Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

PAOLAI SZENT FERENC remete április 2.

L. más Ferenc: Assisi Borgia Szalézi Xavéri

PAOLAI SZENT FERENC 1416-ban (vagy 1426-ban) született a calabriai Paolában. Születését idősödő szülei Assisi Szent Ferenc közbenjárásának tulajdonították. Fogadalmuknak megfelelően 13-15 éves korában egy évig a közeli ferences kolostorban neveltették fiukat. A gyermekre mélyen hatott a ferences lelkiség. Az egy év leteltével, szüleivel Rómába és Assisibe zarándokoltak, csak úgy gyalogosan. Rómában rádöbbent a gazdagok fényűzése és bűnei, valamint a szegények nyomora közti nagy szakadékra. Assisiben megértette Szent Ferenc újító szándékát.

Vezeklésre határozta el magát. Szülei beleegyezésével fiatalon remetének állt szülővárosa közelében a tenger partján. Mivel vadászok rátaláltak, vége szakadt magányos életének. Híre gyorsan terjedt, egyre többen keresték fel testi-lelki bajaikkal. Szent élete sokakra gyakorolt vonzó hatást, 19 évesen, visszatérve Paolába társaival templomot, majd rendházat épített az assisi-minta szerint, építkezését csodás jelek kisérték, legcsodásabb azonban az a hatás volt, amit a kor pápáira és uralkodóira gyakorolt. Hírére még XI. Lajos francia király is megkereste, betegségéből remélve gyógyulást. Nem a gyógyulást, hanem a halálra való felkészülést kapta meg szentünktől. Rendjét francia földön is meghonosították. Remetekongregációjuk a minimiták (paulánusok) rendjévé alakult át. Szigorúan böjtöltek. 1506-ban elnyerték az Apostoli Szentszék megerősítését.

A franciaországi Tours-ban, 1507. április 2-án, nagypénteken halt meg, 91 évesen. Halálát közeledni érezve nagycsütörtökön még alázatosságból kötéllel a nyakán bevezettette magát a templomba, meggyónt, megáldozott utoljára és visszatért cellájába. A plessisi templomban temették el, de a vallásháborúk idején kihurcolták sírjából és elégették fanatikus kálvinisták. X. Leó pápa 1519-ben avatta szentté, 1943-óta az olasz hajósok védőszentje.

Példája: Egy szentségre törekvő élet mindig vonzó hatású, ezt sohase feledd!

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 15, 1-11; Mt 5, 3); Lk 12, 32-34 (v. szerzetesek)

Irodalom: B37; C107; F402; II7; M928; Z1495

SZENT IZIDOR püspök és egyháztanító április 4.

SZENT IZIDOR 560 körül született Kartegenában, Sevilla közelében, Dél-Spanyolországban. Édesapját fiatalon elvesztette, ekkor fivére, Leander püspök nevelte tovább. Testvéreitől sokat tanult vallásosság terén, hiszen egyik bátyja Szent Leander sevillai érsek volt, a másik Szent Fulgenciusz püspök volt, nénje pedig, Florentina szentéletű apáca volt. A tanulásban egy időben csüggedés vett erőt Izidoron, de magára talált és nagy szorgalommal tanult. Megtanult latinul, görögül és héberül, elolvasott minden könyvet, amihez hozzájutott, jártas volt minden szent és profán tudományban

Izidor bencés szerzetes, pap lett. Már 30 évesen apát lett. Bátyja halála után a nép és Rekkared király akaratára szülővárosának püspöke lett. Ékesszólóan cáfolta az ariánusok tanítását, a papság gondos nevelését ápolta, a szerzeteseket bölcs szabályokkal irányította.

A tudományok nagy kedvelője és pártfogója volt. Igyekezett átmenteni a római kultúra maradandó értékeit. Sok írása jelent meg, ezekből bölcsesség árad, kiváló teológiai művek, ezért kapta az egyháztanítói címet. Zsinatokat hívott össze, bölcs rendeletei segítették egyházmegyéje fejlődését. Sok iskolát és kolostort alapított. A középkor iskolamesterének tartotta. Ő volt az utolsó nyugati egyházatya. A Szentháromság volt a szívügye.

A 633-as IV. Toledói zsinat után már nem írt, hanem három évig készült halálára. 636. április 4-én halt meg. Halála előtt szőrruhát öltött, hamut hintve fejére tartott bűnbánatot. Így mutatott példát, hogy Isten ítélőszéke előtt csak Isten irgalmában bizakodva jelenhetünk meg. Székesegyházában temették el Szent Leander bátyja és Florentina nénje mellé. I. Ferdinánd spanyol király kiváltotta a móroktól az ereklyéit és Leonba vitette. XIV. Benedek pápa tette egyházdoktorrá.

Példája: A nagy tudás nagy alázatossággal kell, hogy párosuljon!

Olvasmányok: 2Kor 4, 1-7; (Zsolt 36, 1-6.30-51; Jn 15,5); Lk 6, 43-45 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B32; II15; Z1495; C470; F404; M929

SZENT VINCE áldozópap április 5.

L. más Vince: Diakonus Páli

FERRER SZENT VINCE a hispániai Valenciában született 1350-ben. Már fiatalon érdekelte a teológia, sok skolasztikus szerző művét tanulmányozta. Tanult Barcelonában és Leridában. Három éves tanulmányozás után kívülről tudta a Bibliát.

A domonkos rendbe lépve teológiát tanított, a szentírástudomány ismerője és tanítója volt. Beszédei egyre híresebbé tették, mint szónok sokfelé tömegeket térített meg és az erkölcsöket jobbította. Missziós utakon bejárta Franciaországot, a Rajna-mellékét, Itáliát, Svájcot, Skót- és Írországot, igyekezett a pápaság egységét helyreállítani. Az egyszerűbb emberek nyelvén is értett, tanácsaiért nagyon sokan keresték fel. Valencia környékén ismert a szólás veszekedés esetére: "Igyál egy kortyot Szent Vince vizéből". 25000 zsidót és 8000 mórt térített meg, 20000-nél több beszédet mondott. Szívügye volt az egység és békesség.

Franciaországban, Vannes-ban halt meg, 1419. április 5-én.

Példája: Az igazi tudás mindig közérthetően magyaráz!

Olvasmányok: 2Tim 4, 1-5; (Zsolt 39, 2-10; Lk 21, 36); Lk 12, 35-40 (hithirdetők, v. szerzetesek)

Irodalom: B37;C109;F0405;II18;M929;Z1496

DE LA SALLE SZENT JÁNOS, áldozópap április 7.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

DE LA SALLE SZENT JÁNOS 1651. április 30-án, XIV. Lajos, a napkirály idejében született a franciaországi Reimsben, első gyermekként egy gazdag tízgyermekes családba. 1664-ben a székesegyházi káptalan kanonokja lett, majd 1670-től Párizsban tanult tovább. Szüleit korán elvesztette

Pap lett 1678-ban, majd 1680-ban teológiai doktorátust szerzett. Lemondott kanonokságáról és különösen az ifjúság nevelésével foglalkozott. Gyermeknevelés, iparostanulók és oktatóik képzése volt a programja, szegények számára iskolákat alapított. Sok könyvet írt.

Segítőtársaival 1681-ben kongregációt hoztak létre, az Iskolatestvérek kongregációját. A kongregáció fennmaradása csak sok üldöztetés elszenvedése árán sikerült. Reimsben és Párizsban tanítóképzőt szervezet. Társai komoly elhivatottsággal segítették az ifjúság nevelését. 1684-ben nagy éhinség volt, ekkor teljes vagyonát szétosztotta a nélkülözőknek.

Rouenben, 1719. április 7-én, nagypénteken halt meg. 1886-ban boldoggá avatták, XIII. Leó pápa 1900. május 24-én avatta szentté. Az iskolák és a keresztény nevelés-oktatás védőszentjévé nyilvánította XII.Piusz pápa.

Példája: Az ifjúságnak nagyon nagy szüksége van jó nevelőkre. Imádkozz értük!

Olvasmányok: 2Tim 2, 1-3; (Zsolt 1, 1-6; Mt 23, 11-12); Mt 18, 1-5 (v. lelkipásztorok, v. nevelők)

Irodalom: B37; C470; F407; T401; Z1497

10.

11.

SZENT SZANISZLÓ, püspök és vértanú április 11.

SZENT SZANISZLÓ 1030 körül született a Lengyelországi Szczepanowski városkában nem túl gazdag lovagi családból. Párizsban vagy Liége-ben tanult, itt végezte a teológiát. Pap lett.

1071-ben krakkói püspök lett. Jó lelkipásztorként kormányozta egyházmegyéjét, segítette a szegényeket, rendszeresen látogatta papjait, reformer volt.

II. Boleszláv királynak szemére vetette bűneit, kiközösítette Boleszlávot, ezért a király mise közben 1079. április 11-én megölette a Szent Mihály templomban. Holtteste a krakkói Wawel székesegyházban pihen. IV. Ince pápa Assisiben avatta szentté, 1253-ban..

Lengyelország védőszentje.

Példája: A bűnös lehet nagy ember, mégis bűnös marad! Te maradj szentéletű...

Olvasmányok: Jel 12, 10-12; (Zsolt 33, 2-9); Jn 17, 11-19 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B39; C471; F411; Z1498

12.

13.

SZENT I. MÁRTON pápa és vértanú április 13.

L. más Márton: Porres Tours-i

SZENT I. MÁRTON pápa Umbriában, Todi városkában született. Jogász és diplomata, diplomata majd pap lett. Megalkuvás nélkül küzdött a császár olyan törekvései ellen, amellyel szeretett volna beavatkozni az egyház tevékenységébe.

649-ben eredményes tevékenysége nyomán pápává választották. A császár előzetes engedélye nélkül szenteltette magát püspökké, és foglalta el a pápai trónt. Ezzel a császár haragját vonta magára. Már ebben az évben zsinatot tartott, ezen elítélték a monotheléta tévedést. Hitvédő volt, emiatt 653-ban II. Konstans császár (641-668) elfogatta, Konstantinápolyba hurcolták. Árulás vádjával halálra ítélték, de a haldokló konstantinápolyi pátriárka közbenjárására a pápagyilkosságtól elálltak és száműzték a Krím-félszigetre, az akkori Kerzoneszoszba (Chersonba).

656. április 13-án halt meg (más forrás szerint 655. szeptember 16-án) az embertelen körülmények következtében. Bár nem szenvedett vértanúhalált, az egyház mégis kezdettől fogva mártírként tiszteli.

Példája: Kitartás a tanulásban és az elvekben, ez vezet nagy eredményekre!

Olvasmányok: 2Tim 2, 8-13; 3, 10-12; (Zsolt 125, 1-6);Jn 15, 18-21 (v. vértanúk, v. pápák)

Irodalom: Z1499; C471; PK64; F413

14.

15.

16.

SZENT BERNADETT szűz április 16.

SOUBIROUS SZENT MÁRIA BERNADETT 1844-ben született a franciaországi Bolyban, apja, Francois Soubirous (ejtsd: franszoá szubiru) szegény vízimolnár volt Lourdes (ejtsd: lurd) szélén, de a gőzmalmok terjedésével nagyon hirtelen elszegényedtek. Bernadett a tüdejével betegeskedett, asztmás volt, ezenkívül a nagyfokú szegénységük miatt sem tudott tanulni, de nagyon vallásos volt.

Egy enyhe téli napon rőzsegyűjtés közben ragyogó fénnyel körülvett lányalakot látott meg a Gave folyócska partján levő sziklabarlangnál. Ijedtében Rózsafüzérét kapta elő, a kísértés gondolatát keresztvetéssel akarta elhessegetni. A jelenség is keresztet vetett a rózsafüzérével, Bernadettel együtt némán imádkozta a szentolvasót. A kis Bernadettel rőzsét gyűjtő társnői semmit sem láttak a jelenésből,

1858. február 11. és július 16. között Lourdes-ban 18-szor megjelent a Szűzanya a gyermeknek itt a Massabielle barlangnál. A Szűz kérte, hogy az emberek engeszteljenek, tartsanak bűnbánatot és építsenek kápolnát a jelenések helye, a massabielle-i barlang fölé. Később a nevét is elárulta az ismeretlen "Hölgy": "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás".

A jelenéseknek gyorsan terjedt a híre. Egyházi és világi hatóságok is vizsgálták a jelenések hitelességét, Bernadett sok lelki megpróbáltatása után végül is megállapították a látomások valódiságát. Csodás, megmagyarázhatatlan gyógyulások is történtek a barlangnál fakadt forrásnál. A látomás helyéhez ma is milliók zarándokolnak.

Bernadett 1866-ban belépett a nevers-i Szent Gildard-zárda nővérei közé. Itt a sok ima és testi-lelki szenvedés mellett betegápolással foglalkozott.

1879. április 16-án halt meg. Koporsóját többször is felnyitották, teste épségben, hajlékonyságát megőrizve maradt még ötven év multán is. Ma a nevers-i zárda templomában üvegkoporsóban nyugszik, arcán szelíd mosoly ül. 1925. június 14-én boldoggá, 1933. december 8-án szentté avatták, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

Példája: Nem tudhatod, mire vagy kiválasztva, de a feladataidat maradéktalanul hajtsd végre!

Olvasmányok: szüzek.

Irodalom: B39; C114;F416; I162; Z1500

17.

18.

19.

20.

21.

SZENT ANZELM püspök és egyháztanító április 21.

SZENT ANZELM a piemonti Aostában született 1033-ban, vagy 1034-ben. Apja Gundulf lombardiai nemes volt, anyja Ermenberga. Gondos nevelést kapott, de anyja korán meghalt. Meghasonlott, és bebarangolta Burgundiát és Normandiát.

Végül a galliai Le Bec híres monostorában bencés lett, itt honfitársa, a tudós Lanfranc volt a kolostor priorja. 26 éves korában szerzetes lett. Tudása és szerzetesi erényei alapján 1063-ban prior, majd 1078-ban már apát volt. Teológiát tanított itt rendtársainak, de az életszentség útján is gyorsan haladt. Fiatal rendtársai ellenkeztek vele, az idősebbek féltékenyek voltak rá, de ő szelídséggel, alázattal és önfeláldozással mindenkit legyőzött.

Angliában később szintén tanított, itt 1093-ban Canterbury érseke lett. Az Egyház szabadságáért küzdve kétszer is a száműzés lett a sorsa. Keményen küzdött a simónia (egyházi állások pénzért osztogatása) és a király beiktatási gyakorlata (invesztitúra) ellen. Külső megjelenése is tekintélyt parancsolt.

Sokat írt, kiváló műveit misztikus teológia hatja át. Bölcseleti munkáiért a ?skolasztikus filozófia atyja? címet, majd az egyházdoktori rangot kapta meg.

1109. április 21-én halt meg, sírja a canterburyi székesegyházban található.

Példája: Igyekezz minél előbb tisztázni valódi hivatásodat, hogy sok időd maradjon életművedre!

Olvasmányok: Ef 3, 13-19; (Zsolt 33, 2-11; Jn 6, 64.69); Mt 7, 21-29 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: II75;Z1500;C471;M938

22.

23.

SZENT ADALBERT püspök és vértanú április 23.

SZENT ADALBERT a kelet-csehországi Lublyic (Libice) előkelő grófjának gyermeke volt, 956-ban született Libicén, a Wojtek (Vojtech, Woytieck) nevet kapta. Mindjárt születése után súlyos lázba esett, mire a kétségbeesett szülők fogadalmat tettek; ha felgyógyul, Istennek szentelik. Meggyógyult.

Magdeburgban tanult, mégpedig kiválóan. A család a nemes családi hagyományok folytatását, dicsőséget és gazdagságot várt a fiútól. Bérmálkozáskor vette fel lelki vezetőjének, a magdeburgi püspöknek a nevét, az Adalbert nevet. Itt barátkozott össze Ottó herceggel, a későbbi III. Ottó császárral (983-1002).

Tanulmányai után a prágai püspök mellett szolgált, aki kb. 982-ben pappá szentelte. A püspök halála után Adalbert 983-ban Prága püspöke lett. Mezítláb vonult be Prágába és minden igyekezetével próbálta népét az igazi kereszténységre vezetni. Püspöki (és családi) jövedelme nagy részét jótékony célra fordította. A pogány csehek szilárd vallásossága miatt nem fogadták el, erre Rómába menekült és szerzetbe vonult a Szent Elek kolostorba, egy időre bencés szerzetes lett, sőt egy Szentföldi zarándokutat is tervezett.

A mainzi érsek kérésére Magyarországon keresztül visszatért 12 barát kíséretében, ám a prágaiak a kezdeti szíves fogadtatás után ismét ellene fordultak, most is minden törekvését meghiúsították. Nem tartották meg az ünnepeket, nem tisztelték az egyház menedékjogát. Ekkor ismét elhagyta püspöki székét, Rómába indult. Útközben lovon Magyarországra jött, itt térített 992-994 között. Megkeresztelte Géza vezért és fiát, Vajkot, aki az István nevet kapta az első vértanúról. Valószínűleg Gizella bajor hercegnő kezét is Adalbert nyerte meg István számára.

Magyarországról ismét Rómába ment a kolostorba, egyszerű szerzetesnek. Nemsokára, 996 májusában pápai parancsra III. Ottó császár koronázásakor vissza indult Prágába, azonban a csehek nem engedték haza, sőt rokonságát is kivégezték. Lengyelországba ment téríteni, majd öccsével, Gaudenciusszal elindult Poroszországba és Danzigba. Itt a pogányok teljesen ellenségesen fogadták. Bántalmazták, kigúnyolták, halállal fenyegették, menekülnie kellett. Itt érte a vértanúhalál 997. április 23-án, egy porosz lovascsapat elfogta és megölte a Nogat és az elbingi Weichsel közti Tentikkennél (Danzig közelében). Holttestét a lengyel Boleszló herceg pénzért váltotta ki és a gnieznói (gnézeni, gneznói) székesegyházban temettette el.

999-ben avatta szentté II. Szilveszter pápa. Maradványait 1039-ben Prágába vitték és vértanúi tiszteletben részesítve temették el. 1039-óta jelenleg az ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római Szent Bertalan-templomban őrzik. Az esztergomi első székesegyházat az ő tiszteletére építtette Szent István király 1010-ben. Lengyelország, Magyarország és az Esztergom-Budapesti főegyházmegye védőszentje. Szobra az esztergomi székesegyház oltárán látható, kezében a vértanúságot jelképező három lándzsával.

Példája: Légy következetes, ne térítsen el nehézség, küzdj a babona ellen, nevelj szenteket (főként magadat).

24.

SZENT GYÖRGY vértanú április 24.

SZENT GYÖRGY katonatiszt volt Diocletian kappadóciai seregében. Hitéért Palesztinában 303 körül szenvedett vértanúságot.

Tisztelete a palesztinai Lydiából (Diospolis), a mai Jaffából terjedt el, sok legenda terjedt el róla. Ebben az időben Jaffa püspöki székhely és római katonai állomáshely volt. Már a 4. században templomot építettek tiszteletére a palesztinai Dioszpoliszban. Tisztelete gyorsan terjedt, népszerű szent volt Keleten és nyugaton egyaránt.

A 12. században kezdték tisztelni benne a sárkányölőt, és egyben minden baj legyőzőjét. A keresztes lovagok eszményképüket látták benne. Oroszlánszívű Richárd Anglia védőszentjévé tette.

Példája: A "sárkányt", vagyis a Gonoszt feltétlen le kell győznünk!

Olvasmányok: Jel 21, 5-7; (Zsolt 125, 1-8; 1Pét 4, 14); Lk 9, 23-26 (v. vértanúk)

Irodalom: B41; C472; F424; II85; M939; Z1508

SZENT FIDÉL áldozópap és vértanú április 24.

SIGMARINGENI SZENT FIDÉL 1578-ban született a németországi Sigmaringenben, a felső Duna mellékén. Apja, Roy János a városka polgármestere volt, őt azonban korán elvesztette a kis Márk (ugyanis ez volt eredeti neve).

Jogot és teológiát tanult. Az egyetemi évek diákmulatságait elkerülte, inkább imádságra fordította szabad idejét. Mária kongreganista volt. A doktori fokozat elnyerése előtt egy főúri fiatalokból álló társaság vezetőjeként hat év alatt bejárta Németország, Franciaország, Itália és Spanyolország jórészét. Tudósokkal ismerkedett, nyelveket tanult, de a szegényeken is mindég igyekezett segíteni. Keresett ügyvédként Einsisheimben a ?szegények ügyvédje? volt, híres a nagyon tiszteletteljes és nyugodt tárgyalási módjáról.

1612-ben kapucinus szerzetes, áldozópap lett, ekkor vette fel a Fidél nevet. 1621-től a Voralrbergben levő Feldkirchenben volt egy ideig gvárdián, majd Reinfeld és a svájci Frieburg voltak az állomáshelyei. Kemény életet élt, sokat imádkozott, virrasztott.

Fáradhatatlanul hirdette az igét. Hithirdetőnek elküldte őt a Hitterjesztés Kongregációja a kálvinista Raetiába, hogy az igaz tanítást megerősítse. Mezítláb, egy szál csuhában járta a falvakat, prédikált és vitákat vezetett. Türelmesen érvelt, szavából azonban tűz áradt. Ellenfelei érvek híján a nemzetiségi ellentéteket korbácsolták fel ellene, az osztrákok ellen lázítottak.

A svájci Seewisben szenvedett vértanúságot. A fellázadt tömeg a templomban nem bántotta, de a templomból távozó és Grusch felé induló Fidélt megtámadták 1622. április 24-én, és agyonverték az elfogult kálvinisták. Vértanú halála is példamutató volt, egy protestáns prédikátor a vértanúhalál hatására megtért, és maga hirdette Fidél tanításának igazságát. 1746-ban szentté avatták.

Példája: Aki közületek a legnagyobb, az legyen a többiek szolgája!

Olvasmányok: Kol 1, 24-29; (Zsolt 33, 2-9; Jn 13, 34); Jn 15, 9-17 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B41; C472; II85; M940; Z1509

25.

SZENT MÁRK evangélista április 25.

L. más Márk: Kőrösy

SZENT MÁRK jómódú jeruzsálemi családból származott, a hagyomány szerint levita (pap) volt. Édesanyját Máriának hívták, és unokaöccse volt Szent Barnabásnak. Jézusnál 10-15 évvel fiatalabb volt. Rokoni, vagy baráti kapcsolatban voltak Jézus családjával.

Szintén a hagyományból sejtjük, hogy az ő házukban tartotta meg az Úr az utolsó vacsorát (Mk 14, 13-16), és valószínűleg ő volt az az ifjú, aki ruha gyanánt magára kapott takaróját hátrahagyva menekült el a Jézust hurcoló katonák kezeiből (Mk 14, 51).

A jeruzsálemi keresztények az első pünkösd után az ő házukban tartották összejöveteleiket, Szent Péter házukba ment csodás szabadulása után (ApCsel 12, 12). Péterrel Rómába utazott, titkára és görög tolmácsa volt.

44 körül leírta Szent Péter evangéliumhirdetését. 46 tájékán ismét Jeruzsálemben volt, majd 47 körül Barnabással elkísérték Szent Pált első apostoli útjára, de egy idő után visszatért. Barnabással volt még egy 10-12 éves missziós útjuk, hosszabb időt töltött Alexandriában, majd ismét Rómába ment Péterhez és Pálhoz, Pál Timóteushoz írt kérésére: ?hozd el, hasznát tudom venni? (2Tim 4, 11). 66 tájékán ismét Kis-Ázsiában volt.

Alexandriában, szentmiséjén támadták meg, kötelet kötve nyakára elhurcolták, vértanú halált szenvedett. 310 körül sírja fölé templomot emeltek, ereklyéit (disznóhús közé rejtve menekítették ki) 820 körül Velencébe vitték, tiszteletére ott a dómot építették meg 976-1071 között. Azóta szerepel a város címerében az oroszlán, Szent Márk jelképe, attribútuma. Az oroszlán lett Szent Márk evangéliumának jelképe a kezdete miatt, mert a ?pusztában kiáltó? szavaival kezdi evangéliumát. A 6-7. századtól ünnepéhez a búzaszentelés szokása kapcsolódik.

Példája: Az észrevétlen háttérmunka nélkül általában nincs látványos eredmény...

Olvasmányok: Pét 5, 5-14; (Zsolt 88, 2-7.16-17; 1Kor 1, 23-24); Mk 16, 15-20

Irodalom: B42; BL1163; C122; F425; II89; M941; Z1509

26.

27.

28.

CHANEL SZENT PÉTER áldozópap és vértanú április 28.

L. más Péter: Apostol Aranyszavú Damiáni Kaniziusz Székfoglalás Vértanú

CHANEL SZENT PÉTER Franciaországban, Cuet (vagy Potiére) városában született 1803. július 12-én. Mária nevét akkor vette fel, amikor megtudta, hogy édesanyja születése előtt a Szűzanyának szentelte. Szeretett szentmisére járni, de életét a nyáj őrzésével kellett töltenie. 1817-ben volt elsőáldozása és 1823-ban bérmálkozott, ekkor az Alajos nevet kapta.

A Mária kongregáció tagja volt. 1824-ben szemináriumba ment és 1827-ben szentelték pappá. Papi szolgálatban lelkipásztorkodott, plébánossá is kinevezték, de ő a missziókba vágyódott. Belépett az 1824-ben alakult Mária Társaságába (maristák), és 1836-ban a társaság misszionáriusa lett. A Csendes-Oceán déli részének szigetvilágát kapták missziós területül, Új-Zéland és Dél-Amerika között. Hosszú hajóúttal jutottak el végül is Futuna és Wallis szigetére. Itt még nem működtek misszionáriusok.

Sok nehézséggel küszködve térített meg néhány bennszülöttet, sem nyelvüket, sem szokásaikat nem ismerte. Lassan egyre többen megszerették, úgy hívták egymás közt: "a jószívű ember". A törzsfőnök mellett működő vének tanácsa féltette saját tekintélyét, és védték szokásaikat, őseik hitét. Elnyomták, majd üldözték a megkeresztelteket. A fanatikus orgyilkosok (a hit iránti gyűlöletből) 1841. április 28-án meggyilkolták Polinézia Futuna nevű szigetén. Ő Óceánia első vértanúja.

A francia haditengerészet büntető expedíciót akart indítani halála miatt a sziget lakói ellen, de a püspök határozott fellépése nyomán végül is csak a vértanú maradványainak kiadását követelték. A nagylelkűség megtörte a szigetlakók ellenkezését, új papot kértek, a két atya már hamarosan 714 embert keresztelt meg, és pár év múlva, 1853-ban már az egész sziget lakossága keresztény lett. Több papi és szerzetes hivatás is ébredt ennek a missziónak területén, és a sziget királya Krisztus Királynak szentelte szigetországát.

Chanel atya vértanúhalála bő termést hozott. 1889-ben XIII. Leó pápa boldoggá, 1954. június 12-én XII. Piusz pápa szentté avatta Chanel Pétert. Ő az óceániai szigetvilág védőszentje.

Példája: Isten útjai gyakran kiismerhetetlen területekre vezérelhet. Tarts ki szilárdan!

Olvasmányok: 1Kor 1, 18-25; (Zsolt 116, 1-2); Mk 1, 14-20 (v. vértanúk, v. hithirdetők)

Irodalom: B43;C472;T456;Z1515

29.

SIENAI SZENT KATALIN szűz és egyháztanító április 29.

SIENAI SZENT KATALIN Szienában született 1347. március 25-én, egy Benincasa Jakab nevű gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Nagyon szép gyermek volt, mindenki becézte, szeretettel vette körül. Ő azonban felfelé vonzódott: már hatéves korában a domonkosok temploma felett meglátta az apostolok társaságában Jézus Krisztust. Hétéves korában elhatározta, hogy egészen az Úrnak szenteli magát, mert már kisleányként is a tökéletesebbre törekedett. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon, saját erejéből tanult meg.

A káromló szó nagyon fájt neki. Mikor egyszer édesanyja mérgében átkozódó szóval fogadta, ő szelíden kérlelte: "Édesanyám, ha hibáztam, verj meg, de ne átkozódj, mert ez nem illik hozzád, nekem meg nagyon fáj."

Kereste a magányt, csak az Istennel szeretett volna lenni. Volt egy kedvenc barlang-rejteke, ott különösen szeretett imádkozni. Felserdülve szülei és rokonsága unszolták a társasági életre, a divatos öltözködésre, készülődésre egy jó házasság megkötése érdekében. Nehezen viselte mindezt. Lenyírta haját, lehetőleg kerülte a zajos mulatságokat.

Legidősebb nővére halálakor aztán bejelentette: akárhogy is lesz, de ő fogadalmat tett, és házasságot nem akar kötni. Nagyon nehezen értettek vele egyet, de sikerült elérnie, hogy tizenötévesen Szent Domonkos harmadrendjébe léphetett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette. Jelszava "Pace, pace" (béke, béke) volt. Gyakran utazott, hogy konfliktusokat elsimítson, fejedelmeket összebékítsen.

Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. Egy idő után Isten abban a kegyelemben részesítette, hogy nem is kívánt enni, sőt rosszul lett ha evett. Misztikus szent volt.

Gyakran volt beteg, de sohasem panaszkodott. Amit nehezen tudott elviselni, az a kísértés volt. Úgy érezte, kisértésben az Úr magára hagyta. Aztán egy látomásban megértette, hogy Jézus ekkor sem hagyta el, sőt büszke rá, hiszen győzni tudott. Ettől kezdve már nagy lelki békében élt.

Sok szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Mikor egyszer panaszosan imádkozott az őt ért igazságtalanságok miatt, látomása volt. Krisztus két koronát kínált neki. Gyémántos aranykoronát és egy töviskoronát. Válasszon! Az egyiket itt viselheti a földön, a másikat az örök életben. Ő a tövisest választotta. Többé nem lázadozott.

Sokak kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta, hanem tollba mondta. Híre nagy volt még távoli vidékeken is. Az 1374-es pestisjárvány során áldozatos szeretetet tanúsított, csodák vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376-ban Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne.

Szeretett volna segíteni a nagy nyugati egyházszakadás elkerülésében, Rómába utazott ugyan, de a veszedelmet nem tudta megakadályozni: megbetegedett, és 1380. április 29-én harminchároméves korában elhunyt. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban.

Élete végén az a kitüntetés érte, hogy megkapta Jézus szenvedésének sebhelyeit. Azt a kegyelmet is megkapta élete végén, hogy éveken keresztül nem evett, csak az Oltáriszentség volt egyetlen tápláléka. Csaknem négyszáz levelet írt híres emberekhez, a kegyelmi életről pedig egy könyvet írt. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa, VI. Pál pápa pedig a II. Vatikáni zsinat után az egyházdoktorok közé iktatta 1970-ben.

Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok!

Olvasmányok: 1Jn 1, 5-2, 2; (Zsolt 102, 1-18); Mt 11,25-30 (v. szüzek, v. egyháztanítók)

Irodalom: B44; II111; Z1515; C130; F429; M949; T268

30.

V. SZENT PIUSZ pápa április 30.

L. más Piusz: X. Piusz

SZENT V. PIUSZ pápa 1504-ben az itáliai Alessandria közelében született egy elszegényedett családból. Eredeti neve: Antonio Michele Ghislieri.

Domonkos szerzetes lett 1518-ban. Magával szemben is, de környezetével szemben is szigorú valláserkölcsi követelményeket támasztott. Már életében szentként tisztelték, sugárzott róla az életszentség.

Teológiai tanár, majd 1556-ban Sutri püspöke és a következő évben bíboros lett. Az inkvizíciót irányító Szent Officium vezetője volt. 1566-ban pápává választották.

Küzdött az Egyház megújulásáért, a tridenti zsinat (1545-1563) szellemében, segítette a hit terjesztését, és megújította az istentiszteletet. Küzdött az egyház állami ellenőrzése ellen. Kiadta 1566-ban a római katekizmust, 1568-ban a breviáriumot és 1570-ben a misekönyvet. Aquinói Szent Tamást (1226-1274) egyházdoktorrá nyilvánította. Az 1571. október 7-i Lepantónál aratott török elleni flottagyőzelmet V. Piusznak tulajdonítják, aki szövetséget hozott létre Spanyolországgal és Velencével, de a csata időpontjában udvartartásával a Szentolvasót imádkozva is segítette a harcolókat.

1572. május 1-én halt meg. 1712-ben avatták szentté.

Példája: Vigyázz arra, hogy elveid és gyakorlatod teljes összhangban legyenek!

Olvasmányok: 1Kor 4, 1-5; (Zsolt 109, 1-4; Jn 10, 14); Jn 21, 15-17 (v. pápáról)

Irodalom: B44; C472; F430; II134; M965; P183; Z1517