Evangélium Szent Lukács könyvéből
 
FEJEZETEK
 
1  2  3  4  5  6  7  8  9  10  11  12  13  14  15  16  17  18  19  20  21  22  23  24
 
 
 
1.
 
Bevezetés
 1Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, 2ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, 3jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, 4hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.
 
I. A GYERMEKKORI ESEMÉNYEK
 
Keresztelő János születésének hírüladása
 5Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. 6Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. 7De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. 8Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, 9s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. 10Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. 11Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. 12Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. 13Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. 14Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. 15Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. 16Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. 17Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." 18Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban." 19"Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. 20Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni." 21A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. 22Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, 23s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. 24E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. 25"Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított."
 
Jézus születésének hírüladása
 26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." 34Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen." 38Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.
 
Mária meglátogatja Erzsébetet
 39Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. 40Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. 42Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? 44Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. 45Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
 
Magnificat
 46Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, 47és szívem ujjong megváltó Istenemben, 48mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, 49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. 50Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. 51Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, 52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. 53Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. 54Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, 55amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." 56Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.
 
Keresztelő János születése
 57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. 58Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. 59A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. 60De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni." 61Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának." 62Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. 63Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak. 64Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. 65A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. 66Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebből a gyerekből?" Mert az Úr keze volt vele.
 
Benedictus
 67Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: 68"Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. 69Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. 70Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: 71megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, 72hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. 73Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, 74hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, 75szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. 76Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, 77hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, 78Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, 79hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa." 80A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.
 
 
 
2.
 
Jézus születése
 1Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. 2Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. 3Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. 4József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. 7Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.
 
A pásztorok hódolata
 8Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. 9Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. 10De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 12Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektettett, bepólyált gyermeket." 13Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!" 15Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!" 16Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. 17Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. 18Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. 19Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. 20A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
 
A névadás
 21Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.
 
Jézus bemutatása a templomban
 22Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, 24s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
 
Simeon éneke
 25Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. 26Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. 27A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, 28karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: 29"Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, 30mert látta szemem üdvösségedet, 31melyet minden nép színe előtt készítettél, 32világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." 33Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. 34Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - 35a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."
 
Anna prófétaasszony
 36Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, 37aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. 38Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.
 
Visszatérés Názáretbe
 39Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. 40A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
 
A tizenkét éves Jézus a templomban
 41Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. 43Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. 44Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. 45Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. 46Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. 47Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. 48Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk." 49Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" 50Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. 51Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. 52Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
 
 
 
3.
 
II. AZ ELŐKÉSZÜLET
 
Keresztelő János működése
 1Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, 2Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, 4ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 5A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, 6és minden test meglátja az Isten üdvösségét." 7Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: "Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől? 8Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak. 9A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek." 10Ekkor megkérdezte a tömeg: "Mit tegyünk hát?" 11"Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen". 12Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, 13s így szóltak hozzá: "Mester, mit tegyünk?" Ezt felelte nekik: "Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva." 14Megkérdezték a katonák is: "Hát mi mit tegyünk?" Nekik így felelt: "Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal." 15A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. 16Ezért János így szólt hozzájuk: "Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. 17Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse." 18És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.
 
Keresztelő János fogságba vetése
 19Heródes negyedes fejedelmet is megrótta testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettéért, amit Heródes elkövetett; 20amiket az megtetézett még azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost.
 
Jézus megkeresztelése
 21Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, 22és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
 
Jézus családfája
 23Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, 24ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, 25ez Mattatáé, ez Ámoszé, ez Náchumé, ez Heszlié, ez Naggájé, 26ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé, 27az Jochanané, ez Rezáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nerié, 28ez Melkié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmadamé, ez Eré, 29ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié, 30ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé, 31ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattatáé, ez Nátámé, ez Dávidé, 32ez Izaié, ez Obedé, ez Boászé, ez Szalmozé, ez Nachsoné, 33ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Perecé, ez Júdáé, 34ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náchoré, 35ez Szeruché, ez Regué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selaké, 36ez Kenáné, ez Arpachsádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeché, 37ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenané, 38ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.
 
 
 
4.
 
Jézus megkísértése
 1Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult 2negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. 3Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!" 4De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember." 5Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. 6"Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. 7Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz." 8Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" 9Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! 10Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak, és: 11Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." 12De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!" 13Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.
 
Jézus Galileába megy
 14Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. 15Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.
 
Jézus a názáreti zsinagógában
 16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18"Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. 21S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették. 23Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!" 24Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. 25S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. 26De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. 27Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. 29Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. 30De ő áthaladt köztük és eltávozott.
 
Jézus Kafarnaumba megy
 31Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket. 32Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.
 
A kafarnaumi ördögűzés
 33Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. 34Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje." 35Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belőle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. 36Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?" 37Híre elterjedt az egész környéken.
 
Péter anyósának meggyógyítása
 38Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. 39Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.
 
Betegek gyógyítása
 40Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket. 41Sokakból gonosz lélek ment ki, így kiáltozva: "Te az Isten Fia vagy!" De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus.
 
Jézus magányba vonul
 42Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. 43De ő azt felelte: "Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem." 44És hirdette Júdea zsinagógáiban.
 
 
 
5.
 
A csodálatos halfogás
 1Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. 2Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. 3Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. 4Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!" 5"Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -, 6és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. 7Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. 8Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" 9Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. 10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." 11Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.
 
A leprás meggyógyítása
 12Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" 13Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal megtisztult a leprától. 14Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: "hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik." 15A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből. 16Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.
 
A béna meggyógyítása
 17Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte. 18És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék, 19de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. 20Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek." 21Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?" 22Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: "Miféle gondolatokat forgattok magatokban? 23Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy: Kelj fel és járj? 24De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani!" Ezzel a bénához fordult: "Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!" 25A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament. 26Mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták az Istent, és félelemmel eltelve mondották: "Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk a tanúi."
 
Lévi meghívása
 27Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: "Kövess engem!" 28Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt. 29Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál. 30A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. "Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?" - kérdezték tanítványaitól. 31Jézus adott nekik feleletet: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek."
 
A böjt kérdése
 33Ők azonban ezt mondták neki: "János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak." 34Jézus ezt válaszolta nekik: "Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? 35Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek." 36Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. 37Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. 38Az új bor új tömlőbe való. 39Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja."
 
 
 
 
á LAP
 
 
6.
 
A szombati kalásztépés
 1Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették. 2Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?" 3Jézus felelt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? 4Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret és evett belőle, és adott a többieknek is, noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?" 5Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
 
Az elsorvast kezű meggyógyítása
 6Egy másik szombaton bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. 7Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy legyen alapjuk vádat emelni ellene. 8De ő belelátott gondolataikba, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: "Állj fel és gyere ide a középre!" Az felállt és odament. 9Jézus odafordult hozzájuk: "Kérdem tőletek, szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy pusztulni hagyni?" 10Ezzel végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az szót fogadott és meggyógyult a keze. 11Az írástudók és a farizeusok esztelen haragra gerjedtek, és egymás közt elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek Jézussal.
 
A tizenkét apostol kiválasztása
 12Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket: 14Simont, akit Péternek hívott, testvérét, Andrást, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Alfeus fiát, Jakabot és a Zélótának nevezett Simont, 16aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.
 
Jézus betegeket gyógyít
 17Aztán lejött velük a hegyről és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett oda hozzá, s hatalmas tömeg gyűlt köré egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidoni tengermellékről, 18hogy hallgassák, és meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek kínoztak. 19Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.
 
A boldogságok
 20Ekkor tanítványaira emelte tekintetét és megszólalt: "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. 21Boldogok vagytok, hogy most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt. 23Örüljetek azokban a napokban, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben! Atyáik is így bántak a prófétákkal. 24De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. 25Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! 26Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.
 
Az ellenség szeretete
 27Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. 28Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. 31Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. 32Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. 34Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. 35Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
 
Az ítélet
 37Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. 38Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." 39Hasonlatot is mondott nekik: "Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? 40Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. 41Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? 42Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! - holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. 43Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. 44A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél. 46Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok?
 
Hasonlat a házépítésről
 47Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja. 48A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült. 49Aki meghallgatja ugyan (tanításomat), de nem váltja tettekre, ahhoz a házat építő emberhez hasonlít, aki a házat minden alap nélkül földre építette. Amikor az ár nekizúdult, nyomban összeomlott és romhalmazzá vált."
 
 
 
7.
 
A kafarnaumi százados
 1Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. 2Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. 3A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. 4Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. 5Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk". 6Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj! 7Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. 8Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi." 9Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: "Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam." 10Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták.
 
A naimi ifjú feltámasztása
 11Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan. 12Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. 13Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!" 14Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" 15A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. 16Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten." 17S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé.
 
Keresztelő János küldöttsége
 18Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát 19és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" 20Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: "Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" 21Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. 22Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. 23Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!" 24Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? 25Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. 26Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát. 27Őróla van megírva: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat." 28Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála." 29Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. 30A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg. 31"Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók? 32A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok. 33Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. 34Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. 35A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja."
 
Jézus lábának megkenése
 36Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. 38Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. 39Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő." 40Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" 41"Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. 42Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?" 43"Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki. 44Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. 45Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. 46Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. 47Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." 48Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek." 49A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" 50De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"
 
 
 
8.
 
Asszonyok Jézus kíséretében
 1Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő 2és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki, 3Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
 
A magvető
 4Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet: 5"Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették. 6Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet. 7Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket. 8A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott." Amikor befejezte, fölemelte a hangját: "Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!" 9Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme. 10Így válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. 11Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava. 12Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön a gonosz lélek, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. 13A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. 14A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. 15A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.
 
A gyertya hasonlata
 16Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. 17Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne. 18Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé."
 
Jézus rokonai
 19Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni. 20Ezért szóltak neki: "Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének." 21De ő ezt mondta nekik: "Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát."
 
A vihar lecsendesítése
 22Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. "Evezzünk át a tó túlsó partjára!" - mondta. Elindultak. 23Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak. 24Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: "Mester! Mester! Itt veszünk!" Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. 25Akkor hozzájuk fordult: "Hol a hitetek?" De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: "Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?"
 
Az ördögtől megszállott
 26A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. 27Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. 28Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: "Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!" 29Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. 30Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?" - "Légió" - válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. 31Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. 32A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. 33A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. 34Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. 35Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. 36A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. 37Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. 38Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: 39"Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!" Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.
 
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony
 40Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta. 41Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. 43Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. 45Jézus megkérdezte: "Ki érintett?" Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: "Mester, a tömeg szorongat és lökdös." 46Jézus azonban megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem." 47Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48Jézus ezt mondta neki: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!" 49Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: "Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert." 50Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: "Ne félj, csak higgy! Megmenekül." 51Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. "Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik." 53Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: "Leány, kelj föl!" 55Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.
 
 
 
9.
 
Az apostolok küldetése
 1Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására. 2Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. 3"Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. 4Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. 5Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul." 6Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.
 
Heródes kíváncsisága
 7Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, 8mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. 9Heródes így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?" És kereste a módját, hogy lássa.
 
A csodálatos kenyérszaporítás
 10Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. 11Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította. 12A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Hagyd, hadd menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk." 13"Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk." 14Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: "Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban." 15Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. 16Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. 17Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.
 
Péter vallomása
 18Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" 19Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki." 20Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy." 21Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. 22"Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."
 
Jézus követése
 23Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. 24Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. 25Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved? 26Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében. 27Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."
 
Jézus színeváltozása
 28E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. 29Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. 30És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. 31Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. 32Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. 33Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél. 34Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. 35A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" 36Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.
 
A nyavalyatörős gyermek
 37Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett. 38Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: "Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre! 39Mert időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta. 40Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." 41Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!" 42Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának. 43Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán.
 
Jézus másodszor jövendöl szenvedéséről
Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz:
 44"Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják." 45De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték.
 
Az alázatosság
 46Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb. 47Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította, 48s így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy." 49János vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk." 50Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van."
 
III. ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ
 
A szamariaiak nem fogadják be Jézust
 51Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. 54Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!" 55De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. 56Ezután más faluba mentek.
 
Jézus követése
 57Amint mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is." 58Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." 59Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." 60"Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát." 61Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." 62Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára."
 
 
 
10.
 
A hetvenkét tanítvány elküldése
 1Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. 2Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. 3Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. 4Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. 5Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 6Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. 7Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. 8Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. 9Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! 10De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: 11Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. 12Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. 13Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. 14Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. 15És te, Kafarnaum! Nemde az égig emelkedtél? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni! 16Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."
 
A hetvenkét tanítvány visszatérése
 17A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." 18Így válaszolt nekik: "Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. 19Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. 20De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
 
Jézus öröme
 21Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." 23Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 24Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta."
 
Az irgalmas szamaritánus
 25Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" 26Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." 28"Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki. 29De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?" 30Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. 31Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. 32Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. 33Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - 36Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" 37"Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."
 
Mária és Márta
 38Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 39Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. 40Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!" 41Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."
 
 
 
 
á LAP
 
 
11.
 
A Miatyánk
 1Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." 2Erre így szólt hozzájuk: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. 3Add meg a szükséges kenyerünket minden nap. 4Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
 
Az alkalmatlankodó barát
 5Aztán így folytatta: "Mondjuk, hogy valamelyiteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, 6útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. 7De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. 8Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
 
A kitartó ima
 9Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 10Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. 11Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? 12Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle."
 
A Beelzebul-vád
 14Egy alkalommal kiűzött egy néma gonosz lelket. Amikor a gonosz lélek kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott. 15De néhányan így vélekedtek: "Beelzebullal, a gonosz lelkek fejedelmével űzi ki a gonosz lelkeket." 16Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle. 17De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: "Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. 18Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket. 19Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok. 20De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa. 21Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona. 22De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja. 23Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. 24Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. - 25Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. 26Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt."
 
Jézus anyjának dicsérete
 27Még beszélt, amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!" 28De ő ezt mondta: "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!"
 
Jónás próféta jele
 29Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is e nemzedéknek. 31Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék tagjaival együtt, és elítéli őket. Mert eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van Salamonnál. 32A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor e nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van Jónásnál. 33Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. 34A tested világa a szemed. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész tested sötét. 35Vigyázz hát, nehogy sötétség legyen benned a világosság. 36Ha tested csupa világosság és nincs benne semmi sötétség, olyan világos lesz egészében, mintha a villám fénye világította volna meg."
 
Jaj nektek, farizeusok!
 37Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. 38Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. 39Az Úr azonban így szólt hozzá: "Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. 40Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta? 41Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen. 42De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. 43Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon. 44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a rég beomlott sírok: az emberek fölöttük járnak s nem is sejtik." 45Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: "Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol" 46De ő így válaszolt: "Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet. 47Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, noha atyáitok megölték őket. 48Tanúsítjátok, hogy helyeslitek atyáitok tetteit, mert megölték őket, ti meg síremléket emeltek nekik. 49Azért mondja az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök nekik, de közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek. - 50E nemzedéknek számot kell majd adnia minden próféta véréről, amelyet a világ kezdetétől, 51Ábel vérétől egészen az oltár és a templom között megölt Zakariás véréig kiontottak. Igenis, mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok." 53Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdéseket intéztek hozzá, és össze-vissza faggatták. 54Közben alattomban figyelték, hogy ellessenek valamit, aminek alapján vádat emelhetnek ellene.
 
 
 
12.
 
A képmutatás
 1Közben tízezres tömeg verődött össze körülötte, úgyhogy egymást tiporták, és először csak tanítványaihoz kezdett beszélni: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. 3Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. 4Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. 5Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek. 6Ugye két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlen egyről sem. 7Sőt még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek. 8Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt. 9Aki azonban megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. 10Aki az Emberfia ellen beszél, az bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot. 11Amikor majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok."
 
A fösvénység
 13Ekkor valaki megszólalt a tömegben: "Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget." 14De elutasította: "Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?" 15Majd a néphez fordult: "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete."
 
Az esztelen gazdag
 16Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. 17Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. 18Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. 19Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - 20Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - 21Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."
 
A gondviselés
 22Aztán így szólt tanítványaihoz: "Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt, hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. 23A lélek több, mint az eledel, s a test több, mint a ruha. 24Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek, nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti, mint ezek a madarak! 25Ugyan melyiketek hosszabbíthatja meg az életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik? 26Ha tehát még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok? 27Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. 29Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. 30Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk. 31Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá. 32Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.
 
A kincsgyűjtés
 33Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. 34Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
 
Az éberség
 35Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. 36Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. 37Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. 38És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. 39Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. 40Legyetek ti is készen, mert olyan órában, amikor nem is gondoljátok, eljön az Emberfia." 41Péter megkérdezte: "Uram, ezt a példabeszédet csak nekünk mondod, vagy mindenkinek?" 42Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? 43Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja. 44Mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. 45De ha a szolga azt mondja magában: Uram csak sokára tér vissza -, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, 46akkor ennek a szolgának az ura olyan napon érkezik meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. 48Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.
 
Jézus tüzet hozot a földre
 49Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! 50Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik. 51Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem - mondom nektek - meghasonlást. 52Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. 53Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával."
 
Az idők jelei
 54Aztán a néphez fordult: "Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik. 55S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik. 56Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?
 
A kibékülés
 57Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazságos? 58Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. 59Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted."
 
 
 
13.
 
A bűnbánat szükségessége
 1Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 2Erre ezt mondta: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? 3Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. 4Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 5Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."
 
A terméketlen fügefa
 6Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? 8De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, 9hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod."
 
A nyomorék asszony meggyógyítása
 10Szombaton az egyik zsinagógában tanított. 11Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. 12Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." 13Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 14Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: "Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!" 15De az Úr válaszolt neki: "Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? 16De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?" 17E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.
 
A mustármag
 18Aztán így szólt: "Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? 19Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között."
 
A kovász
 20Majd folytatta: "Mihez hasonlítsam Isten országát? 21Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle."
 
Az üdvözülők száma
 22A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. 23Valaki megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki: 24"Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. 25A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. 27De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! 28Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. 29Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. 30És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
 
Heródes terve
 31Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: "Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni." 32Ezt válaszolta nekik: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöt űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. 33Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
 
Jeruzsálem siratása
 34Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad. 35Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!"
 
 
 
14.
 
Egy vízkóros meggyógyítása
 1Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. 2Íme, előtte állt egy vízkóros ember. 3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: "Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" 4Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. 5Aztán hozzájuk fordult: "Ha valamelyiteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?" 6Erre nem tudtak mit felelni.
 
Az első helyek
 7A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. 8"Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. 9Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. 10Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. 11Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik." 12Ekkor a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. 13Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 14S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."
 
A visszautasított meghívás
 15Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: "Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában." 16Erre ezt válaszolta: "Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. 17Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. 18De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. 19A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. 20Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. 21Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. 22A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. 23Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. 24Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat."
 
Krisztus követése
 25Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: 26"Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. 27Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. 28Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? 29Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: 30Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. 31Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. 33Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. 34A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? 35Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!"
 
 
 
15.
 
Az elveszett bárány
 1A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük" - mondták. 3Erre mondott nekik egy példabeszédet: 4"Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? 5Ha megtalálja, örömében vállára veszi, 6hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat! 7Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
 
Az elveszett drachma
 8Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett drachmámat! - 10Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek."
 
A tékozló fiú
 11Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 13Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 14Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 15Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 16Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 17Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt. 18Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 20Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 21Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 23Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 24hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 25Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 26Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 27Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte. 28Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 29De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 30Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. - 31Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 32S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."
 
 
 
 
á LAP
 
 
16.
 
A hűtlen intéző
 1Aztán a tanítványokhoz fordult: "Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. 2Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. 3Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. 5Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? 6Száz korsó olajjal - felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. 7Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával - hangzott a válasz. Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat. 8Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. - Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
 
A pénz helyes felhasználása
 9Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. 10Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. 11Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? 13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak."
 
A farizeusok megrovása
 14Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte. 15De ő kijelentette: "Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. 16A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. 17Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből. 18Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.
 
A dúsgazdag és a szegény Lázár
 19Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. 23Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. 25Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. 26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. 27Akkor arra kérlek, atyám - mondta újra -, küldd el legalább az atyai házba. 28Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. 29Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. 30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valakit, bűnbánatot tartanak. 31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek."
 
 
 
17.
 
A botrány
 1Aztán, így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. 2Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.
 
A megbocsátás
 3Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. 4Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy "bánom", bocsáss meg neki."
Az erős hit
 5Az apostolok kérték az Urat: "Növeld bennünk a hitet." 6Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.
 
A kötelességteljesítés
 7Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. 8Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? 9Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? 10Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük."
 
A tíz leprás
 11Jeruzsálembe menet Szamaria és Galilea határa mentén vitt az útja. 12Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak 13és jó hangosan kérték: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" 14Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben megtisztultak. 15Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, 16s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. 17Jézus megkérdezte: "Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? 18Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?" 19Aztán hozzá fordult: "Állj fel és menj! A hited meggyógyított."
 
Az Isten országa
 20A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: "Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."
 
Az Emberfiának eljövetele
 22Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. 23Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! 24Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. 25Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse. 26És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. 27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket. 28Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 29Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. 30Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. 32Gondoljatok Lót feleségére! 33Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. 34Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 36 37"Hol, Uram?" - kérdezték. "Ahol a hulla van - felelte - odagyűlnek a saskeselyűk."
 
 
 
18.
 
Az igazságtalan bíró
 1Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. 2Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, 5de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön." 6Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? 7Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? 8Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
 
A farizeus és a vámos
 9Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: 10"Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - 13A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - 14Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."
 
Jézus és a gyerekek
 15Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. 16Jézus azonban odahívta őket. "Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda."
 
A gazdag ember
 18Egy előkelő ember megkérdezte: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?" 19Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. 20Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat." 21Az kijelentette: "Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta." 22Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: "Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem." 23Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
 
A gazdagság veszedelme
 24Amikor Jézus ezt látta, így szólt: "Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! 25Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." 26Erre hallgatói megkérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" 27Ezt felelte: "Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges."
 
A lemondás jutalma
 28Most megszólalt Péter: "Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged." 29Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet."
 
A szenvedés harmadszori megjövendölése
 31Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. 32Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. 33Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad." 34Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
 
A jerikói vak
 35Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. 36Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. 37Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. 38Erre elkezdett kiabálni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" 39Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" 40Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: 41"Mit akarsz tőlem, mit tegyek?" Azt válaszolta: "Uram, hogy lássak!" 42Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett." 43Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
 
 
 
19.
 
Zakeus
 1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: "Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: "Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette." 9Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett."
 
Példabeszéd a minákról
 11Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 12"Egy főember - kezdte - messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 13Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 14Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 15Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 16Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 17Jól van, derék szolga! - felelte neki. - Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 18Jött a második is: Uram - mondta -, minád öt minát jövedelmezett. 19Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 20Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 21féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. - 22A magad szájából ítéllek meg - mondta neki -, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 23Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 24Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 25Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. - 26Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára."
 
IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
 
Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe
 28Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 29Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák-hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30ezzel a megbízatással: "Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? -, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak." 32A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: "Miért oldjátok el a szamarat?" 34"Szüksége van rá az Úrnak" - válaszolták, 35és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38"Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!" 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: "Mester, hallgattasd el tanítványaidat!" 40"Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni."
 
Jézus megsiratja Jeruzsálemet
 41Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 42"Bárcsak te is felismernéd - mondta - legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 43Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 44Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét."
 
A kereskedők kiűzése a templomból
 45Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. 46"Írva van - mondta nekik -: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek." 47Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, 48de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.
 
 
 
20.
 
Jézus tanítói hatalma
 1Egy nap, amikor a népet tanította a templomban s az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok, írástudók és a nép vénei, 2és megkérdezték: "Mondd meg nekünk, milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?" 3Így felelt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: 4János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?" 5Erre tanakodni kezdtek maguk közt: "Ha azt mondjuk: Az égből -, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 6Ha meg azt mondjuk: Az emberektől -, megkövez minket az egész nép, mert meggyőződése, hogy János próféta." 7Ezért azt válaszolták neki, hogy nem tudják, honnét való. 8Jézus erre így felelt nekik: "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket."
 
A gyilkos szőlőművesek
 9Ezután mondott a népnek egy példabeszédet: "Egy ember szőlőt ültetett. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és hosszabb időre elment idegenbe. 10Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a ráeső részt. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. 11Erre egy másik szolgát küldött. Ezt is megverték, szidták, gyalázták, majd üres kézzel elzavarták. 12Erre egy harmadikat is küldött. Ezt is sebesre verték és kidobták. 13Most a gazda így gondolkodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat, őt csak megbecsülik. 14A szőlőművesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. - 15Kidobták hát a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? 16Hazajön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe." Ezt hallva tiltakoztak: "Isten mentsen tőle!" 17Ő azonban végignézett rajtuk és folytatta: "Mit jelent akkor az Írás: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett? 18Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza." 19Az írástudók és a főpapok nyomban el akarták fogatni, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk szólt ez a példabeszéd.
 
Az adópénz
 20Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jószándékú embernek tetették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. 21"Mester - kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. 22Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?" 23De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: 24"Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?" "A császáré" - válaszolták. 25"Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené" - mondta nekik. 26Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett. Meglepődésükben, hogy így felelt, elhallgattak.
 
A feltámadás kérdése
 27Elé járultak néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, 28és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. 29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. 30Az asszonyt elvette a második, 31aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. 32Végül az asszony is meghalt. 33A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt." 34Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. 35Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. 36Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. 37Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. 38Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él." 39Némely írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen válaszoltál." 40Többé nem mertek tőle kérdezni semmit.
 
A Messiás Dávid fia
 41Most ő kérdezte tőlük: "Miért mondják, hogy Krisztus Dávid fia? 42Hisz Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében: Ezt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, 43s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. 44Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?"
 
Az írástudók bűnei
 45Az egész nép füle hallatára így szólt tanítványaihoz: 46"Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek pompás öltözékben járni, szeretik, ha a tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket, 47felfalják az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Annál súlyosabb ítélet vár rájuk."
 
 
 
 
á LAP
 
 
21.
 
A szegény asszony fillérje
 1Föltekintett és figyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. 2Közben látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott be. 3Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. 4Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését."
 
Jövendölés Jeruzsálem pusztulásáról
 5Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: 6"Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják." 7Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?" 8Így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! - Ne kövessétek őket. 9Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég!"
 
Az előjelek
 10Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. 11Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.
 
Az üldözések
 12De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, 13azért, hogy tanúságot tegyetek. 14Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. 15Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. 16Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. 17Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. 18De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. 19Kitartástokkal megmentitek lelketeket.
 
Jeruzsálem pusztulása
 20Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. 21Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. 22Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. 23Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. 24Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik.
 
Az emberfiának eljövetele
 25Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. 26Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. 27Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 28Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje."
Az éberség
 29Ezután mondott nekik egy hasonlatot: "Gondoljatok a fügefára és a többi fára. 30Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár. 31Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 33Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. 34Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, 35mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. 36Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt." 37Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák-hegyére, és ott töltötte az időt. 38Kora reggel az egész nép a templomba gyülekezett, hogy hallgassa.
 
 
 
22.
 
VI. JÉZUS SZENVEDÉSE
 
Júdás árulása
 1Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. 2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől. 3A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket. 4Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 5Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. 6Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.
 
Az utolsó vacsora előkészítése
 7Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 8Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük." 9"Hol készítsük el?" - kérdezték. 10"Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 11s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 12És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." 13Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
 
Az Oltáriszentség alapítása
 14Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. 15Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. 16Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában." 17Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18"Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa." 19Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." 20Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 21De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 22Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja." 23Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.
 
Tanítás az alázatosságról
 24Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. 26Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 28Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 29Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, 30hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
 
Péter tagadásának megjövendölése
 31Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet." 33"Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek." 34Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz." 35Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték. 36"Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. 37Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." 38"Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég."
 
Ima a Getszemáni kertben
 39Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!" 41Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42"Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" 43Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. 44Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 45Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. 46Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"
 
Jézus elfogatása
 47Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. 48Jézus megkérdezte: "Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" 49Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?" 50Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 51De Jézus így szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. 52Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 53Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé."
 
Péter tagadása
 54Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. 55Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 56Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: "Ez is vele volt." 57De tagadta: "Asszony, nem is ismerem." 58Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom." 59Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt, hiszen galileai." 60"Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 61Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz." 62Kiment és keserves sírásra fakadt.
 
Jézus kicsúfolása
 63Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. 64Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd el, ki ütött meg?" 65És mindenféle szitkokat szórtak rá.
 
Jézus a főtanács előtt
 66Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és tanácsuk elé állították. 67"Ha te vagy a Messiás - szólították fel -, mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el. 68Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. 69De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni." 70Erre egyszerre közbevágtak: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok." 71"Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. - Magunk hallottuk a saját szájából."
 
 
 
23.
 
Jézus Pilátus előtt
 1Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték. 2Ott vádolni kezdték: "Azt tapasztaltuk - mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király." 3Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - felelte. 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek." 5De azok erősködtek: "Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig."
 
Jézus Heródes Antipás előtt
 6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.
 
Jézus elítélése
 13Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, 14s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. 15És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. 16Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom." 17Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. 18Az egész nép ezt ordította: "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!" 19A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. 20Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" 22Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." 23De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. 24Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. 25Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint.
 
A keresztút
 26Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, 29mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. 30Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! 31Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?"
 
Jézus a kereszten
 32Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. 33Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Ruháján sorsot vetve megosztoztak. 35A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." 36Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: 37"Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. 38Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." 39Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." 40A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. 41Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." 42Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." 43Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben."
 
Jézus halála
 44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. 45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét. 47Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." 48És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. 49Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.
 
Jézus temetése
 50Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. 51Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. 52Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. 54A készület napja volt, a szombat már beállóban. 55A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. 56Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték.
 
 
 
24.
 
Jézus feltámadása
 1A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. 2Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. 3Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? 6Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad." 8Erre eszükbe jutottak e szavai. 9A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. 10Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, 11de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. 12Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken.
 
Az emmauszi tanítványok
 13Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. 14Az eseményekről beszélgettek. 15Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16De szemük képtelen volt felismerni. 17Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. 18Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." 19"Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. 20Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. 21Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. 22Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, 23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. 24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." 25Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. 26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" 27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. 28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. 30Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. 31Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. 32"Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" 33Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. 34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
 
Jézus megjelenik az apostoloknak
 36Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" 37Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. 38De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? 39Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." 40Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. 41De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" 42Adtak neki egy darab sült halat. 43Fogta és a szemük láttára evett belőle.
 
Jézus utolsó szavai
 44Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." 45Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: 46"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. 47Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti tanúi vagytok ezeknek. 49Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."
 
A mennybemenetel
 50Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. 51Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. 52Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. 53Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.
 
 
 
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
 
FORRÁS + szentírási magyarázatokkal