Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

SZENT JÓZSEF, a Boldogságos Szűz Mária jegyese március 19.

L. más József: Kalazanci Munkás

SZENT JÓZSEF Dávid családjából származott (Mt 1, 1-17; Lk 3, 23-38). Mária jegyese volt, amikor az egybekelésük előtt Mária méhében fogant a Szentlélektől. József jó ember volt, sok töprengés után az angyali jelenés nyomán mégis feleségül vette jegyesét. Az összeírás idején Betlehemben megszületett a gyermek Jézus. (Mt 1, 18-24; Mt 2, 1-12) A veszély elől engedelmesen Egyiptomba menekítette családját (emigrált!) majd hazatérésük után Názáretben telepedtek le. (Mt 2, 13-23) Itt ács volt. Jézust 12 éves korában Jeruzsálembe vitték, de félreértés miatt nyomát vesztették, és csak harmadnap találták meg a templomban. Ezután visszatértek Názáretbe. (Lk 2, 39-52) Jézus nyilvános működésének megkezdése előtt nem sokkal hunyhatott el, ám sem halála időpontját, sem sírhelyét nem ismerjük.

A szent engedelmesség, a családi gondoskodás és a szerény alázatosság példaképe. 1870-ben IX. Pius pápa az Egyház védőszentjévé tette. A Habsburg-ház Bécs 1683-as, majd Buda 1686-os felszabadítását részben Szent József közbenjárásának tulajdonítja. A munkások védőszentje, és a jegyesek pártfogója.

Bár az őskeresztények szép emléket állított Szent József tiszteletének, mégis ünnepe csak a 10. századtól kezdve szerepel a nyugati naptárakban. A 9. században született reichenaui kolostor ?szentek listáján? szerepel. Március 19 megünneplése a 14. században kezdett terjedni a nyugati országok templomaiban. 1621-ben XV. Gergely pápa tette általánossá az ünneplését.

Példája: Te is ott állsz észrevétlenül a kialakuló Jézus mögött, segíts Józsefnek!

Olvasmányok: Sám 7, 4-5.12-14.16; (Zsolt 88, 2-5.27.29); Róm 4, 13.16-18.22; (Zsolt 83, 5); Mt 1, 16.18-21.24 vagy Lk 2, 41-51

Irodalom: B35;C90,469;I283;M905;F0319

SzVU ének: 213

SZENT ATANÁZ püspök és egyháztanító május 2.

ALEXANDRIAI SZENT ATANÁZ (görögösen Athanasziosz), 295-ben született Alexandriában, keresztény szülők gyermekeként. Ifjúkoráról nem sokat tudunk, nem tudjuk, kiknél tanult. Írja, hogy néhány tanítója az üldöztetésben vesztette életét. Csak több éves pusztai remetesége ismert. Itt Remete Szent Antal vezetése alatt alakult ki kemény jelleme. Élt-halt a tudományért, az egész szentírást fejből tudta.

Tudása miatt Sándor pátriárka 319-ben diakónussá szentelte. Mint diakónus részt vett a niceai zsinaton 325-ben, püspöke segítője volt Áriusz püspök ellen. A zsinat 318 püspöke ünnepélyesen elitélte Áriusz tévedését, és ebben óriási része volt Atanáznak.

328-ban egyhangú felkiáltással alexandriai püspök lett. A niceai egyetemes zsinat ugyan őt igazolta, de a szellemi győzelem ellenére továbbra is politikai üldözéseknek volt kitéve. Igaztalan vádakkal zsinat elé idézték, és hiába bizonyult be a vádak tarthatatlansága, az öregedő Konstantin császárt meggyőzték az ellenfelek, hogy Atanáz békétlenséget szít. Trierbe száműzték.

50 éven keresztül, öt császár alatt küzdött az arianizmus ellen. Emiatt öt alkalommal kellett száműzetésbe mennie, ott összesen 17 évet töltött el. A száműzetést arra használta, hogy ott is hirdette az isteni igazságot. Megírta Remete Szent Antal életrajzát, híveit, akik mindvégig hűségesen kitartottak mellette levelekkel kormányozta.

Az üldöztetések nem vették erejét, idős korában is töretlen erővel tevékenykedett. A sok üldöztetés sem tette keserűvé és megtorlóvá. Az igaz hit védelmének egyik legnagyobb alakja volt. 373-ban hunyt el. Ereklyéi 750 körül Konstantinápolyba kerültek, majd 1453-ban (Konstantinápoly török kézre kerülésekor) Velencébe, a Szentkereszt-templomba.

A fejfájás ellen szokták segítségét kérni.

Példája: A nehézségeket fogadd úgy, hogy megedzenek!

Olvasmányok: 1Jn 5, 1-5; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Mt 5, 10); Mt 10, 22-25 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: B45; C473; F502; II122; M957; T41; Z1522

SZENT FÜLÖP APOSTOL május 3.

L. más Fülöp: Néri

SZENT FÜLÖP apostol Betszaidából származott, halász volt, ott élt a Genezáreti tó mellett. Keresztelő Szent János tanítványa volt meghívása előtt, azonban Andrástól értesülve a messiási remények megvalósulásáról, azonnal felébredt benne a Jézushoz való csatlakozás vágya. Jézust hívására felnőtt-férfi kora ellenére azonnal követte (Jn 1, 43-49), pedig egy hagyomány szerint feleségét és három lányát kellett otthon hagynia. Pár nap múlva barátját Nathanaelt (Bertalant) is Krisztushoz vezette.

Jézus szűkebb, bizalmasabb környezetéhez tartozott. A kenyérszaporítás előtt Fülöpöt kérdezte Jézus, hogy ?honnan veszünk ennyi népnek kenyeret?? (Jn 6, 5-7) Jézus szenvedése előtt a pogányok, a zsidózó görögök őt kérték, hogy szeretnének Jézussal találkozni (Jn 12, 21 kk). Az utolsó vacsorán kérte Jézust: ?Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk.? (Jn 14, 1-10)

Júdeából Frigiába ment apostoli munkája során. Működéséről és haláláról pontos adataink nincsenek. Alexandriai Szent Kelemen szerint természetes halállal halt meg. Más források szerint KisÁzsiában, Hieropoliszban missziós tevékenységéért keresztre feszítették 87 éves korában. Többen összetévesztik a 7 diakónus egyikével (ApCsel 6, 5 kk)

Bizonyos, hogy hamvait először Frigia fővárosában Hieropoliszban (a mai Pambuk-kalessziben) helyezték örök nyugalomba, innét Konstantinápolyba, majd I. Pelágiusz pápa idejében Rómába vitték. 570-ben, Rómában, a tizenkét apostol (Santi Apostoli) templomában helyezték el ereklyéit Jakab apostoléval együtt. A posztókereskedők és a kalapkészítők védőszentjeként tisztelik.

Példája: Hivatásunk van, mindenkinek van, köteles követni!

Olvasmányok: 1Kor 15, 1-4 (vagy Ef 2, 19-22); (Zsolt 18, 23.4-5); Jn 14, 6-14

Irodalom: BL466/6; C473; F503; II117; M953; Z1522

SZENT JAKAB APOSTOL, fiatalabb május 3.

L. még: Idősebb

SZENT JAKAB apostol, a fiatalabb Jakab apostol, Kleofás fia, Jézus rokona volt. Anyja ugyanis Mária a Boldogságos Szűz rokona volt. Kora gyermekkora óta nazireus volt, vagyis az Úrnak volt szentelve. Halászattal foglalkozott.

Jézus testvérével, Júdás Tádéval együtt hívta meg követői közé. Teljes odaadással csatlakozott Jézushoz. Ő volt az egyetlen apostol Péteren kívül, akinek feltámadása után külön megjelent az Üdvözítő.

A jeruzsálemi egyházközség feje lett, az első jeruzsálemi püspök. Apostoltársai sokra becsülték. Péter szabadulása után először őt értesítette megmeneküléséről, Szent Pál pedig Péter és János mellett az Egyház harmadik oszlopának nevezi (Gal 2, 9). Pál megtérése után Péter után mindjárt Jakabbal ismerkedett meg, és harmadik nagy útja után is Jeruzsálemben Jakabnak számolt be.

Jelentős szerepe volt 51-ben, a jeruzsálemi zsinaton, ahol a pogányok megtérése nyomán azt kellett eldönteni, hogy a zsidó vallás felvétele nélkül is megkeresztelhetők-e a pogányok. Jakab itt kimondta, hogy a pogányokat nem szabad a mózesi törvények megtartására kötelezni. Ő írta a Jakab-levelet, amiben a jócselekedetek szükségességét hangsúlyozza.

A zsidóság vezetői a sok keresztény megtérést féltékenyen nézték, ezért a főtanács elé hurcolták 62-ben. A templom párkányára állítva követelték tanai visszavonását, ám ő Krisztusról kezdett beszélni. Ekkor ellenfelei letaszították a mélybe. Nem halt bele az óriási zuhanásba, erre megkövezték.

A templom közelében temették el és föléje kőoszlopot állítottak. Ereklyéit a 6. században előbb Konstantinápolyba, majd Fülöp apostol ereklyéivel együtt Rómában a tizenkét apostol templomában helyezték el 570-ben. Fejét Anconában tisztelik. Buzogánnyal vagy ványolófával szokták ábrázolni, mert egy hagyomány szerint egy cserzővarga, tímár azzal ütötte meg halálosan.

Példája: Taníts szóval és tettel! Erre kötelez a keresztségben kapott küldetésed!

Meg kell említeni, hogy a forrásokat tekintve az Újszövetségben szereplő három Jakabot Aranyszájú Szent János óta kimutathatóan összetévesztik egymással. Való igaz, hogy a rendkívül gyér hagyomány és az ellentmondásos adatok nehéz feladat elé állítják a kutatókat. Mi itt kritika nélkül fésültük össze a leírásokban szereplő adatokat. A következőkben igyekszünk feldolgozni világosabban a három Jakab körüli vita anyagát.

Olvasmányok: 1Kor 15, 1-4 ; (Zsolt 18, 23.4-5); Jn 14, 6-14 vagy Lk 6, 12-19

Irodalom: B45; BL779; C473; F503; II117; M953; Z1522

SZENT FLÓRIÁN vértanú május 4.

SZENT FLÓRIÁN egy régi legenda szerint még gyermekkorában az imádságával megmentett egy házat a tűzvésztől.

Felső-Ausztriában, a Duna jobb partján szolgált, Lorch-ban (Laureacumban), mint egy csapat parancsnoka. 304-ben Diocletianus császár parancsára kegyetlen keresztényüldözés tört ki. Noricum tartomány székhelyén, Laureacumban is a kormányzó ítélőszéke elé állították a keresztényeket. Az elsők közt, önként jelentkezett Flórián. Megpróbált segíteni a hívőkön, de a kormányzó hajthatatlan volt.

Flóriánt malomkővel a nyakában a mai Enns folyóba vetették. Holttestét egy Valéria nevű asszony emelte ki a folyóból, ő temette el nagy tisztelettel. Ereklyéi részben Rómába, részben (III. Lucius pápa adományozásából) Krakkóba kerültek. Rómában a Szent Flórián apátságot emelték sírja fölé.

Flóriánt a lengyelek és a tűzoltók védőszentjükként tisztelik. Régebben szokás volt a házakra a szent szobrát állítani, amint egy égő házra sajtárból önti a vizet. Egy jámbor legenda elbeszéli egy figyelmetlen szénégető esetét, aki a tűzbe esve hirtelen Flórián segítségét kérte, mire hatalmas víztömeg borította el a tüzet, megmentvén a szénégetőt.

Példája: Segíts a kiszolgáltatottakon, küzdj az emberi jogokért!

Olvasmányok: Jel 12, 10-12; (Zsolt 33, 2-9); Jn 15, 18-21 (v. vértanúk)

Irodalom: B46; C135; F504; II133; Z1525

BOLDOG GIZELLA özvegy május 7.

BOLDOG GIZELLA Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt.

Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló menyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kísérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva.

Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott.

István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye.

Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Példája: Ha több hivatást is felismersz magadban, a magasabbrendűt válaszd!

Olvasmányok: Péld 31, 10-13.19-20.30-31; (Zsolt 130, 1-3; Jn 15, 9.5); Mt 13, 44-46 (v. szent nők)

Irodalom: B47; C138; F507; II143; T174; Z1526

10.

11.

12.

SZENT NÉREUSZ vértanú május 12.

SZENT NÉREUSZ Dioklecián császár idejében katona volt. Kereszténnyé lettek és hitükért szenvedtek vértanúságot hamarosan, körülbelül 98-ban.

Más forrás szerint Flávia Domitillának (Titus, Domitianus és Vespasián császárok rokonának) szolgája volt. Bátor hitvallásuk miatt Pontia szigetére száműzték őket, ahol kis keresztény közösséget hoztak létre. Egy újabb tisztviselő kinevezése során itt is véres keresztényüldözés tört ki. Mivel továbbra sem voltak hajlandók az isteneknek áldozni, lefejezték őket. Flávia keresztény ágának sírboltjába temették. Ezer éven keresztül ez a sír be volt temetve, és csak 1874-ben tárták ismét fel. Azóta a világ minden tájékáról zarándokolnak a sírhoz keresztények.

Együtt ünnepeljük Szent Achilleusszal.

Példája: Csak a Világ gondolja, hogy érthetetlen dolog a hit! (Kár a Világért...)

Olvasmányok: Jel 7, 9-17; (Zsolt 123, 2-8; Mt 5, 10); Mt 10, 17-22 (v. vértanúk)

Irodalom: B48; C474; F512; M968; Z1528

SZENT ACHILLEUSZ vértanú május 12.

SZENT ACHILLEUSZ Dioklecián császár idejében katona volt. Több társával kereszténnyé lettek és hitükért szenvedtek vértanúságot hamarosan. ?~98

Együtt ünnepeljük Szent Néreusszal.

Példája: Hitünkért mindent fel kell tudnunk áldozni!

Olvasmányok: Jel 7, 9-17; (Zsolt 123, 2-8; Mt 5, 10); Mt 10, 17-22 (v. vértanúk)

Irodalom: B48; C474; F512; M968; Z1528

SZENT PONGRÁC vértanú május 12.

SZENT PONGRÁC az ázsiai Frigiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.

Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, mégha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett.

Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek.

Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. Ereklyéinek egy részét Vitalián pápa Angliába ajándékozta, ezért Londonban található régi templom az ő tiszteletére szentelve. A fagyosszentek egyike.

Példája: Gyakran - a nyilvánvaló igazság ellenére - nem hiszik el a kereszténység üzenetét!

Olvasmányok: Jel 19, 1.5-9; (Zsolt 102, 1-4.8-9.13-14.17-18); Mt 11, 25-30 (v. vértanúk)

Irodalom: C141; F512; II161; M968

13.

14.

15.

16.

NEPOMUKI SZENT JÁNOS, áldozópap és vértanú május 16.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi -pápa, I. Vianney

NEPOMUKI SZENT JÁNOS 1350 körül született a cseh erdős hegység pilseni járásának Pomuk nevű piciny falujában, szegény családból. Csecsemőkorában súlyos betegsége miatt szülei megfogadták, hogy felgyógyulása esetén papnak fogják nevelni. Felgyógyult, és Prágába került. Jogot tanult, majd pap lett, azonban életéről csak a vértanú-legendájából ismerünk pontos adatokat. Prágában népszerű hitszónok volt, érseki titkár, azután kanonok, majd általános érseki helytartó lett.

Később egy sikeres böjti beszédsorozat eredménye képen IV. Vencel király udvarába került, itt a szerepe a szegényekről való gondoskodás volt, a szegények "alamizsnás ember"-nek nevezték. Mindenki hozzá fordult ügyes bajos dolgával, és ő örömmel foglalkozott a sok kéréssel. Johanna királyné is támogatta fáradozásait. Jánost választotta lelki atyjának is, gyakori gyónója volt. János az Egyház érdekeit védelmezve szembe került a királlyal, ezért több főpappal együtt a király elfogatta és megkínoztatta.

Vencel király hirtelenharagú, kíváncsi és féltékeny ember volt. Faggatni kezdte Jánost, hogy miről beszélgetnek a gyónáskor. János a gyónási titokra hivatkozva azonnal visszautasította a kíváncsi kérést. Nem használt sem ígérgetés, sem fenyegetés. Kínvallatásra ítélte dühében a király, de a gyónásból egy szót sem tudtak kiszedni a papból. Ekkor a szentet összekötözve éjjel a Prágán átfolyó Moldvába dobták 1393. március 20-án a Károly-hídról. Nem süllyedt holtteste a víz alá, hanem április 17-én a víz színén úszott, és úgy fénylett az éjszakában, mintha több száz gyertya világította volna meg.

A prágaiak kihozták a vízből a holttestet, és elégtételt követeltek az ?alamizsnás atya? haláláért a királytól. A király a Szent Vitus székesegyházban temettette el a vértanút, mégpedig a legnagyobb ünnepélyességgel.

Tisztelete a középkorban gyorsan terjedt el Közép- és Kelet-Európában. A prágai Károly-hídon 1638-ban állították fel szobrát, ennek mintájára mindenfelé emeltek hasonló szobrot tiszteletére. Legtöbb ábrázolásánál feje körül öt csillagból álló koszorú látható, ez a latin TACUI (= hallgattam) szó 5 betűjét jelképezi

1719-ben sírját felbontották és nyelvét épségben találták. 1729-ben avatták szentté. 1929-től Csehország fő védőszentje.

Példája: Legyél megbízható!

Olvasmányok: Sir 21, 26-31; (Zsolt 30, 3-8.16-17; Sir 25, 11); Mt 11, 2-10 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok)

Irodalom: B50; II178; C146; F516; Z1528

17.

18.

SZENT I. JÁNOS, pápa és vértanú május 18.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki Vianney

SZENT I. JÁNOS pápa Tusciában (Toszkána) született. 523. augusztus 12-én lett pápa

A római birodalom szétesése után a birodalom két felén két uralkodó kormányzott. A két egyház is ellentétben állt egymással. Nyugaton az arianizmus terjeszkedett, keleten a katolikusokat támogatták. A nyugaton uralkodó ariánus Teodorik keleti gót király kérésére János pápa Konstantinápolyba utazott I. Jusztinusz (Jusztinian) császárhoz közvetítés céljából. Konstantinápolyban a nép is és a császár is tisztelettel és nagyon ünnepélyesen fogadták Jánost.

A pápa mindenben megegyezett a császárral, az ariánusok elleni rendeleteket is visszavonták, így utazott vissza Rómába. Ám a jószolgálati próbálkozást az elégedetlen és gyanakvó király börtönbüntetéssel viszonozta. A nyirkos és sötét börtönben a pápát éheztették. Néhány nap múlva, 526. május 18-án a pápa a börtönben meghalt.

Az egyház vértanúnak tekinti a pápát. A 12. században felvették a római naptárba. Halála napjára 1969-ben került az ünnepe.

Példája: Hűségesen hajts végre minden megbízatást!

Ebben az időszakban állította össze Dionysiusz Exiguusz szerzetes a húsvét számítási könyvét. Megállapította Jézus születési évét, ami az új, Krisztus születésétől számított keresztény időszámításnak az alapja. A számításban néhány évet tévedett ugyan, a kutatás mai állása szerint, de teljesen pontos számítás ma sincs, megbízható történelmi adatok hiánya miatt.

Olvasmányok: Jel 3, 14.20-22; (Zsolt 22, 1-6; Jn 15, 15); Lk 22, 24-30 (v. vértanúk, v. pápáról)

Irodalom: II226; M979; C474; F518; Z1532; P49

19.

20.

SZENT BERNARDIN áldozópap május 20.

SIENAI SZENT BERNARDIN 1380. szeptember 8-án született Sziena közelében, Massa-Carrara városkában egy gazdag bányatulajdonos családban. Apja kormányzati tisztséget töltött be. Négy éves korában mindkét szülőjét elvesztette. Rokonai nevelték. Tehetséges jó tanuló volt, jámborul élt. A prédikációhallgatás és ministrálás volt kedvenc elfoglaltsága. Bámulatos memóriával jegyezte meg a beszédeket, szóról-szóra vissza tudta idézni pajtásainak.

Kerülte az illetlenséget, belepirult. A trágár, kétértelmű beszédet nem tűrte maga körül. A felebaráti szeretetben sem maradt el. Vonzotta a szerzetesi szegénység. A sienai egyetemen végzett tanulmányai befejeztével betegápolónak állt, és az 1400-as pestisjárványban hősiesen helyt állt akkor is, amikor sorra kihaltak mellőle. A betegséget ő is megkapta, de kigyógyulva életfordító elhatározása született.

Néhány hónapi elvonultság után 1402-ben ferences szerzetes lett S. Onofrioban, minorita. Itt kezdte szónoki működését, azonban gyenge hangja és állandó rekedtsége akadályozta, hogy tömegekhez szóljon. Bizalommal kérte a Boldogságos Szűz közbenjárását, és fokozatosan hangja és előadása olyan tökéletessé lett, hogy mindenki megcsodálta. 1417-től szerzetespap lett. Haláláig kora egyik legnagyobb hatású népszónoka volt, a Szűzanya, Szent József és Jézus Nevének tiszteletét terjesztette.

Egy időre eltiltották az igehirdetéstől, mert a tévtanítások ellen határozottan szót emelt, és alattomosan bevádolták. 1439-ben részt vett a firenzei zsinaton, küzdött a görögökkel való unióért. Rajta kívülálló okok miatt hiúsult meg ez az egyesülés. Kapcsolatban volt kora szinte valamennyi tudósával. Kapisztrán Szent Jánossal meg kívánták reformálni a ferences rendet, visszatérve a Szent Ferenc által tanított életformához.

1444. május 20-án halt meg Aquilában. Már 1450-ben szentté avatta V. Miklós pápa, főképp tanítványának, Kapisztrán Szent Jánosnak önfeláldozó fáradozására. 1862-ben mozgalom indult egyházdoktorrá nyilvánítása érdekében, ehhez azonban szükséges műveinek megfelelő kiadása.

Példája: Tehetségedet a lehető legtökéletesebben használd ki!

Olvasmányok: ApCsel 4, 8-12; (Zsolt 39, 2-10; Jn 8, 12); Lk 9, 57-62 (v. hithirdetők, v. szerzetesek)

Irodalom: II194; C474; T279; F; M975; Z1532

21.

22.

SZENT RITA özvegy május 22.

SZENT RITA Olaszországban, az umbriai kis hegyi faluban Rocca Porenában született (1360?) 1380-ban. Szülei jómódú, tekintélyes emberek voltak. Gyermeküket taníttatni akarták, de a kisgyermek Rita másra vágyott. Az evangélium alapján a szegényebb életet kívánta, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. Sokat imádkozott, kereste Jézus akaratát, Isten kedvét.

Mikor eladósorba került, szülei sokáig győzködték, mert egy jómódú, de heves és meggondolatlan fiatalemberhez akarták férjhez adni. Sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Ez a következetes szeretetével sikerült is. 18 évig éltek békében és két fiuk született. A szomszédjával egyszer aztán mégis csak összeverekedett a férj és a verekedésben a szomszéd meggyilkolta Rita férjét. Fiai ekkor a helyi szokás szerint vérbosszút esküdtek. Rita élete legnagyobb feladatát kellett, hogy megoldja: megbocsátani férje gyilkosának és fiait is rávenni a megbocsátásra. Sikerült neki. A vérbosszú elől menekülő szomszédot ő vezette biztonságba, fiait is lecsillapította.

Rita jóságáról és szeretetéről sok legenda született, a ?lehetetlen ügyek pártfogójának? nevezték el. Fiai halála után szerzetbe vonult, a cassiai Ágostonrendi apácákhoz. Mintakép volt a szeretet, fegyelem, engedelmesség területén. A szenvedéseket, amit betegsége okozott, óriási türelemmel viselte. 1457. május 22-én halt meg. (Más forrás szerint 1434-ben.) A casciai kolostor templomában van a sírja, zarándokhely. Hivatalosan 1900. május 24-én avatták Ritát szentté.

Példája: Sok imával készülj minden feladatodra!

Olvasmányok: asszonyok vagy szerzetesek.

Irodalom: B53; II205; C150; F522; Z1533)

23.

BOLDOG APOR VILMOS püspök és vértanú május 23.

BOLDOG APOR VILMOS Segesváron született 1892. február 29-én, sokgyermekes családban. Édesapját korán elveszítette, édesanyja mély vallásos neveltetést biztosított számára. Már korán megérezte papi hivatását, az soha meg nem ingott. 1910-ben Innsbruckban kezdte meg papi tanulmányait.

1915. augusztus 24-én pappá szentelték Nagyváradon. Gyulára került káplánnak, majd néhány hónapig katona-vonaton szolgált. 1918-ban Gyulán plébános. 1929-ben címzetes apátnak nevezték ki. Tanúja a Tanácsköztársaságnak, Trianonnak és a II. Világháború kitörésének. Tapasztalta a szociális gondolat megerősödését, a népmissziók fellendülését és az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus hatását.

1941. februárjában XII. Piusz pápa kinevezte és felszentelték a győri egyházmegye 72. megyéspüspökévé. Nyája jó pásztora volt. Mindenki számára elérhető volt, a krisztusi szeretetet sugározta magából. Szelíd volt és alázatos, de ha kellett, bátran kiállt az igazság mellett és a leggyengébbek védelmére.

1945. március 29. nagycsütörtökön volt az utolsó miséje a püspökség óvóhelyén. 1945. március 30-án halálos lövéseket kapott egy szovjet katonától az óvóhelyen tartózkodó nők védelme közben. 1945. április 2-án éjjel 1 óra 5 perckor meghalt.

Hamarosan felvetődött a boldoggáavatás gondolata, de a politikai tiltás miatt csak 1989-ben lehetett felállítani a bíróságot, és csak 1990-ben látogathatta meg sírját, valamint vértanúságának helyszínét vatikáni küldöttség. 1997. november 9-én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta.

Példája: A gyengéket, kiszolgáltatottakat meg kell védenünk!

Olvasmányok: püspökök vagy vértanúk.

Irodalom: Balássy László: Apor Vilmos a vértanú püspök

Vértanúink-Hitvallóink, 1997.június

24.

SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE május 24.

SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE

VII. Piusz pápa ezt az ünnepet szabadulása emlékére rendelte el. Amikor ugyanis Napoleon Franciaországba hurcolta, a lorettói litánia ?Keresztények segítségéhez? fordult védelemért. Napoleon Moszva alatt vereséget szenvedett, 1812-ben a pápa kiszabadult és magyar huszárok díszkíséretével és védelmével vonult be Rómába. A Boldogságos Szűz Mária hatékony segítségét ezen kívül is gyakran megtapasztalta a keresztény nép.

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe tipró török birodalom ellen. Mohács után 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. 1568-ban már adott Miksa magyar királynak 30000 aranyat a végvárak védelmére, de a török előnyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Szövetséget hozott létre a török tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal.

Az imában bízott azonban legjobban. A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, de ő maga is környezetével kitartóan imádkozta. Így volt ez az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepantó melletti összecsapása idején is 1571. október 7-én. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről, és elrendelte minden október 7-én ?Mária, Rózsafüzér Királynője? ünnepének megünneplését. Ugyanakkor a ?Keresztények Segítsége? megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta ez a megszólítás a lorettói litánia fohászai közt szerepel.

Gondolat: Mária mindég segít, minden szükségben!

Olvasmányok: Szűz Máriáról.

Irodalom: F524; Z1533

SzVU énekek: 255, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, és még sok más Máriáról szóló.

25.

SZENT BÉDA áldozópap és egyháztanító május 25.

TISZTELETREMÉLTÓ SZENT BÉDA (VENERABILIS) 673-ban született Angliában, a wearmouthi bencés apátság területén. Korán megárvult, és egy szentéletű, tudós apát kezdett foglalkozni vele hétéves korában. Tíz évesen átkerült Jarowba, egy újonnan alapított kolostorba. Itt lett bencés szerzetes. Imádság, vezeklés, zsolozsmázás és a tudomány művelése töltötte ki idejét.

686-ban dögvész pusztított az országban, a kolostorból is csak az apát és Béda maradt életben. Kora minden tudományát elsajátította. Előszeretettel foglalkozott a gregorián zenével. Tudott latinul, görögül és héberül. Harmincéves korában avatták pappá. A koraközépkor legnagyobb hatású teológusa lett. Jelentős szerepe volt a szentírástudomány fejlődésében. Hírességeket tanított, keresték a barátságát, ő azonban megmaradt annak az igénytelen szerzetesnek, ahogy a fogadalmában vállalta.

Negyvenhat munkát írt, szerzetesi szerénységgel mindent maga. Különös tekintélye van az angol egyház történetének, amely Szent Ágoston érkezésétől 731-ig tárgyalja az angol egyháztörténetet. Lefordította elsőnek angolszász nyelvre Szent János evangéliumát. Könyveiből tanultak mindenfelé, nagy tisztelettel említették nevét.

Az angol egyháztörténet megírása után ereje rohamosan fogyott. Légzési nehézségek kínozták, lába megdagadt. A János-evangélium fordítását befejezve Jarowban halt meg, 735. május 25-én, nagycsütörtökön. Ereklyéit a 11. században Durchambe vitték és Szent Cuthberttel közös koporsóba tették. XIII. Leó pápa az egész Egyházra kiterjesztette ünnepét és egyháztanítónak minősítette.

Példája: Az igazán nagyok igyekeznek a legkisebbnek látszani.

Olvasmányok: 1Kor 2, 10-16; (Zsolt 118, 9-14; Jn 6, 64.69); Mt 7, 21-29 (v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: C475;II223;T142;M979;Z1536

VII. SZENT GERGELY pápa május 25.

L. más Gergely: Nagy Nazianzi

SZENT VII. GERGELY pápa, Tusciában (Toszkána) született 1028 körül, Hildebrandus néven. Atyja egyesek szerint ácsmester, más életrajzírója szerint földmíves volt. Rómában nevelkedett, előbb egy kolostorban, majd egy esperes házában, aki később VI. Gergely pápa lett. Pápaként is maga mellett tartotta az ifjút, sőt még amikor Kölnbe számkivetésbe küldték, akkor is együtt maradtak. A következő IX. Leó pápa, is maga mellé vette Hildebrandot.

Hildebrand mélyen vallásos fiatalember volt. Pápai szolgálatban állott továbbra is, követségeket vezetett, összesen hét pápát is szolgált. Élesen látó és erős akaratú ember volt

1073-ban pápává választotta a római nép, hiszen a bíborosok szinte csak jóváhagyták a nép akaratát, a VII. Gergely nevet vette fel. Sokat küzdött az Egyház szabadságáért, főként IV. Henrik német császár ellenében. Küzdött a simónia ellen, a laikus invesztitúra ellen, a papi méltóság semmibevétele ellen. Rákényszerítette Henrik császárt, hogy 1077. január 28-án vezeklésül Canossa várában mezítláb, zsákruhában kérjen a kiközösítés alól feloldozást. A feloldozás után a császár továbbra is kíméletlenül üldözte Gergelyt. Közben 1083-ban követet küldött Magyarországra (Szent) István, (Szent) Imre és (Szent) Gellért szentté avatására.

Száműzték, Salernóban magányosan és elhagyatottan halt meg 1085-ben, ám utolsó szavaival is a hűbériség kilengései ellen beszélt. 1577-ben felnyitották sírját, és testét épségben találták. 1606-ban V. Pál pápa avatta szentté. Az egész Egyházra 1728-ban XIII. Benedek pápa terjesztette ki tiszteletét.

Példája: Lehet, hogy nem látod utad eredményét, utadat akkor is következetesen kell járnod!

Olvasmányok: ApCsel 20, 17-18.28-32.36; (Zsolt 109, 1-4; Mk 1, 17); Mt 16, 13-19 (v. pápák)

Irodalom: II213; C475; T192; F525; M975; PV67; Z1537; P115

PAZZI SZENT MÁRIA MAGDOLNA, szűz május 25.

L. más Mária Magdolna: -magdalai

PAZZI SZENT MÁRIA MAGDOLNA 1566-ban született Firenzében, a legelőkelőbb arisztokrata családban. A keresztségben Katalin nevet kapott. Már gyermekkorában sokat imádkozott. Iskolás korában tízóraiját a szegényeknek, vagy a börtön lakóinak adta. Már 12 évesen szüzességet fogadott. Ezt atyja nem igen akarta tudomásul venni, de végül is belenyugodott, hogy házasság helyett kolostorba vonuljon.

16 évesen karmelita lett, ekkor vette fel a bűnbánó Mária Magdolna nevét, fogadalomtétele alkalmából. Fogadalomtétele súlyos betegsége miatt még a próbaidő letöltése előtt, 1584. május 27-én megtörténhetett. Mindjárt utána elragadtatásba esett: sápadt és beesett arca megtelt, megszépült, szenvedő vonásai eltűntek, arca kipirult, szeme a feszületre szegeződött. Elragadtatása gyakran ismétlődött.

Az elragadtatások időszaka után öt éves lelki szárazság szakadt rá, sok kísértéssel, szenvedéssel, ő azonban hősiesen kitartott. 1590 pünkösdjén áldozás után szűnt meg hosszú próbatétele. Misztikus istenismeretre jutott, ennek ára igen sok szenvedés volt. Jelmondata is erről szólt: ?Nem meghalni, hanem szenvedni.

Állandóan imádkozott, sanyargatta magát. Engesztelt a bűnökért is, de a hivatás nélküli papokért is. Újoncok mesternője, majd helyettes perjelnő lett. Mint elöljáró is tanító bölcs és gyengéden szerető anya volt.

Halála előtti éveiben egyre jobban kínozták betegségei. Hosszan és sokat szenvedett. 1607. május 25-én halt meg. Halálában ismét megszépült. Sírját egy év multán felbontották, teste teljesen ép és érintetlen volt. 1626-ban VIII. Orbán pápa boldoggá, IX. Kelemen pápa pedig 1669-ben szentté avatta.

Példája: Ha fáj valami, azt mindég felajánlhatod valamilyen nemes célra!

Olvasmányok: 1Kor 7, 25-35; (Zsolt 148, 1-2.11-14; Jn 8, 31-32); Mk 3, 31-35 (v. szüzek, v. szerzetesek)

Irodalom: C475; II230; Z1537

26.

NÉRI SZENT FÜLÖP áldozópap május 26.

L. más Fülöp: Apostol

NÉRI SZENT FÜLÖP Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak, jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségnek, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám emberke volt, szülei és társai ?jó Pippó?-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, tőlük tanulta meg az evangéliumi szegénység szeretetét. A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagodás felé. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.

Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben ő maga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni, sokan megtértek hatására.

Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.

Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést.

Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt.

Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.

Példája: Vidáman, játékosan, szentül haladj Isten Országa felé!

Olvasmányok: Fil 4, 4-9; (Zsolt 33, 2-11; Jn 15, 9.5); Jn 17, 20-26 (v. lelkipásztorok, v. nevelők)

Irodalom: II216; C159; T313; M977; Z1538

27.

CANTERBURY SZENT ÁGOSTON püspök május 27.

L. még: Egyháztanító

CANTERBURY-I SZENT ÁGOSTON a római Szent András bencés kolostor apátja volt. Amikor Nagy Szent Gergely pápa egyszer a római piacon szép angol rabszolgákat látott, őt küldte el Angliába megtéríteni a szigetországot. 596-ban Ágoston negyvened magával el is indult a missziós útra.

Félúton a feladat várható nehézségeitől megijedve Lerinnél visszafordult. A pápa nem mentette fel a megbízatása alól, ezért másodszor is nekivágtak az útnak. Előbb egy angol part menti szigeten, Thanetnél álltak meg. Ethelbert, Kent uralkodója szívesen fogadta őket. A keresztény vallás nem volt ismeretlen előtte, ugyanis felesége, Berta, Charibert frank király lánya volt és keresztény. Canterburyban telepedtek le és egy év múlva már tízezres tömeget térítettek meg. 597 pünkösdjén maga a király is megkeresztelkedett. A pápa leírhatatlan örömmel fogadta a sikerek hírét, majd utasítást adott Ágoston püspökké szentelésére. Néhány év múlva már szinte egész Kent lakóssága, a századfordulóra pedig egész Angolország megtért. Nagyon sokat fáradt Anglia megtérítésén.

A pápa Canterbury székhellyel prímássá nevezte ki. Ágoston nem erőszakkal térített, hanem megtartva az angol templomokat és szokásokat, azokat keresztény tartalommal és formákkal töltötte meg. Igyekezett kiépíteni az angol egyházszervezetet. Ez lassan haladt a távolabbi színpogány tartományokban. A britek nem akarták átvenni az angolok útján érkező kereszténységet.

Canterbury-be tért vissza a makacsság láttán, és ott 604-ben halt meg.

Példája: A megbízatásokat pontosan hajtsd végre, légy nagyon imádságos lelkületű és roppant biztos a sikerben!

Olvasmányok: 1Tes 2, 2-8; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27; Jn 10, 14); Mt 9, 35-38 (v. hithirdetők)

Irodalom: C163; F527; Z1538; II226; M979

28.

29.

30.

SZENT ISTVÁN EREKLYÉINEK ÁTVITELE május 30.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY EREKLYÉINEK ÁTVITELE

Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg. Székesfehérvárott temették el a Nagyboldogasszony-bazilikában, bebalzsamozva, kőkoporsóban. A szarkofág a templom közepén a főoltár előtt állt.

A Vatta-lázadás elől elrejtették maradványait egy föld alatti sírkamrában a templom mellett. A szent király jobb karját azonban egy titkos határozat értelmében levágták a holttestről, és a legnagyobb tisztelettel egy Mercurius nevű szerzetes a Bihar megyei monostorban, a Berettyó-folyó mellett őrizte.

1083. augusztus 20-án felnyitották a székesfehérvári sírt, István szentté avatási szertartása érdekében. Szent László és a jelenlévők megdöbbenéssel tapasztalták, hogy hiányzik a jobbkar. 1084-ben tudta meg Szent László, hogy a kar Berekisben van. 1084. május 30-án a király el is zarándokolt az ereklyéhez, azóta ezt a napot a Szent Jobb megtalálásának, átvitelének, sőt ?fölmagasztalásának? is nevezzük.

Gondolat: A Szent Jobb figyelmeztetés: mindent Isten képviseletében végzünk! (Tökéletesen?)

Olvasmányok: Tób 4, 6-12; (Zsolt 72, 1.23-26.28; Iz 58, 8); Mt 7, 24-29 vagy Lk 12, 32-34

Irodalom: II237; F530; Z1539

SzVU ének: 293 294 295 296 297 298