Újszövetség / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

IV. AZ ÉLET KENYERE

A kenyérszaporítás

¹Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. ² Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. ³ Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. ⁴ Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵ Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" ⁶ Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. ⁷ "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp. ⁸ Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ⁹ "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?" ¹⁰ Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. ¹¹ Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. ¹² Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen." ¹³ Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. ¹⁴ Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba." ¹⁵ Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Jézus a vízen jár

¹⁶Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, ¹⁷ bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk. ¹⁸ Erős szél támadt, s a tó háborgott. ¹⁹ Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek. ²⁰ De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!" ²¹ Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak.

Beszéd az élet kenyeréről

²²Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. ²³ Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. ²⁴ Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. ²⁵ Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?" ²⁶ "Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. ²⁷ De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot." ²⁸ Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?" ²⁹ "Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." ³⁰ De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? ³¹ Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni." ³² Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. ³³ Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak." ³⁴ Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!" ³⁵ "Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. ³⁶ De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. ³⁷ Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. ³⁸ Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. ³⁹ Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰ Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon." ⁴¹ A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér." ⁴² Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?" ⁴³ Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között. ⁴⁴ Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵ Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. ⁴⁶ Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. ⁴⁷ Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹ Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰ Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. ⁵¹ Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." ⁵² Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" ⁵³ Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. ⁵⁴ De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. ⁵⁵ A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. ⁵⁶ Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. ⁵⁷ Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. ⁵⁸ Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él." ⁵⁹ Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. ⁶⁰ Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?" ⁶¹ Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta? ⁶² Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! ⁶³ A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, ⁶⁴ de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. ⁶⁵ Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki."

Péter hitvallása

⁶⁶Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. ⁶⁷ Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" ⁶⁸ Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. ⁶⁹ Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." ⁷⁰ Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög." ⁷¹ Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül.