Historia Domus album / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	História Domus Részletek a Historia Domusból: 1933-tól 1950-ig terjedő időszak történetéből Historia Domus 1. 1933. október 23. népgyűlés - Templomépítő Bizottság megalakulása. (Elnök: Dr. Raikoviek Kálmán, majd Hamvas János) 1938-39. Templomépítés, a legszükségesebb liturgikus tárgyak gyûjtése az áldozatos hívek fillérjei tették lehetôvé. Adományaikkal nagymértékben segítettek: Lokaicsek Károly esperes-plébános és amerikában élô nôvére, ki az amerikai hittestvérektôl adományokat gyûjtött a templom építéséhez. "Az Óhazának sok keserûségtôl földig súlytott egyik községének róm. kat. lakói megnyugvásukra s kicsiny gyermekeik lelki épülésére templomot óhajtanak építeni. E nekik egyedül lebírhatatlan gondot és nehézséget okozó elhatározásukban kérik távoli országok lelkiekben együttérzô hitsorsait, hogy kegyes hozzájárulásukkal segítsék ôket az Úr házának felépítésében." A templom építôje: Hajagos András építômester 1940. június 29. Templomszentelés Kránitz Imre önálló hitoktatói kinevezés után Újtelepre költözött. "Az új templom a háború zivatarából teljesen épen és értékveszteség nélkül került ki." "1945. újév ünnepén 6. vízkereszt napján pedig 4 katolikus hívô hallgatta végig a szentmisét - a polgári lakosság az óvóhelyen tartózkodott." 1946 szilvesztes - Kránitz Imre hitoktató kihírdette, hogy a Megyésfôpásztor engedélyt adott az önálló lelkészség szervezésére - feltétel a szervezendô egyházközség saját plébánia épülettel rendelkezzen. "Kránitz Imrét munkájában nagymértékben jelentékenyen támogatta Bóta Lôrinc, a kántori teendôket végzô katolikus tanító és a közben megszervezett utcaapostolok." 1947. június 3. az egyházközség 14.000 ezer Ft. vételárért megvásárolta a Szabadság sugárút 38. számú házat. "A vétel idején azonban annyira rongált állapotban volt, hogy teljes rendbehozása még igen sok anyagi áldozatot követelt." ("Az áldozatvállalás fôsúlya ismét a lelkész és kántor vállaira nehezedett, akik az ôket megilletô személyi járandóságról úgyszólván teljesen lemondtak..") "Dr. Pétery József Megyéspüspök Úr 1947. május 31.-érôl kelt 2379/1947. sz. Levéliratával Újtelepet önálló curatiává szervezte." - vagyis megalapította az egyházközséget. "Az így szervezett curatia elsô plábánosává Megyéspüspök Úr 1947. június 18.-án kelt 3804/1947. sz. leiratával Kránitz Imre hitoktatót nevezte ki." Az új egyházközség képviselôtestülete 1947. július 6.-án tartott. Képviselôtestület tagjai: Benedek Béla, Bóta Lôrinc, Gyôrffy József, Hamvas János, Juhász József, Kajtár János, Molnár Mihály, Péteri Károly, Rhein István, Schalamonek Rezsô, Simányi János, Somossy Zoltán, Stadler, István, Sztanek Ferenc, Szûts Lajos, Tátrai Ferenc, Tuza József, dr. Vass Jenô, Várnagy Miklós, Zamárdi János, Gyöngyösy György, Kubinyi Gyula, Szalay Béla és Szôke Ferenc. "Az Egyházközség belátva, hogy a kultúrház éppen olyan elengedhetetlen tényezôje a hitéleti mozgalomnak mint a plébánia, kellô idôben gondoskodott kultúrális és szociális bizottság alkításáról, amelynek szervezô tevékenysége eredményeként a Szabadság sugárút 57. sz. alatt lévô 2 helységbôl álló épületet kultúrház céljára vásárolta meg. Ha a templom- és a plébániára elmondható, hogy a nép filléreibôl jött létre, akkor ez a megállapítás fokosott mértékben áll a kultúrházhoz. A szociális és kultúrális bizottság ugyanis heti 30 filléres tagsági alapon gyûjti össze azt a havi 200 forintot, mellyel a kultúrház vételárát törleszti. A kultúrház vételárának törlesztését szolgálják még a minden hónapban tartott családi esték, amelyek anyagi hasznon kívül a katolikus családok összefogásának tudatát is éberen tartják."
	Historia Domus 2. - 1948 - Újtelep vallási életével párhuzamosan fejlôdött a filiának nevezhetô Rákoskert hitélete is. Anyagiakban ugyan keveset lendít az anyaegyház helyzetén; az óriási területen elszórt gyéren lakott telep valósággal missziós terület. A megpróbáltatásokkal teljes idôk egyre több lelket hoznak az iskolakápolnába és ha az Úr a sok aratnivalóhoz még egy munkást küld, akkor nem kell aggódnunk a rákoskerti hívek lelki elkalandozása miatt sem. Újtelep vallási életében nagy öröm és új lendület az 1948 év június 8-i bérmálás. Annál is inkább, mert a megyésfôpásztort a rendeltetésének már átadott plébánia várja, melybe a lelkész június elsejére költözött be. Az új egyházközségnek elsô, legnagyobb nyilvános ünnepe ez, a 350 bármálkozóval pedig új erô, az elkövetkezendô idôk hitvallásos helytállására. A bérmálás kegyelmével erôsödött lelkiélet tükörképe az új egyházközségben a szentmisehallgató hívek számának növekedése, - a hitbuzgalmi egyesületek tevékenysége - és az intézmények anyagiakban való gyarapodása. 1949-tôl kezdve a lelkész az anyaegyházban vasárnap és ünnepnapokon két szentmisét mond; a harmadikat pedig Rákoskerten az iskolakápolnában végzi. Ha a lelkiélet színvonalát a szentáldozások számával, akkor jellemzôül álljanak itt az alábbi adatok: Az 1946. évebn az újtelepi templomban 9500 volt az áldozások száma; 1947-ben: 11.540; 1948-ban: 18.160. Szentségi házasságot kötött híveink évi középaránya: 30 jegyespár. A keresztelések száma nem meghatározható jellegû, mert a Fôváros közelsége miatt a szülô anyák rendszerint a szülôotthonokat keresik fel és így a keresztelések is nagyobb részt ugyanott történnek. A hitbuzgalmi egyesületek közül különösen a Szívgárda, - Mária Kongregáció - a Jézus Szíve Szövetség - a Családok imaszövetsége (Családi imaóra) - és az énekkar fejtenek ki áldásos tevékenységet. Az egyesületi vezetôk közül névszerinti megemlítést érdemelnek: a Szívgárdában Juhász Éve és Mervay Aranka; a Jézus Szíve Szövetségben Benedek Béláné; a Családi imaórák szervezôje Petróczi Katalin; az énekker szervezôje és vezetôje pedig Bóta Lôrinc tanító. A templom és oltárok díszítésének, továbbá az egyházi ruhák mosásának és rendbentartásának önzetlen és áldozatos munkáját a plébános unokahúga, Németh Emília vállalja. A Szívgárda 170-200 tagjával az ország egyik legjobb gárdájává emelkedett; a Mária-Kongregáció a Fôváros középiskoláit látogató ifjúságot fogja össze; az énekkar pedig amellett, hogy az újtelepi ünnepi misék fényét és áhítatát emeli, fôvárosi és vidéki énekkarokkal közös rendezésben szerepel, mûvészi színvonalú templomi hangversenyeket szervezett templomunkban… Az újtelepi Egyházközségi énekkar 1949. május 28-án, pünkösd ünnepén tartotta utolsó hangversenyét – “Ünnepi litánia” címen. Idézet a “Szolgáló”-ból 1997.