Pünkösdi Kórustalálkozó

1999

Mit? Miért? Minek?

Avagy a Jubileumi

Pünkösdi Kórustalálkozó

“Nagyszerû élményt nyújtó találkozóra adott alkalmat a ..., különösen az idei, hisz a zenekultúra csodálatos gyöngyszemeit oltották szívünkbe a színvonalas elõadásra megérett kórusok.”

Ilyesformán szokott kezdõdni minden olyan újságcikk, mely jól sikerült “nevezetesnek” mondható eseményrõl, rendezvényrõl kíván tudósítást adni. A Jubileumi Pünkösdi Kórustalálkozóra visszaemlékezve nem a nagy szavakat szeretném fonni (mint csodálatos, magával ragadó, felejthetetlen) - nem mintha nem érdemelte volna ki ezeket a jelzõket, hanem azért, mert többet jelentett annál, mint amit körmondatok szépsége visszaadhat. “Kevés a szó, mely róla mesélni tudna.”

Miután a zene több annál, hogy a szavak tükrébe visszatetszenek hangjai, így most a tükör mögöttit, a színfalak hátoldalát szeretném bemutatni, vagyis, hogy hogyan jön létre egy kórustalálkozó, mi zajlik a háttérben.

A Pünkösdi Kórustalálkozó 10. éve kerül megrendezésre templomunkban. Már ez az évforduló is arra adott alkalmat, hogy most ünnepi rendezvényre készüljünk. Azonban a tavalyi évben Egyházközségünk alapítási évfordulójára készülve a Historia Domus-t (Egyházközség története) lapozgattuk - hogy az eltelt évek eseményeirõl kiállítást rendezzünk - több helyen találtunk bejegyzést, hogy templomunkban rendszeresen tartottak hangversenyeket és kórustalálkozókat. Az utolsó ezzel kapcsolatos bejegyzés így szól: “...Az Újtelepi Egyházközség énekkara, május 28-án, pünkösd ünnepén tartotta utolsó hangversenyét - “Ünnepi liturgia” - címen.” 

Erre a pünkösdre emlékezve az 50. évforduló eseményét kötöttük csokorba a 10 éves évfordulóval. Érszegi Gábor atya (a Szent Erzsébet Egyházközség plébánosa) az ünnep méltóságára való tekintettel felvetette a jubileumi találkozó, a három napos fesztivál jellegû rendezvény megszervezésének lehetõségét. Többségében örömmel és biztatással fogadtuk javaslatát, de voltak kik a rendezvény nagyságától visszariadva szükebb körû ünnepet láttak megvalósíthatónak.

A kórustalálkozó szervezõbizottsága a Szabadság sugárúti Általános Iskolában tartotta ezen elsõ megbeszélését, és az ottani egyezség szerint a szereplésre jelentkezõ kórusvezetõket meghívtuk a plébániára, hogy véleményüket megkérdezve közös döntés születhessen. Az elhatározás készen áll, hisz a kórusvezetõk egyetértésükkel erõsítették meg. Az egyik legnagyobb öröm számunkra a kórusvezetõk készséges hozzáállása (17 kórus), az udvarias, megértõ, segítõkész, baráti hangvételû együttmûködése, amit azúton is szeretnénk megköszönni mindannyiuknak.

Gábor atya a rendezvény fõvédnökének Dr. Paskai László Budapest-Esztergom Egyházmegye bíboros prímás érsekét kérte fel, kí készséges közremûködését fejezte ki.

A további megbeszélés során a szervezõbizottság minden tagja elvállata az általa megoldható feladatokat. Nem kiosztásra kerültek a szervezési feladatok, hanem mindegyikünk az általa megvalósíthatót önként vállalta. A feladat-tortának sok szelete volt: emlékplakett és virágcsokor minden kórusvezetõnek és zongorakísérõnek, templom virágdíszítése, kandelláberek a felvonuló virásgoskertbe, kapcsolattartás a kórusokkal, püspöki szentmise, ünnepi vacsora a plébánián a meghívott vendégeknek, állófogadás a fellépõ kórusoknak mindhárom nap az iskolában (összesen 800 fõ), meghívók és plakátok készítése és eljuttatása, Szolgáló - Egyházközségi újság Pünkösdi számának megírása, szerkesztése és másolása, a Kórustalálkozó pénzügyi hátterének megteremtése és kezelés. Feltehetjük a kérdést - ki csinálta mindezt? Mi együtt. A három nap alatt és az elõkészítésben legalább negyven-ötven ember közös munkája van. Kik õk? Személyenként szerint is fel lehetne sorolni neveket, de õk nem a nevekért tették amit tettek, hanem hogy adhassanak amit tudnak. Igy együttes munkájuk eredménye lett a Kórustalálkozó. Mindegyikünk a magáénak érzi, hisz hozzátettük azt, amit mi tudtunk adni. Nem én, te vagy õ aki Kórustalálkozót csinált, hanem mi teremtettük meg a lehetõségét, hogy mindezt megvalósulhasson. Mi, egyházközségünk két kezüket adni tudó tagjai, a hittanos szülõk, kik a 800 fõs fogadást tartották kezükben, az iskola igazgatója, segítõtársai és tanulói, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom fiatalja, a hittanos nagyobb gyerekek, azok kik süteményeket sütöttek a kórustagoknak, Gábor atya és jómagam, kik próbáltuk mindezt kézben tartani. Az Önkormányzati képviselõk, a Mûvelõdési és Oktatási Bizottság az anyagi háttéret biztosította. Részletességgel folytatni a napi teendõket a spirálként egymásba fonódó perceket szinte lehetetlen, több oldalas forgatókönyvet kelleni írni. A Kórustalálkozóra emlékezünk, és jó szívvel, hisz sikerült - nem nekünk, hanem veletek.

                Nem az a nagy dolog, hogy egy rendezvény megvalósult, hanem hogy örömmel, békességben, önmagunk és mások javára tudtunk tenni valamit, amiben nincsenek elfelejtett arcok, sértett szemek, nemtetszõ hangok. A zene harmóniája nem lehet külcsín, belõlünk, az Isten adta lélekbõl fakad. E harmóniát melengettük két kezünk között mi mindannyian, mint féltett fiókát, hogy gondoskodó szeretetünkkel átmelengetve kelhessen útjára.

Útjára kelt, meleg bölcsõ fogadta, s az otthon melegével fogadtuk magunk közé. Ez volt a Jubileumi Pünkösdi Kórustalálkozó a Rákoscsabai Szent Erzsébet templomban.

Bódi Gáborné - hitoktató pedagógus