|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / C év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / C év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Melkizedek kenyeret és bort ajánlott fel Ter 14,18-20 Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: ,,Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten, aki az eget és földet teremtette, és áldott legyen a fölséges Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!'' Erre ő tizedet adott neki mindenből. Zs 109 Dávid zsoltára. Szólt az Úr az én Uramnak: ,,Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.'' Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében; a hajnalcsillag előtt, mint harmatot, nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: ,,Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.'' Jobbod felől az Úr áll, királyokat tipor össze haragjának napján. Ítéletet tart a nemzetek között: halomba rakja a halottakat, fejeket zúz össze a széles földön. Patakból iszik útközben, azért emeli magasra fejét. ALLELUJA! 1Kor 11,23-26 Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!'' A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!'' Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Lk 9,11b-17 Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!'' Azok ezt felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.'' A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!'' Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Jézus eucharisztikus szeretete
Raffaello: Disputa című freskóján a művész
egységben akarja bemutatni a hitet, az Egyházat és a történelmet. A kép
középpontjába hatalmas monstranciát állít. Ezzel nyilván igazolni akarja, hogy
az Eucharisztia a centrum, ahonnét minden kiindul. – Ha rám bízták volna a
témát, én inkább egy lépcső legfelső fokára állítottam volna az
Oltáriszentséget. Az Eucharisztia ugyanis nem kiindulópont, hanem cél, nem
alapkő, hanem zárókő, nem első tétele hitünknek, hanem utolsó. A képnek azt a
címet adnám: Isten szeretetének fokai. Ebben igazán csúcspont: az
Oltáriszentség. Úrnapján hajoljunk elmélkedő lélekkel Jézus evangéliumi
szeretete fölé és fedezzük fel ugyanezeket a tulajdonságokat az
Eucharisztiában.
Jézus eucharisztikus szeretete Számon tartó szeretet. Krisztus szeretete az Evangéliumokban azzal lep meg minket, hogy az számon tartó, névre szólító szeretet. Amikor András testvérét, Simont Jézushoz vezeti, az Úr néven szólítja őt, sőt új nevet ad neki: „Te Simon vagy, János fia. Ezentúl Péter lesz a neved.” Jn 1,42 Még nagyobb lehetett az apró kis vámos meglepetése, amikor Jézus megállt a fügefa alatt és nevén nevezve felszólt: „Zakeus, szállj le hamar!” Az Eucharisztiában is néven szólít, egyénileg kezel az Úr. Úgy érezhetem: én vagyok az a Simon, akiben nem az állhatatlan halászt látja, aki most, hanem az életét feláldozó hős apostolt, aki majd lesz. Nem a csaló vámost, hanem a vagyonát szétosztogató jótékonykodó polgárt. Ezért szeretek szentségimádásra jönni. Mert az Úr elé viszem utálatos kisszerűségemet. A „simon”-ságomat, és Ő előcsalogatja belőlem a nagyra hivatott „péter”-séget. Itt valósággá válik az Andersen mese álma: a csúf kis kacsából hófehér hattyú lesz az Eucharisztia légkörében. Azzá leszek belsőleg, akinek az Úr lát engem. Ráérő szeretet. Nagy emberek nagy terveket hordoznak lelkükben és nem érnek rá kis emberek ügyeivel foglalkozni. Legföljebb elintézik sebtében, pillanatok alatt. Nem így Jézus! Ő mindig mindenkinek rendelkezésére állt. Nikodémusra egész éjszakát volt képes szentelni. A szamariai asszonnyal hosszú órákat töltött Jákob kútjánál. A kafarnaumi százados kedvéért képes lett volna egynapi járóföldet megtenni, hogy szolgáját meggyógyítsa. Az emmauszi tanítványokkal is órákat vándorolt, hogy megmagyarázza nekik az Írások értelmét. Jézus ráér mellettem is megállni áldozáskor. Nem fojtja ajkamra a szót, nem sürget az imában! Ma az idő a legnagyobb hiánycikk. És amire leginkább vágyódik mindenki: hogy érjenek rá vele foglalkozni. De egyre kevesebben élnek körülöttünk, akik még hajlandók embertársaikra időt fordítani. Jézusban megérezzük, hogy Ő nyitott szívvel, nyitott füllel áll rendelkezésünkre. Teljes, ráérő szeretettel. Felemelő szeretet. Ennek a felemelő szeretetnek évezői voltak: a félénk Nikodémus, a könnyelmű szamarai asszony, a gyarló apostolok, sőt az áruló Júdás is. Nem különös, hogy küldetésének legmélyebb titkát a gyáva Nikodémusnak tárta föl? „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldte el”. Hogy messiási küldetését az enyhén szólva könnyelmű szamariai asszonynak nyilatkoztatta ki: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek”. Hogy a bűnös apostolokra bízta a bűnbocsátó hatalmat: „Akiknek megbocsátjátok vétkeit, bocsánatot nyernek.” És Júdástól az árulás pillanatában sem tagadta meg a „barátom” kifejezést és elfogadja csókját. Így szeret bennünket is az Eucharisztiában. Kiszolgáltatta magát nekünk az oltárszekrényben. Azt tehetünk vele, amit akarunk. Az ördögi varázslástól a sátánosok szentséggyalázásáig mi mindent elkövettek vele e nagy Szentségben! És Ő hagyta magát, mert hitt a magát megsemmisítő szeretet hatalmában. Valaki azt mondta: az utóbbi időben háromszor hatódott meg könnyekig az imameghallgatás miatt. Az volt rá legmélyebb hatással, hogy mind a háromszor bűnös állapotban tárta kéréseit Isten elé. Ezért nem is bízott az ima teljesítésében. És pont akkor és pont úgy nyert meghallgatást, ahogyan kérte. Ez annyira megrendítette, hogy elhatározta: meggyónik és új életet kezd. Hát, a mi Krisztusunk az Eucharisztiában is így szeret minket: felemelő, tapintatos, megbocsátó szeretettel. Henri Boulad Jézus napjainkban című könyvecskéjének alapgondolata: az Úr napjainkban visszatér a Földre. Végigjárja a modern világvárosokat. A szerző az evangéliumi üzenetet a technikai kultúrán nevelkedett ember számára a modern kor képeivel próbálja megvilágítani: Jézus elfogadja az érettségi bankettra való meghívást…, végigjárja a koraszülött kórházban az inkubátorok burái alatt élő csecsemők osztályát…, beül egy mozi elsötétített nézőterére a fiatalok széksorai közé…, elgyönyörködik egy alpesi táj varázslatos szépségén…, végül illegális munkavállalóként belekóstol a hajléktalanok, munkanélküliek, parki padon éjszakázók sorába. A szenzációs gondolat illusztrálja elmélkedésünk alaptételét: A 2000 évvel ezelőtt köztünk élt Jézus ma is szeretettel fordul felénk. Ma az Eucharisztiában árasztja ránk számon tartó, ráérő és felemelő szeretetét. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
Az ünnep helye a
liturgikus évben a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök. Azonban a püspöki
konferenciák megkapták a lehetőséget, hogy lelkipásztori szempontok miatt
áthelyezhették az utána való vasárnapra. Nálunk is ez történt. A 12. században nagyon elterjedt Berengar, Tours-i kanonok (+1088) tévtanítása az eucharisztiáról. Tagadta Krisztus jelenlétét, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de minden alkalommal visszavonta. Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magán-kinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna, Ágoston-rendi apáca részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában. IV. Orbán pápa (1261-64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264. nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának megmutatták a véres korporálét, és ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben született meg. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe. Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben viszik az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítenek különleges díszítésekkel. A barokk korban indultak fejlődésnek a körmenetek, amelyek megmaradtak mind a mai napig. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap, vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott, utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a Rituale tartalmazta, amely mind a mai napig érvényben van. Az ünnep kezdőéneke is az eucharisztiára utal, amelyet a 80. zsoltárból idéz az egyház: A gabona javával táplálta őket az Úr, és jóllakatta mézzel a sziklából. Az olvasmány a királyok fölött győzelmet arató Ábrahám és Sálem királyának, Melkizedeknek találkozóját mondja el (Ter 14,18-20). Melkizedek az igaz Isten papja megáldja Ábrahámot: Áldott legyen Ábrahám a magasságbeli Isten előtt. És áldott legyen az Isten, aki kezébe adta ellenségeit. Ábrahám elismeri az áldást azzal, hogy tizedet ad mindenből. A válaszos zsoltárt a 109. zsoltár, amely már túlmutat a Messiás király felé, aki minden hatalom birtokosa lesz. A szentlecke az Eukarisztia alapításáról szól. A legelső szövegtanú, amely megörökíti az utolsó vacsorán történteket úgy, hogy ebből már nyilvánvaló az ősegyház ünneplő gyakorlata is (1Kor 11,23-26). Az ünnephez – bár nem kötelező – hozzá tartozik a szekvencia, amely a mise szövegeivel együtt Aquinói Szent Tamás (+1274) csodás alkotása. Az Eukarisztia csodás titkáról szól az ünnepi ének. Bár utal az utolsó vacsora eseményére, de végig – mondhatjuk – az Eukarisztia magasztalásáról szól. A manna a választott nép számára eledel volt a pusztai vándorlás során. Így ez a Kenyér „vándorutunk erőssége”. Az evangélium pedig az egyik kenyérszaporítás (Lk 9,11b-17) elbeszélése. A mise könyörgése az eucharisztia és a megváltás kapcsolatáról szól. Itt hagyta Urunk ajándékként e csodálatos Szentséget, amely Urunk szenvedésére emlékeztet. De az emlékezésnél többet jelent, mert általa a megváltás gyümölcseiben részesülünk. A felajánló könyörgésben a béke és az egység ajándékáért könyörgünk, mert az Eukarisztia képes mindkettőt biztosítani számunkra. Az áldozás utáni könyörgés pedig előre mutat az örök élet felé. Nem véletlenül valljuk az Eucharisztiát az örök élet kenyerének. Erre az ünnepre két prefációból választhat a miséző. Az első a legrégibb szakramentáriumokból való karácsonyi prefáció. Még az V. Pius pápa féle Misekönyv is Úrnapjára a karácsonyi prefációt használta, a VI. Pál pápa féle misekönyvben azonban külön, az Oltáriszentségről szóló prefációként szerepel. A címe: az Eukarisztia Krisztus áldozata és szentsége. A második prefáció az eucharisztia gyümölcseiről szól: táplál, megszentel, szeretetben összekapcsol, kegyelemmel tölt el. Ez a prefáció teljesen új alkotás. Az ünnepi szentmise után következik a körmenet. Számunkra elsősorban az örök élet felé zarándoklásra hívja fel figyelmünket. Ezen a zarándokúton kísérőnk Urunk, aki még ezzel is tanítja híveit. De egyben tanúságtétel Urunk Jézus Krisztus mellett. A közömbössé és ellenségessé vált világunkban számos helyen elmaradt, de mintha a hívek ismét megéreznék ennek jelentőségét. Budapesten több templom között tartják, de a hírek szerint Hollandiában is újból elkezdik. Rómában II. János Pál pápa újította fel. Oltáriszentséget köszöntő énekkel indul a körmenet. Hagyomány szerint négy oltárnál áll meg a menet, ahol egy-egy evangéliumot énekel a pap. Az első állomásnál Krisztus jelenlétét valljuk meg az eucharisztiában. A második állomás tanúságot tesz arról, hogy a mise áldozat, ahol jelenvalóvá lesz Urunk örökérvényű, egyetlen áldozata. A harmadik felhívja figyelmünket az örök élet kenyerére, amely lelkünk tápláléka. A negyediknél elmélkedhetünk arról, hogy az Eukarisztia életünk vigasztalása. A liturgia ünneplésére válaszunk a hálaadás éneke, a Te Deum lehet. Köszönet, hála az elnyert ajándékokért, amelyekre jobban oda kell figyelni. Lelkünkben sokáig csengjen vissza és újítson meg az ünnep sok szépsége, meggyőződéssel vegyünk részt rajta. Visszhangozza lelkünk több mint hat évtizeddel ezelőtt tartott budapesti Eucharisztikus Világkongresszus himnuszát: Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat. Ámen. Verbényi István/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |