|
|
Egy-egy összefoglaló oldal:
Házépítés
Műhely építés
Zsalugáterek a házon
Egy-egy érdekesség:
Biliárdasztal készítése
Medence készítése
Bicikli - saját festéssel
Később megjelenő
oldalak
részletes
ismertetőkkel:
A hőszigetelés sem nagy dolog
Szoba új kabátban
Fürdőszoba kiépítése
Konyhaszekrény házilag
Beépített szekrény
A magyar jurta garázsnak is jó
Ping-pong asztal házilag
stb.
|
|
H O B B Y S A R O K
Barkácsoljunk együtt! Te
is meg tudod csinálni!
Házépítéstől a konyhaszekrényig.
|
|
ELŐSZÓ:
"Fúrunk - faragunk"
Mi olyan fúrunk-faragunk család
vagyunk. Itt már senki sem lepődik meg, ha fűrész, fúró, csiszoló hangját
hallja. Azt hiszem ebben a kérdésben én vagyok a fő bűnös. Már kislányként sem
babaruhákkal játszottam, hanem csavarok, kulcsok társaságában éreztem jól magam.
Gyerekként végignéztem, ahogy a szüleim ketten felépítették a házukat, és apám
kis műhelyében autót, motort bütykölve mindig lelkes társaság voltam. Kevés
gyerekkori ajándékra emlékszik az ember. Ti mire emlékeztek? Az én legkedvesebb
ajándékom (elsős voltam az iskolában) a Merkur játék. Idősebbek biztosan
emlékeznek ez olyan csavarozós játék volt, darut, markolót és minden ilyet
lehetett belőle építeni. Ez a csavarozási belső kényszer megmaradt bennem.
Biciklit szereltem magamnak is, másoknak, később meg a kismotorom turbóztam
mindig. A Riga 19-est összemahináltam a Jawa karburátorral. Repesztett mint a
vihar - az is igaz, hogy 6 litert ivott. Aztán jött a sok rossz autóm,
mindegyiket úton-útfélen meg kellett csinálni. Sohasem jöttem haza gyalog.
Milyen gazda az, aki ott hagyja kedves guruló barátját? Na ennyit a
nosztalgiáról. Pedig itt nincs vége, mert a két a gyerekem (akik ma már inkább
közelebb vannak a 20-hoz, mint 15-höz) léptem nyomon hol facsavarokkal, hol
létrával, hol fúróval a kezükben jelennek meg a ház valamelyik zugából. Hogy
honnan örökölték ezt a marhaságot? Egyébként a férjem is meg tudna csinálni
bármi ilyen dolgot, de ő először is éjjel-nappal dolgozik, másodszor pedig nem
éppen a szíve csücske a "megcsinálom dolog". Úgyhogy én vagyok itthon a
házitündér. A környék összes házépítési, faipari, festék, vas, csavar, villany,
műszaki boltjában ismernek. Már megszoktam, hogy ezeken a helyeken egyetlen
nőként állok a sorba. Bizony ezzel eleinte sok bajom volt, mert "úgyis értetlen
nő"-ként beszéltek velem. Ma már nem így van. Jó haverok. Múltkor azonban a
sarki műszaki boltba új eladó jött. Első szava: "Mit mondott a férje, mit
vigyen?" Nem mondott semmit - válaszoltam. Elég furán nézett rám. Én kérek...
Odaadta. Egy-két ellenőrző kérdést még feltett. Ezóta szó nélkül kiszolgál. Sok
milyen jópofa helyzettel találkoztam mire felépült a házunk. Én intéztem mindent
a sódertől a villanykapcsolóig úgyhogy lenne mit mesélnem. Azt is be kell
vallanom, hogy van egy kis helyzeti előnyöm, mert építőipari szakközépbe jártam
(és tanultam), onnan lettem később tanító, stb. Elsodort az Úr! De azért a saját
házunk építésénél sok előnyöm volt elméletileg is, gyakorlatilag is. Értem a
műszaki rajzokat, le is tudom rajzolni ha akarok valamit, tudok falat rakni,
bepucolni, gipszkartonozni, glettelni, tapétázni, festeni. Az elmúlt években
ezeket otthon mind én csináltam, de két igazi segítséggel: a fiam is és lányom
is ma már bármely témában otthon vannak. Most látom igazán micsoda előnyei
vannak ennek a közös munkának. Először is tudunk együtt dolgozni, értjük egymás
szavát, gondolatát. Másodszor megbecsülik azt, amilyük van, mert tudják milyen
munka van benne. Harmadszor pedig nem állnak bizonytalanul a világban, mert ha
valamit meg kell oldani tudják, hogy nem lehetetlen. De hogy más dolgokban se
vesszenek el mind a ketten tudnak főzni, sütni, mosni, vasalni, stb. Szóval tuti
kölykök, a dzsungelba sem vesznének el. Mindezt nem azért írtam le, hogy végre
dicsekedhessek, hanem hogy egy pici ízt adjak abból, hogy a gyerekeknek nem
szabadság kell, mint ahogy ma hangoztatják, hanem megtanítani őket élni, életben
maradni - és ez nem megy másképp, csak úgy, ha együtt dolgoznak velünk.
Szerkezstő: Jh.Betti
|
|
|