|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Pünkösdvasárnap / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Pünkösdvasárnap / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Megteltek mind Szentlélekkel ApCsel 2,1-11 Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: ,,Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.'' Zs 103 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! 1Kor 12,3b-7.12-13 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: ,,Átkozott legyen Jézus!'', és senki sem mondhatja: ,,Jézus az Úr'', csakis a Szentlélek által. A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Jn 20,19-23 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A Szentlélek az egyház kormányosa,
vitorlája és horgonya
Az angyalföldi Béke-téri park szoborcsoportja
őshajót ábrázol. Gyerekek szívesen hancúroznak rajta. Egy kiskamasz fiú
azonban nemrég kritikusan megjegyezte: „Szép, de nincs rajta kormánykerék,
hiányzik a vitorla és horgonyt se látok rajta.” Templomba igyekvő hívő
embernek, ha rápillant, lehetetlen, hogy eszébe ne jusson róla Péter hajója:
az Egyház. De mi boldogan állapíthatjuk meg, hogy a történelem tengerére
kifutó Egyházat a Szentlélek jól felszerelte: Pünkösdkor vállalta, hogy Ő maga
lesz kormányosa, vitorlája és horgonya.
A Szentlékek az Egyház kormányosa Az Egyház hajója a történelem folyamán gyakran sziklák között siklott. De nem futott zátonyra, mert a Szentlélek kormányozta. Néha a vészhelyzetekben úgy tűnt: a hajótörés elkerülhetetlen. – Létének első évtizedeiben a „zsidózók” arra akarták kötelezni a pogányságból megtérteket, hogy tartsák be a Mózesi törvényeket. Ha ezt sikerült volna áterőltetni, sohasem lett volna Jézus népéből „világegyház”! Az I. Jeruzsálemi zsinaton azonban az apostolok kijelentették: „ Úgy tetszett nekünk és a Szentléleknek, hogy ne tegyünk elviselhetetlen terheket vállatokra.” – A IV. században Árius eretnek tagadta Jézus istenségét. A niceai zsinaton a Szentlélek sugallatára megfogalmazták az Egyház hitét: Jézus „egylényegű” az Atyával. – Napjaink égető kérdése: hogyan lehet az Egyház hittételeit a modern ember számára elérhetővé tenni. Bízzunk abban, hogy a Szentlélek jó kormányosa lesz ma is az Egyháznak. – A francia forradalom kimondta: nincs Isten! Ledér nőt imádtak a Notre Dame-ban, mint az Ész istennőjét. Mi lesz veled Egyház? Ne féltsétek, a Szentlélek nem engedi hajótörést szenvedni! A Szentlélek az Egyház vitorláját duzzasztó vihar Húsvétkor az Egyház hajója már fel volt szerelve. A hajósok – az apostolok készen állottak. Mégsem indult el, mert nem volt, aki vízre bocsátotta volna. A tanítványoknak csak arra volt erejük, hogy kilenc napon keresztül eget ostromló imába kezdtek: „Jöjj, Szentlélek Úristen!” És Ő eljött Pünkösdkor vihar formájában. Belekapott a vitorlákba és kifújta a nyílt tengerre. Akkor már kimerték vetni a hajósok a hálót. Fogtak is annyi halat, hogy csaknem szakadozott a háló: egy nap háromezret. Később az Egyház hajója sütkérezett a langyos vízben a békés öbölben. Emlékeztek ugyan a Mester szavára: „Tegyetek rólam tanúságot Jeruzsálemben, egész Júdeában, sőt a föld végső határáig.” De a tanítványok megrekedte az egyharmadnál. Jeruzsálemen kívül nem merészkedtek. A Szentlélek akkor az üldözés viharát támasztotta az Egyházra. A jeruzsálemi híveket menekülésre késztette, szétszórta Palesztina városaiba, sőt a Római Birodalom távol eső helyeire, hogy az Evangélium szikrája lángba borítsa a világot. A Szentlélek az Egyház horgonya A hajók oldalán lévő láncon függő horgony szimbólummá vált a művészetben. A horgony a reményt, a jövőbe vetett bizalmat jelképezi. Optimizmust sugároz a lelkekbe. Ma a nagy rezignációk idejét éljük. Az emberek kiábrándultak, reményüket vesztették, nem bíznak a jövőben. Ezért szétdobálják gyöngyeiket, erkölcsi értékeiket. Pótcselekményekbe menekültek és sötét reménytelenség üli meg a lelkeket. Ha valamikor, hát éppen napjainkban óriási szükség van a Szentlélek segítségére, hogy felmutassa előttünk a horgony szimbólumát, amely a jövőbe vetett reményt ébreszti bennünk. Áradjon el a missziós szellem az Egyház tagjaiban és sugározzák az optimizmust, a derűt, reményvesztett kortársaikra. Sík Sándor a „Megyeri hitvallás”-ban fogalmazza meg az általános reménytelenség közepette is élő derűlátást. A megyeri jamboree éjszakájában mindenhonnak a kilátástalanság kígyója sziszeg feléje. Mégis szeges bakancsának sarkát a vén homokba vágja és énekli az égre a remény vallomását: Hiszek! A kevesek egymásba tett kezében. A testvérszóban, a bajtársmarokban, Az érben, mely patak lesz és folyó, S halott tengerbe életet zuhant. A tiszta vízben, hogy sodorni tud. S mi az alapja a költő optimizmusának? A Szentlélekbe vetett hit. Aki hisz a pünkösdi Lélekben, aki tudja, hogy az Egyház hajóját és a világ jövőjét is a Szentlélek biztosítja, az meri a költővel megmagyarázni: Akit egyszer meglehelt a LÉLEK, // Annak mindegy lom, élet, vagy halál: // Az él és áll és énekel és alkot // Megyeren és Magyarországon, // Hétvilágrészen és a másvilágon, // Az Isten őtet úgy segélje Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Az Ószövetségben
Mózes korától kezdve a húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”,
amelyet hellenista hatásra pentékoszté-nak neveztek. Az ötvenedik nap
eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Majd később az Egyiptomból való
kivonulásra és a sinai törvényhozásra emlékeztek. A keresztények számára
szintén nagyjelentőségű események kapcsolódnak ehhez a naphoz. Ezek: a
Szentlélek kiáradása az apostolokra, az egyház alapítása és az Evangélium
hirdetésének megkezdése. Mindhárom esemény Urunk ígérete szerint történt,
illetve vette kezdetét. Ezért énekli ma boldog örömmel az egyház az Esti
dicséretben: „Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja; ma megjelent a
Szentlélek az apostoloknak a tűzben, és karizmatikus ajándékokat osztott
nekik; elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:
Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja”. Mikor került be ez az ünnep a keresztény kalendáriumba? Szent Pál említi, hogy Efezusban marad pünkösdig (vö. 1Kor 16,8). Nem lehet azonban eldönteni, hogy az ószövetségi, vagy a keresztény pünkösdről ír. Az Elvirai zsinat (313) tanítja, ha valaki nem tartja meg pünkösd ünnepét, új herezist vezet be az egyházba. A 4. században már egyre több említés történik az ünnepről, és azoknak a katekumeneknek a kereszteléséről, akik a húsvéti vigílián valami oknál fogva nem részesültek a beavató szentségekben. Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa beszédeikben fordultak az újonnan megkereszteltekhez. Az éjszakai virrasztást mindig az eucharisztia ünneplésével fejezték be. Később ez a virrasztás szombat délutánra került át. A Gelaziusz- és a Gergely-féle szakramentáriumok több könyörgést és miseszöveget tartalmaznak erre az ünnepre. A középkorban több külsőséggel is emelték az ünnep jelentőségét. Sequentia is került az ünnephez és a 6. századtól nyolcaddal ünnepelték, amely egészen a II. Vatikáni zsinat liturgikus rendelkezéséig tartott. Ma a húsvéti idő befejező ünnepének tartja az egyház úgy, amint az ókeresztény korban is volt. Ünneplése azonban nem a szokásos. Vigília misét tartalmaz a Misekönyv, amelyet az ünnep I. esti dicsérete előtt vagy után kell végezni. A vigília mise sajátossága, hogy az igeliturgiában négy olvasmány szerepel. Azokat az ószövetségi részeket választotta ki az egyház, amelyek kapcsolatban állnak valamiféleképpen pünkösd ünnepével. Az első a bábeli nyelvzavar (Ter 11,1-9), és az emberek ettől kezdve nem egy nyelven beszéltek. – Az apostolok beszédét megértették hallgatóik, bármilyen nemzetből valók is voltak. A második olvasmány a választott nép ünnepéről szól, hogy húsvét utáni ötvenedik napon megünnepelték a Sínai-hegynél történt szövetségkötést (Kiv 19,3-8a.16-20). – Az Egyház megünnepli az új szövetség igazi gyümölcsét: a Szentlélek kiáradását. A harmadikban Ezékiel látomását olvassuk a csontmezőről (37,1-14). Éltető lelket ad a csontoknak az Isten. – A Szentlélek az Éltető Lélek az egyházban, de az egyes emberek számára is. Ez utóbbi helyett lehet Joel próféta könyvéből (2,28-32) olvasni egy részletet, amely az Úr Lelkének minden emberre való kiáradásáról szól. – Ezt a Szentlélek tökéletesen megteszi az emberek számára. A szentlecke, a könyörgések, a válaszos és az allelujás zsoltár a legváltozatosabb formában könyörögnek, kérik a Szentlelket, hogy töltse el, árassza el a világot, és az egyes embereket is ajándékaival. Az ünnepi mise kezdőéneke így szól: Az Úr lelke betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, tud minden szóról, alleluja. Már az ének hangulatával ráirányítja a figyelmünket a szentírási szakaszokra. Az olvasmány a pünkösdi eseményről, a szentlecke Szent Pál tanítását mondja el a lelki adományokról. Az alleluja vers előtt hangzik el a 13. századból származó szekvencia, a Jöjj, Szentlélek Istenünk (Veni, sancte Spiritus). Az alleluja vers díszes dallamának könnyebben történő megjegyzése miatt szöveget énekeltek hozzá. Így alakultak ki a szekvenciák. Az evangélium a nagy ajándékról szól: apostolainak mondja az Úr húsvét estéjén: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek titeket. A pünkösdi mise prefációja összefoglalja az ünnep tanítását. Az első: a húsvét szent titkát teljessé tette. Érdemes elgondolkodni, hogy mennyire nem lett volna teljes Urunk feltámadásának dicsősége. Milyen lett volna a hirdetés és a tanúságtétel? Az ApCsel eseményei rávilágítanak a teljességre. – A mise eucharisztikus imájában kérjük: gyűjtsön egybe a Szentlélek mindnyájunkat, akik Krisztus testében és vérében részesülünk. Ma pedig azért mondunk köszönetet, ami mindennek az alapja: Jézussal való közösség révén az istengyermekség nagy ajándékát kaptuk. – Ma az egyház születése napján pedig minden népre kiárasztotta az istenismeret fényét. Ismerve az emberiség vallástörténetét, a sok eltévelyedést, a zavaros istenfogalmakat és kultuszokat, csak hálával tölthet el az igazi fény. – Az egység és az összetartozás mindig az ember nagy vágyai közé tartozott. Ma megvalósult, amikor a sok különböző nyelvű embert az egy közös hit megvallásában egyesítette. Ezért méltán zenghetjük: Szent vagy, szent vagy! Az áldozás utáni könyörgésben a kegyelem megőrzéséért és az ebből táplálkozó gazdagabb életért könyörgünk. A húsvéti idő lezárását jelenti, hogy az elbocsátáshoz kétszeres alleluja is csatlakozik. Szent Ágoston gondolatával zárjuk az ünnep méltatását: „Akkor ugyanis a hívők egy nyelven beszéltek, most pedig a hívők egysége minden nyelven megnyilatkozik: Így tehát most is minden nyelv a miénk, mivel annak a testnek vagyunk a tagjai, amely magába foglalja őket”. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |