|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Szentháromság vasárnapja / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Szentháromság vasárnapja / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Az Úr útjának kezdetén alkotott engem Péld 8,22-31 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott. Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt. Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források, még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem. Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait, amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé. Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat. Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap-nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor. Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni. Zs 8 A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések'' dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged. Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt. Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad.Lába alá vetettél mindent: minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat, az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon! Róm 5,1-5 Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Jn 16,12-15 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
A Szentháromság titka A föld legmagasabb hegye a 8800 métert meghaladó Himalája. Csúcsára csak a legbátrabb hegymászóknak sikerül feljutni jó vezető segítségével. Aki vállalja a fáradalmakat, csodálatos élményben részesül. Szentháromság vasárnapján a szentírási szövegek felvezetnek minket a hittitkok csúcsára. Aki ráhagyatkozik az Úr Jézus tanítására, bepillanthat a háromszemélyű egy Isten belsőéletének csodás gazdagságába. Az Újszövetség szentháromságtana 2000 évvel ezelőtt a Názáreti Jézus páratlan meggyőződéssel hirdette: „Boldog, aki hisz bennem, de jaj annak, aki nem akar megtérni”. Szédületes Jézus hivatástudata. Honnét merítette ezt a meggyőződését? Ő maga mutatott rá hivatásának alapjára: 1. Jézus az Atyáról isteni tulajdonságokat állított: „Engem az Isten küldött. Ő az én Atyám! (Mt 26,29) Amikor hozzá imádkozott, így szólította: „Abba, Atyám!” (Mk 14,36) Amikor búcsúzott tanítványaitól, kijelentette: „Az Atyától jöttem és beléptem a világba. Most elhagyom a világot és visszatérek az Atyához.” (Jn 17,28) 2. Önmagának is isteni sajátosságokat tulajdonított: „Nekem adatott minden hatalom mennyben és a földön.” Bűnöket bocsátott, pedig tudta, ezt csak Isten teheti. Kaifás kérdésére: „Te vagy-e az Isten Fia?” – Igen-nel válaszolt. Hallgatói előtt kijelentette: „Én és az Atya egy vagyunk.” 3. Jézus szerint a Szentlélek valóságos isteni Személy. „Kérni fogom az Atyát, küldje el nektek a Szentlelket. Ő majd veletek marad mindörökké.” (Jn 17,26) A bűnbocsánatot az Ő erejével közli: „Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyernek.” Az Egyház ajkán feltört a nagy kérdés: „Ki ez az Atya, ez a Fiú és ez a Szentlélek, akikben hiszünk, akikbe minden reményünket vetjük és akiket mindenek fölött szeretünk?” Jézus szavaiból egyértelmű, hogy mindhárman személyes Létezők, mindhárman isteni méltósággal bírnak és egymástól megkülönböztetett személyiségek. 4. Isten egyetlen volta Jézus szerint nem kétséges! „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30) „Én az Atyában vagyok, az Atya pedig bennem.” (Jn 10,38) Tehát az isteni természet legteljesebb azonosságát vallja három Személyben. Hogyan közelíthetjük meg értelmünkkel? Hogy ez hogyan lehetséges, ezt Jézus nem magyarázta meg. A kutató emberi értelem azonban próbál a titkok mélyére hatolni. A keresztény Egyház 2000 év óta nem szűnt meg gondolkodni a Szentháromság titkán és keresni annak értelmét. Ez a megoldás nem vezet a titok megoldásához, de elvezet egy olyan elmélyülő ismerethez, amely „igen-igen gyümölcsöző”. (I. Vatikáni Zsinat) Szent Ágoston zsenije így közelít a titokhoz: Isten önismerete. Az Atya a lét teljessége és minden hatalom birtokosa. Mindentudó. Öröktől fogva tökéletesen ismeri önmagát létének legbensőbb fázisáig. És ki is tudja mondani saját magát. Mint amikor az ember azt mondja: „Én”. Csakhogy az embernél ez egy elröppenő szó. Amikor azonban az Isten mondja ki magát, ebben benne van az egész lényege. Olyan eleven képe az Atyának, hogy él, mint Személy. Ez az isteni szó őbenne marad, mégis az Ő képe. Ezt nevezzük: kimondott isteni Szónak=Igének=Fiúnak. Ő egészen az Atyát tükrözi, hiszen az Atya önmagát mondta ki benne öröktől fogva. Ez a Személlyé váló isteni ismeret a második isteni Személynek, a Fiúnak öröktől való születése. Isten szeretete. Az Atya megismerve önmaga tökéletes képmását: a Fiút, kimondhatatlan jóakarattal árad feléje. Ugyanakkor a Fiú visszanéz rá és megismerve, hogy egész isteni természetét az Atyának köszönheti, mérhetetlen hálával viseltetik iránta. Az Atyától a Fiúhoz és a Fiútól az Atyához a szeretet végtelen árama folyik. Ebbe a kölcsönös szeretetbe beleadják egész élő magukat, egész istenségüket. Ez a végtelen isteni szeretet a lehető legtökéletesebb. Új Személyben nyilvánul meg. Ez a harmadik isteni Személynek az Atyától és a Fiútól való örök származása. Ennél mélyebbre emberi értelem nem képes hatolni a titok közelítésében. Itt már átveszi a helyét a leborulás és imádás. A hagyomány szerint erre utal a tengerparti kisfiú. „Püspök! Hamarabb kimerítgetem én a tenger vizét ezzel a fél kagylóhéjjal, mint ahogyan te értelmeddel megismered a Szentháromság titkát!” Sokan azt gondolják, az örök élet unalmas lesz. Ha megsejtjük az isteni élet mérhetetlen gazdagságát, akkor megértjük: teremtett értelem azt egy örökkévalóságon keresztül nem lesz képes kimeríteni. Mindig új, mindig friss lesz. Nem félünk. Nietzsche szellemesnek szánt gúnyolódásától: „Az unalmas mennyországot meghagyom az angyaloknak és a verebeknek.” Amit most csak hiszünk, azt az örök életben látni is fogjuk. Aquinói Szent Tamás himnuszával imádkozzuk: Uram, most csak arcod fátylát láthatom. // Kérlek, Uram, add meg, mire szomjazom: // Boldogan láthassam egykor színedet // És dicsőségedben dicsérhesselek. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
A Pünkösd utáni első
évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Amikor az üdvösség történetének
eseményeit megünnepeltük, mintegy összefoglalóul hitünk legszentebb
misztériumát ünnepeljük. A Katekizmus így foglalja össze tanításában: „Szentháromság misztériuma a keresztény hit és élet központi misztériuma. Isten misztériuma Önmagában. Tehát a hit többi misztériumainak forrása, azokat megvilágosító világosság. "A hitigazságok hierarchiájában" a legalapvetőbb és a leglényegesebb tanítás. "Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek, és amikor a bűnnel elfordulnak Tőle, kiengesztelődik és magához öleli őket." (234). Számos szentírási hely beszél az isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait, de a háromszemélyű egy Isten nevében kell a keresztség szentségét is kiszolgáltatni. Ugyanez történik a szentségek kiszolgáltatásánál is mindvégig az egyház történetében. Az egyházatyák megkülönböztetik a Szentháromság tanában a teológiát és az Oikonomíát (üdvrendet). Az első jelenti a Szentháromság Isten belső életének misztériumát, a másodikkal mindazt a művet, mellyel kinyilatkoztatja magát, és közli életét. „Az ökonómia föltárja számunkra a teológiát; és megfordítva, a teológia megvilágítja az egész ökonómiát. Isten művei föltárják nekünk belső lényegét, és viszont belső lényegének misztériuma teszi érthetővé összes művét” – olvassuk a Katolikus Egyház Katekizmusában (236). Az ókeresztény kor legjelentősebb Szentháromságról szóló műve Szent Ágostoné. Műve előszavában elmondja, hogy aránylag fiatalon kezdte művének írását (400-ban). Csak 16 évvel későbben folytatja és adja ki. Panaszkodik arról is, hogy művének számos részét elvitték tőle és terjesztették. Művét már képzett embereknek szánta. A misztérium liturgikus ünneplése csak később kezdődik. Bár a 6. században megvoltak az ünnep nyomai, de csak a 8. századból fennmaradt Geláziusz-féle szakramentárium közli a Szentháromság prefációját. De megtalálható a Szentháromságról való mise az un. fogadalmi (ma: alkalmi) misék között, amelyet Alkuin (+804) toursi apát készített. Ő volt az, aki Nagy Károly részére összeállította a votív miséket, az egész hétre és vasárnapra a Szentháromságról szólót. Ezt az összeállítást elküldte a fuldai rendtársaknak szeretete jeléül. Az ünnepet Stephanus, Lüttich püspöke (+920) vezette be. Elrendelte városában, majd szép zsolozsmát is szerkesztett az ünnepre. Utóda pedig az egész egyházmegye számára elrendelte. Ebben nagy szerepet játszott az állandó normann támadás, amelynek hitbeli ellenszerét és a sokat szenvedett nép igazi pártfogóját látta a Szentháromságban. Stephanus püspök nagy Szentháromság-tisztelő volt. Irt egy könyvecskét elődjéről, Szent Lambertről (670-ben száműzték), akinek egy fohászát írja le: „Istenem, kérlek, áldd meg szolgáidat; Isten, ki hármas egységben áldott légy!” Az írását egy nagyon szép doxológiával (dicsőítés) zárta: „Miközben uralkodik az élő Isten Háromsága teljességében s az egység fenségében, kinek dicséret legyen, s a szentek ujjongása; és folytonos hálaadás most és mindig a halhatatlan örökkévalóságon át. Ámen.” A püspököt székesegyházában a Szentháromság oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Róma nem helyeselte és nem fogadta el az ünnepet. III. Sándor pápa (+1181) így ír egy levelében: „Némelyek szokásba hozták, hogy Pünkösd nyolcadában a Szentháromság ünnepét ülik, mások az egyházi év utolsó vasárnapján. A Római Egyház nem fogadja el ezt a szokást, mert minden vasárnapon, sőt naponként megünnepeljük az Egységnek és Háromságnak ünnepét”. XXII. János pápa 1334-ben, az avignoni fogság idején rendelte el az ünnepet az egyetemes Egyház számára. A rendelkezés Róma számára volt fontos, mert önként megtartották mindenütt a világon. Ettől kezdve folyamatos a liturgikus ünneplés. A VI. Pál-féle Misekönyv még azzal tette tökéletesebbé az ünneplést, hogy a három liturgikus évnek megfelelően más-más szentírási szakaszokat olvastat a misén. A szentírási szakaszok rámutatnak arra, hogy a kinyilatkoztatás által az ember képes megismerni hitünknek ezt az igazságát. Az olvasmány a Példabeszédek könyvéből (8,23-31) való részlet. Istennek sajátja a bölcsesség, amely a teremtésben vezette. Ugyanez figyelhető meg az üdvösség történetében is. A Válaszos zsoltár szemlélni engedi az imádkozó embert az Isten teremtett műveiben, aki az emberre bízta mindezek használatát. A szentlecke (Róm 5,1-5) az ember reményéről szól. A hit által már megigazultunk, és a Szentlélek kiáradt a szívünkbe. Az Alleluja-vers az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőítése, amelynek titkát Urunk a búcsúbeszédében – a mise evangéliuma – tárja elénk (Jn 16,12-15). A mise könyörgése megköszöni a mennyei Atyának, hogy kinyilatkoztatta a Szentháromság életének belső titkát. Azt kérjük, hogy annak dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk. Amíg az áldozás utáni könyörgésben kérjük, hogy ez a misztérium megvallása szolgáljon lelkünk-testünk üdvösségére, addig a felajánló könyörgés csak az adományaink megszentelését kéri. A prefáció egy igaz himnusz, a Szentháromság magasztalása. Megvalljuk a három személyű egy Istent. Az igaz és örök istenséget úgy valljuk, hogy három különböző személyt imádunk egyetlen lényegben és egyetlen fönségben. Ezért méltán zeng a dicsérő ének a láthatatlan világ lényeitől: Szent vagy! Sokszor fejezzük ki hitünket e rövid magasztalással: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen”. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |