9.
|
Az apostolok
küldetése
1Összehívta
a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a
betegségek gyógyítására. 2Aztán
elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a
betegeket. 3"Semmit
se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se
kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. 4Ha
egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. 5Ha
valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a
port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul." 6Útra
keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és
gyógyították a betegeket.
Heródes kíváncsisága
7Heródes
negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek
gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 8mások
azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták
közül támadt fel valaki. 9Heródes
így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket
hallok?" És kereste a módját, hogy lássa.
A csodálatos
kenyérszaporítás
10Az
apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult
velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. 11Amikor
a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az
Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat
meggyógyította. 12A
nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Hagyd, hadd
menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és
tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában
vagyunk." 13"Ti
adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két
halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót
vegyünk." 14Volt
ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak:
"Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban." 15Úgy
is tettek, letelepedtek mindnyájan. 16Most
kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre,
megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 17Mindnyájan
ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot
szedtek össze.
Péter vallomása
18Amikor
egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele,
megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" 19Ezt
válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások
szerint a régi próféták közül támadt fel valaki." 20Most
hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy." 21Rájuk
parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. 22"Mert
- mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és
írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."
Jézus követése
23Amikor
az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát,
vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. 24Mert
aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az
életét, az megmenti. 25Mert
mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is,
de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved? 26Aki
ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni
fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok
dicsőségében. 27Igazán
mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak
meg, míg meg nem látják az Isten országát."
Jézus színeváltozása
28E
beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert,
Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. 29Míg
imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. 30És
íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 31Megdicsőülten
jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell
majd elszenvednie. 32Pétert
és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és
mellette a két férfit. 33Ezek
már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk
itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél. 34Miközben
ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe
jutottak. 35A
felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok!" 36Amikor
a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem
mondtak el semmit abból, amit láttak.
A nyavalyatörős
gyermek
37Másnap
történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett. 38Akkor
egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: "Mester, könyörgök, tekints fiamra,
egyetlen gyermekemre! 39Mert
időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri,
marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután,
hogy agyonkínozta. 40Már
kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." 41Jézus
így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még
körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!" 42Ahogy
feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a
fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút
és visszaadta apjának. 43Mindannyian
igen elámultak az Isten nagyságán.
Jézus másodszor jövendöl
szenvedéséről
Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt
tanítványaihoz:
44"Véssétek
jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe
adják." 45De
nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék
meg. De megkérdezni mégsem merték.
Az alázatosság
46Fölmerült
köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb. 47Jézus
szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé
állította, 48s
így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem
fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a
legkisebb köztetek, az az igazán nagy." 49János
vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt
űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk." 50Jézus
így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek
van."
III. ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ
A szamariaiak nem fogadják be Jézust
51Amikor
már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52Követeket
küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik
falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De
nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. 54Ennek
láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod,
lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!" 55De
ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. 56Ezután
más faluba mentek.
Jézus követése
57Amint
mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is." 58Jézus
azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de
az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." 59Egy
másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd
meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." 60"Hagyd
a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és
hirdesd az Isten országát." 61Egy
harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb
elbúcsúzzam a családomtól." 62Jézus
így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem
alkalmas az Isten országára."
|
|