Újszövetség / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

Szentírás - Újszövetség

Evangélium Szent Máté könyvéből

FEJEZETEK

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28

1.

I. JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE ÉS GYERMEKKORA

Jézus ősei

¹Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. ² Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. ³ Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. ⁴ Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. ⁵ Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, ⁶ Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. ⁷ Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. ⁸ Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. ⁹ Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. ¹⁰ Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. ¹¹ Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. ¹² A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. ¹³ Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. ¹⁴ Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. ¹⁵ Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. ¹⁶ Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. ¹⁷ Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus születése

¹⁸Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. ¹⁹ Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. ²⁰ Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! ²¹ Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." ²² Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: ²³ Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ²⁴ József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, ²⁵ de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

2.

A napkeleti bölcsek

¹Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe ² és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." ³ Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. ⁴ Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. ⁵ "Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: ⁶ Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz." ⁷ Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. ⁸ Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." ⁹ Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰ A csillagot megpillantva nagyon megörültek. ¹¹ Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹² Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

Az egyiptomi menekülés

¹³Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni." ¹⁴ Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. ¹⁵ Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat."

A betlehemi gyermekmészárlás

¹⁶Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. ¹⁷ Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: ¹⁸ Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.

Visszatérés Egyiptomból

¹⁹Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, ²⁰ és így szólt hozzá: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!" ²¹ Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. ²² De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. ²³ Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: "Názáretinek fogják hívni."

3.

II. ISTEN ORSZÁGÁNAK HIRDETÉSE

Keresztelő János működése

¹Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, ² és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" ³ Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!" ⁴ János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt az eledele. ⁵ Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. ⁶ Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. ⁷ Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? ⁸ Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! ⁹ Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. ¹⁰ A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ¹¹ Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. ¹² Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti."

Jézus megkeresztelkedése

¹³Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. ¹⁴ János igyekezett visszatartani: "Nekem van szükségem a te keresztségedre - mondta -, s te jössz hozzám?" ¹⁵ Jézus ezt mondta: "Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva." Erre engedett neki. ¹⁶ Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. ¹⁷ Az égből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."

4.

Jézus megkísértése

¹Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. ² Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³ Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." ⁴ Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." ⁵ Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította. ⁶ "Ha Isten Fia vagy - mondta -, vesd le magad, hiszen írva van: Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." ⁷ Jézus így válaszolt: "Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet." ⁸ Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. ⁹ "Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem." ¹⁰ Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!" ¹¹ Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek a szolgálatára.

Jézus Kafarnaumban

¹²Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. ¹³ Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. ¹⁴ Így beteljesedett Izajás próféta szava: ¹⁵ "Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, ¹⁶ a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek." ¹⁷ Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!" ¹⁸ Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. ¹⁹ Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!" ²⁰ Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. ²¹ Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. ²² Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.

A galileai működés

²³Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. ²⁴ Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. ²⁵ Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

5.

A hegyi beszéd

¹A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ² ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

A nyolc boldogság

³"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴ Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. ⁵ Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. ⁶ Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷ Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. ⁸ Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. ⁹ Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰ Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹¹ Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. ¹² Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az apostolok feladata

¹³Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. ¹⁴ Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. ¹⁵ S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. ¹⁶ Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

Az ószövetségi törvény tökéletesítése

¹⁷Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. ¹⁸ Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. ¹⁹ Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában. ²⁰ Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

²¹Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. ²² Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. ²³ Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, ²⁴ hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat. ²⁵ Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. ²⁶ Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

A házasságtörés

²⁷Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. ²⁸ Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. ²⁹ Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. ³⁰ Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested pokolba kerüljön. ³¹ Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³² Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

³³Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. ³⁴ Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, ³⁵ sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. ³⁶ Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. ³⁷ Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.

A rosszat jóval kell viszonozni

³⁸Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. ³⁹ Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! ⁴⁰ Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! ⁴¹ S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira! ⁴² Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!

Az ellenség szeretete

⁴³Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴ Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! ⁴⁵ Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. ⁴⁶ Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷ S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸ Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

á LAP

6.

Az alamizsnálkodás

¹Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. ² Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. ³ Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. ⁴ Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

⁵Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶ Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! ⁸ Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. ⁹ Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, ¹⁰ jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. ¹¹ Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹² s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. ¹³ És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. ¹⁴ Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. ¹⁵ De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

¹⁶Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷ Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, ¹⁸ hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

A kincsgyűjtés

¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! ²⁰ A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! ²¹ Ahol a kincsed, ott a szíved is.

²²A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. ²³ De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?

A két úr szolgálata

²⁴ Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.

²⁵Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? ²⁶ Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? ²⁷ Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? ²⁸ Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, ²⁹ mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. ³⁰ Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? ³¹ Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? ³² Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. ³³ Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! ³⁴ Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.

7.

Az ítélkezés

¹Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! ² Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. ³ Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? ⁴ Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? ⁵ Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!

⁶ Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

Az álhatatos ima

⁷Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! ⁸ Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. ⁹ Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? ¹⁰ Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹ Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Az aranyszabály

¹² Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.

¹³A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. ¹⁴ Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

A hamis próféták

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶ Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? ¹⁷ Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸ Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹ Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ²⁰ Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. ²¹ Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ²² Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - ²³ Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Hasonlat a sziklára épített házról

²⁴Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. ²⁵ Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. ²⁶ Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. ²⁷ Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált."

A beszéd hatása

²⁸Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, ²⁹ mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.

8.

III. BESZÉDEK ISTEN ORSZÁGÁRÓL

A leprás

¹Amikor lejött a hegyről, nagy népsokaság követte. ² Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult előtte és kérte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!" ³ Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" Erre az nyomban megtisztult leprájától. ⁴ Ekkor Jézus ezt mondta neki: "Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!"

A kafarnaumi százados

⁵Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: ⁶ "Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik." ⁷ "Megyek és meggyógyítom" - felelte neki. ⁸ A százados ezt mondta neki: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! ⁹ Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi." ¹⁰ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: "Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. ¹¹ Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, ¹² az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." ¹³ A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult.

Jézus Péter házában

¹⁴Amikor Jézus betért Péter házába, annak anyósát lázas betegen, ágyban találta. ¹⁵ Megérintette kezét, erre megszűnt a láza. Fölkelt és szolgált neki. ¹⁶ Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállt embert vittek hozzá. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és mind meggyógyította a betegeket, ¹⁷ hogy beteljesedjen Izajás jövendölése: "Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket."

Jézus követése

¹⁸Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹ Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: "Mester, követlek téged, bárhová mégy is." ²⁰ Jézus így válaszolt: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania." ²¹ Egy másik tanítványa kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!" ²² Jézus azonban ezt felelte: "Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!"

A vihar lecsendesítése

²³Bárkába szállt, s tanítványai követték. ²⁴ Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. ²⁵ Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: "Uram, ments meg minket, elveszünk!" ²⁶ Jézus ezt mondta nekik: "Mit féltek, kishitűek?" Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. ²⁷ Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?"

A gadarai ördöngősök

²⁸Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. ²⁹ Így kiabáltak: "Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" ³⁰ Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. ³¹ Ezért az ördögök kérték: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!" ³² "Menjetek!" - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt. ³³ A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. ³⁴ Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.

9.

A béna megggyógyítása

¹Erre bárkába szállt, átkelt a tavon és városába ment. ² Ott egy hordágyon fekvő bénát hoztak hozzá. Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: "Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!" ³ Néhány írástudó erre azt gondolta magában: "Ez káromkodik." ⁴ Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: "Miért gondoltok magatokban rosszat? ⁵ Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? ⁶ Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel a bénához fordult: "Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!" ⁷ Az fölkelt és hazament. ⁸ Ennek láttán félelem fogta el a népet, és dicsőítette az Istent, hogy az embereknek ekkora hatalmat adott.

Máté meghívása

⁹Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: "Kövess engem!" Az felállt és követte. ¹⁰ Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. ¹¹ Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: "Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" ¹² Jézus meghallotta, és így válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ¹³ Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

¹⁴Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?" ¹⁵ Jézus így felelt: "Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. ¹⁶ Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. ¹⁷ Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad."

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony

¹⁸Míg ezt magyarázta nekik, íme, egy elöljáró lépett hozzá. Leborult előtte s kérte: "Az imént halt meg a lányom, de gyere, tedd rá kezedet és életre kel." ¹⁹ Jézus fölkelt, s elment vele tanítványaival együtt. ²⁰ Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról megközelítette és megérintette ruhája szegélyét. ²¹ Így gondolkodott magában: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok." ²² Jézus megfordult, ránézett és így szólt: "Bízzál leányom, a hited meggyógyított." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. ²³ Amikor Jézus az elöljáró házához ért, s látta a fuvolásokat meg a zajongó tömeget, ²⁴ rájuk szólt: "Menjetek innét, hiszen nem halt meg a kislány, csak alszik!" Erre kinevették. ²⁵ Amikor a tömeget eltávolították, bement, megfogta a kezét, és a kislány fölkelt. ²⁶ A dolognak híre járt az egész vidéken.

A két vak meggyógyítása

²⁷Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!" ²⁸ Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá. Jézus megkérdezte tőlük: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen, Uram!" - felelték. ²⁹ Erre megérintette a szemüket, és így szólt: "Legyen hitetek szerint!" ³⁰ Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: "Vigyázzatok, ne tudja meg senki!" ³¹ De azok alighogy elmentek, az egész környéken elhíresztelték.

A néma ördöngős

³²Alighogy ezek elmentek, íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak eléje. ³³ Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt. A nép csodálkozva mondta: "Ilyen még nem történt Izraelben!" ³⁴ A farizeusok azonban azt terjesztették: "A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket."

Az aratáshoz kevés a munkás

³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget. ³⁶ Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. ³⁷ "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" - mondta akkor tanítványainak. - ³⁸ "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz."

10.

A tizenkét apostol kiválasztása

¹Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. ² A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, ³ Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴ a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

Jézus beszéde az apostolokhoz

⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: "A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá, s a szamariaiak városaiba ne menjetek be! ⁶ Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷ Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! ⁸ A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. ⁹ Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! ¹⁰ Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. ¹¹ Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek! ¹² Amikor házába léptek, köszöntsétek! ¹³ Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok. ¹⁴ Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról! ¹⁵ Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!

Az üldözések

¹⁶Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! ¹⁷ Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! ¹⁸ Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. ¹⁹ Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. ²⁰ Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. ²¹ Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. ²² Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. ²³ Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön. ²⁴ Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. ²⁵ Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, s a szolgának, ha olyan, mint ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezik, mennyivel inkább háza népét!

Beszéljenek nyíltan

²⁶Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. ²⁷ Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! ²⁸ Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! ²⁹ Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. ³⁰ Nektek minden szál hajatok számon tartják. ³¹ Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. ³² Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. ³³ De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Jézus követése

³⁴Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. ³⁵ Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶ Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. ³⁷ Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸ Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. ³⁹ Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

Az apostoli beszéd befejezése

⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. ⁴¹ Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. ⁴² S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma."

á LAP

11.

¹Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban

IV. ISTEN ORSZÁGÁNAK TITKA

Keresztelő János küldöttsége

²Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: ³ "Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?" ⁴ Jézus így válaszolt és mondta: "Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: ⁵ Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. ⁶ Boldog, aki nem botránkozik rajtam." ⁷ Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? ⁸ Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. ⁹ Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ¹⁰ Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. ¹¹ Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. ¹² A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. ¹³ A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. ¹⁴ S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵ Akinek van füle, hallja meg! ¹⁶ Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, ¹⁷ akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok. ¹⁸ Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. ¹⁹ Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel."

Jézus feddő szavai a városokhoz

²⁰Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot: ²¹ "Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. ²² Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. ²³ És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. ²⁴ De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked."

Jézus saját magáról

²⁵Abban az időben Jézus ezeket mondta: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. ²⁶ Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷ Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. ²⁸ Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. ²⁹ Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. ³⁰ Az én igám édes, és az én terhem könnyű."

12.

A szombati kalászszedés

¹Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették. ² Ezt látva a farizeusok szóvá tették: "Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!" ³ Erre így felelt: "Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? ⁴ Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. ⁵ Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? ⁶ Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. ⁷ Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. ⁸ Az Emberfia ura a szombatnak is!"

A béna kezű ember meggyógyulása

⁹Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba. ¹⁰ Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: "Szabad-e szombaton gyógyítani?" ¹¹ Így felelt: "Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? ¹² Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni." ¹³ Ezzel az emberhez fordult: "Nyújtsd ki a kezed!" Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴ Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus félrevonul

¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utána mentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, ¹⁶ de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét. ¹⁷ Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja: ¹⁸ "Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹ Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. ²⁰ A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. ²¹ Az ő nevében bíznak a pogány népek."

A vak és néma ördöngös

²²Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott. ²³ A nép ámulva kérdezgette: "Csak nem ő a Dávid fia?" ²⁴ Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: "Belzebulnak, a gonosz lelkek fejedelmének nevében űzi ki a gonosz lelkeket." ²⁵ Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. ²⁶ Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? ²⁷ Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. ²⁸ De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. ²⁹ Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát. ³⁰ Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór. ³¹ Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. ³² Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon. ³³ Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. ³⁴ Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól. ³⁵ A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. ³⁶ Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. ³⁷ Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet."

Jónás próféta jele

³⁸Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: "Mester, jelt szeretnénk tőled látni." ³⁹ "A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. ⁴⁰ Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. ⁴¹ A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás. ⁴² Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon. ⁴³ Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. ⁴⁴ Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. ⁴⁵ Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is."

⁴⁶Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. ⁴⁷ Valaki szólt neki: "Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled." ⁴⁸ De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: "Ki az anyám s kik a rokonaim?" ⁴⁹ Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: "Ezek az anyám és testvéreim! ⁵⁰ Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám."

13.

Jézus a hajóról tanít

¹Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. ² Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. ³ Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. ⁴ Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. ⁵ Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. ⁶ Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. ⁷ Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. ⁸ A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. ⁹ Akinek füle van, hallja meg!"

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

¹⁰Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" ¹¹ "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. ¹² Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³ Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. ¹⁴ Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. ¹⁵ Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. ¹⁶ A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. ¹⁷ Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

A példabeszéd magyarázata

¹⁸Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! ¹⁹ Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. ²⁰ A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, ²¹ de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. ²² A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. ²³ Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

²⁴Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. ²⁵ Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. ²⁶ A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. ²⁷ A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? ²⁸ Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? ²⁹ Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! ³⁰ Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!"

³¹Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. ³² Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."

³³ Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle."

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

³⁴Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. ³⁵ Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata

³⁶Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!" ³⁷ Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸ A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. ³⁹ Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. ⁴⁰ Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹ Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. ⁴² Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³ Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

Az elrejtett kincs

⁴⁴ "A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

⁴⁵A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. ⁴⁶ Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette. ⁴⁷ Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. ⁴⁸ Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹ Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰ és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

A példabeszédek sorozatának lezárása

⁵¹"Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték. ⁵² Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő."

V. AZ ISTEN ORSZÁGÁNAK KEZDETE, AZ EGYHÁZ

Jézus Názáretben

⁵³Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. ⁵⁴ Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? ⁵⁵ Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? ⁵⁶ S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?" ⁵⁷ És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete." ⁵⁸ Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.

14.

Keresztelő János halála

¹Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. ² "Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő." ³ Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. ⁴ János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!" ⁵ Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. ⁶ Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. ⁷ Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. ⁸ Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" ⁹ A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. ¹⁰ Lefejeztette hát Jánost a börtönben. ¹¹ Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. ¹² Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás

¹³A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból. ¹⁴ Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. ¹⁵ Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!" ¹⁶ Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" ¹⁷ "Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték. ¹⁸ "Hozzátok ide!" - mondta, ¹⁹ s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. ²⁰ Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. ²¹ Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

Jézus a vízen jár

²²Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. ²³ Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. ²⁴ A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. ²⁵ Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. ²⁶ Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak: ²⁷ Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" ²⁸ Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" ²⁹ "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. ³⁰ Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!" ³¹ Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?" ³² Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. ³³ Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"

Gyógyítások Genezáret földjén

³⁴Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. ³⁵ Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket ³⁶ és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.

15.

A farizeusok hagyománya

¹Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: ² "Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományaitól? Evés előtt ugyanis nem mossák meg a kezüket." ³ Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? ⁴ Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! ⁵ Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -, ⁶ nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát. ⁷ Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: ⁸ Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. ⁹ Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs." ¹⁰ Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg! ¹¹ Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert." ¹² Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?" ¹³ Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. ¹⁴ Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik." ¹⁵ Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!" ¹⁶ "Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte. ¹⁷ Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreeső helyre? ¹⁸ Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívből származik, s ez az, ami beszennyezi az embert. ¹⁹ A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás. ²⁰ Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."

A kánaáni asszony

²¹Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. ²² Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek." ²³ De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk." ²⁴ Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." ²⁵ Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: "Uram, segíts rajtam!" ²⁶ De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak." ²⁷ Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról." ²⁸ Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Betegek gyógyítása

²⁹Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült. ³⁰ Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették őket a lába elé. Mind meggyógyította őket. ³¹ Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsőítette Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás

³²Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton." ³³ A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?" ³⁴ Jézus megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk." ³⁵ Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. ³⁶ Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek. ³⁷ Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérből még hét kosár maradékot összeszedtek. ³⁸ Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. ³⁹ Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.

á LAP

16.

Jónás próféta jele

¹Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. ² Ezt válaszolta nekik: "Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. ³ Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? ⁴ A gonosz házasságtörő nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét." Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza

⁵A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni. ⁶ Jézus figyelmeztette őket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!" ⁷ Azok így tanakodtak egymás között: "Nem hoztunk magunkkal kenyeret." ⁸ Jézus észrevette, s így szólt: "Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek? ⁹ Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰ Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze? ¹¹ Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?" ¹² Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Péter vallomása

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" ¹⁴ Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának." ¹⁵ Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?" ¹⁶ Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia." ¹⁷ Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸ Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. ¹⁹ Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." ²⁰ Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Az első jövendölés a szenvedésről

²¹Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. ²² Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled." ²³ Megfordult és rászólt: "Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."

Az önmegtagadás

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. ²⁵ Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. ²⁶ Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? ²⁷ Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. ²⁸ Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában."

17.

Jézus színeváltozása

¹Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. ² Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. ³ S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. ⁴ Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek." ⁵ Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" ⁶ Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. ⁷ Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!" ⁸ Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. ⁹ A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!" ¹⁰ A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" ¹¹ Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. ¹² Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is." ¹³ Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

A holdkóros meggyógyítása

¹⁴Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, ¹⁵ s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. ¹⁶ Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani." ¹⁷ Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!" ¹⁸ Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult. ¹⁹ Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" ²⁰ Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. ²¹ Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel."

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését

²²Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. ²³ Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak.

²⁴Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?" ²⁵ "De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?" ²⁶ "Az idegenektől" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla. ²⁷ De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"

18.

Az evangéliumi egyszerűség

¹Abban az időben történt, hogy odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték tőle: "Ki a legnagyobb a mennyek országában?" ² Odahívott egy gyereket, közéjük állította, ³ s azt mondta: "Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴ Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵ Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be. ⁶ De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.

⁷Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz! ⁸ Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tűzre kerülnöd. ⁹ Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek. ¹⁰ Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. ¹¹ Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

Az elveszett bárány

¹²Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? ¹³ Ha aztán sikerül neki megtalálnia, bizony mondom nektek, annak jobban örül, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. ¹⁴ Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül.

A testvér figyelmeztetése

¹⁵Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. ¹⁶ Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. ¹⁷ Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ¹⁸ Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

¹⁹Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. ²⁰ Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd

²¹Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" ²² "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. ²³ A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. ²⁴ Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. ²⁵ Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. ²⁶ A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! ²⁷ Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. ²⁸ Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! ²⁹ A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! ³⁰ De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. ³¹ Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. ³² Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. ³³ Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - ³⁴ Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. ³⁵ Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

19.

A házasság felbonthatatlansága

¹Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra. ² Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. ³ Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: "El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?" ⁴ Így felelt: "Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, ⁵ és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? ⁶ Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét." ⁷ De azok mondták: "Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?" ⁸ "Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket - felelte -, de kezdetben nem így volt. ⁹ Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör." ¹⁰ A tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni." ¹¹ Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. ¹² Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"

Jézus és a gyermekek

¹³Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. ¹⁴ Jézus azonban így szólt: "Hagyjátok csak a gyermekeket, ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám, hisz ilyeneké a mennyek országa!" ¹⁵ Azzal rájuk tette kezét, s elment onnét.

¹⁶Egy alkalommal odalépett hozzá valaki, és megkérdezte tőle: "Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" ¹⁷ Így felelt neki: "Miért kérdezel engem a jó felől? Csak egy valaki jó. Ezért, ha el akarsz jutni az örök életre, tartsd meg a parancsokat." ¹⁸ Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus felsorolta: "Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, ¹⁹ apádat és anyádat tiszteld, felebarátodat pedig szeresd úgy, mint saját magadat." ²⁰ Az ifjú erre kijelentette: "Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?" ²¹ "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem!" ²² Ennek hallatára az ifjú szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

A gazdagság veszélyei

²³Jézus most tanítványaihoz fordult: "Bizony mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába. ²⁴ Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." ²⁵ Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek és azt kérdezték: "Hát akkor ki üdvözülhet?" ²⁶ Jézus rájuk nézett, és így szólt: "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges."

A lemondás jutalma

²⁷Akkor Péter vette át a szót: "Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?" ²⁸ Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött. ²⁹ Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd

³⁰Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők."

20.

¹"A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ² Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. ³ A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. ⁴ Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵ Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. ⁶ Amikor a tizenegyedik óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷ Nem fogadott fel minket senki - felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe - mondta nekik. ⁸ Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki bérüket, kezdve az utolsókon az elsőkig. ⁹ Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. ¹⁰ Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹ Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. ¹² Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak - mondták -, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. ¹³ Barátom - felelte egyiküknek -, nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴ Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵ Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok? ¹⁶ Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók."

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését

¹⁷Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, ¹⁸ s ezt mondta nekik az úton: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, ¹⁹ és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad."

²⁰Akkor odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. ²¹ Megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" "Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban." ²² Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?" "Ki tudjuk" - felelték. ²³ Erre ő így folytatta: "Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta." ²⁴ A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. ²⁵ Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. ²⁶ A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, ²⁷ s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. ²⁸ Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

A két jerikói vak

²⁹Amikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg kísérte. ³⁰ Az útszélen két vak ült. Hallva, hogy Jézus megy arra, elkezdtek kiáltozni: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" ³¹ A nép csitította őket, hogy hallgassanak, de ők annál jobban kiáltoztak: "Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!" ³² Jézus megállt, odahívta őket magához, és megkérdezte tőlük: "Mit akartok, mit tegyek?" ³³ "Uram - felelték -, hogy megnyíljék a szemünk." ³⁴ Jézus megkönyörült rajtuk, és megérintette szemüket. Azon nyomban visszakapták látásukat és követték őt.

á LAP

21.

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

¹Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ² ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! ³ Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi." ⁴ Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: ⁵ Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. ⁶ A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. ⁷ Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá. ⁸ A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták. ⁹ Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: "Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!" ¹⁰ Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. "Ki ez?" - kérdezgették. - ¹¹ "Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből" - felelte a nép.

A kereskedők kiűzése a templomból

¹²Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. ¹³ "Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek."

Csodák a templomban

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket. ¹⁵ Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: "Hozsanna Dávid fiának!", méltatlankodtak, ¹⁶ és szóltak neki: "Hallod, mit kiabálnak?" Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?" ¹⁷ Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.

A fügefa megátkozása

¹⁸Kora reggel a városba tartva megéhezett. ¹⁹ Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt. ²⁰ Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: "Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?" ²¹ "Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy. ²² Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."

Jézus küldetése

²³Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?" ²⁴ Jézus így válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket. ²⁵ Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? ²⁶ Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja." ²⁷ Ezért ezt a választ adták Jézusnak: "Nem tudjuk". Erre ő így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket."

Példabeszéd a két fiúról

²⁸"Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. ²⁹ Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment. ³⁰ Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki. ³¹ Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?" "Az első" - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. ³² Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek."

Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről

³³"Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe. ³⁴ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. ³⁵ Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶ Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. ³⁷ Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. ³⁸ De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. ³⁹ Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰ Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?" ⁴¹ "A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést." ⁴² Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. ⁴³ Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴ Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja." ⁴⁵ E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. ⁴⁶ El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

22.

A királyi menyegzőről szóló példabeszéd

¹Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: ² "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. ³ Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. ⁴ Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! ⁵ Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. ⁶ A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. ⁷ A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. ⁸ Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹ Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! ¹⁰ A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. ¹¹ Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. ¹² Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, ¹³ a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ¹⁴ Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Az adófizetés

¹⁵A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnának szavaiba belekötni. ¹⁶ Odaküldték hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt. Ezek így beszéltek: "Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez. ¹⁷ Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad?" ¹⁸ Jézus átlátott álnokságukon, ezért így válaszolt: "Mit kísértetek, képmutatók? ¹⁹ Mutassátok az adópénzt!" Odanyújtottak neki egy dénárt. ²⁰ Ekkor megkérdezte tőlük: "Kinek a képe és a felirata ez?" "A császáré" - felelték. ²¹ Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" ²² Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.

²³Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést ²⁴ intéztek hozzá: "Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. ²⁵ Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. ²⁶ Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷ Végül meghalt az asszony is. ²⁸ A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt." ²⁹ Jézus így válaszolt: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. ³⁰ A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. ³¹ Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: ³² Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké." ³³ Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.

³⁴Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. ³⁵ Hogy próbára tegye, az egyik törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: ³⁶ "Mester, melyik a főparancs a törvényben?" ³⁷ Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ³⁸ Ez a legnagyobb, az első parancs. ³⁹ A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. ⁴⁰ Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."

A Messiás Dávid fia

⁴¹Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus ⁴² föltette nekik a kérdést: "Mit tartotok ti a Messiásról? Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték. ⁴³ Ő tovább kérdezte őket: "Hogyan nevezheti hát Dávid a Lélek sugallatára Urának, amikor ezt mondja: ⁴⁴ Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá vetem. ⁴⁵ Ha Dávid Urának nevezi, hogy lehet a fia?" ⁴⁶ Erre nem akadt senki, aki tudott volna neki egy szót is felelni. Attól a naptól nem is merték kérdezgetni.

23.

Beszéd a farizeusok és az írástudók ellen

¹Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ² ezekkel a szavakkal: "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. ³ Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. ⁴ Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. ⁵ Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. ⁶ Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, ⁷ szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. ⁸ Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ⁹ Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. ¹⁰ Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. ¹¹ Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. ¹² Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

Az írástudók és farizeusok képmutatása

¹³Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be. ¹⁴ Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. ¹⁵ Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. ¹⁶ Jaj nektek, vak vezetők! Azt mondjátok, hogy ha valaki a templomra esküszik, nem érvényes, de ha a templom aranyára, akkor az kötelezi. ¹⁷ Esztelenek és vakok! Hát mi több, az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? ¹⁸ Ugyanígy: Ha valaki az oltárra esküszik, az nem érvényes, de ha a rajta levő áldozati ajándékra esküszik, az kötelezi. ¹⁹ Ti vakok! Hát mi több, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? ²⁰ Aki az oltárra esküszik, rá esküszik és mindenre, ami csak rajta van. ²¹ Aki a templomra esküszik, rá esküszik, s arra, aki benne lakik. ²² Aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül. ²³ Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. ²⁴ Ti vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. ²⁵ Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Tisztára mossátok a pohárnak és a tálnak a külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel. ²⁶ Te vak farizeus! Előbb belül tisztítsd ki a poharat és a tálat, akkor majd kívül is tiszta lesz. ²⁷ Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal. ²⁸ Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. ²⁹ Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! A prófétáknak sírboltot építtek, az igazak síremlékeit feldíszítitek, ³⁰ s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna részesek, mint ők, a próféták vére ontásában. ³¹ Ezzel magatok is megvalljátok, hogy a próféták gyilkosainak vagytok a fiai. ³² Töltsétek csak be atyáitok mértékét! ³³ Kígyók, viperák fajzata! Hogy is kerülhetnétek el a kárhozat büntetését? ³⁴ Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek, másokat megostoroztok a zsinagógában és városról városra üldöztök. ³⁵ Ezért rátok száll minden igaz vér, amelyet a földön kiontottak, az igaz Ábel vérétől egészen Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár közt öltetek meg. ³⁶ Bizony mondom, ezek mind utolérik ezt a nemzedéket.

Jeruzsálem figyelmeztetése

³⁷Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. ³⁸ Íme, elhagyatott lesz házatok. ³⁹ Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!"

24.

A templom

¹Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odafordultak hozzá, és mutogatták neki a templom köveit. ² Erre megjegyezte: "Látjátok ezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának."

Jeruzsálem pusztulásának előképei

³Amikor az Olajfák-hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: "Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?" ⁴ Jézus így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. ⁵ Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. ⁶ Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. ⁷ Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. ⁸ De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. ⁹ Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. ¹⁰ Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. ¹¹ Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. ¹² A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, ¹³ de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ¹⁴ Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

Jeruzsálem pusztulása

¹⁵Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt - aki olvassa, értse meg! -, ¹⁶ akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. ¹⁷ Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, ¹⁸ s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. ¹⁹ Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! ²⁰ Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! ²¹ Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. ²² Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Az álmessiások

²³Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek. ²⁴ Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. ²⁵ Lám, előre megmondtam nektek. ²⁶ Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában -, ne menjetek ki, hogy a házban rejtőzködik -, ne higgyétek el! ²⁷ Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸ Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

A Megváltó megjelenése

²⁹Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. ³⁰ Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹ Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.

A fügefáról szóló hasonlat

³²Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³ Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban. ³⁴ Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek. ³⁵ Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.

Felhívás az éberségre

³⁶Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya. ³⁷ Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. ³⁸ A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, ³⁹ s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. ⁴⁰ Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹ Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴² Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. ⁴³ Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. ⁴⁴ Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

⁴⁵Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? ⁴⁶ Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja! ⁴⁷ Bizony mondom nektek, egész vagyona fölé rendeli. ⁴⁸ De ha a szolga hitvány s magában azt gondolja, hogy "Késik a gazdám" - ⁴⁹ ezért ütni-verni kezdi a többi szolgát, és együtt eszik-iszik a részegekkel; ⁵⁰ ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. ⁵¹ Kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

25.

Példabeszéd a tíz hajadonról

¹A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. ² Öt balga volt közülük, öt pedig okos. ³ A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. ⁴ Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. ⁵ A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. ⁶ Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - ⁷ Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. ⁸ A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - ⁹ Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰ Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. ¹¹ Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! ¹² De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. ¹³ Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

A talentumokról szóló példabeszéd

¹⁴Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. ¹⁵ Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. ¹⁶ Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. ¹⁷ Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸ Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. ¹⁹ Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. ²⁰ Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - ²¹ Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²² Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - ²³ Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²⁴ Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵ Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. - ²⁶ Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. ²⁷ Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. ²⁸ Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹ Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. ³⁰ Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet

³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. ³² Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. ³³ A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴ Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! ³⁵ Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. ³⁶ Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. ³⁷ Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? ³⁸ Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? ³⁹ Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? ⁴⁰ A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. ⁴¹ Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. ⁴² Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. ⁴³ Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. ⁴⁴ Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? ⁴⁵ Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. ⁴⁶ Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

á LAP

26.

Elhatározzák Jézus halálát

Jézus megjövendöli szenvedését

¹Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: ² "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják." ³ Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, ⁴ és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. ⁵ Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt."

A betániai vacsora

⁶Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, ⁷ odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. ⁸ Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás? ⁹ Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani." ¹⁰ Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. ¹¹ Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. ¹² Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. ¹³ Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett."

Júdás árulása

¹⁴Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, ¹⁵ és ezt kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki. ¹⁶ Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.

Az utolsó vacsora

¹⁷A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" ¹⁸ Így felelt: "Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát." ¹⁹ A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. ²⁰ Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. ²¹ Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul." ²² Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?" ²³ "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el" - felelte. ²⁴ Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." ²⁵ Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" - válaszolta. ²⁶ Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" ²⁷ Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸ mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. ²⁹ Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."

Péter tagadásának megjövendölése

³⁰Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. ³¹ Akkor Jézus mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. ³² De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába." ³³ Péter fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha." ³⁴ Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." ³⁵ Péter erősködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.

Jézus halálküzdelme

³⁶Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom." ³⁷ Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. ³⁸ "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!" ³⁹ Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" ⁴⁰ Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? ⁴¹ Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen." ⁴² Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!" ⁴³ Amikor visszatért, megint alva találta őket. ⁴⁴ Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁵ Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. ⁴⁶ Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul."

Jézus elfogatása

⁴⁷Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁸ Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!" ⁴⁹ Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta. ⁵⁰ Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. ⁵¹ Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. ⁵² Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. ⁵³ Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? ⁵⁴ De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?" ⁵⁵ Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. ⁵⁶ Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.

Jézus Kaifás előtt

⁵⁷Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. ⁵⁸ Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. ⁵⁹ A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, ⁶⁰ de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, ⁶¹ s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni." ⁶² A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?" ⁶³ Jézus hallgatott. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?" ⁶⁴ "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin." ⁶⁵ A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. ⁶⁶ Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták. ⁶⁷ Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, ⁶⁸ és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"

Péter megtagadja Jézust

⁶⁹Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál." ⁷⁰ De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." ⁷¹ Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek. ⁷² Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." ⁷³ Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul." ⁷⁴ Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas. ⁷⁵ Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt.

27.

Jézus Pilátus előtt

¹Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. ² Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak.

Júdás kétségbeesése

³Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. ⁴ "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!" ⁵ Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. ⁶ A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja." ⁷ Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. ⁸ Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. ⁹ Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, ¹⁰ s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.

Pilátus ítélete

¹¹Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus. ¹² A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. ¹³ Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" ¹⁴ De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. ¹⁵ Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. ¹⁶ Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. ¹⁷ Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" ¹⁸ Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. ¹⁹ Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta." ²⁰ A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. ²¹ A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották. ²² Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" ²³ "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!" ²⁴ Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" ²⁵ Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!" ²⁶ Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása

²⁷A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. ²⁸ Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. ²⁹ Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" ³⁰ Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. ³¹ Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék.

Jézus keresztre feszítése

³²Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. ³³ Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. ³⁴ Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. ³⁵ Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, ³⁶ majd leheveredtek, és őrizték. ³⁷ Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." ³⁸ Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹ Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva ⁴⁰ mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" ⁴¹ Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: ⁴² "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. ⁴³ Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok." ⁴⁴ Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is.

⁴⁵A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. ⁴⁶ Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" ⁴⁷ Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." ⁴⁸ Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. ⁴⁹ A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" ⁵⁰ Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

Csodák Jézus halálakor

⁵¹Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, ⁵² sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. ⁵³ Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. ⁵⁴ A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. ⁵⁵ Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. ⁵⁶ Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja.

Jézus temetése

⁵⁷Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. ⁵⁸ Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. ⁵⁹ József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, ⁶⁰ s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. ⁶¹ Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. ⁶² Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és ⁶³ figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. ⁶⁴ Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél." ⁶⁵ "Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!" ⁶⁶ Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

28.

Jézus feltámadása

¹Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. ² Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³ Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. ⁴ Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. ⁵ Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. ⁶ Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! ⁷ Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."

Jézus megjelenik az asszonyoknak

⁸Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹ Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰ Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak."

Az őrség kioktatása

¹¹Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. ¹² Ezek a vénekkel egyetemben tanácsot tartottak. Azt határozták, hogy adnak egy csomó pénzt a katonáknak ¹³ és meghagyták nekik: "Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai és ellopták. ¹⁴ Ha tudomást szerez róla a helytartó, majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." ¹⁵ Azok elfogadták a pénzt, és úgy jártak el, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig elterjedt a zsidók közt.

Az apostolok küldetése

¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷ Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. ¹⁸ Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: "Én kaptam minden hatalmat égen és földön. ¹⁹ Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, ²⁰ és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

á LAP

FORRÁS + szentírási magyarázatokkal