Érszegi Gábor atya emlékére
 
2004. november 20 - mennyei születésnapja
 
 
 
 

                                                                                                

 
 
"Jertek Atyám áldottai, és vegyétek az Országot,
melyet nektek készített a világ kezdetétől."
Meghallgat

 
 
 
Lábnyomok 
 

  Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Õ mindig ott járt énvelem.

  De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

   Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
 
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
 
ismeretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet fordítása
Forrás: http://versek.extra.hu/vers/versek/Labnyomok.html
 
 
Kapcsolódó oldal:
Deo Gratias album - Krisztus az én életem
 
 
 
 
 
Meghallgat
 
 
 
"Uram, jó nekünk itt lennünk."
 
 
Az apostolok szavai, mikor fenn a hegyen
a Színeváltozásban  megláthatták
Krisztus mennyei arcát, létét.
 
 
Az élők szavai a templom hajlékában.
 
 
Az üdvözültek szavai Isten országában,
 a Mennyország örömében.
 
 
Uram, jó nekünk itt lennünk a te szent hajlékodban.
Veled egyesülhet lelkünk itt az oltár titokban.
Értünk dobog itt szent Szíved, mely bűnünkben is szeret,
Uram, jó nekünk itt lennünk, hõn szeretni itt lehet.

Uram, jó nekünk itt lennünk, hol kegyelmed várva vár.
Hová mindig visszatérünk, szíved mindig nyitva áll.
Bármily messze tévelyedtünk, nagy irgalmad ránk talál,
Uram, jó nekünk itt lennünk, hol szívünk nyugtot talál.

Uram, jó nekünk itt lennünk, érdemünk bár oly kevés.
Könnyű lesz itt élet terhünk és édes a szenvedés.
Szívünket ha megérinti szent kegyelmed balzsama,
Uram, jó nekünk itt lennünk, s nem hagyunk el már soha!
 
(2010. november 20)
 
 
KÉP: O O   Képek nagyíthatóak