Kalendárium / SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

SZENT JUSZTINUSZ vértanú június 1.

SZENT JUSZTINUSZ (Jusztin) a második század elején pogány, római származású család gyermekeként született a szamariai Szichemben (a mai Nablusban). Pogány bölcseleti iskolákban tanult, szülei római szellemiségének hatása alatt. Élete kialakítására a helyes utat, Istent tudatosan kereste a filozófiában kereste, de nem találta a hagyományos műveltségben.

Egy tengerparti sétán beszélgetett el egy tiszteletreméltó idős emberrel. Az beszélt neki Izrael prófétáinak tanításáról, Jézus Krisztusról. Az ő szavai nyomán talált rá a helyes útra. Megtérve Istent megtalálta a kereszténységben. Sokat írt a vallás védelmében, azonban csak két műve maradt fenn. Apologetikájában leírta az őskeresztény szentmisét.

Rómába költözve iskolát nyitott, nyilvános vitákat tartott. Hat társával 165 körül szenvedett vértanúságot Rómában, Marcus Aurelius idejében, mivel a pogányok és zsidók egyaránt veszélyesnek érezték apologéta (hitvédő) és filozófusi működését.

A prefektus előtt is állhatatosan kitartottak hitükben, az ítélet után is dicsőítették Istent. Lefejezésük után a holttesteket néhány hívő titokban magához vette, és méltó helyre temette.

Példája: Válassz magadnak lelki vezetőt!

Olvasmányok: 1Kor 1, 18-25; (Zsolt 33, 2-9); Mt 5, 13-19 (v. vértanúk)

Irodalom: T12; C476; F601; Z1543

SZENT MARCELLINUSZ pápa és vértanú június 2.

SZENT MARCELLINUSZ (MARCELLIN) pápát 296. június 30-án választották meg. Római volt és jó ideig békében tudta az egyházat kormányozni. Diokletianus császár, császártársa Maximianus és alcsászára Galerius úgy látták, hogy a pogány államvallásra veszélyt jelentenek a keresztények, ezért 303. február 23-án rendeletben megparancsolták a templomok lerombolását, a szentkönyvek elégetését és a keresztények polgárjogának megvonását. A keresztényekre halálbüntetés vagy kényszermunka várt.

Ekkor, a Diokletianusz-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Péter vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa (uralk. 366-384) leírásából tudunk, aki magától a hóhértól hallotta a történetet.

Egy bozótos helyen lefejezték őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltek. Sírjukat 1896-ban találták meg Rómában.

Példája: A kereszténység mindég veszedelmes a pogányságra! Nekünk mégis szeretnünk kell a Világot!

Olvasmányok: 2Kor 6, 4-10; (Zsolt 123, 1-8); Jn 17, 11-19 (v. vértanúk)

Irodalom: B42;M989;P32;Z1544

SZENT PÉTER, vértanú június 2.

L. más Péter: Apostol Aranyszavú Chanel Damiáni Kaniziusz Székfoglalás

SZENT PÉTER exorcista, vagyis ördögűző volt. (Ez az alszerpapnál kisebb rend volt). A Diokletianusz-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Marcellinusz pápa vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa leírásából tudunk. Ő magától a hóhértól hallotta a történetet.

Egy bozótos helyen lefejezték őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a milánói türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltek.

Példája: A legtöbb vértanúról alig tudunk valamit is - mégis csodálatosak hősiességükkel.

Olvasmányok: 2Kor 6, 4-10; (Zsolt 123, 1-8); Jn 17, 11-19 (v. vértanúk)

Irodalom: M989; Z1544

SZENT KVIRINUSZ püspök és vértanú június 4.

SZENT KVÍRINUSZ (QUIRINUSZ, KERÉNY, KVIRIN) a nagy keresztényüldözések korában élt. Az üldözés elől a keresztények egyrészt a Birodalomban mindenfelé elszéledtek, másrészt elfogva ide-oda szállították őket. A harmadik században már Pannóniában is gyökeret vert a kereszténység. Kvirinusz Sisciának (a jugoszláviai-horvátországi mai Sziszeknek) volt a püspöke, amikor Diocletianusz, vagy Galeriusz császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére. Bár elmenekült a hír hallatára, ám a katonák mégis elfogták és a helytartó elé állították. Börtönbe került, mivel hite mellett makacsul kitartott.

Három nap múlva Szaváriába (a mai Szombathelyre) vitték a Pannónia Prima helytartójához. Itt sem tagadta meg hitét, ezért halálra ítélte a helytartó. Malomkővel a nyakában az akkori Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. A szaváriai keresztények az 5. század elején testét Rómába mentették a barbár betörések elől.

Szombathelyen már a 6. században bazilika biztosította méltó tiszteletét. 1938-ban a plébánia templomot tiszteletére szentelték, és a székesegyházban egy oltár őrzi emlékét.

Példája: Az első keresztények módjára nekünk is szét kell vinnünk a világba a tanításunkat.

Olvasmányok: 1Pét 3, 14-17; (Zsolt 33, 2-9; Jak 1, 12); Mt 10, 28-33 (v. vértanúk)

Irodalom: II259; F604; Z1545

SZENT BONIFÁC püspök és vértanú június 5.

SZENT BONIFÁC Angliában, Wessexben, Exeter közelében 673 táján született, eredeti neve Winfrid. Szülei jómódú nemesek voltak, világi pályára szánták az ifjút. Az exeteri monostorban tanult, bencés szerzetes lett. Hamarosan tanítani kezdett, majd pappá szentelték. 716-ban a frízektől (a mai Hollandia) dolgavégezetlenül kellett visszatérnie. 718-ban Rómába ment, ahol II. Gergely pápa megbízta Hessen és Türingia missziós munkájával. 719-ben ismét útnak indult és a Bonifác nevet elnyerve Németországban lett eredményes hithirdető. Eredményes munkája nyomán 722-ben a mainzi egyházmegye püspökévé szentelték, 732-ben az érseki címet is elnyerte. Missziója nyomán társakat gyűjtött, akik segítségével több egyházmegyét alapított vagy megújított Bajorországban, Türingiában és Frankföldön.

Hessenben ledöntötte Donar isten évszázados tölgyfáját, és templomot épített belőle, Szent Péter templomát. A ?megszégyenített? isten hívei tömegesen tértek át ezután a keresztény hitre. Eredményesen tanították, gyógyították, segítették a népet. Ethelbert és Ebwald királyoktól jelentős adományt kaptak munkájukhoz.

Zsinatokat tartott, és törvényeket hozott. A frízek közt kezdte térítő munkáját, élete végén nyolcvanévesen, de fiatalos hévvel ide tért vissza. Bérmálásra készültek, és Docktum helységben, a Borne folyónál egy sereg fegyveres támadta meg, és 52 társával együtt 754. június 5-én felkoncolták őket, anélkül hogy ellenálltak volna a támadásnak. Az általa 744-ben alapított fuldai monostorban nyugszik. Németország apostola.

Példája: A világi dolgok 'tölgyfájából' építs az isteni dolgok számára 'templomot'!

Olvasmányok: ApCsel 26, 19-23; (Zsolt 116, 1-2); Jn 10, 11-16 (v. vértanúk, v. hithirdetők)

Irodalom: B55; C171; F605; II260; M993; T135; Z1546

SZENT NORBERT püspök és hitvalló június 6.

SZENT NORBERT a Rajna vidékén, a Máás melletti Gennepben született 1080-1085 között hercegi családból. Egyházi szolgálatra szánták. A Xanteni templom kanonokja volt, de csak a kisebb rendeket vette fel, a papságtól elzárkózott. V. Henrik császár kancelláriájában töltött be fontos szerepeket. Egy villámcsapást követő ájulása után feléledve azonban elhagyta a világias életet, és remete, majd szerzetes lett. 1115-ben pappá szentelték, ettől kezdve teljes mértékben apostoli életet élt: Német- és Franciaországban prédikált.

Laon püspöke egyházmegyéjébe hívta. Ezt a területet Norbert álmában már látta, ezért elnevezte: ?pratum monstratum?, franciásan Prémontré. Társaival itt megalapította a premontrei rendet. Többször is püspökké akarták választani, de ő mindég kitért. 1126-ban már nem tudott ellenállni, Magdeburgban lett érsek. Megreformálta a keresztény életet és a papságot, hirdette a szomszédos pogány népeknek a hitet.

Közreműködött a kettős pápaválasztás kérdésének rendezésében, azért Rómába utazott. Az út viszontagságai legyengítették. Magdeburgban hunyt el 1134. június 6-án. 1582-ben avatták szentté. Háborúk elől, és Magdeburg elprotestánosodása elől földi maradványait 1687-ben Prágába menekítették, ott a Strahovon nyugszik. Nevezik Xanteni vagy Magdeburgi Norbert néven is.

Példája: Villámcsapásként ismerjük fel gyakran életünk célját.

Olvasmányok: Ez 34, 11-16; (Zsolt 22, 1-6; Mt 5, 3); Lk 14, 25-33(v. lelkipásztorok, v. szerzetesek)

Irodalom: B56; C174; II264; F506; M996; Z1546

PRÁGAI SZENT ÁGNES szűz június 8.

L. más Ágnes: Vértanú

PRÁGAI (CSEHORSZÁGI) SZENT ÁGNES Prágában született 1205-ben. I. Premysl Ottokár király volt az atyja, édesanyja Konstancia (III. Béla királyunk leánya) volt. A trebnitzi ciszterci nővéreknél nevelkedett három évig, és ez az időszak egész életére kihatott. Krisztusnak szentelte magát, ezért apja több meghiúsult eljegyzési terve közt sikeresen elutasította II. Frigyes császár és III. Henrik angol király házassági ajánlatát is.

Apja halála után, 1230-ban egy kis külvárosi házikóba költözött, ahol teljes szegénységben, darócruhában a szegények gondozásával foglalkozott. Hamarosan minoriták érkeztek Prágába. Testvére segítségével ekkor kolostort és egy Szent Jakabnak szentelt templomot építtetett a kis ház közelébe. Klarissza apáca lett. Jó barátság fűzte Szent Klárához, leveleztek. 1234-ben átvette a kolostor irányítását. Társainak nevelője, segítője, a szegényeknek jótevője, politikusoknak békítője volt. A legnagyobb szigorúságot kívánta, kemény bűnbánatot és vezeklést követelt. Határtalan szerénység jellemezte. Általános tisztelet vette körül.

1282. március 2-án Prágában hunyt el. Tiszteletét IX. Piusz pápa 1874. december 3-án hagyta jóvá. A vallásháborúk során Giskra kelyhesei földúlták kolostorát. Sírját 1930-ban a magtárnak használt öreg Jakab-templomban találták meg. Boldoggá avatási pörét 1936-ban újra megindították, ugyanis XI. Piusz pápa még könyvtáros korában megtalálta azokat az ügyiratokat, melyek roppant fontosak voltak az ügyhöz. A második világháború ismét akadályozta az eljárás lefolytatását. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el.

Példája: Hivatásod mellett tarts ki, légy alázatos, szerény, imádkozz!

Olvasmányok: szüzek vagy szerzetesnők.

Irodalom: B28; C477; F8; I239; T234; Z1547

SZENT EFRÉM diakónus és egyháztanító június 9.

SZENT EFRÉM (EPHRÉM) nem túl gazdag keresztény családból a Mezopotámiai Niszibiben (ma Nuszaibin), a mai Délkelet-Törökország területén, 306 körül született. Ez a terület akkoriban a római birodalomhoz tartozott. Felnőttként keresztelkedett (bár vallásos szülei keresztény hitben nevelték ám gyermekkorában nem kereszteltették meg), és szerpap lett. Ünnepelt tanár lett Niszibiben, elsősorban a Szentírással foglalkozott. A perzsák támadásai elől 363-ban nyugat felé, Edesszába kellett költöznie. Az áldozópapságot alázatosságból nem vette fel.

Egy rabságból szabadulva remeteségbe kezdett. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, itt, a remetekunyhója melletti dombon teológiai iskolát alapított azzal, hogy maga köré gyűjtötte a tudományra szomjas szír ifjúságot. Szigorú, aszkétikus életet élt. Szüntelenül prédikált és kora tévedéseiről könyveket írt.

370 körül elzarándokolt állítólag a kappadóciai Cezareába, Nagy Szent Vazulhoz. Edesszában, remetebarlangjába visszavonulva halt meg 373. június 9-én. XV. Benedek pápa 1920-ban egyházdoktornak nyilvánította.

Példája: Az igazán nagy dolgok a csendben születnek.

Olvasmányok: Kol 3, 12-17; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Jn 15, 5); Lk 6, 43-45 (v. egyháztanítók)

Irodalom: B56; C477; II311; T35; Z1547; M1009; F618

10.

11.

SZENT BARNABÁS apostol június 11.

SZENT BARNABÁS ciprusi születésű volt, régi, Lévi törzséhez tartozó zsidó családból származott. Egyesek szerint Márk unokatestvére volt, az azonban bizonyos, hogy jó barátságban voltak. Eredeti neve József volt, az apostolok változtatták meg a nevét. Az első keresztények közé tartozott, telkét eladva az árát az apostolok lába elé tette. (ApCsel 4, 36-37) Egyik hagyomány szerint Pállal Gamaliel iskolájában tanult, és a betszaidai béna gyógyítása után csatlakozott Jézushoz. Talán a 72 tanítványhoz tartozott. A Szentírás derék férfinek mondja, aki tele van Szentlélekkel és hittel (ApCsel 11, 24). Ő vállalta, hogy Pál apostolt összeismerteti az apostolokkal és a jeruzsálemi hívekkel. Jeruzsálemben tanúskodott Pál mellett, a hívek közössége előtt. Bizonyította megtérését és igaz szándékát. (ApCsel 9, 26)

Antióchiában hirdette az evangéliumot, Pált is maga mellé véve. (ApCsel 11, 22-26) 46 táján felvitték Jeruzsálembe az éhínségben sínylődőknek gyűjtött adományokat. (ApCsel 11, 26-30) Pál apostolnak társa lett első apostoli útján. Missziós útjaikon kétkezi munkával kereste kenyerét. Résztvevője volt az első Jeruzsálemi zsinatnak, ahol a zsidó előírások betartásának kötelezettségéről hoztak határozatot. (ApCsel 15, 2-35) Amikor Pál Szíriába ment, ő hazatért. (ApCsel 15, 39)

Ciprusra hazatérve Ciprus első püspöke lett. Hirdette az evangéliumot, ott halt meg hazája fővárosában, Szalamiszban. A hagyomány szerint megkövezték, más adatok máglyahalált említenek. Egy közeli barlangban temették el. Régi milánói hagyomány Barnabást tartja Milánó első püspökének. Sírját 482-ben találták meg. Anthéniusz szalamiszi püspök látomásban az apostoltól tudta meg a sír helyét. A sírban, melle felett Márk evangéliumának héber szövegét találták.

Barnabás nevéhez két apokrif irat kapcsolódik: 'Barnabás levele' és 'Barnabás cselekedetei'. Tertulliánusz a 'Zsidókhoz írt levél' szerzőjének is Barnabást tartotta.

Neve a 7. századtól szerepel a mise kánonjában, az ünnepét pedig a 9. századtól ünnepli az Egyház június 11-én, majd a zsinati reform óta június 9-én. A kádárok védőszentje. Közbenjárását gyakran kérik jégeső ellen.

Példája: Vidd el minden embernek az evangélium örömhírét, legalább a példáddal!

Olvasmányok: ApCsel 11, 21-26.13, 1-3; (Zsolt 97, 1-6; Mt 28, 19-20); Mt 10, 7-13

Irodalom: B57; II281; M998; C177; F611; Z1548; BL132

12.

13.

PÁDUAI SZENT ANTAL áldozópap, szerzetes és egyháztanító június 13.

L. még: Claret Remete Zakkaria

PÁDUAI SZENT ANTAL 1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világos eszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.

Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicília partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.

Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként (?Il Santo?) tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.

IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte.

Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.

Példája: Tehetségedet használd Isten nagyobb dicsőségére.

Olvasmányok: Iz 61, 1-3; (Zsolt 88, 2-5.21-22.25.27; Lk 4, 18-19); Lk 10, 1-9 (v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók, v. szerzetesek)

Irodalom: B57; C180; F613; II288; T240; Z1551

SzVU énekek: 215 216

14.

15.

ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG JOLÁN özvegy és szerzetesnő június 15.

ÁRPÁD-HÁZI BOLDOG JOLÁN (JOLÁNTA) 1238 körül, a tatárjárás előtt született. Szülei voltak IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária konstantinápolyi hercegnő. Testvérei híres szentek voltak Boldog Kinga, Boldog Konstancia és Szent Margit. Szentek voltak a távolabbi rokonságában is. A tatárjárás izgalmai közepett ő is menekült szüleivel. Öt éves korában Boldog Kinga gondozásába került, aki a lengyel Szemérmes Boleszláv királynak volt a felesége. A kis Jolánnak Kinga anyja helyett anyja és példaképe lett. Sokat mesélt a kislánynak szentéletű rokonairól.

1256-ban Jolán is házasságot kötött, férje Jámbor Boleszláv fejedelem, a kaliszi és gnieznói herceg. Három lányuk született, Hedvig, Erzsébet és Anna. Férjét útjain szerette kísérni, mindenütt a szegények gondjainak enyhítésén fáradozott, Gondozta az árvákat, betegeket. Nem feledkezett meg magyar és lengyel hazájáért önmegtagadásokat és vezekléseket vállalni. Két klarissza kolostort alapított a ferences eszmény hatása nyomán.

Soha nem erőszakolta akaratát férjére, szerényen csodálta férjében az Úr Jézus képmását. Férje is nagy szeretettel fordult feléje. Jolán tartózkodó bölcsességével, meleg szeretetével és sok imájával egyházának is nagyon sok jót tett. Férje háborús utazásait mindég fokozott imával segítette.

1279-ben meghalt férje, ekkor belépett a sandeczi klarissza kolostorba, ahol akkor már Boldog Kinga várta. Vagyonát szétosztotta az egyház és rokonai közt. Később, Kinga halála után a gnieznói kolostor főnöknője lett. Ebben a kolostorban egyik lánya is klarissza szerzetes volt. Jellemző volt Jolánra a ferences szegénység, egyszerűség, és az Üdvözítő szenvedéséről való elmélkedés.

1298. június 11-én halt meg, sírja a gnieznói kolostor kápolnájában zarándokhely. 1631-ben megindították boldoggá avatását, és XII. Leó pápa avatta boldoggá 1827-ben.

Példája: A ferences szegénység követői a pénz rabságára mondanak nemet.

Olvasmányok: 1Jn 3, 14-18; (Zsolt 33, 2-11; Jn 13, 34); Lk 6, 27-38 (v. szerzetesekről)

Irodalom: II298; C184; F615; Z1553

16.

SZENT MÁRTON EREKLYÉI június 16.

SZENT MÁRTON PÜSPÖK EREKLYÉINEK ÁTVITELE

316 körül született Márton pogány szülők gyermekeként a pannóniai Sabariában (a mai Szombathelyen). Felnőve katona lett. 18 éves korában megkeresztelkedett. Két évvel később a katonai szolgálattól, a centurio-rangtól megválva remete lett. Poitiersi Szent Hilár tanítványa volt. Galliában kolostort alapított Ligué mellett, és ott szerzetesi életet élt.

Pappá szentelése után 372-ben Tours püspöke lett. Püspökként további monostorokat alapított, emelte a papság műveltségét, hirdette a szegényeknek az evangéliumot.

397. szeptember 8-án (más forrás szerint november 11-én) halt meg. Sírja zarándokhely lett. Franciaország védőszentjévé választotta.

A tours-i püspök engedélyével a szent ereklyéinek egy részét Mikes János püspök 1913-ban ünnepélyesen a szombathelyi székesegyházba hozta. Az egyházmegye védőszentjét tiszteli Márton püspökben.

Példája: Védőszentjeink hatékonyan segítenek, kérjük segítségüket!

Olvasmányok: Sir 44, 1.10-15; (Zsolt 15, 1-11; Mt 25, 34); Mt 5, 1-12 (v. lelkipásztorok, v. szent férfiak)

Irodalom: B122; C405; F616; IV184; M1233; T108; Z1554; Z1774

17.

18.

19.

SZENT ROMUALD apát június 19.

SZENT ROMUALD Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.

Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.

Apja is szerzetes lett, azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.

Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.

Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.

Példája: Az erények segítenek a mindég szentebb életre.

Olvasmányok: Fil 3, 8-14; (Zsolt 130, 1-3; Mt, 5, 3); Lk 14, 25-33 (v. szerzetesekről)

Irodalom: B61; F207; I146; M879; Z1558

20.

21.

GONZÁGA SZENT ALAJOS szerzetes és hitvalló június 21.

GONZÁGA SZENT ALAJOS, Gonzága Ferdinánd őrgróf legidősebb fia, Castiglioneban született 1568. március 9-én. Több hercegi udvarban nevelkedett, mert a család szándéka szerint az őrgrófi méltóságot kellett volna átvennie. Megtanulta a katonai ismereteket, apród lett, majd a spanyol fejedelmi udvarban szolgált.

Érdeklődése azonban más irányba vonzotta. Rangjáról lemondott és 1585 novemberében jezsuita újonc lett. Ragyogó tehetsége, jámborsága és szorgalma a legmagasabb vezetői reményeket ébresztették elöljáróiban. Főerénye a tisztasága és szigorú önfegyelme volt. Rendi kiképzését családi problémák zavarták meg. Öccse, aki átvette tőle az őrgrófságot, családi birtokvitába és házassági bonyodalmakba keveredett. Mint a család rangidős vezetője hazautazott és sikeresen rendezte a problémákat.

Rómában a nyomor és éhínség következtében 1590-91 telén kitört a pestis. Kispapok és tanárok is hősiesen ápolták és temették az áldozatokat. Pestisbetegek ápolása közben márciusban ő is megfertőződött. Betegségében megkapta a betegek szentségét. Betegsége hosszan elhúzódott, állandó láz kínozta.

A halál 1591. június 21-én, 23 éves korában váltotta meg szenvedéseitől. Édesanyja még megérte, hogy fiát 1605-ben boldoggá avatták. Szentté avatása 1726. december 31-én történt meg. Holtteste Szent Ignácnak, a rend alapítójának római templomában nyugszik. 1729-óta az ifjúság és a pestisbetegek védőszentje.

Példája: Hivatásodat kövesd minden körülmények közt!

Ehhez tisztázd a hívatásodat, bármi legyen is az. Tényleg mi a hívatásod?

Olvasmányok: Jn 5, 1-5; (Zsolt 15, 1-2.5.7-8.11; Jn 13, 34); Mt 22, 34-40 (v. szerzetesek)

Irodalom: B59; C187; F21; II321; M1011; Z1558; T365

22.

SZENT PAULINUSZ püspök június 22

NOLAI SZENT PAULINUSZ (PAULIN, PÁL) a galliai Bordeaux-ban született 355-ben. Már 25 évesen állami hivatalnok volt, családos, egy fia volt. (Ebben az időben Nyugaton is voltak házasságban élő papok.) Gratianus császár tanítója volt Trierben. Tudós, nagy műveltségű ember volt. Amikor kisfia váratlanul meghalt, öccse gyilkosság áldozata lett, őt magát majdnem elítélték a testvérgyilkosság vádjával, életét gyökeresen átalakította.

391-ben megkeresztelkedve, feleségével együtt mindenéről lemondott és egy időre Spanyolországba vonultak vissza, majd 393-ban a campaniai Nolában pap és szerzetes lett. Amikor 409-ben a város püspökévé választották, segítette a zarándokokat, gondozta a szegényeket, előmozdította Szent Félix tiszteletét. Még kalózok kezébe is adta magát egy fiú helyett. Az alázatosság embere volt. Kortársai tisztelték, sokszor meg sem értették, de értékeit mindég elismerték. Kiváló költő volt.

Nolában halt meg 431. június 22-én, szentmise bemutatás után, ima közben. Ereklyéi 1000-ben Rómába kerültek Szent Bertalan templomába. A bányászok védőszentje.

Példája: Sokféle feladat vár mindegyikünket, végezzük azt nagy igyekezettel.

Olvasmányok: 2Kor 8, 9-15; (Zsolt 39, 2.4.7-10; Mt 5, 3); Lk 12, 32-34 (v. lelkipásztorok)

Irodalom: T104; C478; II325; M1014; F622; Z1559

FISHER SZENT JÁNOS, püspök és vértanú június 22.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő szül. Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

FISHER SZENT JÁNOS 1469-ben született Beverlayban, apja gazdag kereskedő volt. 14 éves korától Cambridge-ben tanult hittudományt, doktorátust szerzett, majd 25 éves korában pap lett, VII. Henrik király édesanyjának volt a gyóntatója. 35 éves korában Rochester püspökévé szentelték. Szigorú, igénytelen életet élt, kiváló lelkipásztor lett. Gyakran látogatta híveit, a betegeket, szegényeket. Püspökként is prédikált a legegyszerűbb templomokban is.

Az egyetemet nagy energiával fejlesztette, maga is szorgalmasan tanult. 48 évesen görög nyelvet kezdett tanulni, 51 évesen pedig a hébert. Tudását igen sokra becsülték. Több könyvet is írt kora tévedéseiről, Luther ellenében is négykötetes munkát alkotott. Sokat foglalkozott Lutherral szemben az Oltáriszentséggel.

Morus Tamással együtt ellene voltak a király házassága felbontásának. Emiatt, pápahűsége következtében fejezték le VIII. Henrik király parancsára 1535. június 22-én. Még börtönben tartózkodásának ideje alatt III. Pál pápa bíborossá nevezte ki. Méltósággal halt meg.

1886-ban boldoggá avatták, majd 1935-ben XI. Piusz pápa szentté avatta Morus Tamással együtt. Példás életükre a pápa kijelentette: Ilyen hitvédőket kívánok!

Példája: Az emberi gyengeség és bűn ellen szilárdan kell ellenállnunk!

Nem hódolhatunk be - még ha életünket kell is adnunk.

Olvasmányok: 1Pét 4, 12-19; (Zsolt 125, 1-6; Mt 5, 10); Mt 10, 34,39 (v. vértanúk)

Irodalom: B60; T288; C191,478; Z1559

MORUS SZENT TAMÁS, vértanú június 22

L. más Tamás: Apostol Aquinói Becket

MORUS SZENT TAMÁS 1477. (1478.) február 7-én született Londonban, ahol apja bíró volt. Oxfordban és Londonban tanult, 23 évesen már ügyvéd, majd 26 évesen parlamenti tag lett. Egy fia és három leánya volt, házasságuk ideális volt. Hat év házasság után, 1511-ben felesége meghalt. Hamarosan ismét megházasodott. Lordkancellár volt VIII. Henrik angol király udvarában. Tanultsága és műveltsége magasan kiemelte kortársai közül. Humora és egyszerűsége miatt mindenütt kedvelték.

Könyveket írt az állam helyes kormányzásáról, és a vallás védelméről. Híres műve az Utópia, melyet barátja, Rotterdami Erasmus biztatására írt. Ebben egy végső célként vágyott tökéletes és boldog földi állam modelljét mutatja be. Ez az állam azonban a gyengeségeink miatt soha nem valósulhat meg.

VIII. Henrik szembefordult az Egyházzal, mivel a házasság felbonthatatlanságával nem értett egyet. 1522-ben beleszeretett ugyanis udvarhölgyébe, Boleyn Annába. Emiatt érvényteleníttetni akarta Aragon Katalinnal való házasságát. A pápa ezt megtagadta. Morus kitért a házasság-vitában az állásfoglalás elől. A pápa érvénytelennek mondta ki a Boleyn Annával kötött házasságot, VIII. Henriket pedig kiátkozta. A király erre saját magát tette az angol egyház vezetőjévé a pápa helyett.

Ekkor Tamás már lemondott, és a nélkülözést is vállalta. Nem tette le az esküt sem, amelyben elismerte volna a király olyan jogait, amik eddig a pápa kizárólagos jogkörébe tartoztak. Aki ezt nem fogadta el, az börtönbe, sőt vérpadra került. Mivel Fisher János püspökkel együtt ellene mondottak a király házasságának felbontása kérdésében, 1535. július 6-án lefejezték Morus Tamást is. Halálát bátran vállalta.

1886-ban Fisher püspökkel együtt boldoggá avatták, majd 1935-ben XI. Piusz pápa által szentté avatták őket.

Henrik koholt vádakkal sorra végeztette ki feleségei egy részét is. Henriknek összesen hat felesége volt. Rómával való szembefordulása eredményezte később az anglikán egyház kialakulását.

Példája: Az örökkévalóság mindennél többet ér.

Olvasmányok: 1Pét 4, 12-19; (Zsolt 125, 1-6; Mt 5, 10); Mt 10, 34,39 (v. vértanúk)

Irodalom: B60; C191,478; F623; III25; T290; Z1559

23.

24.

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE, június 24.

L. más Jánosok: Apostol Aranyszájú Bosco Brebeuf Damaszkuszi De la Salle Eudes Fisher Istenes Kapisztrán Kenty Keresztelő vért. Keresztes Leonardi Nepomuki -pápa, I. Vianney

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS születését angyal adta hírül atyjának, Zakariásnak, amikor az a templomi szolgálatot teljesítette (Lk 1, 05-25). Erzsébet volt az édesanyja. Szülei már idősek voltak, nem is merték remélni, hogy nekik még gyermekük lehet. Zakariás a kételkedése miatt meg is némult a gyermek születéséig.

Mária az angyali üdvözlet (Lk 1, 26-38) nyomán tudta meg, hogy rokona, Erzsébet már hat hónapja áldott állapotban van. Rögtön el is indult, hogy rejtekében köszöntse és segítse a gyermek érkezésének várását. Erzsébet boldog örömmel fogadta Máriát, láthatóan ő már tudta az Üdvözítő Fogantatását.

János a pusztában nevelkedett (nagyon valószínű, hogy a Qumráni közösségben), a legegyszerűbb ruházata volt és étrendje is a szigorú önmegtartóztatást tükrözte. Bűnbánatot hirdetett, és a Messiás közeli érkezését. Az Úr útját készítette elő.(Mt 3, 2) A hozzá tóduló tömeget a Jordánban a bűnbánat fürdőjében keresztelte meg.

A hozzáérkező Jézust is (némi ellenkezés után) megkeresztelte, mert így kellett történnie, hogy Jézus magára vállalhassa a Világ bűneit. Tanítványainak megmutatta az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit, a kiválasztottakat átengedte Jézus követésére, mert most már neki beteljesült a küldetése. (Jn 3, 30)

Nem finomkodott, mindenkihez szólt előkészítő küldetése. Heródesnek is szemére vetette bűneit. Sorsa a börtönbe vettetéssel és lefejezésével teljesedett be, vértanú lett. Jézus a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg Jánosról.

Az ünnep eredetileg az Egyház nagy ünnepe volt, böjti felkészülési idővel, parancsolt ünneppel, három misével és munkaszünettel. A negyedik század óta sok kápolna, oltár és templom van tiszteletére szentelve. Népszerű szent, a június hónapot róla nevezték el 'Szent Iván havának', védőszentje a Johanita betegápoló lovagrendnek, de sok művészi alkotás is ihletésére született (Shakespeare Szentivánéji álma, Mendelssohn zenéje, stb.). A János keresztnév a leggyakoribb minden nemzetnél.

Nyugaton szokás János napján népünnepet tartani, Szent-János tüzet gyújtani. Ezek eredete a pogány Baldur-ünnepekkel kapcsolatos, akit a napforduló idején különösképpen tiszteltek a pogányok. A kereszténység ezt a szokást a nagy szentnek, az igazság lelki napja előhírnökének tiszteletére áldozza.

Példája: Az Úr útját készítjük elő - tartsunk bűnbánatot!

Olvasmányok: Jer 1, 4-10; (Zsolt 70, 1-6.15.17); Pét 1, 8-12; (Jn 1, 7; Lk 1, 17); Lk 1, 5-17 (előesti misén)

Iz 49, 1-6; Zsolt 138, 1-3.13-15; ApCsel 13, 22-26; Lk 1, 76; Lk 1, 57-66.80 (ünnepi misén)

Irodalom: B62; C194; F624; II331; M1020; Z1562

SzVU ének: 218

25.

26.

ALEXANDRIAI SZENT CIRILL püspök és egyháztanító június 26.

L. más Cirill: Jeruzsálemi Tesszalonikai

ALEXANDRIAI SZENT CIRILL 370-ben született Alexandriában. Szülővárosában módja volt nagy műveltséget szereznie. Szerzetesi élet után pappá szentelték. Segítője volt nagybátyjának, az önfejű és hatalmaskodó Teofil pátriárkának. 412-ben nagybátyjának utóda lett, Alexandria püspöke.

Eleinte mintha ráragadt volna valamennyi nagybátyja rossz tulajdonságaiból, de aztán megváltozott. Küzdött a nesztorianizmus tanítása ellen, jelentős szerepe volt a 431-es efezusi zsinat munkájában. Bátran szembeszállt Nestorius tanításával, akit a császári követ és annak fegyveres kísérete is támogatott. Jézus Krisztus két természetet hordoz: az isteni és emberi természetet, valóságos Isten és valóságos Ember. Írásaiban a katolikus hitet fejtette ki és védelmezte azt.

Alexandriában halt meg 444. június 27-én. XIII Leó pápa 1883-ban egyházdoktorrá tette.

Példája: Véleményedet ne az szabja meg, hogy kinek a támogatása áll mögötte!

Olvasmányok: püspökök vagy egyháztanítók.

Irodalom: B23; C478; F726; I155; M880; Z1568

27.

SZENT LÁSZLÓ király és hitvalló június 27.

SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.

A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.

Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.

1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.

A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.

Példája: Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!

Olvasmányok: Bölcs 10, 10-14; (Zsolt 111, 1-9; Jn 13, 34); Mt 22, 34-40 (v. szent férfiak)

Irodalom: B64; T182; C196; II341; F627; Z1569

SzVU ének: 302

28.

SZENT IRÉNEUSZ püspök és vértanú június 28.

SZENT IRÉNEUSZ (IRÉN) 130 körül született, görög származású keresztény volt. Széleskörű szellemi képzést kapott már ifjú korában és a szmirnai Szent Polikárp püspök tanítványa volt (aki viszont Jézus szeretett Szent Jánosánál, az apostolnál tanulhatott).

155 körül néhány szmirnai, görög és szír kereszténnyel elindult és 177-ben letelepedett Lyonban. Hamarosan keresztényüldözés tört ki és Iréneusz kapta a foglyok gondozásának feladatát. Elvitte a lyoniak köszöntését Szent Eleutherosz pápának Rómába. Ez a római út mentette meg a vértanúságtól Iréneuszt. Papja, majd a 90 éves Photinus püspök vértanúhalált szenvedett távollétében.

A pápa ajánlólevelével tért vissza Lyonba. A megmaradt keveseknek az üldözés elcsillapodása után püspöke lett. Gyors gyarapodás és missziós siker következett a Galliai egyházra. A gnosztikus tévedések ellen könyvet írt, de az ingadozó paptársait is erősítette. Kb. 14 évvel később a húsvét ünneplésének időpontjáról folyó kelet-nyugati vitában is eredményesen közben járt a keletiek és I. Viktor pápa között. Felsorolta az első tizenkét pápát a folyamatosság megmutatása érdekében.

A hagyomány szerint 200 körül szenvedett vértanúságot. Eszerint a várost katonák vették körül császári parancsra. Elfogták és kivégezték a keresztényeket. Iréneusz a súlyos bántalmazásokba halt bele. Szent Jeromos és Tours-i Gergely is megerősíti a vértanúság tényét, de ez a felfogás csak a negyedik században terjedt el. Lyonban egy 4-5. századból származó templom hirdeti a szent püspök emlékét.

Példája: Az üldözésből erőt kell meríteni a békésebb időszakra!

Ez igaz a bántásokra, szeretetlenségekre is.

Olvasmányok: 2Tim 2, 22-26; (Zsolt 36, 3-6.30-31; Jn 15, 9.5); Jn 20-26 (v. vértanúk, v. lelkipásztorok, v. egyháztanítók)

Irodalom: T19; C479; II346; F628; Z1577

29.

SZENT PÉTER, apostol és vértanú június 29.

L. más Péter: Aranyszavú Chanel Damiáni Kaniziusz Székfoglalás Vértanú

SZENT PÉTER apostolnak Betszaida volt hazája, a Genezáreti tó mellett, eredeti neve Simon volt, Jézustól kapta a Kéfás nevet, aminek görög megfelelője a Péter. Halász családból származott, maga is halász volt. Megházasodott és Kafarnaumban telepedett le. Lányát, Petronillát a hagyomány szentként tiszteli.

Az elsők közt csatlakozott Jézus tanítványai közé. Jézus bizalmasa volt, közvetlen tanúja Jairus lánya feltámasztásának, a dicsőséges színeváltozásnak és a Getszemáni kertben Jézus haláltusájának. Heves természetű volt, de Jézus szavára azonnal javított hibáin. Megtagadta ugyan háromszor az Urat, de ezt nagyon megbánta, és tanúságot tett Róla.

Megbízást kapott az egyházfőségre, gyakorolta is ezt kezdettől fogva: ő beszélt a főtanács előtt, tanított, döntött, utazott, mint ezt az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk.

Krisztus mennybemenetele után Antiochiába ment, annak 7 évig püspöke volt. Rómában megalapította a püspökséget 42-ben. 50 körül Rómából a többi zsidóval együtt rövid időre elűzték, ekkor 52-ben Jeruzsálemben az első apostoli zsinatot vezette, majd visszatért Rómába.

Néró üldözése idején, 67-ben keresztre feszítették a Vatikáni dombon, saját kérésére fejjel lefelé, mivel nem tartotta magát méltónak Krisztushoz hasonlóan halni meg. Szent Péter ott nyugszik Rómában a Szent Péter bazilika kupolája alatt.

Példája: Gyengeségünk dacára is kiválaszt az Úr minket nagy feladatokra.

Olvasmányok: ApCsel 3, 1-10; (Zsolt 18, 2-5); Gal 1, 11-20; Jn 21, 15-19 (Előesti mise)

ApCsel 12, 1-11; (Zsolt 33, 2-9); 2Tim 4, 6-8.17-18; Mt 16, 13-19 (Ünnepi mise)

Irodalom: B65; BL1478; C201; F629; II349,479; M1034; PV7; Z1578

SzVU ének: 211 212 275

SZENT PÁL, apostol június 29.

L. más Pál: Csong Haszang Keresztes Miki Pálforduló Remete

SZENT PÁL Ciliciában, Tarsus városában született Kr. e. 10 táján, Benjámin törzséhez tartozott, eredeti zsidó neve Saul volt. Születésétől római állampolgár volt, igen jó görög nevelést kapott, ami nyelvében és stílusában mutatkozik meg. Gamaliel rabbi iskolájában igen komoly vallási nevelést kapott, farizeus lett. Szenvedélyes, tüzes lélek volt. Vallási eszményeihez mindég őszintén ragaszkodott, akár eretnekeket üldözött, akár az evangéliumot hirdette.

Saul tanú volt 36-ban István diakónus megkövezésében, majd elkeseredett üldözőjévé vált a keresztényeknek. A damaszkuszi úton Krisztus megjelent neki és kijelölte Saul különleges szerepét a pogányok megtérítésében.

Megtérése után egy ideig Arábiában tartózkodott, majd Damaszkuszba ment, és akkor már prédikált. 39 táján Jeruzsálembe ment, utána első apostoli útján körbe járt tanítva. Ezen az úton vette fel a görög-római Pál nevet. Nem ismert fáradságot, szenvedést, ha dolgoznia kellett.

49-ben ismét Jeruzsálembe ment Pál, résztvett a Jeruzsálemi-zsinaton, ahol az ő ösztönzésére elhatározták, hogy a pogányságból megtért keresztényeket nem kötelezik a Mózesi törvények. Még két apostoli útja volt, melyeken sok levelet írt a különböző egyházközségeknek. Tudta, hogy az üldözés miatt ő a legutolsó, de azt is, hogy különösen kiválasztott.

58-ban Jeruzsálemben letartóztatták, Rómába került, mert Pál a császárhoz fellebbezett. 63-ban felmentették, kiszabadult. Lehet, hogy Spanyolországban ekkor járt, valószínűleg járt még egyszer Keleten is. Régi hagyomány szerint valószínűleg Görögországban elfogták, hetedszer is fogságba kerül, Rómába szállították. Ez a fogság 67 táján vértanúsággal végződött: lefejezték az osztiai úton.

Példája: Ha az Úr szólít, indulj a hívásra - a hivatásod vegye igénybe minden energiádat!

Olvasmányok: ApCsel 3, 1-10; (Zsolt 18, 2-5); Gal 1, 11-20; Jn 21, 15-19 (Előesti mise)

ApCsel 12, 1-11; (Zsolt 33, 2-9); 2Tim 4, 6-8.17-18; Mt 16, 13-19 (Ünnepi mise)

Irodalom: B65; BL1388; C206,479; F629; II355; M1034; Z1578

SzVU ének: 211

30.

ELSŐ SZENT VÉRTANÚK június 30.

A RÓMAI EGYHÁZ ELSŐ SZENT VÉRTANÚI

Üldözték őket több oldalról is. A zsinagóga, Saul, dühtől lihegve hurcolta meg őket. Róma is csak alkalmat várt az üldözésre. Tíz nagy és sok helyi egyházüldözés választotta a keresztényeket bűnbakul.

A 64-es római tűzvész után Néró császár egyházüldözésének sok hívő lett áldozata. A kegyetlen kínokról a pogány Tacitusz is ír az Annaleseiben (15, 44), és Kelemen Római püspök is tanúskodik róla a korintusiakhoz írt levelében (5-6. fejezet).

Nem lehet felsorolni az életükkel tanúskodók számát; azok számát, akik a vértanúk példájára üldözőkből megtértek; azok számát, akik meg sem voltak keresztelve, de a vér, vagy vágykeresztség részesei lettek. Az első, névtelen vértanúéké ez a nap.

Gondolat: Az életeddel tanúskodj hitedről, élj példamutatóan, Isten gyermekéhez méltóan!

Olvasmányok: Róm 8, 31-39; (Zsolt 123, 2-8; Mt 5, 10); Mt 24, 4-13 (v. vértanúk)

Irodalom: F630; C479; Z1585