tudnak férni, akkor hitelesen tanúskodnak Isten szeretetéről. A szentmisén való részvétel. Maga az eucharisztikus közösség is lehet tanúságtevő. A vasárnapi templomi közösség tanúskodik Krisztus feltámadása mellett. Gondoljunk csak arra, hogy a zsidók szombaton üli, a mohamedánok pénteken ünnepelnek, mi meg vasárnap. Ha egy kívülálló megkérdi, miért a vasárnap, válaszoljuk: „mert ezen a napon támadt fel Krisztus! Mi olyan közösség vagyunk, amely hisz Krisztus feltámadásában!” A II. Világháború alatt alakult Olaszországban egy mozgalom, amely fokolarini-nek nevezte magát. Ez annyit jelent mint tűzhely. Tagjai azt a célt tűzték maguk elé, hogy tanúságtevő életükkel sugározzák környezetükre a szeretet melegét, mint a tűzhely. Nem prédikáltak az evangéliumról, hanem élték az evangéliumot. Ez az igazi apostolkodás! Legyetek ti is tűzhelyek, fokolarinik, akik példaadó életükkel tanúságot tesznek a hiteles kereszténységről- XII. Piustól származik a mondás: „Ma nem hitvitázókra van szükség, hanem tanúságtevőkre!” Teljesítsük Jézus követelményét: „Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiket és dicsőítsék mennyei Atyátokat.” Ámen. Hajnal Róbert/ Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
A mai vasárnap
ünneplésének középpontjában egyetlen esemény áll, amit az evangéliumok és az
Apostolok cselekedetei is részletesen leírnak. Urunk Jézus Krisztus utolsó
alkalommal jelenik meg tanítványainak feltámadása után, kivezeti őket az
Olajfák-hegyére. Ott megadja nekik a missziós feladatot, majd szemük láttára
felemelkedik az égbe és eltűnik szemük elől. Az üdvösség történetének e fontos
eseményét már az apostolok is hirdették, az egyház mindig vallotta,
beletartozott a hitvallás anyagába, és soha semmi kétség nem fért ennek
igazságához. Ennek ellenére liturgikus ünneplése csak később kezdődött el.
Keletről Nüsszai Szent Gergelytől (+394), 388-ból származik az első híradás,
majd Aranyszájú Szent János (407) is tanúskodik az ünnep létéről. A nyugati
egyház emlékei nem sokkal későbbről valók. Philastrius (397) Brescia püspöke
könyvében említette az ünnepet. Ugyancsak Chromatius (+407/408) Aquilea
püspöke tanúskodik az ünnep létéről. Szent Ágoston (+430) már az egész világon
elterjedt ünnepről írt. Nagy Szent Leó pápa (440-461) pedig már az ünnephez
kapcsolódó homíliában fejti ki az ünnep jelentőségét. Így a húsvét utáni
negyvenedik napon ünnepelte az egyház Urunk mennybemenetelét. Az ősi
liturgikus könyvek, a szakramentáriumok tartalmaznak az ünnepre használatos
miseszövegeket. A prefációk története is érdekes. A két prefációból egyet
alakítottak ki a századok folyamán. Ez szerepelt az V. Pius-féle Missale
Romanumban, ma pedig ismét két prefáció közül lehet választani az ünnepen. Az
olvasmányok közül az ApCsel 1,1-11 és a Lk 24,36-53 teljes, vagy rövidebb
formában szerepel a bizánci és a nyugati egyházban egyaránt. Ókori római szokás volt ezen a napon az nép legegyszerűbb táplálékának, a bab első termésének a megáldása. Később körmenetet tartottak, megemlékezve Urunk mennyei bevonulásáról, a középkorban pedig a feltámadt Krisztus szobrát kárpitok mögé húzták fel a templom tetejéig, jelezve Urunk elmenetelét. Ekkor vitték el a húsvéti gyertyát is az oltár mellől. Ma az ünneplés időpontjának két lehetőségét adja az egyház. Az egyes püspöki karokra bízta annak eldöntését, hogy az évszázadokon át szokásos napon, a húsvét utáni negyvenedik napon, vagyis csütörtökön ünnepelnek, vagy a következő vasárnap. Hazánkban évtizedekkel ezelőtt ez utóbbit választotta a püspöki kar. Így a mai vasárnap ünnepeljük Urunk mennybemenetelét. A mise kezdőéneke az Apostolok cselekedeteiből való. A két fehér ruhába öltözött férfi szavaival kezdődik a mise: „Galileai férfiak! Mit néztek csodálkozva az égre? Ahogy Jézus a szemetek láttára a mennybe ment, úgy jön el egykor ismét, alleluja”. Az olvasmány is e könyv első 11 verse. Lukács, a könyv szerzője röviden az előzményeket foglalja össze, bizonyítva azt is, hogy Jézus él, tanította őket az Isten országáról. Ezért természetesnek is érezzük, hogy az apostolok kérdése is az ország helyreállítására irányul. Jézus azonban a Szentlélek eljöveteléről szól először, aki eltölti őket. Részletesebben kifejti nekik, hogy róla fognak tanúságot tenni egészen a föld végső határáig. Ezután Jézus végleg eltávozik közülük, és szemük láttára felemelkedik az égbe. A hívő nép az egyik koronázási zsoltárral válaszol az olvasmány tanítására. A miséző pap két szentlecke közül választhat. Szent Pál efezusiakhoz írt leveléből való részlet fő mondanivalói: kérés, hogy Isten gyújtson világosságot a lelkekben; aki megmutatta erejét Jézus Krisztusban, amikor feltámasztotta és a mennyben jobbjára ültette. Ő az egyház feje, s ebből következik, hogy mi pedig tagjai vagyunk. – A másik lehetőség a Zsidókhoz írt levélből való részlet. Összehasonlítja, hogy az ószövetségi főpapnak minden évben be kellett mutatnia az áldozatot, és ez mindig elégtelen volt. Jézus egyetlen áldozattal hozta meg a megváltást. A saját vérével váltott meg. Ezért már van reményünk, és ki kell tartanunk rendíthetetlenül reménységünk megvallásában. Az evangéliumban Jézus búcsújáról hallunk. Egy utalás az ő messiási küldetéséről, majd az apostolok megbízása: minden népnek a megtérést és a bocsánatot kell hirdetni. Ők tanúk lesznek, de még várni kell a Lélekre, aki erővel fogja eltölteni őket. Amikor Jézus eltávozik tőlük, nem reménytelenül, hanem örvendezve térnek vissza Jeruzsálembe. Ismerik feladatukat, és ezért ott vannak a templomban. Dicsérik és magasztalják az Istent. Az evangélium mondanivalóját emeli ki még jobban az evangélium előtti Alleluja-vers is, amelyben a közénk bevonuló Krisztus megadja a feladatot, de elhangzik az ígérete is: „Én veletek vagyok a világ végéig”! A mise könyörgése Urunk mennybemenetelét nevezi örömünk okának. De imádságában megjelenik annak a gondolata, hogy az előttünk járt Úr lehetővé teszi, hogy ahová a Fő eljutott, oda elérkezzen az egész test is. Ez az ember igazi felemelkedése, mert nincs kizárva a dicsőségből. Hálaáldozatot mutatunk be ezen az örömünnepen, mert a szentségi ajándékok hozzásegítenek, hogy törekedjünk a mennyei haza felé földi életünk során. A mai ünnepre két prefációt találunk. Az első a dicsőséges királyról szól, aki legyőzte ma a bűnt és halált. Fölment a mennybe, de nem azért, hogy magunkra hagyjon minket, hanem mint titokzatos testének tagjai, mi is követhessük őt. A második más oldalról közelíti meg az ember felemelkedését. A nagy ajándék, hogy isteni életét megosztja velünk, s így eljuthatunk abba a mennyei dicsőségbe, ahol a menny lakóival együtt zenghetjük dicsősége himnuszát. Szent Ágoston így méltatja a mai nap jelentőségét: „Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által. Így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől”. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |