Előszó
"A szeretet nem szűnik meg soha."
Isten maga a szeretet. Mi az Ő szemében a legfontosabb? A
szeretet.
Hogyan is gondolhatjátok, hogy az a szeretet
embert-emberrel összeköt semmivé lehet?
Hiszem, hogy szeretteink, akik az örök Hazába költöztek,
most is ugyanolyan szeretettel, sőt megszentült
szeretettel vannak irántunk, akik még úton vagyunk az Isten felé vezető úton.
A legelső sorokban Szent Ágostont szeretném idézni, aki a
legnagyobb igazságot írta le soraiban
Szent Ágoston imája:
Ne sírj, mert szeretsz
engem...
|
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál.
Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
|
Az élet most is olyan,
mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert szemed most nem lát...?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet
és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!
Ne sírj, mert szeret - pps
|
|